| |
| Született | Tokugawa Ieshige tizenkettedik évében |
| Kor | 291 |
| Faj | Shinigami |
| Nem | nő |
| Magasság | 172 cm ... többnyire |
| Súly | 65 kg |
| Hajszín | vörös-szőke |
| Szemszín | barnás-kékes-zöldes |
| Bőrszín | világos |
| Vércsoport | O |
| Különleges ismertetőjegyek | Vörös hajú, zord kaszás |
| Hovatartozás | Gotei 13 |
| Korábbi hovatartozás | Emberek Világa |
| Foglalkozás | shinigami/youkai |
| Korábbi foglalkozás | ronin... bérgyilkos |
| Jelenlegi osztag |  11. osztag
|
| Partner | Gingitusne / Suzaku/ Kasai/ Shiro/Kuro/ Rin/ Keiko/Hikaru |
| Családi állapot | Egyedülálló |
| Rokonok | Rosui Kagehime - nővér féle... Rosui Nao/Natsu/Suzi/Taki - unokaöcsék - húgok Chiruochiba Airisu - öcskös Masaki Sachiaru - Sensei, bátyós féle |
| Képesség | Kitsune (alakváltás) |
| Shikai | Táncolj a Hold fényében Ezüst Róka |
| Bankai | Hyakki yakou / Száz démon éjjeli parádéja! |
| Senbankai | Ayakashi no Matoi |
Aikawa Chiyo a 11. osztag kapitánya.
Kinézet[]
Kitsune | Shinigami
Shinigamiként: 172 cm magas, vörös, hosszú hajú lány. Szemei barnás-zöldes-kékesek, ámbár hangulatától és akaratától függően színváltók. A ruhák ősellensége, szóval általában csak az egyenruhájának a nadrág részét, és felül fáslikat szokott viselni öltözékként. Ha mégis többre vetemedik, akkor vagy a teljes hakamájában díszeleg, vagy egy könnyed nyári yukatában.
Kitsuneként: ha nem veszi fel más alakját, akkor is több féle küllemmel rendelkezik. A klasszikus kitsune formájában 185 centi magas, hosszú szőke hajú, ezüstöt szemű. A fülei ugyanolyan színűek, mint a haja, csak a végük sötétbarna Egy vagy több rókafarkincája is lehet, épp mennyit hajlandó viselni. A farka(i) vége is sötét barna, akárcsak a füleié.
Teljes rókaformában se változik a bundája színe. Sőt, még a füle hegyén, és a farkincája hegyén ékeskedő barna folt is megmarad ilyenkor is.
Nogitsune alakban a haja befeketedik, a szemei pedig bevörösödnek.
Jellem:[]
Shinigamiként kissé tsundere karakter. Emellett kemény fejű is. A parancs követés, mint olyan nem az erőssége. Egészen addig, amíg valaki olyan nem adja ki, akit tiszta szívéből tisztel. Ha olyantól kap parancsot, akit elfogadott feljebb valójának (összesen van talán 2-3 ilyen személy) akkor késedelem nélkül, tudásához, és erejéhez mérten végre hajtja maradék nélkül.
A shinigamik rendszerért, amiben él, hasonló okból nem túlzottan kedveli, ám szükségesnek érzi, hogy velük maradjon, egyfelől a családja miatt, másfelől a barátai miatt... és egyéb személyes okokból.
Kitsuneként igazi youkai jellem lesz belőle. Míg shinigamiként a látszat ellenére is igen erős önkontrollt gyakorol, addig kitsuneként a saját bevallása szerint teljesen szabaddá válik. Mivel a youkai~k azt mondják, hogy az erejük a félelemből táplálkozik, így ehhez tartva magát, ő is szeret félelmet, bizonytalanságot kelteni a körülötte lévőkben. Kitusneként mindenképp szadistább. Elrugaszkodik az emberi normáktól, és teljes mértékben a maga értékrendje szerint él. Szívesen bosszantja, vagy épp hökkenti meg a környezetét, ám ez nem jelenti azt, hogy azokkal, akiket szeret, nem tud ilyenkor is extra kedves és figyelmes lenni.
Történet[]
Emberként[]
Abe családi címer
1724~ben született Abe Masayoshi és Muramasa Chuoko második gyermekeként Abe Chiyoko néven. Nővére Abe Misako. Családjuk az egyik legősibb szamuráj klán oldalági családja voltak. Japán krónikái szerint az Abe család még Kogen Császár fiának a leszármazottai. (Olyan jelentős személyek kerültek ki a klánból, mint Abe no Hirafu más néven Abe no Omi, Ainu leigázásának egyik vezető tábornoka, Abe Masatsugu aki küzdött a Sekigahara csatában, majd fudai daimyo lett , vagy épp Abe no Seimei omnyodo, akinek a legenda szerint, az édesanyja egy Kuzunoha nevű kitsune volt, illetve 12 shikigami fölött uralkodva segítette a császárt.) Mivel a család az oldalághoz tartozott, így nem bírtak olyan jelentős befolyással az ország vezetésére, ám azon a környéken, ahol éltek, sokat adtak a szavukra.
Maga a daimyo is személyes barátjaként és tanácsadójaként tekintett Masayoshi~ra, az öccsére. Így aztán gazdag környezetben élhettek, arisztokratikusan, tisztelve a tradíciót.
Shion
A hagyományokat követve, Abe Misako el lett jegyezve, már születése előtt egy másik nemesi család gyermekével, Urakami Shionnal. Az elsőszülött gyermek örökölte a földet, és ha volt másodszülött, őt a család védelmezőjének a szolgálatára szánták. A harmadik és a további csemetéket pedig tisztségviselőnek. A család az Inari templom védelme alatt állt, és a védelmező lényük a kitsune volt. Vagyis Chiyokot miko~nak szánták a helyi Inari templomba. Ilyen módon biztosítva a család materiális, és szellemi biztonságát. Biztonságos, szép kilátásoknak néztek valamennyien elébe, ám az élet koránt sem olyan kegyes szerető, mint amilyennek néha napján mutatja magát. A daimyo~t az egyik tanácsosa elárulta. Természetesen hatalomvágyból. És ahogy az már abban az időben, az ilyen hatalmi pozícióknál lenni szokott, az új földesúr megölte az elődjét, és még akkor éjjel, az elődje valamennyi hű emberét a családjaikkal egyetemben. Egy túlélőt se hagyhattak a ninják, azon egyszerű megfontolásból, hogy ne legyen olyan, aki bosszút tudna állni. Az így felszabadult tisztségekbe, helyekre, a hozzá hű embereket ültethette. Egyszerűnek mondható politikai manőver volt, ám azon az éjszakán egy végzetes hiba csúszott be, amiről ráadásul nem is értesült szinte senki. Történetesen az Abe család, aki Masayoshi tisztsége révén szintúgy az áldozatok között volt. A legkisebb gyermekük megmenekült. Shion talált rá a csöppségre, mikor felfedezte, hogy mi történt. Magához vette Chiyokot, megváltoztatta a nevüket, és eltűnt a környékről. Így lett belőlük Aikawa Shion és Aikawa Chiyo.
Persze Shion olyan hirtelen lett apuka a semmiből, hogy finoman fogalmazva gőze nem volt, hogy mihez is kezdjen a kis poronttyal. Így aztán segítségért folyamodott, és ezt annak a városnak a fogadós asszonyának a személyében meg is találta, ahol megszállt.
Ez az időszak az éjszakai sírásokról, egymás kiakasztásáról, és az összecsiszolódásról szólt. Hogy elhallgatassák éjnek idején a gyereket, a fogadós asszony szakéval kevert teával traktálta. Chiyo szervezete az alkoholt méregnek azonosította, és az idő teltével kifejlesztett egy „ellenanyagot”. Ennek tudható be, hogy a mai napig, egyszerűen képtelen lerészegedni.
Shion roninként bérgyilkosként kezdett el dolgozni, hogy eltartsa magukat. Amikor elég pénzt sikerült össze kuporgatnia, a falu mellé kiköltöztek egy saját kezűleg épített kis viskóba kettesben. Állítása szerint Chiyot meg akarta óvni a kard útjától, hogy megkímélje a vértől, és gyilkolástól.
Pár évig békés csendben éltek, ám egy bérgyilkos életében ez az állapot általában nem végleges. Itt sem volt ez másképp. Szamurájok érkeztek a kis viskóhoz, hogy bosszút álljanak Shionon. Noha Chiyo nem emlékszik a családja lemészárlására, hisz egyfelől elég kicsi volt, másfelől a traumatikus emlékeket elzárta az elméje, mégis. Mikor észlelték a támadást, Chiyo bepánikolt. Amíg Shion harcolt, az egyik lesből támadót egy konyhakéssel leszúrta. Ugrott, hogy elérje a férfit, és csak a vak szerencse volt, aminek akkor azt köszönhette, hogy túlélte az akcióját. Két borda között, egy tiszta szúrással pont a szívet találta el.
Ez volt az az akciója, ami meggyőzte a nevelő apját, hogy meg kell tanítania a lányt a kardforgatásra. Hat éves körüli lehetett a Chiyo ekkortájt. De, mivel voltak szemtanuk, így ki lett ő is téve a bosszúállóknak.
Shion mesterként ritka szigorú volt! Kőkeményen és nagyon következetesen edzette a lánykát. Mindent csak egyszer mondott el és mutatott meg neki, utána pedig egyből a mélyvízbe dobta, hogy a gyakorlatba is elsajátíthassa a kardforgatás művészetét. De megtanította a bushido szellemiségére és filozófiájára is.
Ahogy Chiyo nőtt fel, egyre erősebb harcos lett belőle. És a nevelő apja egyik nap rádöbbent, hogy valójában egy lánykát nevelgetett eddig. Egyből zavarba jött, hogy amíg ő kioktatta mindenre, amit ő tudott, semmi nőies nevelést nem kapott a szerencsétlen. Ha csak azt nem vesszük, hogy ritka mód meg tanult inni, káromkodni, meg szerencsejátékozni, lévén az apja is rászokott erre a játékra, noha folyton veszített. Szóval, míg Shion teljes letargiába zuhant, hogy mi lesz így a fogadott csemetéjéből, egy gonoszdi terv is kezdett a buksijában formát ölteni. A legközelebbi játék alkalmával nem csak pénzben fogadott. Egy kurtizán ház, vezető asszonyával játszott, akinek megtetszett Chiyo vörös haja, így ő lett a játék tétje. Ily módon keveredett a lány az első kurtizán házába. Mint Shion állította, teljességgel nevelési célzattal, hogy végre nőies dolgok is ragadjanak rá a piszkon kívül.
Becsületére legyen mondva a nőnek, jó pár hétig kihúzta a számára vadidegen környezetben. Ám olyan volt, mint valami rossz pénz. Mikor már nem bírta tovább a többiek szekálását, elvégre egyelőre csak tanoncnak vették fel, szedte a sátorfáját, meg a kardját, és az egyik éjszaka meglépett. Shion másnap reggel körbe forgatta, körbe szaglászta, majd kijelentette, hogy még mindig büdös egy lányhoz képest, szóval nem volt elég, amit ott töltött. Pár héttel később Kyoto egyik piros lámpás negyedébe találta Chiyo megint magát, egy gésa házban maikoként. Itt már úgy kisuvickolták, hogy még a nevelőjének se lehetett panasza rá. Megtanították beszélni, eltiltották a káromkodásoktól, (mindig büntetést kapott, valahányszor szabadjára eresztette a szókincsét) táncolásra, virágkötésre oktatták. A helyes tartással kivételesen nem volt baja, ám annyiféle göncöt kellett minden nap felvennie, hogy heveny, ám hosszan tartó fóbiát kapott el ilyen téren. Arról nem is beszélve, hogy ritka mód irritálta, hogy a kardja nem lehetett nyíltan nála.
Egy szó, mint száz, innen is távozott, mikor már nem bírta tovább. Úgy döntött, inkább beszáll a családi vállalkozásba, és maga is bérgyilkosnak áll.
Shion ritka lelkesen fogadta a lány döntését. Jó pár napig nem állt vele szóba. De Chiyo hajthatatlan volt. Volt honnan örökölnie a keményfejűséget. Végül csak sikerült rábeszélnie nevelőjét, hogy ehhez ért a legjobban. Persze arra ő nem számolt, apjával ellentétben, hogy a megbízók, általában másféle munkakörülményeket akarnak biztosítani egy női bérgyilkosnak. Így aztán az első alkalom, hogy utcanőnek akarták beöltöztetni, közölve, hogy ez nem csak álca, és majd amikor a kedves kuncsaft elalszik, akkor kell végezni vele, kissé zaklatott lélekkel törte el a lány a kezüket, majd a kardját fogva elvonult. Kardpárbajban győzte le a célpontot, de kissé a lelkére vette, hogy milyen munkamódszert vártak el tőle.
Nem volt könnyű dolga bérgyilkosként. Nem sokan voltak hajlandóak felbérelni, ráadásul nem egyszer ismétlődött meg a legelső eset, de Shion mind végig támogatta a lányt.
Mondhatni egyenesbe jöttek. Kisebb-nagyobb csatákkal keresték a kenyerüket, és igyekeztek mindig úgy szerződni, hogy ne kelljen egymás ellen harcolniuk.
Chiyo
Ám ahogy azt már említettem, egy zsoldos életében a béke sosem végleges állapot. Az egyik munkájukból haza fele (egyre sűrűbben vállaltak el közösen megbízásokat) egy olyan emberrel találkoztak, aki már egyszer mindent megváltoztatott az életükben. Az a daimyo sétált el gyanútlanul az orruk előtt, aki annak idején lemészároltatta az Abe családot többek között. Shion, hosszú idő óta először elvesztette a hidegvérét. A daimyo után akart menni, hogy megölje. Az se zavarta, hogy egy egész rakás testőr volt körülötte, el volt készülve, hogy maga is meg fog halni a bosszújával. Az egyetlen nem számolt tényező Chiyo volt természetesen. Shion egyedül akarta feláldozni magát, ám nevelt lánya volt olyan jól nevelt, és utána szökött. Csak akkor értesült pótkereke cselekedetéről, mikor már javába irtották a testőrök csapatát. Ott meg épp nem kezdhetett gyereknevelésbe. Meg amúgy is túl késő volt addigra. Így inkább fél szavakkal összehangolták a támadásaikat. Eléggé összeszokott harcosok voltak.
Azonban ekkora túlerővel szemben nekik sem voltak túl fényesek a kilátásaik. Sikerült elérniük a céljukat, és a daimyo~t Shion kivégezte, ám nem úszta meg karcolás nélkül. Mind a ketten súlyosan megsérültek. És amíg ő éppen, hogy csak túlélte, Chiyo belehalt a sérüléseibe.
Lélekként[]
A lány, halála után, immár szellemként tanúja volt, ahogy Shion összetörik. Végig nézte a férfi kétségbeesését, és bűntudatát, majd mikor nevelőapja eszméletlenül rogyott a holttestére (komoly sérülései voltak neki is, nem sokon múlt, hogy nem együtt távoztak az árnyékvilágból) téboly düh kerítette a hatalmába. Tehetetlensége, hogy segíteni akart a férfinak, de nem tudta megérinteni, nem tudott senkit elhívni, hogy lássák el a sebeit, ne hagyják meghalni, nem tudott hozzá szólni, majdnem az eszét vette. Nem sokon múlt, hogy nem vált lidérccé. Egy, a tömeges halálozáshoz kiérkező shinigami mentette meg ettől a sorstól a lelket, és miután megnyugtatta a lányt, hogy Shion a sebesüléseit, legalábbis a fizikaiakat túl fogja élni, átküldte a Lelkek Világába.
Kirito~san
Mei~san
A Kóbor Lelkek Városában emlékeitől megfosztva ébredt, és kezdett el bolyongani, nem számolva az időt. Végül egy fogadós, és a felesége fogadták magukhoz. Kirito~san és a felesége Mei~san szállást, ételt adtak neki. Cserébe ő kisegített a fogadóba. Mindez addig működött hibátlanul, míg el nem kezdtek az emlékei visszatérni. Elejében csak a teste emlékezett a könyörtelen kiképzésekre, és enyhén fogalmazva is közveszélyesség vált ettől. Az ereje visszatért, ám nem tudta kordába tartani. Ezzel nem keveset ártott a jótevőinek, így inkább tovább állt az egyik holdvilágos éjszaka. Újra az utcán kezdett élni. Időközben az emlékeket is fokozatosan visszakapta. A tanításokat, a tudását. Egyre kevésbé érezte magát veszélyben az utcán. Az időt halála óta nem tartotta számon. Nem tudta mennyit bolyonghatott így, vagy hogy épp mennyit volt Kirito~sanékkal. Ám egyszerre arra ébredt, hogy éhség gyötri. Újabb nyűgként könyvelte el a dolgot, hogy most már nem csak a szállást kell minden éjszaka megoldania, de még ételről is gondoskodnia kell ezentúl. Rászokott a lopásra, hogy megtölthesse a bendőjét. Igyekezett meleg házfalakat találni, hogy éjszaka ki ne hűljön, és próbált minél láthatatlanabbá, észrevétlenebbé válni.
Két shinigami azonban minden igyekezete ellenére is kiszúrta, mikor épp ételt lopott magának, majd lelécelt egy viszonylag kihalt utcarészbe, hogy elfogyassza a szerzeményét. Feltűnt nekik, hogy milyen vehemenciával csócsálódott a lány a kenyérdarabon, illetőleg, hogy a gyomra hangosan követelőzött. Ebből aztán kikövetkeztették, hogy lehet éhség mardossa szegény párát. Ezt Chiyo is tudta, épp ezért nem tekintette őket túl elmés egyedeknek, mikor rámutattak a nyilvánvalóra. Ám az az információ nem volt meg néki, hogy az éhség a megnövekedett lélekenergia szintjének a jele. Mikor megosztották vele ezt a tudást is, megpróbálták beszervezni a Shinigami Akadémiára. Chiyo nem szimpatizált túlzottan az ötlettel, ám a lehetőség, hogy újra kardot kaphat, végül meggyőzte őt.
Ez a mentalitás érződött is rajta diák korában. Nem nyerte volna el a példás magaviseletű diákok érdemrendjét, ha lett volna ilyen, az egészen biztos. Ha belekötöttek, és volt ilyenre példa a neme vagy a származása miatt, netalán a hajszíne bökte valamelyik diáktársa csőrét. Általában tettlegességgel oldotta meg a problémáit, majd miután leosztotta az épp kötekedő diáktársát, még meg is fenyegette, hogy ha bárkinek eljár a szája, megöli. És lévén, nem ez lett volna az első gyilkossága, elég hihetően elő tudta adni a sztorit.
Ilyes okokból kifolyólag minden különösebb gond nélkül vette az akadályt a suliban. Igaz, az elméleti órák látogatását nem vitte túlzásba. Ha mágiát követelt tőle bármelyik oktató, nem mondott ellent, inkább magukra robbantotta a tantermet. A kardforgatásban, vagy a pusztakezes harcokban se nyújtott kiemelkedő teljesítményt. Nem, mintha nem rendelkezett volna egy életnyi tapasztalattal. De nem volt hajlandó azokat a technikákat, azt a harcmodort használni, amit Shion tanított neki. Azt csak a sajátjának akarta, és úgy volt vele, hogy amennyiben beveti valaki ellen, akkor meg is öli az illetőt.
A lélekölőjével nagyon későn sikerült kapcsolatot teremtenie. Évfolyamából szinte az utolsók között, ha nem a legutolsóként. Ám megérte a várakozás, azóta ugyanis különösen szoros kapcsolatot ápolnak egymással.
Gingitsune[]
Chiyo, a belső világába csak nagyon nehezen tudott elsőre eljutni. Azóta azonban egyezséget kötött a lélekölőjével, hogy minden reggelét neki szánja. Vagyis meditálás közben meglátogatja.
Gin~chan
A belső világában fellelhető az a ház, amiben még életében élt Shionnal. A ház körül egy tisztás. A tisztást egy folyó szeli ketté, és a folyó túloldalán egy kiterjedt erdős rész található. (Cseresznyés, és ott is vannak kisebb-nagyobb tisztások)
A lány lélekölője, nem túl meglepő módon egy kitsune, pontosabban egy ezüstróka. A zanpakutou a Gingitsune névre hallgat. Ámbár Chiyo szokta csak simán Rókának, Gin~channak, vagy épp Ezüstkének is becézni.
A lány, és a Rókája igen furcsa, és meglehetősen szoros viszonyt tartanak fent. Míg mások akár évekig is meg vannak anélkül, hogy érintkeznének a kardlelkükkel, Ezüstke zavaró, sokszor perverz beállítottságú álmokkal, végtelen szövegelésekkel a lány gondolataiban, szóval megfelelő módszerekkel rávette, hogy Chiyo minden reggelét vele kezdje. Mondhatni kizsarolta. Élvezettel hozza a mesterét zavarba, kedvenc hobbija, hogy minél jobban elpirítsa. Mindemellett a lány mélységesen tiszteli, szereti, és megbízik benne. Persze ezt, pont azért, mert szereti, el nem árulná neki semmi pénzért. A közös edzéseket mind a ketten halálosan komolyan veszik, és Gin~chan bármikor örömmel táncol a forgatója kérésére. Kissé talán bigott... vagy inkább csak túl fejlett esztétikai érzékkel rendelkezik. Különösen büszke a "méreteire" és szinte mindig flörtölős stílusban társalog Chiyoval, kivéve talán az élet-halál küzdelmeket. Chiyo rendszeresen aludt el a kardját ölelgetve. De kartávolságon kívülre nem hajlandó tenni a kardját.
A 11. osztagnál[]
Az Akadémia elvégzése után megkönnyebbülve vette tudomásul, hogy a 11. osztagba osztották be. Hallott már pletykákat, mondhatni legendákat a hírhedt csapatról. És az osztag harcszeretete, mentalitása sem riasztotta vissza. Viszont, mikor először elkeveredett a kapitányához, nem kis meglepetésben volt része. A Kenpachi titulus viselője ugyanis egy gyerek, pontosabban egy kislány volt. Aki ráadásul, szadista jellemvonásokról téve tanúbizonyságot, kihívta mahjongozni. A lány kiválóan tudott mahjongot játszani, és ha megengedte magának, hogy csaljon, akkor mondhatni verhetetlen volt benne. Ám az első találkozáskor, a jövőbéli lehetséges feljebb valójával, nem vetett be aljas trükköket. Még ha igen erős volt a kísértés, és a beidegződés, akkor se. Így egy játékot veszetett, ám megnyert egy csatát.
A neheze azonban még hátra volt. Az osztagtársakkal is el kellett fogadtatnia magát. És ők nem olyan kaliberű alakok voltak, mint az Akadémiai nagylegények. Sokkal szigorúbb, és keményebb mércével mértek. És sokkal fájdalmasabbal is. Az edzéseken kétszer olyan keményen kellett állnia a sarat, és ha már nagyon kikészült, akkor se mutathatott gyengeséget a többiek előtt. Ez aztán szépen rajta is ragadt, mint rossz szokás. Persze a nőies viselkedést, mint olyat ez nem segítette elő túlzottan. Mintegy ezt ellensúlyozandó viszont, Gingitsune igazi hölgyként tekintett, és tekint rá mind e mai napig,
Nem sokkal az osztagba kerülése után találkozott élete első barátnőjével, Rosui Kagehime~channal. A találkozásukkor egy félreértésnek köszönhetően, Chiyo~nak szokatlan módon, elég gyorsan összebarátkoztak. Hime~chan, amellett, hogy adott neki teát, még a véletlen kitaposott virágot is segített megmenteni. Ráadásul az épp eltévedőbe lévő lányt is haza vezette. (Az más tészta, hogy a szomszéd osztaghoz kellett csak elkísérni, de Chiyo egy egyenes utcán képes elkeveredni egyedül! Egyedül az osztaga falain belül érzi otthon magát, és közlekedik magabiztosan, eltévedés nélkül) Innentől kezdve, az egyik legjobb barátnőjeként gondol a nőre. Rendszeresen betámadja edzés után egy közös teázásra. Szinte doromboló kiscicaként élvezi, ha Hime~chan anyáskodik felette, főleg ha ezt úgy teszi, hogy észre se veszi magát. Chiyonak ez egy teljesen újfajta kapcsolat. Épp ezért, kissé esetlenül, ám annál nagyobb szeretettel viszonyul Hime~chanhoz.
Egy másik, igen csak jelentős találkozás is történt vele az újonc korszakában. Egyik alkalommal, újfent teljes tanácstalansággal rótta az utakat, próbálván haza keveredni, mikor is derült égből Risu-csapás, egy ismeretlen férfi akart mindenképp a nyakába ugrani. Chiyo, jól nevelt tizenegyedik osztagos módjára lépett el a nem várt támadás elől. Így aztán premier plánból nézhette, ahogy az idegen végig nyalta az utat. Utána pedig kissé véres arccal próbálja meg rábeszélni, hogy ő nem Chiyo, hanem Misa.
Miután a lány megpróbálta megértetni, a saját igazához igen csak ragaszkodó alakot, hogy ő soha nem is volt Misa, egy sanda gyanújának engedve, grabancon ragadta, és haza vitte, egy kissé nyugodtabb hangvételű beszélgetésre, egy-egy csésze tea mellett. (Na jó, Risu~chan jött a saját lábán) Egyfelől birizgálta az idegeit, hogy ez az idegen miképp is nevezte, másfelől ott volt az emlékeiben, hogy Shion is Misakonak hívta a nővérét. Szóval kifaggatta Airisu~sant, majd még párszor összefutottak, beszélgettek, vagy épp vívni tanultak, míg végül a sejtelem bizonyosságot nyert. Mégpedig, hogy Risu~chan Misa~chanja azonos Chiyo nővérével. Itt tudta meg azt is, hogy a nővére már a Lelkek világában is meghalt, vagyis nagy valószínűség szerint újra leszületett a Földre. Ám a halálának a körülményei elég zavarosak és tisztázatlanok voltak. Innentől szinte egyenes út vezetett odáig, hogy Airisu~chan Chiyot is a nővéreként kezdte el kezelni. Talán ez volt annak is az oka, hogy a lány elkezdte a családja többi tagját is megkeresni, ami már csak azért sem volt könnyű dolog, mivel nem emlékezett rájuk. Emellett feladatának érezte, hogy kiderítse, hogy mi történt a nővérével.
Ilyenténképp elkezdte a családja felkutatását. Közben persze, mintegy mellékfoglalkozásként, végezte a shinigami munkát is. Küldetésekre járt, edzett, és más osztagbéliekkel is harcolt. Egy művészetekkel foglalkozó egylet tagja lett. Idő közben összeszedett egy lélekpótlékot, egy apró madár testében. Suzaku innentől kezdve koszt-kvártély ellenébe segített neki a tájékozódásban. A szűk családi kör azonban igen gyorsan gyarapodott háromról (Gin~chan, Suza~chan és Chiyo) négyre. Mikor is a lányka örökbe fogadott egy kis félresikerült kidou tüzecskét, Kasai~chant, aki a látszattal ellentétben gyógyított inkább, mint perzselt. (Chiyo talán ez idő tájt szokott rá, hogy mindent, amit aranyosnak talált, haza vigyen)
Beköltözött hozzá egy zashiki-warashi, aki igen csak sok okot ad a párbajozásra, lévén két balkezes, két ballábas, és más nem nagyon látja, csak Chiyo. Viszont ő nem tud velük menni az osztagon kívülre.
Ez idő tájt történhetett, hogy Chiyo és az egyik barátjával, edző- és egylettársával küldetésre mentek. Rutin felderítő feladatnak indult a dolog. Egy ismeretlen lélekenergia forrását kellett volna kikutatni. Ám eldurvultak a dolgok, olyan erők, és dolgok szabadultak el, amilyeneket egyikőjük se ismert. És hogy ennek hatására, vagy ettől függetlenül, de Chiyo társa átalakult egy ocsmány nagy pók lidérccé, a lány szeme láttára. És ha ez nem lett volna elég, az utolsó kívánsága shinigamiként az volt, hogy Chiyo ölje meg.
Nem ez volt Chiyo első gyilkolása, ám a barátait jobb szerette megvédeni, mint levadászni. Szóval a történtek, egy nagyon mély törést okoztak a lelkében. Ami csak még súlyosbította a helyzetet, hogy igyekezett az érzéseit a szőnyeg alá söpörni. Innen eredeztethető, hogy rémálmok kezdték el gyötörni. A rossz élmény olyan, még emberi emlékeket is felszabadított, amelyeket Chiyo hasonló módon kezelt, mint ezt a történetet.
A belső világa is drasztikusan megváltozott. Egy horrorisztikus hely lett, tele démonokkal. Megpróbálta megtisztítani a belső világát, ám a démonok túlerőben voltak, és folyamatosan támadtak. A lélekölőjét a saját félelmei verték hatalmas láncokra. Vagyis a lány teljesen magára volt utalva. A kilátástalan helyzetet csak fokozta az a tény, hogy amennyiben megsebesített egy démont, maga szenvedte el a sérülést. Nem egy módot kipróbált, hisz valamennyi youkai támadta. Amint azonban egyszer hozzá ért -fojtogatni kezdte egy yuki-onna, és realizálta, hogy a saját félelmei próbálják meg legyűrni, (lepörgött a szeme előtt az az emlék, a démon érintésére, amelyikből született) már nem volt olyan sok idő, hogy felfedezze, hogy nem az erőszak a megoldás erre a problémára. Inkább a saját démonjainak az elfogadása, megismerése, és beismerése. Így tett szert a kardja bankai szintjére.
Azonban ezt a képességét titkolja, a lélekenergiájával egyetemben. (Egy energia elszorító gyűrűt hord, aminek hála egy Akadémista reiatsu szintjére szorul vissza a lélekenergiája)
Ahogy egyre többet derített ki a családjáról, a közömbössége a shinigami rendszer iránt egyre inkább fordult át dühbe. Talán pont ez volt annak is az oka, hogy olyan nagyon titkolózó életmódot folytatott. Shiont megtalálta ugyan a Gotei 13 kötelékében, tiszti rangban, ám a férfi szemmel láthatóan nem emlékezett az emberi életére. Még a neve is teljesen más volt. Chiyo nem akart a férfiben fájdalmas emlékeket felidézni, így csak messziről, láthatatlanul követi nyomon a sorsát.
Idő közben megismerkedett az egyik elvetemül osztagtársával. A férfi előszeretettel ivott, olyan nyelvezettel társalgott, mint régen az ivókban, és mindemellett még szégyenérzet se volt benne! Furcsa felüdülést jelentett a lánynak a társasága. Chiyonak a mai napig ötlete nincs, hogy miképp is történhetett, de az osztagtársa szép lassan elérte nála, hogy ha valami baja volt, először hozzá menjen.
Keiko[]
Az egyik küldetése alkalmával, a késő nyári fesztiválok idején, Chiyo az Élők Világában volt küldetésen. És hogy-hogy nem, valószínűleg Suzaku meg akarta lesni a fesztiválozókat, de a munka végeztével oda lyukadtak ki. Nosztalgikus hangulat, taiko dobok... itt keveredtek össze egy titokzatos talizmánnal. A sors, vagy a véletlen műve volt~é, azóta is homály fedi ezt a részét a történetnek.
A nevezetes talizmán nem volt épp átlagos darab. Ugyanis egy kissé csintalan, és nagyon pimasz kitsune volt belé zárva. Mikor a lányhoz került, az első dolga volt, hogy megpróbálta megszállni. Azzal az egy aprósággal nem számolt azonban, hogy Chiyo nem épp átlagos ember, egy rakás démonnal, és egy másik kitsunéval a belső világában. Ez eléggé megnehezítette a rókadémon dolgát. Harc nélkül nem vehette át az uralmat. A harchoz meg túl nagy volt a túlerő egy egész Hyakki yakou képében. Becsületére legyen mondva, ez nem tántorította el, hogy ne támadjon. A harc közben, kis bepillantást nyertek a lánnyal egymás múltjában, ami kissé talán mind a kettejüket arra ösztönzött, hogy kezdje el tisztelni a másikat.
Keiko hónapokig lakott így Chiyoval. A talizmán volt az állandó lakhelye, ám a lány bizonyos feltételek mellett engedte neki, hogy megszállja. Viszont sose adta át neki teljesen az irányítást a teste felett. Mindez úgy tűnt, hogy működő képes. A róka tágabb játszó teret kapott, mint a talizmán, Chiyo pedig részben használhatta az erejét, ha szükség volt rá. Az idő közben egyre fontosabbá váló Motochika~sannak azonban, ahogy senki másnak sem, nem merte elmondani. Még akkor sem, amikor a férfi udvarolni kezdett neki.
Talán el is lettek volna így, ki tudja meddig, ha nem kerül az útjukba egy Inari templom. Ráadásul, amilyen szerencséjük volt, a templom nem volt lakatlan. Keiko, követve, a sok évszázada tett fogadalmát, megkérte a lányt, hogy menjenek fel a szentélybe. Hisz valamikor ő is egy ilyen templom őrizője volt. Fent aztán Inari no Ookami úgy döntött, hogy Keiko~t magához veszi. Legalábbis ezzel hitegette őket. A kitsune lány pedig engedelmeskedett a kérésnek, még Chiyo és Gin~chan határozott tiltakozása ellenére is.
Keiko~chan
El is kezdődött a ceremónia, amivel a kamihoz kötötték volna. Ám az Inari menet közben meggondolta magát. Ami viszont a lány teljes és totális megsemmisülését eredményezte volna. Ha Chiyo nem vállalja fel az Ookami szerepét a szertartásban. Így a kitsune hozzá, pontosabban bele lett zárva a shinigamiba. Ookami~san nem viselte túl példásan, hogy valami nem úgy történt, ahogy azt ő akarta. Chiyo pedig azt nem viselte jó, hogy elárulta azt, aki ennyire ragaszkodott hozzá. Így kölcsönösen számon kérték egymást, kissé talán emelkedett hangerővel. De amíg OOkami~san oldalán egy rakás emberi szerzetes volt, akik amúgy is kifáradtak eléggé a ceremónia elvégzésében, addig Chiyo, noha ő maga is igen kimerült, de vele volt Gingitsune. Aki aztán elég nyilvánvalóan a többiek értésére adta, hogy milyen rosszul viseli, ha a "nőit bárki is szekálja rajta kívül".
Mivel Chiyoba véglegesen bele lett zárva Keiko, így a lány képes használni a kitsunék képességeit. Ám mivel ő maga nem youkainak született eredetileg, így igen keményen kell tanulnia hozzá. A másik mellékhatása a történteknek, hogy Keiko és Chiyo megosztoztak egymás emlékein teljesen. (Ám míg Chiyo majd 300 évét a róka viszonylag könnyen képes volt feldolgozni, addig a lánynak a kitsune egy évezredet meghaladó emélkeit már nehezebb volt magába fogadnia, így jelentős részek kimaradtak, vagy inkább csak elraktározódtak. Így például az az információ is kimaradt neki, hogy Keiko valós neve Kuzunoha) Talán ez is lehet az oka, hogy jelen pillanatra egy igen szoros kötelék alakult ki közöttük. Hisz a lány a saját világát osztotta meg a rókával, míg a kitsune az erejét a lánnyal.
Azonban, mikor az erejét használja Keiko~nak, olyankor a jellemében is kisebb-nagyobb változások állnak be. Amit viszont a lánykám nem dolgozott túl könnyen fel. Teljesen még nem is sikerült neki. (Mint például a kitsune kleptomániáját, ami shinigamiként elképzelhetetlen, hisz becstelen, és mint olyan, a bushidoval összeegyeztethetetlen)
Félvérként[]
Chiyo és a rókái
Mivel Chiyo a kitsune létezését titkolta-titkolja a Lelkek Világában, ám valahol gyakorolnia is kellett, ha meg akarta tanulni az újonnan kapott képességeinek a használatát, így edzőhely után nézett. A kritériumai egyszerűek voltak, ne a Lelkek Világába legyen, és lehetőleg kapcsolat se legyen a shinigamik és a hely között. Így keveredett el a Sachiaru birtokra, ahol is nem csak edzőhelyet, de még mestert is talált magának, aki hajlandó volt edzeni vele, a furcsaságai ellenére.
Később is visszajárt Masaki~sanhoz ugyanis a vaizard erősen emlékeztette Shionra. Talán ez is volt az oka, hogy Shion óta először Chiyo mesterének fogadta a férfit. Ugyanis kivívta a tiszteletét... az erejével, és azzal, ahogy a kardját forgatta. Erről csak neki felejtett el szólni.
Inari szentély
Közben Keiko~chan ténykedésének hála, Chiyo bezsebelt három shikigamit. Egy oni, egy tengu és egy baketora voltak, akik Keiko~chant is szolgálták korábban, és most Chiyo boldogításához láttak. Közösen vezették be a lányt a youkaiok helyi világába. Egy szentély volt a youkai élet központja, és a shinigami lány is otthonra lelt közöttük.
Kissé nehezen tanulta meg ezt a fajta kettős életet. Hogy vigyáznia kellett, mikor, kinek és mit mond. Még az akkori párjának se mert mindent elmondani, bár vele nem azért nem volt őszinte, mert esetleg attól félt volna, hogy a 12. osztagnak elárulja a titkát. Noha a többiekkel szembeni bizalmatlanságának ez volt az elsődleges oka. De félt attól, hogy szörnyetegnek fogják találni, hogy nem lesznek olyan óvatosak ezzel az információval, mint kellene, hogy kiszivárog, és hogy némelyek minden szívfájdalom nélkül a 12. osztag kezére is rájátszanák. Arról nem is beszélve, hogy tisztában volt vele, hogy egy olyan kitsune, mint ő komoly eszköz lehetne a hatalmi játszmákban, és nem kívánta, hogy bárki ilyen módon ki akarja játszani.Így maradt inkább az inkognitónál. Ennek is volt köszönhető az is, hogy némely kapcsolatai megromlottak, és hogy párkapcsolatok terén is inkább az egyedüllét mellett döntött.
Néha éjszaka, főleg a csodás teliholdas éjjeleken elkapja Chiyot a youkai nosztalgia. Olyankor előszeretettel randalírozik a Tiszta Lelkek Városának utcáin, ámbár sokszor a Kóbor Lelkek Városa sem menekülhet előle. Olyankor, teljes youkai jellemmel, előszeretettel játszik az emberekkel, veri át őket, és halmozza el őket a bosszantó csínyei végeláthatatlan sokaságával. Ezekben természetesen aktív partnerei a shikigamijai is. Általában körbe szeretgeti a nemesség általa kedvelt tagjait, a tizenkettedik osztagot.
Egyre nehezebben megy neki a parancskövetés, már shinigami formájában is. Legalábbis azok utasításainak a követése, akiket nem tisztel. Ha mégis erőltetik, minél jobban elfogadja Keikot magában, annál könnyebben tör elő a kitsune jelleme.
Kapitány[]
Ez a küldetés is úgy indult, mint a többi. Annyi furcsasággal, hogy A lánynak egy második osztagosokkal felszerelt tudós csapatot kellett elkísérnie. A ninják harcmodora nem volt túl kompatibilis a lánnyal, illetőleg biztonsági okokból tartott a 12. osztagosoktól.
Így érthető okokból kissé feszült volt, és minél hamarabb haza akart kerülni. Talán ez lehetett az oka, hogy amikor elértek a célszemély(ek) házához, Chiyo egy darabig várt, és várt, majd elunva a várakozást, meg a túl alaposnak ítélt tervezgetéseket, úgy döntött, hogy ő bizony bemegy. Szóval kislányos bájjal ki is vitelezte ezt a döntését, és még mielőtt a csoport többi tagja észbe kaphatott volna, már bent is volt. Az épületben aztán nem akármilyen szeretetcsomag várta. Már kivont kardokkal fogadták, amit ő minden kétséget kizáróan a kölcsönös szimpátia jelének vett, így maga is kardot rántva tett eleget a barátkozási kötelezettségének.
Ennek aztán az lett a következménye, hogy a bent lévők nagy része igen serényen elhagyta a tudatát, illetőleg, az idő közben észbe kapó, és a helyszínre érő csapattagok is hasonló intenzitással váltak meg a hidegvérüktől. Még akkor is Chiyo népszerűségén hüledeztek, igen csak különös jelzőkkel fejezvén ki véleményüket, mikor a legutolsó, és egyben legerősebb láncszemet is a lábaik elé szolgáltatta a lány, majd megunva, a hálálkodásukat, (eléggé tsundere bagázs volt, sose azt sikerült mondaniuk, amit valójában gondoltak) úgy döntött, ő inkább, lévén elvégezte a dolgát, haza megy. A tudós adatok begyűjtéséhez úgy sem értett, a ninják pedig kiváló testőrök, így a további biztonság fenntartást ezzel ünnepélyesen rájuk is hagyta magába, és szép csendben távozott.
Otthon aztán, mikor hívatták az esettel kapcsolatban, volt egy olyan sanda sejtése, hogy fejét akarják mosni. Az ok persze nem volt előtte világos, de újfent a tsundere, mint fogalom villant fel lelki szemei előtt. Mikor aztán oda is ért, rájött, hogy nem fejmosásra, hanem fővesztésre kell inkább készülnie. Ám arra, ami valójában történt, nagyon nem számított. Alapos szidás helyett, kapitányi rangot ajánlottak fel neki, amit aztán, parányi gondolkodás után, főleg Gingitsune ráhatására el is fogadott.
A Kapitány és a nogitsune[]
A kapitányosdi persze koránt sem olyan egyszerű, főleg, ha az ember lánya kifejezetten kettős életet él… minden értelemben! Egyre több belső konfliktushoz vezetett a róka és a szamuráj neveltetés összeegyeztetése Chiyo~nak. Míg szamurájként a megingathatatlan tisztesség és becsület az alapelve, addig kitsuneként enyhén kleptomán, minden gond nélkül állít valótlant, játssza ki azokat, akiket nem kedvel, és élvezettel hozza zavarba az embereket. Arról nem is beszélve, hogy élvezi, és szereti, ha félelmet ébreszthet másokban. A magán életében is gondok adódtak. Nem beszélt Mo~channak a róka létről, egyszerre óvva ezzel a férfit, és magát is. Egyre jobban elhidegültek egymástól. Végül a szakítás mellett döntöttek. Ám az élet újfent közbe szólt, és az egyik kiküldetésen a férfi az életét vesztette. Noha már nem voltak együtt, ez megviselte Chiyo~t , bár igyekezett nem mutatni. Ez is hozzá vezetett, hogy a belső egyensúlya felborult.
Egy idő után még Gin~chan is elkezdett furán viselkedni, szóval a lány az egyetlen olyan helyre sietett, ahova ilyen problémával fordulhatott, a mesteréhez. Noha Masaki~sant nem találta egyből a dojo~ba, de a helyet vezető kedves idős úr segített neki, hogy elérhesse a férfit.
Sensei sietett is, hogy segítsen a lánynak. És ennek a legjobb módját választotta, ami még Chiyo kemény buksijának is kiváló volt, a kardot. Kardpárbajra hívta a lányt, és rákényszerítette, hogy minden erejét beleadjon a küzdelembe. A vérszomja elég nyilvánvalóvá tette Chiyo számára, hogy az életéért küzd. Nem is kellett sok idő hozzá, hogy a belső problémája külső jegyekben is megjelenjen. A hakamájára egy külső csontváz telepedett, a fejére, az orra vonaláig egy méretes róka koponya nőtt, és bőrhártyás szárnyak jelentek meg a hátán. Mondhatni elvesztette az irányítást a teste felett. Keiko mentette meg a helyzetet, aki átvéve azt vigyázott a testére. Ezzel időt és lehetőséget biztosítva a lánynak és Gin~channak, hogy szembe nézzenek Chiyo félelmeivel.
Ki is használták az alkalmat, kezdve azzal, hogy Gin~chan közreműködésével egy gyors betekintést kapott a lány, Kei~chan emlékeibe. (Egy könyvtár-pagoda szerűségként vannak elzárva a belső világába, és csak ő, meg a két róka léphetnek oda be)
Világossá válik a számára, hogy Keiko~chan azonos a történelemben Kuzunoha~ként ismert rókával, aki Abe no Seimei édesanyja, nem mellesleg Chiyo felmenője. Azonos Daji illetve Tamamo-no-Mae nevű nogitsunéval úgy szintén. Csak hogy pár ismertebb aliasát említsünk Kei~channak.
A kitsune attól félt, hogy Chiyo meg fogja vetni, illetve félni fog tőle, ha a múltja kiderül. Chiyo meg azért tartott tőle kissé, mert nem tudott mondhatni róla semmit. És információk nélkül a viselkedését sem értette. Azok a rókák, akik ugyanis megszállnak másokat, nem épp arról híresek, hogy ahelyett, elpusztítanák a lelkét az áldozatuknak, ahelyett védelmeznék, és a saját erejüket is a rendelkezésére bocsátanák.
Viszont így, hogy fény derült Keiko kilétére, így már magyarázatot talált a lány, az őt gyötrő kérdésekre, és el is tudta őket fogadni.
Ennek eredményeképp nem csak Mae~chan (Keiko) és közte lévő feszültség simult el, de Gin~chan is elárulta neki egy újabb titkát. Megtanította neki a senbankai használatát.
Ebből a küzdelemből ő is, és Mestere is elég lestrapáltan kerültek ki, viszont egymást is jobban megismerik ez által.
kitsune
Chiyo igyekezett kapitányként helytállni. Ehhez nagy segítsége volt, mind Gingitsune, mind pedig Mae~chan és az emlékei, a barátai és a segédei mellett. Új hadnagy került mellé Mizushima Shuuici személyében, akit már régebbről ismert, hisz már egyszer megfordult az osztag hadnagyi székében, még Miyoko kapitány idejében. Az ő támogatásával kezdett neki egy nagyobb horderejű átszervezésnek az osztagon belül. Chiyonál fokozottan igaz, hogy minden osztag tükrözi valamilyen módon a kapitánya személyiségét. Chiyo felújította-felújítatta az osztagot, az edzőkomplexumot, de új küllemet kapott ténykedése nyomán a kert, és a hálókörlet utcaképe is. De nem csak a külsőségekkel foglalkozott. Az osztag szerkezeti felépítését is elkezdte átrendezni, bár ez a munka még folyamatban van.
Eközben Inari mellett elkezdte a togishi és a kovácsolás mesterségét kitanulni. Közben a régi és új tisztjeit is igyekszik minél jobban megismerni, lehetőleg személyesen. A sok új tisztje között van Eiji~chan is, aki előszeretettel hozza zavarba, kissé talán néha furcsa, ámde Chiyo által kedvelt youkai humorával. Egy álomban találkoztak először, és utána elég rövid úton kiderül mind a kettejük részére, hogy egy faj táborát erősítik, vagyis youkai~k a shinigamik között. Ez adott egy komolyabb lökést, hogy Chiyo is igyekezzen megismerni, a kissé talán furcsa, de mindenképp felüdítő személyiségű férfit. Majd a sors úgy hozta, hogy őt is maga mellé kérte az osztagba. Azóta már szinte megszokott látvány, hogy Chiyo valamiért épp keresztül kergeti Eiji~chant a fél, ha nem a teljes osztag területén. Élvezi a lány a beszélgetéseket vele, bár egyre sűrűbben sikerül Eiji~nek zavarba hoznia, illetve előcsalogatni a tsundere részét a személyiségének…
A tisztjeivel továbbra is igyekszik közvetlen viszonyt ápolni. Általában elsumákolja a kapitányi haori felvételét. Előszeretettel ül be közéjük egy kiadós csevejre, vagy épp egy közös szakézásra. Érdekli, hogy mi van velük. Családjaként kezeli az osztagát. Ha valaki olyat szól, könnyed sallerral jutalmazza, de szereti őket, és igyekszik megvédeni az embereit. Bár ezt nem köti az orrukra.
Ha viszont felveszi mégis a haorit, akkor elvárja az engedelmességet az embereitől. Érdekli a tisztjeinek a véleménye. Úgy gondolja, hogy minél több nézőpontot ismer meg, annál kisebb az esélye, hogy valami lényeges, illetőleg fontos felett elsiklik. Így előferdül, megbeszéli velük, hogy mi lenne a legjobb egy-egy helyzetbe, ám ha döntésre jut, és parancsot ad, akkor elvárja a feltétlen engedelmességet.
Képességek[]
Zanpakuto[]
Neve: Ezüstróka / Gingitsune
Fajtája:Erő A kardlelkének van egy különleges hatása a lányra. Képes a szeme színét változtatni. Ez szimplán csak külsőség, semmi fiziológiai egyéb változást nem eredményez. (Nem fog jobban látni tőle, se másképp.)
Shikai parancsa: Gekkou de mal, Gingitsune! / Táncolj a Hold fényében ezüstróka!
Shikai kinézete: Nagamaki Az él vonala fölött egy aprócska háromfarkú rókavéset van, közel a keresztvashoz. A keresztvas két egymással szembeállított legyezőt mintáz. A tsuka ezüst fonállal van betekerve. A fonál és a rájabőr között egy aprócska, ezüst kitsune van elrejtve. A fuchi-kashirából három ezüst fonat lóg ki, egy-egy holdkővel a végén. A tok maga is szürke lesz, és egy három szíjú hevederrel hátra vehető. Gingitsune kinézete
Támadások:
Shikai[]
Táncoló penge/Danshinguburedo: Ennél a támadásnál a nagamaki pengéje hajlékony lesz, mint egy szalag, de éles marad. (mint egy rövidebb táncszalag)
Holdpöröly/Mūnhanmā: Ez a támadás lehetővé teszi, hogy a kardforgató a kard súlyát tetszés szerint változtathassa. Ez a súlyváltozás nincs kihatással a kardforgatóra. (ő nem érzi, csak az ellenfele)
Kitsune no itazura/ Róka csíny: A nagamaki pengéje szabadon átcsúszhat a markolaton keresztül a fegyver másik végére. Egy viszonylag kis mozdulattal a penge az ellentétes oldalra kerülhet. A Róka csíny lehetővé teszi, hogy a kardforgató szabályozza a penge hosszát, méghozzá úgy, hogy szabadon meghatározza, hogy a penge mennyire csúszik bele a markolatba. Ezt egészen pontosan a markolaton lévő, aprócska kis ezüst kitsune segíti. Amikor megnyomják az ezüst mintát, akkor szabadon mozoghat a penge, de csak ameddig a minta nyomás alatt van. Ebben a formájában a nagamaki elveszíti a keresztvasát. Mivel a nagamaki egy olyan fegyver, ahol a penge hossza nagyjából megegyezik a markolat hosszával, így van egy pont, amikor egyik oldalon sem ér ki a penge.
Bankai:[]
Gingitsune és Chiyo bankai alakban
Név: Hyakki yakou! / Száz démon éjjeli parádéja
Külalak: Egy tradicionális miko ruha alakját veszi fel egy shirasaya katanával és egy fém legyezővel. Tartozik a ruhához még egy kitsune maszk de ez a maszk nem ruházza fel semmilyen hollow képességgel viselőjét.
Típusa: erő
Képességek: - A passzív képessége, hogy megvédi a viselőjét a kisebb pontszámú zanjutsu és hakuda támadásoktól, mint amekkora a viselő zanpakuto száma. A támadás pontszáma minél közelebb van a zanpakuto számhoz, annál kevesebb ütéssel képes semlegesíteni ezt a védelmi funkciót.
pl. 11 zanpakuto pontnál 11-es erősségű támadást nem véd ki
10-es erősségű támadásnál két ugyanoda elhelyezett ütés semlegesíti a védelmet
9-es erősségű támadásnál három ugyanoda elhelyezett támadás semlegesíti a védelmet.
8-as erősségű támadásnál négy ugyanoda elhelyezett támadás semlegesíti a védelmet az ütés területén, és így tovább.
- Az aktív képesség: A ruhából pengék "nőhetnek ki". Ezek a pengék maximum 2 méter hosszúak lehetnek, természetesen rövidebbek is. A penge alakja a viselőtől függ. Ezeket a pengéket nem lehet leválasztani a ruhától, és a pengék a viselő akaratával mozdulnak, vagyis egy nem látott támadást nem fog a ruha kivédeni.
Senbankai[]
Név: Ayakashi no Matoi / A Démon Ruhája Parancs: Onegai/ Kérlek Típus: Erő Kinézet: Egy fekete hakama (Mint a miko ruha, csak fekete színben) egy ezüst "rókaprémmel" a nyakába. (A nyakában lévő róka képes beszélni.) És egy róka maszkkal. A maszk külleme attól függően változik, hogy Chiyo sima shinigamként, a pecsét elzárásával, vagy a pecsét feloldásával együtt hívta elő a senbankait.
Képesség: A ruhájából képes kézi fegyvereket megidézni. Ám csak olyanokat idézhet meg, amiknek ismeri a működési elvét. Illetőleg ezek a fegyverek csak addig léteznek, amíg a senbankait Chiyo fenntartja. Amint elzárja a kardját, a megidézett fegyverek is eltűnnek. Kémiai anyagokat, mint pl lőpor, vagy különböző mérgek, nem lehet megidézni. A bankai~hoz hasonlóan a ruha itt is óvja Chiyot a kisebb pontszámú hakuda vagy zanjutsu támadásoktól. Minél közelebb van a támadás pontszáma Chiyo zanpakuto számához, annál kisebb védelmet biztosít a ruha
Kitsune képesség[]
Egy kitsunét zártak Chiyo testébe. Van egy pecsét a szegycsontján, ami láthatóvá válik, amikor használja a róka erejét. Amúgy teljesen elzárja a youkai lélekenergiát, vagyis a reiatsu érzékelésben jártas egyének sem érzik a shinigami lélekenergiáján, hogy egy kitsune is van benne. Legalábbis elzárt állapotban. Amikor azonban a peccsét aktív, olyankor a youkai lélekenergia, kissé idegesítő, bizonytalanságba taszító, kellemetlen lélekenergiája kerül túlsúlyba. Chiyo saját vérével lehet ezt a pecsétet aktiválni, illetőleg ugyanő a saját vérével kell a zárás kanjiját ráírni, hogy elfent elzárja. Az alakváltás a fiziológiára terjed csak ki. Nem lehet lélekenergiát, különleges képességet, esetleg emlékeket másolni.
Kitsune formák
1-3 pont: Komoly koncentrációba kerül, hogy a rókafüleket és a rókafarkat eltüntesse, mikor épp nincs a kitsune teljesen elzárva. A figyelem ilyenkor könnyen megtörik. (2 farok)
4-6 pont: Már biztosan képes tartani az emberi alakot akkor is, amikor nincs a róka elzárva, emellett apróbb fiziológiai változtatásokra is képes. (pl.: a szem, vagy a fülek átalakítására, 3 farok)
7-9 pont: Képes a teljes alakváltásra. (A magán lévő ruhákat is beleértve 4 farok)
10-12 pont: Képes keverni az élőlények fiziológiáját. (5 farok)
13-15 pont: Élettelen tárgyak alakját is fel tudja venni, illetve a rókatűz birtokába kerül. (6 farok)
16-18 pont: Apróbb tárgyak alakját változtatja meg. A változás addig tart, amíg a tárggyal folyamatos fizikai kapcsolatban van. (7 farok)
19-21 pont: Nagyobb tárgyak átalakítására is képes, amíg a fizikai kapcsolatban van vele. (8 farok)
22-24 pont: Képes más élőlények alakját megváltoztatni, amíg folyamatos fizikai kapcsolatban van vele. (9 farok)
(rókatűz, kitsune-bi: lidércfényhez hasonló jelenség, ámbár ez képes égési sérülések okozására is)
Saját képesség:[]
Egy másik képességet is tanult Chiyo, amíg a senbankai szintjét elérte. Ez a képesség a két kitsune, és a Chiyoban élő youkaik közös együttműködéséből született. Keiko mágiája lehetővé teszi, hogy egy-egy youkai megszállja részben Chiyo testét, egy egy különlegességgel ruházva fel a lányt. Ez nem csak senbankai közben használható, és a kitsune pecsét teljes elzárása mellett is aktivizálható. Ám egyszerre csak egy démon szállhatja meg részben. A lányban élő youkai~k öt plusz egy nagy csoportra oszlanak. Eszerint egy csoport egyféle képességet ruházhat rá a lányra. - Yurei (A nyugati világ szellemeinek felelnek be, de ide soroljuk az emberi deformációkat, emberszerű lényeket is) - Kaiju (szörnyek) - Henge (alakváltó állati lények) - Choshizen (természet feletti tünemény/jelenség) - Tsukumogami (Tárgyakból született szörnyek) - Nurarihyon (minden youkai vezére)
Nurarihyon: A használóját beazonosíthatatlanná teszi. Vagyis mindennel tisztába lesz a másik fél, hogy mi történt, mit beszéltek pl, csak arra nem fog tudni választ adni, hogy kivel. (5000 lp~ként öt személyre lehet ezt egyszerre alkalmazni)
Tsukumogami: A használó körül egy adott területen minden zaj elnémul. Csak az adott területen kívülről beszűrődő zajok hallhatók. (5000 lp/ egy méter)
Choshizen: A használó végtagjai tűzbe borulnak, megnövelve ezzel a sebzés számot. (5000 lp/ 1 plusz sebzés. Max 5 pontig)
Henge: A használó képes bábokat létre hozni. Nem kifejezetten klónok, ugyanis nem tudnak maguktól cselekedni, nincsenek érzéseik vagy érzelmeik, csak parancsot tudnak a kreativitás, vagy az önálló gondolatok leghalványabb szikrája nélkül végre hajtani. Ha a használó nem irányítja őket, akkor csak magatehetetlen bábok, a használó küllemével. (5000 lp/ 1 báb)
Kaiju: A használó fizikai erejét és állóképességét növeli. (5000 lp/ 1 plusz sebzés. Max 5 pont. Ezután már csak az állóképesség nőhet)
Yurei: A használó végtagjai pengeélességűek lesznek. (5000 lp/ 1 plusz sebzési pont hakudához. Max 5 pont)
Trivia[]
- Chiyo 291 éves, ám hála Keiko emlékeinek, amik jelentős részét ő is átélte, sokszor hivatkozik magára úgy, mintha önmaga is 4800 éves lenne (Keiko 4500 éves körüli, plusz az ő 300 éve)
- A lány két féle rókát is birtokol, pont ezért, egy furcsa hármasság érezhető benne. A szamuráj ember, az ezüst róka lélekölő, és a fekete róka (nogitsune) démon, ami belé lett zárva. Mind a három szervesen a részévé vállt.
- Tökélyre fejlesztette az "alva verekedés" művészetét.
- Olyan rémes a tájékozódási képessége, hogy egy egyenes utcán képes órákra eltévedni. Gin~chan szerint született tehetség az eltévedésben!
.full.1258681.jpg){kind=link}
