FANDOM


Desmond Phellera
Desmond1
Adatok
Született november 24.
Kor 51
Faj Arrancar
Nem férfi
Magasság 174 cm
Súly 69 kg
Hajszín fekete
Szemszín zöld
Bőrszín fakó fehér
Vércsoport 0
Különleges ismertetőjegyek jellegzetes tetoválás a bal szeme alatt
maszkja jobb fülénél egy kígyós fülbevaló
kicsit görnyedt testtartás
széles vállak
előrelógó haj
ékszerek
folymatos ööö-zés
Politikai hovatartozás
Hovatartozás Las Noches
Hueco Mundo
Korábbi hovatartozás Emberek világa
Foglalkozás 2. Espada
Korábbi foglalkozás 73. arrancar
Sierra Montero fracciónja
Korábbi partner(ek) Sierra Montero
Személyes információk
Családi állapot egyedülálló
Rokonok Kiyo Phellera (húga)
Zanpakutō
Resurrección Sarpá

Desmond Phellera a Segunda Espada, valamint Kiyo Phellera testvére.

Megjelenés, személyiségSzerkesztés

174 cm magas, 69 kg, félig ázsiai, félig kaukázusi. Külseje gyakorta változik szeszélyei következtében, például éppen hogy viseli félhosszú, fekete haját, ami alap esetben kicsit ápolatlanul omlik előre. Kissé görnyedt testtartása miatt nem sokat enged láttatni arcából. Mégis megesik, hogy elegánsan hátrafogja loboncát, néhány fonással tarkítva azt, vagy egyéb frizurákkal változtat megjelenésén, ilyenkor testtartása sem olyan merev, kihúzza magát, sőt, viselkedésére is kihat az „új külső”. Zöld szemei alatt megviseltségre utaló karikák fedezhetőek fel, valamint bal szeme alatt fekete tetoválás, ami szanszkritul a नाग, vagyis a näga szót jelenti. Állandóan úgy fest, mintha beteg lenne, amire sápadt, napfényt nem látott bőrszíne is rájátszik. Általában úgy néz ki, mintha egy gótikus együttes tagja lenne. Széles vállai ellenére nem rendelkezik zömök testalkattal. Ékszerként szívesen hord ezüst gyűrűket, fülbevalókat. Hollow lyuka ágyéka felett található, maszkja jobb füléről lelógó, kígyót ábrázoló fülbevaló. Arrancar egyenruhájának felépítése aszimmetrikus, baloldalon felsője ujjatlan, jobb oldalt viszont bő ujjal rendelkezik, s köpenyszerűen fut végig bokájáig.
Általában ő az utolsó, aki hozzászól egy-egy témához. Hallgatag, magába mélyedő személyiség. Nem antiszociális, azonban szociális igényei elég alacsonyan vannak, kevés olyan személy akad, aki képes őt hallgatagsága és elvontsága miatt elviselni. Alapjába véve kicsit bizalmatlan, nehezen megnyíló személyiség, időnként passzivitása már-már idegesítő is lehet. Nem túl határozott, önbizalmát nem nehéz lelombozni, még ha igyekszik is titkolni, ha valami épp nem esett jól neki és csorbát is ejt büszkeségén. Ilyenkor persze legszívesebben a föld alá süllyedne, és alig várja, hogy leszálljanak végre róla.
Nem őrült, nincs több személyisége; Desmond rendelkezik az összes emlékkel, ami valaha is azon lelkekhez tartozott, akiket hollowként felfalt. Nem csak lélekenergiájukat, hanem részben személyiségüket is magáévá tette. Emiatt gyakorta eszébe jutnak olyan dolgok, amik vele sosem történtek meg, azonban egy olyan lélekkel, akit felfalt, már igen. Valamint saját emlékeit sem tudja megkülönböztetni az idegenekétől. Például tud róla, hogy van egy húga, emlékszik arra, hogy mit tett meg érte, azonban a nevére és az arcára már nem, ez pedig kellemetlen helyzetekbe keveri, amikor Kiyoval találkozik. Retteg attól, hogy egyszer ebbe beleőrül, minden áron meg akarja tartani elméjének épségét. Nem ostoba, csupán a tudományok nem kötik le. Ellenben művészi hajlamai gyakorta felszínre törnek, első sorban írni és rajzolni szeret. Nem túl tehetséges, ám élvezi, tökéletesen kifejezi magát benne.
A traumákon elég nehezen teszi túl magát, jóllehet, emlékeinek köszönhetően nem sok olyan dolog akad, amit nem „élt volna át”. Szeret játszani mások hiszékenységével. Talán ez az egyetlen jellemvonása, ami kígyószerűségéből fakad. Maga sem érti, miért élvezi, ha ekképpen játszhat másokkal. Nem kifejezetten manipulatív, az agresszió többnyire távol áll tőle, azonban képes megvédeni magát, ha szükséges, ehhez pedig önkéntelenül is megvannak a maga szadistának is titulálható módszerei. Anélkül bánt így másokat, és hajszolja őket keserűségbe, hogy ennek tudatában lenne.
Rossz szokásának is nevezhető, hogy bizonyos helyzetekben nem tudja, hogyan kéne reagálni, kommunikációs analfabéta. Például ha szeretne bókolni valakinek, akkor bók helyett valami hatalmas hülyeséget, esetleg sértést mond, holott egyáltalán nem az a célja, hogy megbántsa a másikat. Nehezen barátkozik, és talán őt is nehéz elviselni.
Húgát ugyan jelenleg nem ismeri fel, de valami megmagyarázhatatlan dolog miatt úgy érzi, kötődik hozzá. Kíváncsi rá, kedves vele, szeretné megismerni; tulajdonképpen fogalma sincs róla, hogy voltaképpen már ismeri őt.
Sokat feszeng, nehezen találja helyét társaságban, a hangos, erőfitogtató, agresszív arrancarok pedig egyenesen riasztják. Hagyja őket nyerni, és hogy másoknak legyen igaza. Lényegébe véve egy homokban kúszó kígyó, mely akkor, és csakis akkor mar, ha rálépsz a farkára.

TörténeteSzerkesztés

Földi léteSzerkesztés

Az Egyesült Államokban látta meg a napvilágot. Tökéletes szürke egér volt, legalábbis zseninek titulált húgához képest. Anyja bevándorló japán, apja amerikai.
Már egészen fiatalon kiderült, hogy húga rendkívüli intelligenciával rendelkezik, így őt érthető módon mindenben előnyben részesítették. Nem kapta meg a megfelelő szülői figyelmet, amit egy gyerek megkövetelt magának. Jellemző volt a testvérekre emiatt az állandó civakodás. Gyermekként utálta testvérét. Pontosabban azt, hogy ő nem kapja meg mindazt, amit Kiyo igen. Természetesen mindezt a feszültséget testvérére vetítette ki, s szüleivel sem ápolt kifejezetten jó viszonyt.
Főleg ezek vezettek ahhoz, hogy a gimnáziumban kezdett „rossz társaságba” keveredni. Már ebben a korban is merőben más volt a nézete a világról, különc volt, ugyanakkor megtalálta a zsák a foltját, a szüneteket is a többi különccel töltötte. Hatással volt rá a kor kultúrája, a hatvanas évek közepén járunk ugyanis. Gimnazistaként is részt vett kisebb tüntetéseken, gondolkodását pedig máig érezhetően megváltoztatták az lsd-korszakban átélt élményei. Leginkább azonban saját életkörülményei ellen lázadt a leginkább.
Gyakran kimaradt az órákról, ezen pedig csak az változtatott, amikor nála évekkel fiatalabb, zseni húgát be nem iratták ugyanebbe a gimnáziumba – ráadásul az ő osztályába. Akkor és ott megalázottnak érezte magát, amiért neki ezt kell elviselnie. Egyúttal azonban ez volt az a dolog, ami rendbehozta viszonyukat. Kiyot ugyanis kora miatt többen is piszkálták, még saját osztályából is, s így felvehette a nagy, erős és védelmező bátyó szerepét.
Mindentől és mindenkitől persze nem tudta megvédeni. Társaságát pedig az ártó pletykák miatt még kerülte is. Nem szerette, ha őt piszkálják, igaz, nem is foglalkozott velük annyit, amennyi egy normális embertől elvárható lenne. Kerülte a konfliktusokat.
Akadtak tehát olyanok, akiktől nem tudta megvédeni Kiyot, így a lány önmaga vette kézbe az irányítást. Egyszerű eszközökkel kotyvasztott olyan savat, melyet feltűnés nélkül adagolhatott be az egyik őt kínzó, szőke ciklonnak. A padló csúszósságáról is gondoskodott, hogy a tervét halálos pontossággal kivitelezhesse, áldozatának holttestét pedig alig egy órával később már helyszínelők vizsgálták.
A gyilkosság jelei egyértelműek voltak, bűnbakként azonban Desmondot vették elő. Húgáról nem feltételeztek volna ilyesmit, Desmondról pedig ekkoriban már nyilvánvaló volt, hogy nem épp a legjobb társaságokba keveredett (még akkor sem, ha a mozgalom egyébként teljesen békés volt). Indítéknak felhozták, hogy ezelőtt is többször akadt konfliktusa másokkal, ha piszkálták testvérét. Azt hitték, hogy ismételten védelmére kelt, azonban ezúttal túl messzire ment. Desmondnak hamar leesett, hogy voltaképpen miről van szó. Húga tényleg gyilkolt. Mindennek tudatában azonban megbocsájtott neki. Vállalta a felelősséget, s bevallotta el nem követett bűnét. Hiszen hogyan másként, ha nem így védhetné meg testvérét? Nem akarta, hogy olyan helyre vigyék őt, ami nem lenne kedvére. Kiyo ugyan szintén megpróbált vallomást tenni a rendőrségen, azonban néhány buksisimi kíséretében tessékelték ki őt. Azt hitték, hogy ő az, aki meg akarja védeni tulajdon testvérét.
A tárgyalás gyorsan lezajlott. Családja gyakorlatilag el se jött. Mindig is fekete bárány volt, azonban eddig csak az ártalmatlan művészlelket látták benne – most már a család szégyenét. Esélye valószínűleg akkor se lett volna a tárgyaláson, ha sohasem vallja be bűnét. Már aznap átszállították az állami börtönbe.
Csupán néhány hónapot bírt elviselni ott. Ekkoriban kezdett el a leginkább új ideológiákkal foglalkozni. Szabadidejét azzal töltötte, hogy gondolatait megfogalmazza, s valamilyen célt, kapaszkodót találjon az élet értelmének megfejteni vágyásában. Ezen túl sokra nem volt lehetősége itt. Hiszen ő csak egy ártatlanul odakerült, 18 éves ifjonc volt, nem beszélve pacifista nézeteiről. A kegyetlenkedések kikezdték lelkét, s testét is, mígnem egy újabb rideg napon megkéselték. Mire az őrök odaértek, már nem tudtak segíteni rajta.

Matérián túlSzerkesztés

Őt az idő és a keserűség változtatta lidérccé. Hónapokig a börtönben bolyongott elveszett lélekként, azonban remek kísértetet alakított. Még hollowvá sem vált, de már elkezdte bosszúját azokon, akiknek halálát köszönhette.

A lidérccé válás gyorsan, hirtelen történt meg, amikor a lélekláncának utolsó szeme is elporladt. Alig másfél méter hosszú, kígyószerű hollow lett belőle, fejét maszk borította, szorítása pedig elég erőssé vált ahhoz, hogy összeroppantsa áldozatát. Mint általában a legtöbb hollow, ő is közönséges ösztönlény volt, a valódi Desmondnak csak a keserűsége maradt meg benne. Éhségét em tudta tűrtőztetni, falánkságával mészárlást rendezett régi börtönében, s csak azután állt tovább, hogy már nem volt kiből táplálkozzon.
Tumblr mpr2krSFRW1s2i16to1 1280

Hollowként a préda után

Már ekkor sejthető volt ama rendellenessége, mely mai napig rányomta bélyegét. Konkrét emlékeket nem ismert ugyan, inkább csak érzelmei torzultak, s változtak pillanatról pillanatra. Gondolkodni képtelen lényként azonban nem tulajdonított jelentőséget ennek az elején.
Saját személyazonosságát lassacskán kezdte elfelejteni. Unalmas pillanatait (egy lidércnek pedig, amikor éppen nem csatázik vagy táplálkozik, esetleg a kettőt együtt, sok ilyen van) azzal töltötte, hogy saját nevét ismételgette önmagában. Érezte ugyanis, hogy kezdi elfelejteni igaz valóját, holott a tökéletes tényekkel és a valósággal még nem volt tisztában. Ironikus módon ez az a dolog is, ami egyben megmentette, ugyanis ahogyan fejlődött, erősödött, s újabb lelkeket, esetleg más lidérceket falt be, már nem csak érzelmeik ragadtak rá. Amint megevett valakit, végigpörgött fejében annak egész eddigi élete. Lévén a lidércek nem éppen társasági lények, arról sem volt fogalma, hogy ez egyáltalán normális-e az ő esetében, vagy sem, azonban az, hogy egyfolytában ezen kattogott az agya, képes volt visszaszorítani a lidérc ösztönöket. Válogatósabbá vált áldozatok terén, csak akkor táplálkozott, amikor tényleg úgy érezte, hogy kénytelen erre. Egyúttal pedig könnyű szerrel túljárt a többi lidérc eszén, hiszen ő nem ösztönlényként gondolkozott. Egy kicsit több volt ennél.

Desmiadjuch

Adjuchas forma

Gillionná válásakor is megtartotta ezt a szokását. Időnként fel-felvillantak szeme előtt olyan képek, melyekről mai napig sem tudja, hogy hozzá tartozó emlékek-e. Kedves, s keserű képeket egyaránt látott. Akár egy esküvőt, akár egy traumát. Ez volt, ami életben tartotta, hiszen sokkal inkább rászorult a többi, egyszerű gilliannál, hogy megtartsa személyiségét. Ennek köszönhetően volt képes kitörni a Menosok Erdejéből, immáron újra kígyó alakban, adjuchasként.

Immáron egyetlen emlék milliónyi verziója kínozta tovább. Maga a halál, mi minden csendes pillanatában kísértette. Na nem az akkori létét fenyegette veszély, leszámítva a többi adjuchast, akik prédára vártak. Őket általában csapdába csalva győzte le. Általában a homok alá fúrta magát, s várta az arra járót, hogy végül az ő emlékeiket is magáénak tudja. Ebben pedig továbbra is válogatós volt. Megfontolt vadásszá vált, aki napokkal, de akár hetekkel előtte kiszemelte áldozatát, s szépen, lassan cserkészte be mindet.
Azonban újra és újra felidéződött benne a halál minden egyes formája, amit csak ember átélt. Legalábbis azok az emberek, akik végül Desmondként végezték. Az általános letargiát leszámítva viszont, ami a kígyótestű lényt illette, még így is volt haszna mindennek. Emlékeztette őt arra, hogy honnan jött. Saját emlékeit eddigre már nem tudta megkülönböztetni a többitől, de még tudta, mit jelent embernek lenni.
Ereje elég nagy lett ahhoz, hogy Aizen az arrancarok közé sorolja. Mikor az elfoglalta Las Nochest, s az arrancarok sorozatgyártásába kezdett, Desmond is rajta volt a képzeletbeli szalagon, s a Hogyokuval megteremtette azt, akit ma ezen a néven ismernek.

A Fehér VárosSzerkesztés

Arrancarrá válásakor Aizentől a 73-as sorszámot kapta meg. Az akkori espada, Sierra Montero szolgálatába állt, hiszen benne meglátta azt, ami miatt tisztelni tudná. Bár sosem alakított ki vele valódi kapcsolatot, arra éppen elég volt szolgálata, hogy mással is eltöltse az időt a palotában saját fejében való bolyongásán túl.
Szinte teljesen befordult magába. Mindent megtett azért, hogy megpróbáljon a valódi énjére emlékezni. Még saját szokásait is tanulmányozni kezdte. Jelentős tudásanyagot halmozott fel olyan témákban, melyekről úgy hitte, hogy segíthetnek számára megérteni problémáját, s melyek békességet, nyugalmat nyújtanak számára léte elől. A tinédzser korában használt lsd-t lecserélte a hinduizmusra, de más tanokat is tanulmányozni kezdett. Mindez számára kígyószerű alakját, s szeme alatti tetoválását is megmagyarázta, igaz, sohasem érezte magát „istennek” a näga szó jelentése ellenére sem.
Nem csinált hisztériát Aizen halálából, a politika pedig máig hidegen hagyja. Úgy élte fracciónként életét, hogy amíg őt nem zavarták, ő sem zavart másokat. Ekkoriban ismerte meg Eliana del Barrost, ki későb fracciónjául is szegődött. A lánynak valamivel többet mutatott meg önmagából, ekképpen pedig bizalmasaként kezeli.
A Primerával, Natalie Salazaar Granzzal kényszerült küldetésen is részt venni. Mindig is tartott az espadától, ugyanis nem tudott rajta kiigazodni. Nem tudta, bízhat-e benne, viselkedése pedig felkavarta. Egyúttal vonzalmat is érez iránta, holott ezt sosem mutatta ki számára. Küldetésükön egy sikeres hasbeszélő előadását nézték meg. Úgy hírlett, az előadó talán még őrült is volt, ugyanis nem csak a színpadon vitázott bábjával, de még az öltőzőben is hallani lehetett őt.
Az előadás kegyetlensége ellenére Desmondnak elnyerte tetszését a játék. A Primera gyanúja hamar beigazolódott, hogy valami nem teljesen stimmel itt. Fausti helyzet kerekedett ki, kiderült ugyanis, hogy gyilkos üzletről van szó. A Pokol egyik segítője kötött alkut ugyanis a hasbeszélővel. A hírnevet valóban megszerezte. Rengeteg család látogatott el megnézni előadásukat, melyben rendszerint a báb valamilyen vicces, szórakoztató módon alázta meg a művész urat.
Ugyan a férfi életét megmenteni nem tudták, azt elérték, hogy a parazitaként élősködő fattyú ne kínozza őt tovább. Ahhoz, hogy eltüntessék, Natalie akkor zseniálisnak tűnő tervet eszelt ki. Egyszerűen ráuszította a démont Soul Societyre, hiszen ez volt a kívánsága tőle. Arra azonban nem számított, hogy még ha teljesülne is vágya, mindezt a démon az ő lélektestén keresztül készül megvalósítani. Shinigamivá változtatta a primerát, s belé bújt ördögként indult volna meg, hogy teljesítse a kívánságot.
Desmond nem akarta ezt ennyiben hagyni. Hogy menste Nataliet, legalábbis a becsületét arrancarként (már ha van nekik ilyen, bár talán embere, vagyis arrancarja válogatja), felfalta őt, hiszen ekképpen újra lidérccé változik. A töménytelen reiatsut (mégis egy Primeráról van szó) nem tudta feldolgozni, így nem vált a részévé, Natalie ismét arrancar lett, igaz, némileg megváltozott külsővel. Saját reiatsuja azonban így is megnövekedett, gyakorlatilag a kétszeresévé változott. Emellett pedig megkapta Natalie emlékeit, sőt. Képessé váltak szó szerint egymás gondolataiban kutatni.
A küldetés hatására megnövekedett erő elég volt ahhoz, hogy a stagnáló Espada soraiba nevezzék be. Ugyan mint személyt, nem tartja magát alkalmasnak (valószínűleg senki más sem), Las Nochesben nem a személy, hanem az erő kapja a rangot. Még akkor is, ha az erő nyers, kiforratlan, a személy pedig egyszerűen képzetlen.
Talán espadaságának köszönhető, hogy elkezdett nyitni a világ felé. Nem teljesen érti a társak fogalmát, de immáron elég bátorsága lett ahhoz, hogy másoknak is átadjon valamit felhalmozott tudásából. Ugyan továbbra is rengeteget tölt el saját dolgaival, újonnan például fejébe vette, hogy tényleg megtanul szanszkritul. Eliana mellett furcsa módon mások is fracciónjaivá váltak, például az őt már-már apafigurának tekintő, ám kétségtelenül nevelésre szoruló Ronan Phellera, s két másik hölgyemény, kiknek köszönhetően a tornya olyanná vált, amiben sosem akart élni. A mindig elegáns és előkelő Ivela nella Sinestesia ízlése ugyan más körökben pompás és pazar, de Desmond stílusától egyszerűen távol áll. Flavia nella Sinestesia viszont még fogadott testvérén is könnyedén túltesz. Már-már egyenesen giccsparádét rendez a toronyban, Desmond számára pedig igencsak kellemetlen volt, amikor a csigalépcsőt eltömítette egy párizsi szökőkút. Hajlamáról persze naivan azt hiszi, mű-műgyűjtő, s sosem feltételezné, hogy a kandalló felett (mert nyilván szükség van egy kandallóra a sivatag közepén ácsorgó városban) lógó Rembrandt festmény valódi. Lényegébe véve élete teljesen felfordult, s kész bolondok házává vált otthona, melyhez csak tibeti szerzetesekre valló végtelen türelme miatt tudott csak ilyen könnyedén hozzászokni.
Espadakánt első fontosabb feladata egy rejtélyes kard megszerzése volt. Egy számára ismeretlen dimenzióban kellett megkeresniük egy csapattal, melyen Elianán és Ronanen kívül még két másik espada, Natalie, valamint Eliziana Aberquero is részt vettek. Az addig számára még ismeretlen espadáról máig próbál nem véleményt alkotni, egyedül az tűnt fel neki makacssága mellett (mely egyébként nem zavarta higgadtságából fakadóan), hogy nincs túlzottan jóban Natalieval, valamint másokkal sem igyekezett jó kapcsolatot kiépíteni. Arrancarként viszont ez gyakorlatilag normális viselkedésnek számít, így nem vett több tudomást erről.
Lényegébe véve egyfajta összeesküvésről volt szó. A király, aki eme világban uralkodott, egyfajta gladiátor harcra kényszerítette őket, ahol Natalien kívül mindenki harcba bocsájtkozott. A Primerát az uralkodó önmagához hívatta, ügyletük azonban titok maradt még Desmond számára is. A kardot nem tudták megszerezni, azonban nagyjából épségben vissza tudtak térni Las Nochesbe. //folytatás Tibettel a küldetés lezárulása után//

KépességeiSzerkesztés

  • Fegyveres harc: Ostorával elsajátította a harcot, bár legfeljebb kiegészítőként használja, valamint bizonyos trükkökhöz. Resurrección alakjában ugyan nincs fegyvere, feloldásának második fokozatán már támaszkodik erre a képességére is.
  • Pusztakezes harc: kitűnően képzett pusztakezes harcos, több harcművészeti stílusba is belekóstolt már; resurrecciónjában a puszta fizikai erejére támaszkodik
  • Hollow képességek: ceroja méregzöld színű, erőteljes.
  • Sonido: csupán kevés választja el őt a leggyorsabb arrancaroktól, resurrecciónban azonban ez a hiánya is pótolva van.
  • Hierro: Espadák között talán a legerősebb hierroval rendelkezik.

ResurrecciónSzerkesztés

Zanpakutoja egy korbács alakját veszi fel. Harcra ritkán használja, ugyanis arra jóformán alkalmatlan. Resurrecciónba váltáskor a korbács három darab kígyóvá válik, egy feketévé, egy lilává és egy zölddé, a kígyók pedig leválnak a korbácsról, rátekerednek Desmondra és megmarják őt, így oldva fel eredeti alakját.

Desmond a mitikus näga mintájára változik egy kígyó altestű lénnyé. Zanpakuto feloldása nélkül is megvannak rajta a kígyóságára utaló nyomok, például hidegvérű, tehát hideg esetén előfordulhat, hogy belassul, lassabbak reakcióidei, esetleg el is álmosodhat, valamint csak húst képes enni. Legfontosabb viszont vedlése, ami egyfajta mentőcsónak is lehet számára, ha nincs más választása.
Korbács

Zanpakuto alakja feloldás közben

Képes levedleni bőrét, azonban ezzel együtt minden sérüléstől is megszabadul, ami előzőleg érte őt. A folyamat fájdalommal jár, és hatalmas hátránya, hogy utána néhány percig, míg új bőre meg nem keményedik, nagyon könnyen sebezhető, még hierroja sem védi őt. Percek múltán azonban optimalizálódik teste, a regeneráció véget ér, és mindegy, milyen sérüléssel rendelkezett előtte, újra sértetlen lesz. A vedlés egy alkalommal csak egyszer használható.

Resurrección formájában körülbelül hét méter hosszú, rendkívül fürgévé, mozgékonnyá válik. Derekától lefelé kígyóteste lesz, deréktól felfelé azonban megmarad emberi külseje.
Neve: Sarpá (szanszkritul: kígyó)
Feloldó parancsa: निष्पीडयति सर्प Nispidayati, Sarpá! (Szorítsd össze, Sarpá!)
Képessége: Desmond resurrecciónban nagyobb állóképességgel, erővel és gyorsasággal rendelkezik. Kígyótestével gyorsasága jócskán megnő, ahogyan izomzata is megváltozik. Hajlékony, rugalmas, veszedelmes ellenfél, aki akár rá is tekeredhet célpontjára, hogy egyszerűen összeroppantsa. Látványos, külön képessége nincs.
Rendszer: Resurrección formájában a resurrección diszciplínára tett pontok eloszlanak többi képzettsége között. Tehát ha hat pontos resurrecciónja van, ez azt jelenti, hogy egy alternatív pontozásban hat pontot oszthat el többi képzettsége között.

ÉrdekességekSzerkesztés

  • A IV. BSML Filozófus kategóriában első helyezett lett.
  • Az avatart, karakterképet Mei rajzolta
Community content is available under CC-BY-SA unless otherwise noted.