FANDOM


Chikanatsu Kira
CHIK
Kanji 地下夏 キラ
Adatok
Született 07.30
Kor 42
Faj Shinigami
Nem
Magasság 186 cm
Súly 75 kg
Hajszín fehér
Szemszín vörös
Bőrszín fehér
Vércsoport A
Különleges ismertetőjegyek egy tetoválás a hasán és a mellei fölött, különleges shinigami öltözet, "napszemüveg"
Politikai hovatartozás
Hovatartozás Soul Society
Korábbi hovatartozás Emberek világa
Foglalkozás 2. osztag 5. tisztje
Korábbi foglalkozás 6. osztag tisztje
11. osztag 4. tisztje
Jelenlegi osztag 2 2. osztag
Előző osztag(ok) 6 6. osztag
11 11. osztag
Partner Verashu Suwun
Sakai Kotomi
Korábbi partner(ek) Akimoto Midori
Matetsaku Miyoko
Mizushima Takeo
Személyes információk
Családi állapot Egyedülálló
Rokonok Haiiro Chieko (anya)
Haga Kiyoko (ex-barátnő)
Akimoto Midori (élettárs, elhunyt)
ifj. Ebisawa Ninsei (keresztfia)
Zanpakutō
Shikai Kageookami
Bankai még nem érte el

Chikanatsu Kira (nyugatiasan Kira Chikanatsu) a 2. osztag 5. tisztje és egy Arrancar bújtatója.

MegjelenésSzerkesztés

186 cm magas, 75 kg. Szemei vörös színben tündökölnek, míg derékig érő haja fehér színben. Shinigami ruházata személyre szabott melynek felső része csak a mellkast fedi a hasat nem. Hasának bal oldalán egy vörös szív alakú tetoválás található benne két egymásba fonódó a Vénuszt, ill. nőiességet jelölő jel. Mellei felett pár centire is található egy fekete színű kanji tetoválás melyet Aurorának köszönhet. Plusz még egy fekete nyakpántot is hord. Chikanatsu Kira Kirának már shikai nélkül is érzékeny szaglása és hallása van, ám a látása elvesztése után ezek megerősödnek és már olyan erősek, mint shikaiban.

SzemélyiségSzerkesztés

Mióta visszakerült a Gotei 13-ba egyre vidámabb. Csak nagyon ritkán látható szomorúnak vagy mogorvának. Sokat mosolyog, nevet. Vakságát követően jelleme kissé megváltozott. A nők iránti vonzalma egy fokkal sem csökkent azonban már nem teketóriázik, ha tetszik neki valaki azt nagyon is érthetően a tudtára adja. A rá nyomuló férfiakkal ridegen, mogorván viselkedik. Harci szokásai is megváltoztak. A nőkkel való küzdelemében játszadozásakor már nem csak a ruhájuktól kívánja megszabadítani tőlük hanem, sikolyt kicsalni tőlük legalább egyszer. A férfiaknak még mindig ugyan úgy nem kegyelmez. Ha lehet, inkább hátba támad és cseleket alkalmaz, mint sem szemből támadjon. A szerelemben, párkapcsolatban, amiben eddig volt mind a domina mind a passzív szerepben volt már, a másik személytől függ, hogy ő melyik szerepet tölti be.

TörténeteSzerkesztés

Emberként...Szerkesztés

Apám soha sem volt, vagy ha igen arról anya nem tájékoztatott. Míg éltem mindenem megvolt mivel anya egy jól menő szállodalánc tulajdonosa volt. Édesanyám bár szeretett volna nem tudott sok időt tölteni velem. Amint elértem azt a kort ahonnan már óvodába járhatok visszament dolgozni. Nem sokat volt itthon mivel mindig szállodáról szállodára utazott. Ha az óvodából hazahoztak sosem vagy csak ritkán volt itthon. Szerencsére a kisebb nagyobb ünnepségeken, mint a ballagásom az oviból és az évnyitó az iskolában ezeken megjelent persze nem maradt végig, de legalább ott volt és én már ennek is örültem. Ahogy egyre idősebb lettem anyám annál tovább volt távol, nem sokat beszélgettünk, ha igen azt is levélben, vagy ha néha haza jött, de megesett, hogy akkor meg én nem voltam otthon, mert a barátaimnál voltam, hogy addig se legyek egyedül.

Anyámat eléggé megdöbbentette, amikor bejelentettem neki, hogy leszbikus vagyok. Igaz itt japánban az olyan korú lányoknál, mint amilyen akkor voltam nem nagyon lepődtek meg az emberek, ha két lányt csókolózni és kézen fogva, mint a szerelmesek (nem, pedig mint barátok) járni láttak hisz szerintük ez csak amolyan kamasz hóbort volt hisz később úgyis férjhez mennek, gyerekeik lesznek, addig had tegyék azt, amit akarnak. De velem nem így volt. Anyám nem is jött haza csak egy hónap múlva mikorra már sikerült feldolgoznia, hogy a nőket szeretem. Tizenhat éves koromtól elkezdtem elég kicsapongó életet élni. Esténként barátnőimmel klubokba, bárokba jártunk főként leszbi bárokba ahol megpróbáltunk felszedni más lányokat és velük folytattuk a bulizást, ami legtöbbször a luxus lakosztályom hálószobájában ért véget. Volt, hogy totál másnaposan mentünk suliba, amiért kaptunk is a fejünkre a diritől. A jegyeim ennél fogva nem is voltak a legjobbak viszont mivel egy olyan világban éltem mely főként a pénztől függött ezért még a legjobb főiskolákra is felvettek.

Tizenkilenc éves koromig csak futókapcsolataim illetve egy vagy több éjszakás kalandjaim voltak csak aztán a tizenkilencedik szülinapomon megismerkedtem egy lánnyal. A szülinapi bulimon találkoztunk jól emlékszem arra a bulira mivel akkor épp nem ittam magam le a sárga földig főként Kiyoko miatt. Kiyokoval egy évet töltöttünk együtt. Tagadhatatlanul én voltam a domina kettőnk közül és nem csak az ágyban. Aztán elérkezett az a nap. Kiyoko egy nap közölte velem, hogy szakítani akar velem, mert bele szeretett egy férfiba és vele szeretne tovább élni. Teljesen letaglózott az, amit mondott, de ennek ellenére nem mutattam ki neki érzéseimet, elköszöntem tőle majd miután ez megvolt betértem egy közeli bárba ahol leittam magamat. Ezután kocsiba ültem, de mivel ittas állapotban voltam nem jutottam messzire és a kocsimmal felcsavarodtam egy utcai lámpára és meghaltam…

LélekkéntSzerkesztés

Halálomat kissé nehezen fogtam fel és azt is, hogy miért lóg a mellkasomból lánc. Értetlenül álltam a dolgok felett majd megpillantottam egy kocsit, amely az enyémére hasonlított viszont ez egy lámpaoszlopra volt felcsavarodva. Hamar rá kellett döbbennem, hogy ez az én kocsim és a testem is ott van csak teljesen szétzúzva. Hamarosan a mentők, a tűzoltók és a rendőrség is kiérkezett. A tömeg is egyre gyűlt és később még egy ismerős arcot is megpillantottam amint az a rendőri szalag alatt átbújva szaladt a hordágyhoz melyen testemet akarták a hullaszállító kocsihoz gurítani. Kiyoko volt az sírva borult a holtestemre és egyfolytában a bocsánatomért esedezett, amiért szakított velem. Később anyám is megtudta mi történt velem, sőt még ő is volt az, aki azonosította a testemet.

Lassan elnyugodott körülöttem minden eltemettek, vagyis a testemet nem a lelkemet. Ezután egy évig még bolyongtam lélekként mikor is egy gyönyörű estém a legrosszabb estémmé változott, amit halálom óta átéltem. Egy fehér maszkos szörnyeteg támadt rám a semmiből. Hatalmas és erősvolt a legjobb, amit tehettem az volt, hogy futottam. Utcákon, sikátorokon át futottam, míg végül nem bírtam tovább és összecsuklottak lábaim és a földön kötöttem ki. A hollow egyre csak futott és futott felém én pedig már vártam a halált, ismét mikor hirtelen a szörnyeteg meg állt és elordította magát vélhetőleg a fájdalomtól. Oldalán egy mély seb tátongott majd egy szemvillanás alatt jelent meg előttem egy fekete ruhás lány kardal a kezében. Nem tartott sokáig csak pár másodpercig láttam majd ismét eltűnt és a lidérc előtt feltűnve kettéhasította annak fejét. A szörny lélekrészecskékké esett szét majd a nő oda lépett hozzám. A telihold fényében megcsillanó éjfekete haja és gyönyörű megcsillanó szempárja teljesen elvarázsolt ám ez az érzés nem tartott sokáig. A lány leguggolt mellém.
- Ne félj én segíteni jöttem. Egy shinigami vagyok, és most elküldelek, téged egy biztonságosabb helyre ahol nem eshet bajod. – mosolyodik el majd kardjának végét a homlokomhoz érintette melynek következtében nagy fényességet láttam majd elvesztettem az eszméletem.
Mikor magamhoz tértem egy kis rozoga viskókból álló városkában ébredtem. Később megtudtam, hogy a Lelkek Világába kerültem és hogy itt nem lehetek se éhes se szomjas. Eleinte nagyon tetszett a dolog. Egy folyó mellé költöztem és ott építettem magamnak egy kalyibát. Öt évig éltem itt békességben, míg nem egyszer csak történt valami. Egy reggel épp a városban sétálgattam mikor is egy nagyobb tömegre lettem figyelmes. Közelebb mentem mivel érdekelt, hogy mire ez a nagy gyülekezés. És akkor megpillantottam öt a halálistent, aki megmentette az életem. Szívem egy percig hevesen verni kezdett és a tömegen át elindultam feléje. Tudtam, hogy nem nagy az esélye hogy felismer, de én akkor is közelebb akartam férkőzni hozzá hátha mégis… Hirtelen forogni kezdett velem a világ hasamban nagy fájdalmat éreztem majd minden elsötétült és összeestem. Mikor magamhoz tértem a shinigami ült mellettem. Ott voltunk a folyóparton a viskómnál és épp rizsgombócokat nyújtott felém. Nagy éhséget éreztem így hát gyorsan kikaptam a kezéből és felfaltam mindet. Felé fordultam és értetlen nézéssel kérdeztem rá hogy mi is történt velem és ős így válaszolt:
- Nos, te más, vagy mint az itteni lelkek. Jelentkezned kellene a Lélektovábbképző Akadémiára.
- Lélektovábbképzés?- kérdeztem.
- Igen, ha kijárod az akadémiát te is halálisten lehetsz, mint én. Na de nekem most már mennem kell.
Felállt majd elment én pedig ismét egyedül maradtam és még a nevét se tudtam meg. Egy hónapig tartott, de végül döntöttem. Elindultam megkeresni az akadémiát, hogy jelentkezhessek shinigaminak és így ismét láthassam a lányt.

Az Akadémián töltött éveim...Szerkesztés

Minden rendben ment a jelentkezésnél így gond nélkül felvettek. Megkaptam a szobám melyhez egy szobatárs is járt az egyenruhám és egy katanát. Nem igazán sikerült barátokat szereznem még a szobatársammal is csak néha váltottunk pár szót, de nagyon nem barátkoztunk össze. Ezzel szemben hódolóm az volt dögivel és persze mind fiú. Egymás után utasítottam el a randi kérőket, dobtam ki a szerelmes leveleket így nem telt bele sok időbe, hogy kiérdemeljem a jégkirálynő címet. Persze ez nem érdekelt csak azzal voltam elfoglalva, hogy tanuljak és, hogy alkalom adtán flörtöljek néhány osztálytársnőmmel, ami jól is ment addig, amíg egy tökkelütött hím nemű egy nap oda nem jött már vagy századjára azzal a szöveggel, hogy legyek a barátnője. Na, ekkor betelt a pohár és a következményekkel nem is törődve ordítottam le a fejét:
- Ember értsd már meg, hogy nem leszek a barátnőd. És nem, hogy a tiéd, de a többi férfié sem, aki ezen a világon él mivel LESZBIKUS VAGYOK ÉS NEM ÉRDEKELTEK TI HÜLYEM HÍM NEMŰEK! – hát nem kell ecsetelnem, hogy a srác sírva rohant ki az osztályból, míg a többi bent lévő csak meredt rám. Másnap már mindenki tudta, hogy a nőkhöz vonzódom, így még ha beszélgetni is próbáltam egy-egy lánya azok vagy otthagytak, vagy elküldtek a francba. Ezek után már csak a tanulásra koncentráltam, hogy a kidouk, amikben nem voltam jó fejlődhessek. Meg is érte a sok gyakorlás és végül a vizsgán nem buktam meg már, ami az elméleti részt illeti.

Aztán eljött a vizsga második része. Csapatokra osztottak bennünket és a felügyelő tanárokkal egy elhagyott helyre mentünk az Élők Világába. Itt magunkra hagytak és nem is kellet sokáig várnunk, hogy rá jöjjünk mi is a feladatunk. Egymás után jelentek meg a gyengébb hollowok melyeket egymás után kaszaboltunk be. Elég könnyen ment a dolog addig a pontig, míg nem megjelent egy erősebb és gyorsabb példány. A társaim egymás után kerültek a földre, míg nem végül nekem rontott. Nagyon gyors volt ennek is köszönheti, hogy képes volt sebet ejteni az oldalamon. Hirtelen mikor épp ellentámadásba lendültem volna megszédültem és a földre kerültem. Minden elsötétült előttem és mikor magamhoz tértem egy éjszakai erdei tisztáson találtam magam. Egy hatalmas velem egymagasságú farkas jelent meg előttem és megszólított.
- Látom megijedtél egy kicsit Haiiro Kira.
- Csak egy kicsit, de honnan tudod a nevem és hol vagyok?- kérdeztem.
- Az én nevem Kageookami a kardod lelke vagyok és segíteni jöttem.
- Hogy érted azt, hogy segíteni?
Az óriás farkas hirtelen eltűnt én pedig felébredtem. A társaimat a hollow mind legyőzte majd mikor látta, hogy felállok rám támadt. Félre ugrottam előle és felkiáltottam.
- Kagero, Kageookami! – ösztönből mintha mindig is tudtam volna kiáltottam el a két szót mire katanám hirtelenjében megváltozott. A penge eltűnt, a markolat elfeketedett a keresztvas pedig egy farkas fejjé alakult, aminek a szájából kiemelkedett a sötét színű penge. Ezen kívűl érezhetően élesebb lett a hallásom és a szaglásom is. Gyorsaságom is megnövekedett így már képes voltam tartani a sebességet a lénnyel. Kageookami a fülembe súgott két szót, hogy mondjam ki hangosan.
- Hanto shiro! – mondtam ki a szavakat és tettem, amit mondott a zanpakutóm. Megérintettem a talajt a kardom hegyével és ekkor a közeli árnyakból két farkas lépett elő. Csak álltak és néztek rám mintha várnának valamire. Ekkor a szörnyeteg felém indult. Ennek következtében fejemben átfutott egy gondolat, hogy a farkasok széttéphetnék ezt a hollowot. Nem is kellet sokáig várnom a farkasok megindultak majd megragadták a lidércet és széttépték. A vizsga véget ért én pedig a fáradtságtól és az enyhe vérveszteségtől a földre estem viszont boldog voltam hisz szert tettem a shikaiomra.

Gotei 13-ban töltött éveim...Szerkesztés

A vizsga sikeres elvégzése után rögtön felvételt is nyertem a hatodik osztagba. Örömmel szembesültem azzal, hogy az osztag melybe kerültem egyben annak a nőnek is az osztaga, aki megmentett, és akinek a nevét még eddig egyszer sem sikerült megtudnom. Bár legelőszőr nem ismert meg, de végül leesett neki, hogy ki vagyok. Gyorsan be is mutatkoztam neki.
- Szia, a nevem Haiiro Kira az osztag újonca vagyok és köszönöm, hogy az eddigi segítségeidet. Hajoltam meg illedelmesen majd ő is bemutatkozott.
- Én is örvendek a találkozásnak Kira-chan. A nevem Akimoto Midori és én vagyok az osztag 3. tisztje. Nincs mit örömmel tettem.
Az osztagban töltött idő alatt alkalmam volt barátságot kötni vele és sok mindent meg tudni róla kezdve onnan, hogy egy kisebb nemesi családhoz tartozik, hogy mi a kedvenc étele, itala, állata, hogy mit utál, és hogy szeretne az osztag hadnagya lenni. Nagyon kedves és barátságos nőt ismertem meg a személyében és hazudnék, ha azt mondanám nem éreztem iránta már a legelső találkozásunk óta vonzalmat. Még úgy is, hogy évekig nem láttam szerelmes lettem belé. Lassan és megfontoltan próbáltam meghódítani és néha nagyon is meglepett, hogy milyen könnyedén ment a dolog. Ám végül nem én hódítottam meg, hanem ő engemet, ami nem kicsit meglepett. De azért hamar túltettem magam rajta. Boldogan éltünk együtt évekig. Persze Midori családja előtt titkolnunk kellett egy-két évig. Aztán egy nap a születésnapom előtti napon küldetésre indultunk mi ketten és pár osztagtársunk. Egy csapat erősebb hollow gyűlt össze az Élők Világában. Mikor megérkeztünk láthattuk milyen sokan is vannak. Kétszeres túlerőben lehettek, de mi akkor is rájuk támadtunk. Egymás után hulltak a porba a szörnyek ám ekkor feltűnt egy erősebb hollow is. Engem vett célba ugyan is én voltam a leggyengébb a shinigamik közt. Nem érdekelt milyen erős nem menekültem el, hanem harcba szálltam vele, meg akartam mutatni Midorinak, hogy milyen erős is vagyok.
- Kagero, Kageookami! – kiáltottam a parancsszót majd utána a következőt – Hanto shiro! – a farkasok egy közeli árnyékból léptek elő miután a kardom hegyét a földhöz érintettem. Egyből rátámadtak majd én is. Sajnos hamar elintézte őket és engem is a földre terített. A földön feküdtem és vártam, hogy lecsapjon. Ekkor Midori jelent meg előttem és megállította a csapást. Csak néztem, amint egy kardcsapással elintézte a dögöt. Majd lehajolt hozzám felültem és ő átölelt.
- Te butus. Ilyet ne tegyél még egyszer rendben? Rendben vagy?
- Rendben vagyok. De ha mindig közbe avatkozol, akkor sosem leszek erősebb. – motyogtam halkan. Ekkor engedett az ölelésén majd a szemembe nézett.
- Ha nem avatkoznék közbe mindig akkor nem, hogy erősebb nem lennél, de élő sem. Szeretlek, és nem szeretnélek elveszíteni úgyhogy, kérlek, ne hősködj.
- Rendben. – majd ekkor megcsókolt. Ám ekkor a halottnak hitt szörnyeteg felkelt és egy cerót lőtt ki felénk. Mielőtt még elért volna minket Midori abbahagyta a csókot és egy szót suttogott melynek következtében a karjain található páncélok felizzottak és egy kék színű félgömb alakú pajzs jelent meg előttünk és hárította a lövedéket. - Mindjárt visszajövök, várj meg itt. – mondta halkan és el shunpózott majd végzett a lidérccel. Mikor végzett visszajött felsegített a földről és a küldetés végeztével visszamentünk.
Másnap a születésnapomat ünnepeltük. Aznap szabadnapot vettünk ki mindketten és együtt töltöttük az egész napot. A nap vége felé szememet bekötve vezetett el egy helyre, amit nem láthattam, amíg le nem vette a kötést a szememről. Egy ház előtt álltunk.
- Boldog születésnapot! – mosolyogva ölelt át.
- T… te vettél egy házat nekem? – nézek rá majd a házra kissé meglepődve.
- Nem neked kis butus, hanem nekünk.
- Nekünk? – szemem könnybe lábadt majd átöleltem és megcsókoltam. Majd bementünk a házba. Már az egész be volt rendezve és csak arra várt, hogy beköltözzünk. Miután körbenéztem az egész lakásban kiültünk a teraszra és ott még egy meglepetés várt rám.
Egy kis csomagot adott át nekem kedvesem. Kibontottam és nagyon meglepődtem mikor megláttam.
- De hisz ez a te…
- Igen az én alkari páncélom volt, de most már a tiéd. Azért hogy mikor nem vagyok melletted akkor is a védelmem alatt állhass. A „tate” szóra aktiválódik.
Az estét már a házban töltöttük együtt. Majd másnap be is költöztünk. Egy kicsit messze volt az osztagtól ezért sokszor el is késtem.
Évekig éltünk együtt boldogan. Minden jól ment. Egyre erősebb lettem és így a pajzsot is egyre kevesebbet kellett használnom. Egy nap Midori levelet kapott. Örömteli nap volt ez ugyanis a levél szerint Midorit kinevezték hadnaggyá. Másnap meg is ejtették a hivatalos beiktatást.

KüldetésekSzerkesztés

Véres memoárSzerkesztés

KépességekSzerkesztés

ZanpakutōSzerkesztés

Kageookami (Árnyékfarkas) alap állapotban egy egyszerű katana, amit Kira a hátán hord.

  • Shikai: A Kagero (Sötétedj) parancsszóra az egész kard fekete lesz. A keresztvasat egy farkas fej váltja fel, aminek a szájából a fekete penge kiemelkedik. A farkas fejben egy hosszú lánc (max. 20m) van, aminek az egyik vége a pengéhez van rögzítve. Amikor a használó akarja, kiengedhet belőle. Ha a lánc elszakad, akkor a levált rész a pengével eltűnik és a farkas fejből újra kiemelkedik (a penge eltörésénél is ez történik). A sebessége a kétszeresére nő, a szaglása és a hallása olyan jó lesz, mint a farkasoké.
  • Hanto shiro (Vadássz): A kard hegyét a földre helyezi majd a parancsszó elhangzása után a körülötte lévő árnyékokból 2 db farkas mászik, elő melyeket a gondolataival irányít.
  • Kage no mai (Árnytánc): A parancsszó elhangzása után Kira képes lesz eltűnni az árnyékokban és előjönni belőlük. És akár más személyt is magával tud vinni az árnyékokba. De élőlények árnyékára nem hat a technika.
  • Kage no mushi (Árny ostora): A parancsszó elhangzása után a kard pengéje fekete színű légnemű anyaggá változik, ami Kira árnyékában elnyelődik. Ezután az árnyékból szalagok nyúlnak ki. A csápokat egyszerre vagy egyenként is lehet irányítani. Egy szalag 20 méterig is ki tud nyúlni. Öt zanpakuto pontnál négy csáp idézhető meg. Ugyan egyenként csak húsz méterig tudnak kinyúlni, de ha csak kettőt, idéz meg akkor azok 30 méterre is kinyúlhatnak. A technika gyengepontja, hogy használatkor Kira nem mozdulhat el a helyéről, ha ezt megteszi, a technika megszűnik. Ha viszont megszűnik csak két perc eltelte után lehet ismét aktiválni. A technika megszűnése után a farkas fej alakú keresztvas szájából a penge kiemelkedik így ismét használható lesz kardként.
Community content is available under CC-BY-SA unless otherwise noted.