Helyszín: Shinigami Gyerekegylet
Yamakida Tsuki Reiko: *Kard, ki kard! Mondanám, ha merném kihúzni a kardom, de csak nem megy. Nem marad más hátra, minthogy felkészüljek a mai szipcsi-szupcsi csatára, csupán el kell helyeznem néhány csapdát a kalózok hajóján. (devil) Éppen szuperragasztót kenek arra a deszkára, ahol Miyoko szokott ácsorogni, amikor észreveszem, hogy van itt valaki, ha pedig meglát... akkor lebukok! O.O Nagyot ugrok ijedtemben, és el is ejtem a szuperragasztó flakonját*
Kaminari Taka: *Nemrég kerültem ki hivatalosan is az akadémiáról, s friss erőbedobással neki is indultam körbeérdeklődni. Persze egyelőre csak ilyen pár méter távolságból, hisz még messze álltam tőle, hogy az akadémiai elszigeteltségemet magam mögött hagyjam, bár Raimeinek köszönhetően kiszakadtam belőle. Most azonban a gyerekegyletbe tartok. A többi egylet nem igazán vonzott, ez viszont már új kapcsolatokkal kecsegtet. Valamint az sem lebecsülendő tényező, hogy itt velem egykorúakra számíthatok. Túlzottan is nagy a csend, ami nem mintha zavarna csak furcsa. Az ember a gyerekegylet hallatán nagy zsivajra számít már korán reggel. Óvatosan haladok, nem akarok rossz helyre tévedni, no meg eltévedni sem. Nem sokkal később beérek egy kertdbe, ahol pár deszkából két építmény is volt. Első körbenézésre senkit nem látok, talán rossz helyen járok, aztán szinte azonnal kiszúrja a szemem valami igencsak rózsaszín. Valószínűleg észrevett, és talán meg is ijesztettem? Pedig egyáltalán nem állt szándékomban. Kicsit zavarba jövök, félek máris rossz benyomást keltettem, így nem mozdulok helyemről. Inkább csak figyelek, ahogy jobban megnézem olyan hogy is fogalmazzak cuki. Igen ez a szó ugrik be elsőre, és pár pillanattal később már biztos álláspontot foglal a szótáramban, bár mit kezdeni vele még nem igazán tudok. egy bátortalan mosolyt eresztek meg, és szorosan magam mellett a kezem majdnem mellmagasságik emelem megspékelve pár jobbra balra döntéssel, mely amolyan integetés akar lenni.*
Yamakida Tsuki Reiko: *Kissé megnyugizok, amikor meglátom, hogy csak egy másik gyerek az, nem lett volna jó, ha valamelyi birtokőr szólt volna rám, hogy jó lenne, ha elmennék, az ilyeneket mindig a többiek intézik, már csupán azért aggódhatok, hogy elmondja Miyo-csúnya-kalózkapitánynak a csapdámat, mert ha ő egy kém, akkor én nem tudom, mit csináljak! TT.TT Így is tök igazságtalan, hogy nekik ott van Hajime is, a múltkor rá is kidózott egy gömböt a hajónkra, ezért pedig még egészen biztosan megfizet. :| Emelgetném szívesen a szupcsiragcsis flakcsit, mert nem lenne jó, ha ott maradna, de talán előbb ideje lenne megtudni, hogy ki ez a fiú és mit keres itt és nem véletlenül a kalózok kémje akar lenni.* - Még nem láttalak itt. Ugye nem Miyokoval vagy? Vagy új vagy? :O - *szaladok közel hozzá és kérdezek tőle, jó lenne tudni, ki zavart meg a csapdám felállításában. És még a poloskákat el sem sikerült helyeznem...*
Kaminari Taka: *Ajaj úgy tűnik megzavartam valamiben, ehh T.T... rövid úton ideszalad, ami nem csupán egyenesen meglep, hanem kicsit zavarba is hoz. Kicsit elpirulok és nem kicsit húzom ki magam meglepetésemben. Rögtön két kérdés vágódik az épp blokkolódni készülő agyamnak, s ez valamennyire megakadályozza, hogy túlontúl egy oldalra billenjen az agyam, mely a totális pánik lett volna. pár gondolatni idő elég volt hogy visszarántsam magam a kegyetlen valóságba, ahol véletlen eleresztettem egy kinos és zavarban lévő arckifejezést.* - Bocsánat! -* Tört ki belőlem, bár nem tudom hogy miért kérek bocsánatot* - Én izé, most fejeztem be az akadémiát, és gondoltam ha szabad és lehet akkor nos jelentkeznék a gyerekegyletbe. - *Végig mondtam, ennyi végem. Az idegrendszerem kezdi elérni a határait, és már a túlhevültség az arcomon is látszik. Jaj a válasz! * -é..és még n.nem találkoztam Matetsaku-kapitánnyal- *mondom tiszta vörös leszek és mintha összébb is mentem volna.*
Yamakida Tsuki Reiko: *Szemeim azonnal elkerekednek, még a szokásosnál is kerekebbé válnak, s vetek rá egy rácsodálkozó pillantást, olyat, amilyet a világ legnagyobb polipja csinál, aminek a világon a legnagyobb szeme van, csak persze én nem vagyok olyan gusztustalan, és engem nem kell a laborban boncolni. Bármennyire is fúj már, néha muszáj, de szerencsére olyankor nem zavarnak annyira, mert nem mozognak. Sajnos Miyoko csúnya állatai viszont igecsak mozognak, a múltkor is belerakott a hajamba egy bogarat. T.T* - Szeretnél jelentkezni a gyerekegyletbe? Ugye leszel a csapatomban? Ugye leszeeeeel? *.* - *lelkesen fogom meg a két kezét az én kezeimbe, persze az ő tenyere nagyobb, mint az enyém, de ez nem igazán zavar.* - Mindenki kalóz akar lenni, mert nekik lehet szemkötőjük! Nem tudom, mit esznek azon a csúnya Miyokon. >.> xDD
Kaminari Taka: * Az első reakció ami általában az emberekben ébred a láttamra kicsit sem hasonlít ehhez a...öhm rózsaszín reakcióhoz. Igen, a cuki szó ezt már nem elégíti ki. Valahogy azok a kerek szemek bennük a csillogás. A lelkes kirohanás, és a felkérés, hogy rögtön az ő csapatába kerüljek túlterhelte a rendszert, s megakadályozott akár egyetlen szó kimondásában is. Még nem volt senki sem aki így kezelt volna, kivéve régen, amely emlékeket már régen nem idéztem fel, s most sem az alkalom sem a hangulat nem volt rá alkalmas, nem is beszélve a lefagyásomról, melyet ez a csiniség okozott, vagy talán csak a túl sok rózsaszín, de egy biztos, hogy az összhatás teljes ko. A következő dolog amit érzékszerveim közvetítenek, hogy megfogta mindkét kezem, és így magyarázott tovább. Ugyan felfogtam mit mond, de ez nem volt lényeges, mert lecsapott pár biztosítékot idebent, s lelkesen válaszoltam- * -Természetesen!- *s csak ezután fogtam fel mit mondtam. Pár pillanattal később nem is nagyon zavart a dolog, de akkor és ott mégvörösebb lettem, kezemet nem húztam el, sőt örültem neki, hogy van valaki, aki egy ilyennel mint én is közvetlen és barátságos*
Yamakida Tsuki Reiko: *Hatalmas mosoly kerekedik arcomra, én tényleg, de tuttira-fruttira örülök annak, hogy bekerült az én csapatomba, így végre egyenlően vagyunk és nálunk is van egy fiú! *>* Kezdem is el magyarázni, amit tudnia kell, és engedem el a kezét, hogy visszamenjek csapdákat állítani.* - Mi kalózosat-briteset szoktunk játszani, és én vagyok a brit flotta kapitánya. Miyoko meg a kalózoké. >.> De velünk van Yoriko-chan és Nayo-chan is, neked viszont Hajime-channal kell majd foglalkoznod, ő lesz az ellenséged. Persze ha ezeket a csapdákat elhelyeztem, egyértelmű, hogy a mai versenyt mi nyerjük. (devil) Csak... azt hiszem, beleragadt a flakon a szuperragasztóba. :$ - *állok meg a beragasztózott deszka előtt.* xDD
Kaminari Taka: *A mosolyra én is önkéntelenül elmosolyodom, de az az igazán kellemes és örömteli bangya mosoly. Amikor elhúzza a kezét, kicsit önkéntelenül is vele tart az enyém, aztán észbe kapok és tiszta vörös leszek. Azaz nem leszek, hisz már az vagyok. A játék jellege tetszik, biztos nagyon vicces. Egy kapitány az ellenség T.T mi lesz velem. Akkor britt vagyok, remek. Áh, sok név ez így hirtelen, de gyerünk figyeljünk. Teljes erővel koncentrálok, s ez kell is, nehogy elkalandozzak, vagy egy részletre leragadjon a figyelmem. Áhá, szóval csapdaállítás közben érkeztem, akkor mégsem rossz benyomást keltettem. Bár ezt a következtetést már előbb is levonhattam volna. kifejezetten egy ellenségem lesz, meg gondolom besegíteni. szuper ragasztó? °_° ez a nem mindegy. hát akkor azt hiszem rajtam a sor. * - Megnézem. - * Mondom, és lépek oda. a jegyzetfüzetemet előszedem, kitépek egy üres lapot, majd leteszem magam mellé. a kupakot rárakom, nem kívánok én is hozzáragadni, majd halkan elmondok a kidou-t melyet alternatív felhasználási módon kívánok alkalmazni. -Hadou 44: Kokutan Kou- * a kezem fekete lángba borul, s ezzel próbálom a még nem túlságosan megkötött ragasztót megolvasztani. amint sikerült megszüntetem, ne gyújtsam meg a papírt amit majd kézbe veszek, s felszedem vele a ragasztós flakont. egy enyhe mosolyt megejtek, s nyujtom át úgy, hogy ő se ragadjon hozzá és tudja folytatni mesteri tervét* -Tessék.. akarom mondani Megszeresztem a fegyvert kapitány! - *szállok be rögtön a játékba, hátha értékeli.*
Yamakida Tsuki Reiko: *Sosem jutott volna eszembe, hogy felhevítsem a ragasztót, könnyű ugyanis felgyújtani, mégis csak gyúlékony anyag, és az nem lenne jó, különben nem engednék meg még egyszer, hogy itt játszunk. :O Bár eddig sem engedéllyel jöttünk, hanem csak mert, meg mert ha bántanak, én úgy, de úúúúgy megmondom őket az apukámnak, hogy csak na. >.> Még itt-ott elhintek egy kicsit a ragasztóból, elvileg majd ha rálépnem, megbénulnak és nem tudnak tovább mozogni, így pedig mi nyerhetünk végre. :O * - Köszönöm, matróz! Mától kinevezlek téged a főtüzérségi tisztviselőnek! Éljen a királynő! - *vágom haptákba magam olyan katonásan, meg angolosan persze, igaz, még sosem voltam Angliában, de majd egyszer, egyszer tutira kijutok, remélem.* - Következő feladat a kémegységek elhelyezése! - *túrok a zsebembe és fogok a markomba néhány miniatűr kis poloskát, na nem a bogarat, hanem apró gépeket, amikkel majd ki tudjuk hallgatni őket. A kamerák még nem lettek készen ugyanis.* - Fel kell készülnünk minden eshetőségre! Nagyon fontos pedig, hogy csak akkor tüzelj teljes erővel, ha már megmentettük fogságukból a hercegnőt!
Kaminari Taka: *A füzetem elrakom, s a kapitány is befejezi a csapda további részeit. Aztán beszéddel folytatja. * - enyém a megtiszteltetés, köszönöm kapitány! éljen a királynő! - *vágom én is haptákba, ahogy ő is tett. Bár nem igazán értem a dolgot, de nem baj. még rangot is kaptam. Kémegység?? azta mik nincsenek! * - Igenis! -* És örömmel segítek a feladat végrehajtásában. Örülök hogy eljöttem ide. Majd kapom a következő instrukciókat. Igen igen.. Tüzelni?! háát... végülis van távolsági kidoum, biztos valami látvány effekt gyanánt, de tutiii. *- Értettem, a hercegnő biztonsága elsődleges, s utána elsüllyesztjük a gaz kalózokat! -* Követem a kapitányt, amerre megy, s ha van egy szabad pillanat, mikor a figyelmébe tudok kerülni, akkor én is megszólalok. Igen valamilyen oknál fogva a játék annyira feloldotta a feszültségem, s a közvetlensége is nagy hatással volt rám, így képes vagyok rá. *- Ha szabad bemutatkoznom Kaminari Taka vagyok, a 3. osztagba lettem besorolva. És...-* Itt elakadok egy raklapnyi indok miatt, mint például, hogy nem tudom miként szólítsam meg, "ön kapitány?", vagy esetleg közvetlenebbül kellene? de azt lehet egyáltalán? mi lesz ha elrontom, eddig minden olyan jól alakul. inkább nem folytatom, csak szimplán belesülök a mondat felénél. aminek hatására kicsit félrepillantok, majd vissza és ezt még vagy háromszor.*
Yamakida Tsuki Reiko: *Ritmusosan lépkedek körbe-körbe, hogy kiszemeljem a legmegfelelőbb pontokat a poloskák elhelyezéséhez. Például a bunkerükhöz, meg ilyenek, ahol a titkos terveket szokták megbeszélni. Most, hogy új játszótárs is van, ráadásul nálunk is van egy fiú, máris sokkal kiegyenlítődöttebbek az esélyek, most már biztosan miénk a mai játék! *>* Jó lenne már végre nyerni is, a múltkor is veszítettünk Miyoko csúnya bogarai miatt. Remélem, most nem hozza azokat a skorpiókat, olyan undorítóak...* - Üdvözöllek a flottában, Taki-kun! Ugye szólíthatlak Taki-kunnak? :O - *nyújtózok fel az egyik faépítményen, hogy elérjem a tetejét, hiszen van egy pont, ahol nagyon jól el lehetne rejteni a poloskát úgy, hogy sosem veszik majd észre.* - Yamakida Tsuki Leiko~deeeeesu! Szólíts csak Tsuki admirálisnak! *>* - vágom magam ismét haptákba, ezúttal azonban ügyetlenül, hiszen kapásból beverem a kezem, majd a fejem is az egyik gerendába, aztán huppanok le a popómra. Ezt nem így akartam, ez így fáj! T.T >.>*
Kaminari Taka: * ütemesen halad, mintha csak a szokásos útját járná. Én pedig boldogan követem, s egyszer kétszer majdnem megjárom, csak az utolsó pillanatban kerülök ki oszlopot, vagy húzom le a fejemet. Becéz T.T talán második alkalom, hogy valaki becéz, az akadémiára lépés óta bizton az első. Mivel látom, hogy a hely igencsak magasan van, amit el szeretne érni megyek segíteni, s megoldom a helyzetet lévén én egy kicsit magasabb vagyok.*- Persze, köszönöm Tsuki admirális! -* vágom én is magam haptákba.azonban elkerekedik a szemem, mikor beveri kezét-fejét és még le is ül. *- Áh! jól vagy..van Tsuki admirális? -* lépnék arra, hogy felsegítsem, azonban valaki ellopta a talajt a bal lábam alól, s így két tenyérre érkezem. Arcom nagyjából az övével egymagasságba van, ami még nem is lenne baj, csak a távolság az ami Takiban elhozza az őskáoszt. *- én izé, szóval, a kalózok csapdája...-* Makogom ahelyett hogy logikusan inkább hátrébb húzódnék. s csak tovább pirulok, aztán azért észhez kapok, hogy mit is akartam, s gyors mozdulattal magam alá kapom mindkét lábam, majd nyújtom félénken a kezemet, hátha elfogadja a felsegítést.*
Yamakida Tsuki Reiko: *Tiszta ciki már, hogy elestem, felhorzsolódott a kezem is, ráadásul nem hoztam magammal Hello Kittys sebtapaszt sem! Látjátok? Vérzem! Látjátok? Meg fogok halni, el fogok vérezni, itt lesz a vége! TT.TT Nézegetem a kezemen lévő gigantikus méretű, halálos sebet tehetetlenül, sürgősen orvosi ellátásra van szükségem, amiért meghorzsoltam magam, meg minimum egy tetanusz oltásra, sosem lehet tudni ugyebár. Kezdenék bele a nyavalygásba lelkesen, amikor Taki-kun is mellém huppan. Ez biztosan a kalózok műve! (envy) Némán, megszeppenten pislogok a két tenyérre érkező Taki-kunra, majd hunyom is le mindkét szemem, mert valahogy olyan kényelmetlennek érzem. Valami nem jó, valamit attól félek, elvesztettem. Azonnal bevörösödik a szemem, és kissé homályosan látok, a felém nyújtott kezet pedig hiába fogadnám el, négykézlábra ereszkedve kezdek el inkább tapogatózni a földön. Elvesztettem. Valahol itt kell lennie, valahol meg kell, hogy legyen. Talán Taki-kunnak is feltűnt, hogy most már nem édi-bádi pink~desu a szemszínem, hanem olyan barna, amilyen az apué is.* - Kiesett a kontaktlencsém... Nem látok~desu... Nem látok semmit. ._. - *matatok a földön, már a halálos sérülésemmel sem foglalkozva.*
Kaminari Taka: *ÁÁÁ fel is horzsolta a kezét. Most mi legyen, nincs nálam sebtapasz miért nincs?! bevörösödik a szeme és pislog, ráadás furcsán viselkedik ÁÁÁ most meg megijesztettem, mit csinálok?!? kész idegileg teljes KO-t kaptam, s megszólalni sem tudtam, csak először jobbra majd balra, után előre néztem, és nem tudtam mihez kezdjek, ez így sok nekem egyszerre, most már vége a játéknak? vagy folytatni akarja ennek ellenére, most megutált vagy vagy... ááá... agyam sikítva vágja be a vészféket. kék halál, aztán egy restart. Meglátom hogy a szeme barna, nem pedig pink mint eddig. talán kontaktlencse? ezt hamarosan a szava is megerősíti. *- Megkeresem! addig tessék itt egy zsebkendő. -* mondom, s az egyetlen használható zsepim átnyújtom, sajnos mással nem tudok szolgálni. én pedig azonnal nekiállok keresgélni. Nemsokára meg is látom, azonban nem tudok mit kezdeni a helyzettel, mivel ő lehet lelökné nekem viszont nagyon kínos lenne még csak mondani is, nem hogy felvenni. >.> habogva kezdek bele *- E.. i.. áh... sz. -* közben ha felfigyel rám mintha megpróbálnék mutatni valahova de aztán meggondolom magam és mégsem, szinte már versenyt köröznek a szemeim, hogy melyik tud gyorsabban pörögni, de erőt merítek valahonnan és kinyögöm. *- rajtad van, szóval a ruhádon, izé... -* kész vége ennyi eddig bírtam. Az már sem szóban, sem mutatva nem ment, hogy a hasa alatt a ruháján van a kontaktlencse. *- izé, kerítsek egy negyedik osztagost? szóval izé jól vagy? áh! persze, nem ,de szóval na... -* közben kezeim mindenféle utat bejárnak, miközben próbálom elhabogni mit akarok.*
Yamakida Tsuki Reiko: *A szemem teljesen kivörösödik, hozzászoktam már túlságosan a kontaktlencséhez, és egyszerűen fájni kezd a szemem, mert minden olyan húúú, szóval olyan, mintha allergiás lennék, és minden csípi a szemem, és ez rossz, meg utálom. Matatok csak tovább, hogy megtaláljam a kontaktlencsém, nem mintha elérnék ezzel bármit is azon kívül, hogy kétszer sikerül letapogatnom Taki-kun cipőjét, azonban egy bocsikázás után bocsájtottam kezeim tovább a földre, hogy megtaláljam végre a kontaktlencséim, csukott szemmel, sikertelenül. Meg fogok vakulni, ez már biztos! T.T* - Merre? Nem látom. T.T - *szerencsétlenkedek tovább, és kezdem el a felsőmet tapogatni, óvatosan, a törzsemet nem mozgatva, nehogy véletlenül leejtsem a kontaktlencsém. Végül sikerül megtalálnom valahol a hasam alatt, s reménykedve, hogy nem karcolódott meg, próbálom kinyitni a szemem, hogy lássak is valamit. Homályos minden, de annyi azért tiszta, hogy magammal hoztam a kontaktlencse tisztítómat, éppen csak mindkét kezem foglalt, így kicsit macerás előkutatnom azt.* - Taki-kun, tartsd egy kicsit nekem, és nyisd ki a dobozt! - *kérem meg rá előbányászva a rózsásan csodálatos kontaktlencse tisztítós vészkompaktot, hiszen így még sem tehetem bele a szemembe.* - Nem látom... Hol a lencsetisztító? @_@ - *szuggerálom a rózsaszín foltot, nem igazodok benne ki így egyszerűen.* ><
Kaminari Taka: * Valamennyire megnyugtató, hogy nem miattam kezdett el sírni, vagy egyáltalán hasonló, szóval nem sírni hisz, áh törlés törlés, meg se próbáld megmagyarázni Taki meg se... Párszor megfogja a cipőmet, először kicsit rám hozza a szívbajt, mert azt hiszem hogy valami baj van, és ezzel próbálja jelezni, de aztán megnyugszom, majd újra bepánikolok, mert még mindig nincs minden a helyén. szó szerint. a felsőjét tapogatja a szemem szétnyitott ujjakkal takarom el, vagyis hát gyakorlatilag nem takarom el, de nah a szándék megvolt. Megtalálta, most a tisztítót keresi. Minden rendszer harckészültségbe! maximális teljesítményre kapcsolás, t-3 másodperc 2, 1 Ike!!!!! *- Had segítsek. -* mondom és teljes erővel a feladatra koncentrálok. észre is veszek egy kis flaska szerűséget, amit éppen elkerült a keze, az lesz az! bátorkodom kivenni, majd a lencséért nyúlok *- megtisztítom, nekem egyszerűbb lesz. -* mondom kicsit zavarban lévő hanggal, ha végeztem visszaadom neki. *- t..tessék... most már rendben lesz igaz? -* aggódva 120%osan vörös arccal nézek rá, s eléggé össze is húztam magam vele szemben térdelve. ááá, mit csinálok, mi lesz, ha megharagszik, amiért kivettem a táskájából, vagy vagy a leolvadás veszély miatt az agyam offolja magát és hol Tsuki admirálist figyelem, hogy csak ide-oda kapkodom a tekintetemet zavaromban.*
Yamakida Tsuki Reiko: *Azt hiszem, Rai-channak igaza van, meg fogok vakulni és nekem is olyan csúnya szemüveget kell hordanom, mint amilyen neki van. T.T Pedig én nem akarok szemüveges lenni... Van persze, csak sosincs nálam, mert utálom, meg csúnya is, bár szép kerete van legalább, egy aranyos kis neko is van rajta, mert szeretem őket, olyan cukik, hogy nagyon, de persze nem hordom, csak akkor, amikor muszáj pihentetni a szemem a kontaktlencsétől. Remélem, tényleg nagyon remélem, hogy Taki-kun tudja, mit csinál, mert nem mindegy ám, hogyan tisztítod ki a kontaktlencsét, főleg akkor van baj, ha felszakadt, mert akkor nem is hordhatom tovább. Tartom ezután a kezemben a visszakapott kontaktlencsét, a másikban a szettem, amiben egy tükör is van természetesen.* - Fordulj el. >.> - *rózsásul el az arcom, úgy, ahogyan nem szeretem, mert nem szeretem, ha néznek, amikor beteszem a kontaktlencsém, egyszerűen zavaró, nem tudok tőle koncentrálni. Ha megteszi, néhány perces szenvedés után visszateszem a kontaktlencséimet, majd további másodperceken át szöszölök azzal, hogy eltegyem a tartót.* - De ugye nem mondod el senkinek, hogy szemüveges vagyok? T_T
Kaminari Taka: * módszeresen tisztítom meg, mivel én is hordtam egy időben, mikor még el voltam foglalva azzal, hogy ne ijesszek meg másokat a vörös íriszemmel, de azóta már megtanultam elfogadni olyannak, amilyen. S talán nem is annyira vészes, csak kicsit a kelleténél jobban kiemeli az ezüst színű hajam. Úgy tűnik igencsak felkészült, hisz minden van nála, én nagyon rosszul járnék, hisz sosem hordtam magamnál ennyi mindent. elpirult, te uram atyám milyen Tsuki izé cuki, szóval cuki Tsuki. egy pillanatig habozok, mert a kép dominál a hang felett, de azután rögtön egy fél fordulattal háttal vagyok neki. a szokásosnál is hevesebben ver a szívem, és egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből azt a rózsás arcot. Majd pár másodperccel később más foglalja el a gondolatomat. mi lesz, ha mégis sikerül? titkon előkapom a jegyzetfüzetem, s míg a kontaktlencsével szenved úgy sem fogja látni, iszonyatos sebességgel vázlatolni kezdek, ami a szokásosnál könyebben megy, hisz ahogy a papírra nézek, még midig előttem lebeg az arca, s csak körül kell rajzolnom. két perc alatt végzek is, legalábbis a minimális és alapvető dolgokkal, el is pakolom gyorsan, remélem el volt foglalva a lencsével eléggé ahhoz, hogy ne hallja amint a papír és a ceruza gyulladás közeli sebességgel surlódik. Majd várok, s borsózik az egész hátam, a kezemen pedig már égnek áll a szőr, mivel nem tudom mit csinál, lehet épp engem néz, áh nem miért nézne engem, vagy épp azon töri a fejét, mit tegyen most velem? ááá csak nem, de mivan ha ... a zavarom odáig fokozódik, hogy szinte már rózsaszínű füst/gőz-felhő távozik fejemből. majd a hangjára óvatosan hátranézek. zavartan halkan mondom *- Persze... akarom mondani miféle szemüveg? ehe..eheh...ehehehhh -*próbálok meg mosolyogni ami igencsak viccesen sikerül.*
Yamakida Tsuki Reiko: *Tiszta kínos minden, azt hiszem, teljesen leégtem a legújabb flottatagom előtt, pedig még jó ideig biztosan nem jön senki az egyletbe, bár végülis ki tudja, azt susorogják, még a királylányunk is visszajöhet játszani, bár én sosem voltam vele annyira jóban, hiszen ő Miyoko legjobb barátnője, míg nekem Yoriko az. Tehát igen, a kontaktlencsét csak-csak sikerül visszatennem, bár néha újra kell próbálnom, mert csak megzavar, hogy más is van itt, ezt sosem szoktam mások előtt csinálni. Még a tükröm-tükröm, mondd meg szépen is megmondja nekem, hogy ott áll, és azt nem igazán lácsikázom, mit csinál, csak van, és biztosan arra gondol, hogy tiszta gáz már, hogy valakinek szemüvege legyen, pedig nem akarom. A műtétet viszont Rai-chan-taichou nem engedi, azt mondta, túl kicsi vagyok hozzá, pedig ez nem igaz, idén májusban leszek ötven éves! ¬_¬ Kíváncsi vagyok, vajon Taki-kun mennyi idős lehet. Furcsa, mert én is most végeztem az Akadémiát, de egyáltalán nem emlékszem rá.* - Hátaaa mindegy. :O - *csukom be a tükrös-kontaktos miniszettet, hogy visszategyem a zsebembe, majd állok fel a földről, állva ugyanis nem tudtam betenni magamnak a kontaktlencsét.* - Tudod, ez azért nagyon furi, mert én is most végeztem el az Akadémiát~desu. Hű, és téged már vittek küldetésre? Láttál már lidércet? *.* Én még csak a laborban láttam, elég ijesztőek. Nem biztos, hogy szeretnék egyet szabadon is látni. :O
Kaminari Taka: *basszus végem van. ennyire beégni, pedig még csak most léptem be T.T... valamint gondolkozik, majd az a válasz... ehh, ennyire vacak vicc, áá csak tovább égetem magam TTT.TTT aztán leesik a tantusz, hogy mégis hol időzünk. A nagy kavarodásban teljesen megfeledkezdtem róla. *- Tsuki admirális, javaslok egy taktikai visszavonulást a saját hajónkra, mielőtt mégtöbb csapda aktiválódik, vagy visszatérnek a kalózok. -* próbálom a figyelmem a játékra összpontosítani, s ezzel valamennyire csökkenteni a zavaromat. hisz ezzel mégis csak visszaállíthatom a helyzetet, legalábbis remélem, hogy kissé kevésbé lesz feszült a levegő. Aztán jön a kérdése, elég közvetlen és nincs benne semmi lenézés, annak ellenére amit itt bénáztam. igazán jól esik a dolog és meg is nyugtat, hogy nem szúrtam el annyira mindent. aztán ha visszavonulunk, akkor először a feladatra koncentrálást javaslom. aztán ha biztonságban megérkeztünk akkor a válaszommal folytatom. Ám előtte *- Öhm, nem foglalunk helyet, amíg megérkezik az ellen? -* javaslom, s ezután viszont már ténylegesen belekezdek a mesélésbe, szinte már teljesen nyugodt vagyok, csak pírban úszik az arcom. *- Nos, az akadémián eléggé elszigeteltem magam bizonyos okokból, ám a végére kicsit visszatértem. Igazából ez az első alkalom már vagy 6 éve, hogy játszom valakivel, kissé zavarban is vagyok... -* s itt ténylegesen elvörösödöm. ilyen személyes, és hosszú beszélgetés sem volt azóta... *- Ő, igazándiból küldetésen még nem voltam, de már az emberek világába leküldtek kétszer is lelkeket átküldeni. az egyik alkalommal összefutottam egy igen erős arrancarral. Nagyon furcsa volt, sokkal jobban hasonlított egy emberre, mint hittem volna, és az ereje is összehasonlíthatatlan volt egy lidérchez képest. Bár rendesen kapott tőlem, úgy hogy pí meg hú... sajnos én is, bár azt nem tudom, hogy pontosan mi lett a végeredmény. -* inkább nem részletezem, nem akarom megijeszteni, lehet ezzel is sokat mondtam, de ha hallaná a részleteket, hogy valószínűleg vesztettem és a negyedik osztagosok kapartak össze, biztos nem lenne jó. öhm öhm, gondolkozz Taki csak van valami optimista hozzászólásod is... s a következőket át sem gondoltam csak mosolyogva kijelentettem. *- De ha felbukkanna egy, bízd csak ide, majd én elintézem! -* az enyhe mosolyom rámfagy, s elvörösödöm, megszólalnék, hogy javítsak a helyzeten, de nem tudok mit mondani, csak jobban belehabar...dáááh, belezavarodnék...*
Yamakida Tsuki Reiko: - A javaslatot elfogadom, a Victoria alakulat taktikai visszavonulót hirdet! - *bólogatok hevesen és elszántan, bár a szemem még mindig vörös kissé, de legalább már nem könnyezek, plusz látok is, ami nem elhanyagolható tényező. Elsétálunk a hintáig, ami persze csak azóta van itt, amióta Yorikoval kilopkodtuk a csavarokat a Kuchiki birtok kerítéséből, tehát van hintánk, kettő is, így én az egyikbe ülök bele, és megvárom, míg Taki-kun is beleül a másikba. Csak lassú, alacsony lengéssel kezdem, nem szeretem, ha túl sebesen megy, mert balesetveszélyes, és az fájni fog, én pedig nem bírom a fájdalmat, és csak nem hordhatok magammal egyfolytában morfiumot. :O Érdeklődve hallgatom, amit mesél, így már tényleg érthető, hogy miért nem láttam, de az is lehet, csak más csoportban volt, mint én meg Yoriko-chan.* - Egy igazi arrancarral? *_* - *eresztem el a lábaimmal a talajt és áll meg a hinta, a törzsemet pedig kifordítom, hogy ránézhessek. Mától egészen biztos, hogy ő az én hősöm, ha képes volt megküzdeni egy arrancarral! Én még sosem láttam egyet sem, azt mondják, félelmetes, már maga a reiatsujuk mennyisége is elég magas ahhoz, hogy ne akarjak a közelükbe menni, anélkül nem, hogy valaki, aki erős, velem legyen, de az meg ciki, mert nem vagyok már óvodás, sőt, tulajdonképpen sohasem voltam még ovis.* - Hűűű, akkor biztosan nagyon erős lehetsz! *.* És milyen volt az Emberek Világában? Milyen? *.* Mi csak vásárolni megyünk oda az anyuval meg Yoriko-channal, meg néha megnézzük a mozit is, de mindig csak játszani megyünk. Meg vásárolni, de a vásárlás is egy játék. ^.^ A ti osztagotok nem veszélyes? Biztosan az, ha arrancarokkal kell harcolni. És milyen igaziból csinálni? Mármint a lelkek átküldését. Tudod, én felelek azért, hogy megszámoljam, mikor mennyien jöttek át, vagy ha különös reishi van az Emberek Világában. De hűűűű, egy arrancarral harcolni!*_*
Kaminari Taka: *én is elfoglalom magam a hintában, a lábam a földön, és csak tologatom magam előre-hátra, közben kicsi oldalra fordulva pedig rá figyelek tekintetemmel. kicsit zavartan vakarom meg a fejemet és egy gyenge mosollyal reagálok a csodálkozására. *- áh, annyira talán nem eheh... te biztos jobb vagy a területeden... -* próbálok valamit mondani, aztán újabb kérdések jönnek *- Hát nem is tudom, olyan mint itt. Még csak egy amolyan esőerdőben voltam, meg vásárolni festékeket. A vásárlásnál te biztos többet láttál, én csak futtában néztem körbe. húú, mozi, egyszer szívesen megnéznék egy filmet, te milyen filmeket szeretsz? gyakran mész le vásárolni?... hm.. nem nem félre ne értsd az osztagom nagyon is jó hely, és egyáltalán nem veszélyes. sima lidérceken kívül nem kellett volna ott lennie semminek. én is csak azért fedezhettem fel őt, mert közel voltam. bizonyára küldtek volna erősítést, ha tudják hogy egy erős arrancar is ott van. lelkeket átküldeni, meg nem is tudom. olyan egyedi. mindenkinek más az érzése ezzel kapcsolatban. én még nem igazán tudtam eldönteni, hova is tegyem. -* az utolsó hűű-jére ismét elvörösödöm. kicsit gondolkozom, mit is mondhatnék, de nem tudom kiverni a fejemből a sok dolgot ami benne császkál, s inkább csak engedek kíváncsiságomnak. *- A brittes-kalózoson kívül mit szoktál csinálni? van kedvenc hobbid, állatod? -* kicsit zavarban vagyok ugyan, de nagyon jól érzem magam most, s nem akarom, hogy itt véget érjen a beszélgetés, még nem, hisz annyira jó érzés.*
Yamakida Tsuki Reiko: *Csak kényelmesen, lassan ringatózok a hintában, éppen csak annyira, hogy mozgásban legyek, de nem veszek komoly lendületet. Tényleg tiszta izgi lehet, hogy ő még arrancarokkal is harcolhat. Bár én örülök neki, hogy nem kell, mert nem bírnám, maga az, hogy él és mozog, amire rá kell támadnom, brrrr. (worry) Maradok inkább a vásárlásnál, az izgibb. :| * - Természetesen én vagyok a legjobb a szakterületemen, ez nem is kérdés. ˇ^ˇ - *arrogánsan felhúzom arcom és veszek nagy lendületet a hintázáshoz, és így beszélek tovább.* - Hát, ha nem itt vagyok, akkor Yoriko-channal valamerre, vagy az apuval, vagy az anyuval, de vele most nem, mert épp földkörüli útra mentek Masato-sannal. >.> Vagy a laborban elemzek, bár elemzésre ritkán van idő, a legtöbbször csak figyelni kell a lelkek be,-és kiáramlását, elég uncsi. Tudod mit? Valamikor elmehetnénk a moziba. :O Ehetünk popcornt is meg minden. Ettél már popcornt? Tudod, mi az? Az itteni lelkek és a shinigamik lemaradottak, azt se tudják, mi az a protonszétválasztó. ._.
Kaminari Taka: *én maradok a lökdösésnél, de kicsit megmosolyogtat, ahogy reagál. hm.. úgy tűnik sok ismerőse van. apa és anya hühm... *- Mit szokás.. akarom mondani szoktál csinálni apukáddal, vagy anyukáddal? mármint azok a szülős dolgok vagy? -* kérdezem meg, hisz eddig nem igazán volt alkalmam más tapasztalatát hallani ilyen téren. érdeklődően hallgatom, s ismét beszédre fakadok, már egyre jobban megy is. bár az arcomra ragadt mosolyt nem tudom eltüntetni, s kicsit butyután érzem magam miatta. *- biztos érdekes lehet egy labor. bár meg tudom érteni a véleményed, az sem mindig szórakoztató, hogy menni kell és csak nézni hol van lidérc vagy valami... e..együtt moziba? -* ismét vörösbe váltok, lassan elmehetnék utcai lámpának ilyen színváltogatással. *- izé, szóval amikor nem vagyok beosztva bármikor örömmel. Öhm, még nem ettem, de már láttam milyen, és tudom is mi az. -* ámbár az utolsó szó meglep, protonszétválasztó... ehh, én sajnos az atom protonból, neutronból és elektronból áll dolognál leragadtam... így csak egy kínos mosolyt eresztek meg erre. majd magam elé nézek, és egy régi szokásom kerít hatalmába, a félhangosan gondolkozás, kicsit elpirulok, s bele se gondolok, hogy ezt ki is mondom. *- ketten moziba menni, az nem olyan lenne, mint egy...-* itt megállok a hintázással, s totál elvörösödöm, BAKTER, mit csináltam, -* i..izé azon gondolkodtam, mit szeretnél megnézni a moziban, az előbb nem mondtad, hogy milyen filmeket szeretsz és....*- eddig bírtam egy szusszal, s a többit már nem mondtam, pontosabban a hirtelen rögtönzésből ennyire futotta. még csak gondolkodni se bírtam ezután csak reménykedni, hogy a be nem fejezett mondatot nem ő fejezi be tagadó mondatként.*
Yamakida Tsuki Reiko: - Persze, jöhetne Yoriko-chan is és elmehetnénk hármasban~desu. :O - *nem hallom ki a mormogását, biztosan nem is érdekes és hintázok már lendülettel tovább. ^.^ Majd elkezdek sorolni néhány filmet, amit szívesen megnéznék, meg olyanokat is, amiket már láttam, de újra megnéznék. Például a Dr. Szöszit, aki a példaképem. Valamiért úgy érzem, mintha a rokonlelkem lenne. *.* Kár, hogy már nem adják moziban, bár szerencsére megvan DVD-n. :O *
Kaminari Taka: * úgy tűnik nem hallotta, de így is totál beletalált ehhez már tehetség kell TT.TT jelenleg a sírás kerülget, de ez nem biztos hogy látszik rajtam. Bár túl optimista voltam. Itt a kertész kell! neki kell állni rózsát termeszteni, olvastam egy könyvben. vajon szereti a virágokat? hehe, szóviccek, türelem rózsát terem.*- Szóval szívesen megyek veled moziba.-* próbálom ismét pontosítani, bár nem remélek ez előbbi reakciónál jobb kifejletet.*- szereted a virágokat? melyik a kedvenced? -* próbálom terelni a szót a totális bulásról. hümmhümm, nem is tudom mikor került hozzám ilyen könyv amiben olvastam pár dolgot, a felére nem is emlékszem. de azt megmaradt, hogy ne gondolkodjak túl sokat. hát így teszek, bár nem túl sok sikerrel. az egyetlen pozitívum, hogy nem háborodott fel, vagy utasított el...nyíltan. szeretnék barát lenni, de félelmeteset olvastam a barátzónáról. bár azt sem tudom, mi alapján van ez, hogy barát Barát barátzóna...
Yamakida Tsuki Reiko: - Jól van, akkor majd szólok Yorikonak is. :O - *veszem teljesen természetesnek a dolgot.* - Mi, a brit hadierő tartsunk össze jóban-rosszban! *>* - *veszek egy nagyobb lendületet a hintán. Jól érzem magam Taki-kunnal, főleg azért, mert hagy beszélni, én pedig szeretek beszélni, nem is értem, az apu miért nem szeret, de nem mindig baj, mert beszélek helyette én is aztán, ha kell. Meg Yoriko-chan is szeret beszélni, meg azt hiszem, Taki-kun is.* - Hmm, a kedvenc virágom? - *ábrándozok el. Minden növényt fel tudok sorolni A-tól Z-ig, a latin nevükön is, és sok kedvencem van, de aztán valahogy mégis csak egy kedvencem lett.* - Tudod, van egy történet egy hercegnőről, aki harcolt a korrupció ellen, és segítette a szegényeket. Nappal csodálatos volt, még ha kényszerházasságot is kötött egy tök csúnya bácsival, de éjszaka szabad lehetett. Senki se tudta, hogy ki ő, de minden hőstettekor ott hagyott egy növényt. Amaryllis belladonna... Persze csak egy buta mese, de szerintem akkor is nagyon szép. - *nem sokan ismerik ezt a történetet, nekem azonban máig az egyik kedvencem. Jó lenne olyannak lenni, amilyen Amaryllis is. Ő mindig csodálatos. *.* *
Kaminari Taka: *azt, hogy kettesbe menjek vele moziba egyelőre kénytelen vagyok félrerakni. ebben a helyzetben amúgy sem valószínű hogy bármire is rávenné magát. Egyelőre meg kell elégednem a társaságával, ami meg kell jegyezni roppant kellemes. Ráadásul elég beszédes, ez jó, mert ha én kifogyok akkor megnémulok. Különben is jobban szeretem hallgatni az embereket, őt meg pláne elhallgatnám egész nap. egy kis gondolkozás után válaszol is. Ahogy a történetet mondja *.* nem is figyelek magamra, s emiatt talán kissé jobban figyelek rá a kelleténél. minden figyelmem rá öszpontosul, s arra is jut valamennyi amit mond. ugyan a történetet magát nem hallottam, a virág mintha derengene. *- a történet szép, a virág is, meg te i...-* itt megakadok, s úgy lesokkoltam magamat, hogy nem figyeltem a lábamra, s előre kihajózok a hitából, csak a víz hiányzik, ami megtartana.*- hoppá... -* mondom, és gyors leporolom magam, csak szemem sarkából pillantok oda, s reménykedem benne, hogy ezt sem hallotta, bár itt nem mondthatom el, hogy mormogtam, hisz éppen neki válaszoltam... méghozzá lelkesen >///>... próbálom visszatartani a kínos mosolyt, de igazából azon vacilálok, hogy most mit kezdjek, ha mosolygok akkor mi lesz, ha nem akkor, ha megszólalok, vagy ha nem... azonban a gondolkodás helyét elfoglalja a zavar, és az éveknek tűnő pár pillanat amiben a reakcióját várom.*
Yamakida Tsuki Reiko: *Még egy rajzfilmben láttam ezt a buta történetet, de én valamiért nagyon szeretem. Amaryllis is olyan szép, mint a Disney hercegnők! *>* Persze meg is fogadtuk Yoriko-channal, hogy majd mi is leszünk ilyen szépek, mert az anyu is nagyon szép, ezért nekem is annak kell lennem, csak valamiért még mindig nem engednek szoláriumba... :| Nem hiszik el, hogy elmúltam már tizennyolc, 2,72-szer is, pedig olyan jó lenne barnulni az anyuval. T.T Felkapom a fejem, amikor valami tök fura dolgokat mond, mármint nem az a fura, hogy én nem vagyok szép, mert természetesen az vagyok, csak az a fura, hogy így a tudtomra is adja, mert ezt általában csak az öregek szokták így, és egy kicsit unalmas tőlük, mert meg se nézik igazán, milyen ruhám van éppen. Igaz, most csak a sima shinigami uniformisom hordom, a laborköpenyem nélkül, de soook-sok színes nyaklánccal és bigyóval, olyan Mary-Kate és Ashley Olsen style-ban! *>* Ők is valami hasonlót csináltak abban a filmben, amiben Ausztráliában voltak ugyanis. :O * - Köszi. :O Tudod, egyszer szépségkirálynő akarok lenni. :O - *állítom meg én is a hintát, bár még jó lett volna benne lenni kicsit.* - Meg Mayuri díjas is akarok lenni, egyszóval én leszek a legjobb és a legszebb reishi-kutató Soul Societyben! *>* Te mi akarsz lenni? Mert biztos akarsz lenni valami, ugye? :O
Kaminari Taka: *Úgy tűnik hallotta, azonban a választól kicsit megkönnyebbülök. Visszapattanok a hintába, de féloldalasan, szóval felé fordulva ülök. Most úgy sem hintázik, és én is inkább rá figyelnék, no meg így nem kell kitekernem a nyakamat. Mivel a kezemmel nem tudok mit kezdeni lerakom magam elé, majd egy pár másodperccel később mikor már nem figyelek a kezemre apró köröket rajzolgatok a jobb mutatóujjammal. Hmm.. szóval ilyen álmai vannak ez tök jó. *- Azta, biztos sikerülni fog! Mikor tervezel benevezni? Mert szerintem már most esélyes lennél. H-hogy én? Hát izé, nos szeretnék minnél erősebb lenni, hogy megsédhessem azokat akiket szeretek, meg a kedvenc elfoglaltságom a festés. Bár arra még nem gondoltam, hogy kiállítást vagy ilyesmit csináljak, csak ott nálam porosodnak és néha egyet egyet eladok. Ha szeretnéd, neked szívesen csinálok amilyet csak akarsz. máson még nem igazán gondolkoztam. De lehet hogy találtam magamnak valamik..mit csak még nem tudom. -* kicsit vörös vagyok, bár magam sem tudom miért. kifogytam az ötleketből, szívesen hallgatnám meg minden, de egyszerűen most nem tudok mit kérdezni...*
Yamakida Tsuki Reiko: : - Hát már voltam ilyen versenyeken, még az anyukám vitt el. :O - *válaszolok teljes természetességgel, igaz, ezek csak gyerekeknek készült versenyek, nem pedig olyan nagyok és komolyak. Már alig várom, hogy kinőjenek a cicijeim, akkor végre nem néz majd senki sem kislánynak. ._. Yoriko-chan bezzeg fél tőle, azt mondja, ő nem akar felnőni, pedig én már alig várom, mert biztosan nagyon jó lesz! *>** - Á, szóval rajzolsz. Mit szoktál rajzolni? Egyszer megpróbáltam egy Disney hercegnőt, de nem tetszett, úgyhogy ki is dobtam, a molekulákat jobban tudom. |-( - *motyogom magamnak. Igazából nem szeretem a rajzokat, se a rajzolást, mert rossz vagyok benne, és amit én nem tudok, az biztosan sátáni és gonosz dolog lehet csak. Végül hangokat kezdek el hallani, ahogyan megérkeznek a kalózok első képviselői, köztük Miyoko is. >.> Tehát azt hiszem, a beszélgetésből mára elég, hiszen majd úgyis találkozunk még.* - Itt az idő, főtüzérségi felelős, a kalózok elfoglalják a helyüket! Esküdj fel a királynőre, s légy hű tagja a flottának! Éljen a királynő! - *ugrándozok el Miyokoékhoz meg yorikoékhoz, meg mindenkihez, aki megérkezik, hogy bemutassam nekik Takit. Majd eyszer még biztosan fogunk tudni beszélni. :O *
Kaminari Taka: *Lepattanok a hintáról, haptákba vágom magam* - A királynőért! Éljen a királynő! -* Mondom, s én is megyek Tsukival. Remélem nem érnek véget hamar ezek a napok amiket itt töltök.*