| |
| Született | 1916. október 10. |
| Kor | 99 év |
| Faj | Arrancar |
| Nem | nő |
| Magasság | 174 cm |
| Súly | 56 kg |
| Hajszín | fekete |
| Szemszín | lila |
| Bőrszín | fehér |
| Vércsoport | 0 |
| Különleges ismertetőjegyek | a léleklánc helyén éktelenkedő lyuk, ami a keblei felett találhatóak |
| Hovatartozás | Las Noches |
| Foglalkozás | Nayara Tarin fracciónja |
| Családi állapot | egyedülálló |
| Rokonok | Adrien Sepharial |
| Resurrección | Loro Ángel (Sötét Angyal) |
Lillitu de Sepharial Nayara Tarin fracciónja, Las Noches arrancarjainak egyike, aki Aizen jóvoltából vált erősebbé.
Megjelenés[]
Ha egy szóval kéne jellemezni, akkor a gyönyörű illene rá leginkább. Nem magasságával tűnik ki, hiszen ilyen szempontból kifejezetten átlagos. Haja ében fekete, göndör és hosszú, hiszen a göndör fürtök a derekát simogatják. Sosem hordja másképp, csak kiengedve. Szemei lilán világítanak, nagy szempillái miatt könnyen megragadja az embert. Orra tökéletesen illeszkedik arcberendezéséhez, ajkai dúsak, mégis annyira természetesek, még úgy is, hogy lila rúzs színezi meg. Nyaka hosszú, kecsességet adva számára, alakja vékony, nőies. Nagy keblei felett található a léleklánc helyén maradt lyuk, mely minden arrancar testét csúfítja. Vékony dereka és széles csípője van, végtagjai hosszúak. Bőre hófehér, akárcsak ruházata uralkodó színe. Felsőként egy mély kivágású, hasat is szabadon hagyó toppszerű ruhadarabot hord, mely kezét is szabadon hagyja. Gyakorlatilag semmi célt nem képes szolgálni, a keblek takarásán kívül, ám azt azért ellátja. Csípőjén szépen kidolgozott masnival kötött, fekete öv rögzíti egyedi hakamáját, amely oldalt mélyen ki van vágva, így szabadon hagyva combját. Lábbelit nem hord, sokkalta jobban szeret mezítláb mászkálni.
Személyiség[]
Hiba lenne a külső alapján megítélni Lillitu-t. Mint az arrancarok általában, ő sem egy szent lélek. Összességében egy roppant lusta, nemtörődöm nőnek látszódhat, akit ráadásul gyerekjáték kihasználni. Óriási tévedés lenne ilyesmit feltételezni. Tény, hogy nem szeret fölöslegesen megmozdulni, és a nemtörődömség sok esetben nagyon is igaz rá. Lilli azonban roppant intelligenciával rendelkezik, amire egészen addig szinte kivétel nélkül senki sem gyanakodna, amíg beszélni nem kezd. Egy buta kis nőnek tűnhet, néha szándékosan erre a megítélésre alapoz, adja alá a lovat. Elméje fényezése mellett kedvenc elfoglaltságai közé tartoznak a táncolás, zongorázás, kártyázás, bagózás és alkoholizálás is, valamint mind két nem kihasználása, sok esetben szexuálisan is. Nem esik nehezére áldozatokat találnia, elcsábítani azokat. Ilyenkor kénye-kedve szerint dönt, megeszi zsákmányát, eljátszadozik vele, vagy csak megöli...esetleg szabadon engedi, bár utóbbi eddig még sosem fordult elő. Ezek általában olyan ellenfelei, akiket megvet, butának és gyöngének tart. Bár így Lilli igencsak gonosz, agyafúrt személyiségnek mutatkozik, van egy gyengéje. Számára a halála, és félelme, hogy visszasüllyed közönséges lidérc szintre borzalmas nagy teher. Megveti, gyűlöli a hollowokat, és ha nem lenne olyan lusta, megszabadítaná a világot tőlük. Mióta Hueco Mundo-ba került, magányos, így kétségbeesetten keresi a társaságot, emiatt pedig igencsak sebezhető.
Történet[]
Lillitu unalmában visszaemlékezik arra az időkre, amikor még az élők tömegét bővítette szerény személyével. Nem volt valami ismert alak, teljesen átlagos grafikus egy modell cégnél. Nővérével élt együtt, aki kettejük közül a felnőttebb volt, annak ellenére, hogy Lilli is már 20 fölött volt. Sőt, egészen gyermetegen szerette testvérét, és nehezen szakadt el tőle. Aznap, amit Lilli az utolsó élő napjának tudhatott be, reggel késve kelt. Korgó gyomra ébreszti fel, és már szalad is a finom illatok után. A testvére palacsintát csinált, ami a lány nagy kedvencei közé tartozott, így szélsebesen elnyelte a számára készített mennyiséget. Munkahelyén nagyon változatos időpontokban kellett dolgoznia, hol nyakába szakadt a meló, hol semmit sem csinált. Aznap az utóbbi lehetőség érvényesült. Nem is igazán akart benn maradni, így ebéd után megbeszélt időpontban találkozik testvérével, és együtt mennek mozizni. Ez azonban meghiúsul, mert egy szörny támadja meg őket. Egy közönséges hollow. Lilli mindig is látta a szellemeket, volt is ebből elég problémája a múltban. Sokan kinézték, őrültnek tartották, talán ennek is köszönhető, hogy ilyen szoros viszonyt ápolt testvérével. Lilli, aki látja a szellemeket, kiszúrja a hollowot, és segít a mellette álló lánynak, sőt, feláldozza magát, így a lidérc őt kapja el, nem a nővérét, őt harapja ketté. Csak sokkal később tér magához, ám, mintha semmi baja sem lett volna, nem érzett fájdalmat. Teste is egészben volt, így értetlenül nézett körbe. Sárga szalagokat, villogó szirénákat látott. Mentősök és rendőrök voltak a helyszínen, megannyi sebesültet ellátva. A hollownak nyoma sem volt. Felállt, mintha észre sem vették volna, elengedték, hogy egy hordágyon fekvő nőt megnézhessen. Elkerekedett a szeme, amikor saját magát látta, ahogy ott hever, derekától lefelé a teste megnyomorodva szakadt le. Elborzadva fordult el, akkor pillantotta meg sírdogáló testvérét. Egészen addig nem is szentelt nagy figyelmet a láncnak, ami a mellkasából lógott ki, amíg azon kapta magát, hogy hiába beszél, a lány nem hallja azt. Ekkor ébred rá, hogy ő valójában meghalt, csupán egy szellem, így, mint egy jó kísértet, követte nővérét mindenhová. Nem volt jobb dolga, a földre száműzetett, nem jött a megüdvözülés. Hetekig nem tett mást, csak követte a lányt, megfogadta, hogy megvédi azoktól a szörnyektől, mint amilyen megtámadta őket. Azonban látszólag béke lengte körül a lányt, aki teljesen megváltozott Lilli halála óta. Mosolya lehervadt, szemei lángja kihunyt, kedvessége megfagyott. Mégis követi őt, a temetés napjára, akár egy őrangyal, mindenhova elkíséri. Eleredt az eső, a világ is gyászba borult. A feltűnő lidércnek ez pont kedvezett. Senki, így Lilli sem számított a közeledésére, csak mikor már késő volt. Ugyanaz a lidérc jelent meg, és okozta vesztét, mint először. Nem volt esélye védekezni.
Lidércként nem érzett tőbbet, mint fájdalmat, és éhséget. Vadászott, mint minden fajtársa, azonban nem volt hajlandó csapatba verődni. Kezdetektől fogva magányos volt, önhibájából, amit sosem volt képes beismerni. Utálta a faját, a világot, mindent, kivéve azt, amikor vadászhatott. Sosem volt erre büszke, de ahogy a zsákmánya után repülhetett, lecsaphatott, az számára minden gondot megoldott, pillanatokra csupán, de addig sem érezte, hogy milyen magányos is valójában. Harcolt a túlélésért, gyilkolt az éhezés ellen. Szárnyaival rettegett árnyékot vetett, mint a vadászó sólyom, majd darabokra tépte ellenfelét. Nem szokványos adottság, hogy egy közönséges lidérc képes repülni. Nagy, fekete szárnyain pengeszerű tollak pihentek, minden ellenfelet készen kettéhasítani. Legalább annyira jó szolgálatot tettek fegyverekként, mint szárnyként. Lilli fejlődött. Meglátta az esélyt, hogy talán visszanyerhet valamit emberi mivoltából, és ezért kész volt bármit megtenni. Őrült tempóban repkedett Hueco Mundo egén, ahogy egy számára ismeretlen városban, Karakurában is. A sors úgy hozta, hogy megadatik neki bosszút állni egykori gyilkosán. Szemtől szemben találta vele magát, a pillanat tört részéig sem gondolkodott, hogy támadjon-e. Egymásnak feszültek. Hiába volt sokkal testesebb ellenfele, Lilli fürgén repkedett körülötte, itt-ott megvágva ellenfelét, míg végül az annyi apró vágást szenvedett el, hogy összerogyott. Képtelen volt akárcsak megérinteni Lillitut, aki ezután darabokra tépte, majd felfalta. Bosszúja beteljesedésével kapott egy áldást, és egy átkot. Kifejlődött abba az állapotba, hogy képes legyen gondolkodni, ezzel azonban a fájdalmai is növekedtek, hiszen kezdte megérteni azt, hogy mi is ő, hogy miért érez fájdalmat, szomorúságot. Bár egész emberi külsője igencsak imponált számára, az akkor azonban annyira elenyésző öröm volt, hogy csak tovább növelte fájdalmát. Nem fizikai fájdalmat érzett, bár inkább azt szeretett volna. Ez annál sokkal alattomosabb, fájdalmasabb volt. Minden erőlködése ellenére képtelen volt felülkerekedni ezen, így folytatta a kiutat jelentő vadászást. Ilyenkor legalább elfeledte, mi is bántja őt. Jelenlegi formáját azonban mégsem a sok elejtett prédának felfalásával érte el. Egy Aizen nevű halálisten kereste meg, aki azt állította, hogy legalább annyira lidérc is, mint shinigami. Lilli nem hitt neki, ekkor Aizen “megáldotta”, és Lilli végignézve magán azt látta, újra ember. Maszkja eltűnt, csupán egy apró csonk maradt meg a tarkóján, ám ezt ében fekete hajzuhataga elrejti a világ elől. Hálája jeléül csatlakozik a férfihoz, aki egy szebb jövőért szólítja csatába. Lilli egyszer jutott harchoz a shinigamik ellen. Egy nála idősebb férfi vére tapad a kezéhez, aki bevallása szerint valamiféle 11. osztaghoz tartozott. Őrült harcmodora alapján valóban oda illett a shinigami, ám nem jelentett különösebb kihívást Lillinek, aki felfalta a holttestet. Ezzel számára véget is ért a harc. A felismerés, mint egy arculcsapás, hatott a nőre. Felismerte, hogy Aizen végig becsapta őket, önző célja pedig nem egy új, szebb világ teremtése, hanem saját magát isteni szintre emelni, feláldozva ezért bárkit. Így nem volt más választása, a sivatag végtelenjébe menekült a háború elől, majd csak nagy sokára tért vissza Las Nochesbe, mikor már a vihar elült. Bár az arrancarok közel sem voltak egy hullámhosszon a vezetőséget illetően, Lilli nem igazán vett részt ezekben a vitákban. Ő magában ücsörögve csak puffogott, hogy milyen idegesítőek is a hollowok, milyen unalmas is Hueco Mundo. Így talált rá leendő espadája, Nayara Tarin.
Képességek[]
Seducción de falta (Bűn csábítása)
Végzetes gyönyört látsz magad előtt. Kerüld az ibolya színben villogó szempárt, ne nézz oda, hallod?! Ne tedd, mert megragad, s elveszted saját tudatodat. Belenézel, harcolj ellene, kapd el a szemed, mielőtt végez csendes kis versével.
"Érzed-e már, hogy
lelkem egy a tiéddel?
Kár menekülnöd..."
Nahh, már bele is estél a csapdába. Talán hiába is beszélek neked, úgysem hallod, hiszen csak rá figyelsz, körülötted látszólag minden megszűnik. Csupán őt látod, hallod és érzed, amíg meg nem teszed, mit kér. Ismered a biblia főbűneit? Lillitu ismeri, és parancsára megteszed, mit kér, mely ezek egyikére vesz rá. Megteszed, annyi szabadsággal, hogy tetted körülményei rajtad állnak, de mégis megteszed. Nem tudsz már szabadulni, ha meghallgattad őt, s igéző szemeibe bámultál, nincs kiút, míg meg nem teszed.
Zanpakutō[]
Név: Loro Ángel (Sötét Angyal)
Parancsa: Acongoja! (Kínozz!)
Kinézet: Megborzongasz, ahogy látod, mégis lehet szebb, mint hitted. Amolyan földöntúli látvány, ahogy szárnyat bont, mely az éjjelek legfeketébbjeinél is sötétebb. Tollak borítják, legalábbis ezt hiszed, s mekkorát tévedsz. Közös bár alakjuk és súlyuk, mégis annyiban másak az ő szárnyán pihenő tollak. Tollaknak nevezem, mert olyanok, az igazság az azonban, hogy ezek megannyi, éles pengék. Pengék, melyek képesek áthatolni bőrödön, húsodba hatolnak, s felsértenek.
Las Plumas de Flecha (A kín tollai)
Lillitu kezei kecsesen, akár egy karmesternek mutogatásai, irányírtják eme pengéket feléd. Megrémülsz, hisz gyorsak, akár a szél. De ne aggódj, vannak korlátai Lillitunak, csak tudnod kell azokat. A mozgatható tollak száma a resurrecciónra tett pontok számától függ, tehát 1-5 pontnál a tollak 20%-át képes mozgatni, 6-10 pontnál 40%-át, 11-15 pontnál 60%-át, 16-20 pontnál a 80%-át és 21 pont felett a tollak 100%-át. Ha védekezésre használja, a gyengébb támadásoknak, ütéseknek ellenáll, de ez is szintén a pontoktól függ. Amennyiben Lillitu resurrecciónra tett pontjai többek, mint a te támadó képességéhez tartozó pontjaid, úgy levédi a támadást, ellenkező esetben nem.
Desbordando Flecha (Túlcsorduló Kín)
Vigyázz, vannak még meglepetései. Lillitu képes az általa irányított kis pengéket túltölteni lélekenergiájával, melyek berezonálnak, majd felrobbannak. Azonban képes fenntartani a rezonanciát is, mely kiszélesíti a pengék hatékonyságát. Egyrészt, a rezonanciának hála nagyobb sebzést képesek okozni a tollak, egyúttal a védekezésben is erősebb, ha épp arra használja. A hatékonyság a belefektetett lélekenergiától függ. Vigyázz hát, s gondold meg, egy angyal ellenfele kínok közt fog pusztulni. Ne kerülj erre a sorsra.