Fuchida Ayumi

Fuchida Ayumi
Adatok
Született	Március 18
Kor	40 éves, de 18 évesnek látszik
Faj	Shinigami
Nem	Nő
Magasság	166 cm
Súly	48 kg
Hajszín	Fehér
Szemszín	Kék
Bőrszín	Fehér
Vércsoport	B
Politikai hovatartozás
Hovatartozás	Shinigami Soul Society Gotei 13
Korábbi hovatartozás	Rukongai
Foglalkozás	9. Osztag 7. Tisztje
Jelenlegi osztag	9. osztag
Személyes információk
Családi állapot	Ishimaru Akira - Pasija
Rokonok	Fuchida Hiraku - Apa Fuchida Ishiko - Anya Fuchida Kaiya - Nővér Fuchida Noriko - Nővér Fuchida Ayuta - Báty Fuchida Michie - Húg Fuchida Kento - Öcs
Zanpakutō
Resurrección	Renketsuna Kaze Shibare Renketsuna Kaze! (Kösd meg Összeláncolt szél!)

Fuchida Ayumi 9. Osztag 7. Tiszt. Fuchida ház fejének (Fuchida Hiraku) lánya. Ikersége miatt családján kívül komoly ellenszenvvel kell szembenéznie a Fuchida család ikreket sújtó átka miatt. Még azok körében is akik pontosan nem ismerik az átkot. Ikerbátya (Fuchida Ayuta) lenne a család következő feje, de az átok miatt valószínűleg ezt nem néznék jó szemmel. Mindkettejükben felébredt a Shinigami erő és a 9. osztag berkein belül teljesítenek szolgálatot.

Kinézet

Hosszú fehér haj, gyönyörű kék szemek. Édes, és aranyos mosoly. Vékony, már-már törékenynek látszó testalkat, világos bőr. Átlagos Shinigami ruhát hord, de nagyon szereti a szoknyát, a hosszú zoknit, valamint a bő, vállra lehúzható felsőt. 166 cm-es magasságával középmagasnak mondható. Hiába negyven éves, mégis alig néz ki tizennyolcnak.

Jellem

Csendes, szorgalmas és kedves. Ha nem szólnak hozzá, akkor nagyon félénken kezd el beszélgetni bárkivel. Nehezen nyíl meg másoknak, nagyon visszahúzódó. A rábízott feladatot nagyon precízen és pontosan csinálja. Nem egy kapkodó idegbeteg, sokkal inkább lassabb és megfontoltabb, de mindig elkészül időben. Már csak azért sem kapkod, mert akkor mindent elront, és ügyetlenkedik. Nagyon szorgalmas. A bonyolult feladatokat hamarabb és jobban átlátja, mint az egyszerűeket. Amit könnyen meg tud oldani, az már gyanús. Szereti egy kicsit túlbonyolítani a dolgokat. Kedves és előzékeny. Szívesen segít másoknak, ahogy csak tud, vagy akár erején túl is. Nagyon érzékeny, de nem szokott sírni. A hozzá közelállókat maga elé helyezi és mindent megtesz értük. A családját és annak minden tagját szereti, de legfőképpen ikertestvérét, akivel szinte mindent együtt csinálnak.

Zanpakuto

Neve: Renketsuna Kaze (Összeláncolt szél)
Fajtája: Szél
Shikai parancsa: Shibare Renketsuna Kaze! (Kösd meg Összeláncolt szél!)
Shikai kinézete: Kodachi, ami inkább hasonlít a Wakizashi-ra, de 5 centivel hosszabb. Fekete tokjában aranyszínű dísz van. Fekete markolata és aranyszínű keresztvasa. Ezüstpengéje szépen csillog.

Támadások:
Akai Soyokaze (vörös fuvallat): Kard suhintásával légörvényt képes létrehozni, melynek következtében az ellenfélen kisebb-nagyobb vágások jelennek meg. A szél olyan éles, vagyis ártalmas, hogy suhintásonként 20 vágást ejt azon, aki a hatókörébe kerül. Az ellenfél, minél erősebb, annál jelentéktelenebbek ezek a vágások, viszont ha gyengébb, akkor igen komolyak, akár halálosak is lehetnek. Zanpakuto-ra tett pontjaim függvényében:
- 19-24 pont, akkor 100%-os a találat (20 teljes értékű vágás) hatósugara egy 11 méter sugarú kör 140°-os körcikkje.
- 13-18 pont, akkor 75%-os a támadás találata (15 teljes erejű penge, vagy 20 közepesen mély vágás) hatósugara egy 9 méter sugarú kör 140°-os körcikkje.
- 7-12 pont, akkor 50% -os teljes értékű találta (10 teljes vágás, vagy 20 nem olyan mély vágás) hatósugara egy 7 méter sugarú kör 140°-os körcikkje.
- 1-6 pont, akkor 25%-os teljes értékű találat (5 teljes vágás, vagy 20 olyan vágás, mely kb egy kisebb felületi sérüléssel egyenértékű (felületi sérülés)) hatósugara egy 5 méter sugarú kör 140°-os körcikkje.

Kazekase (szélbéklyó): Egy lekötöző technika, mely során fehéres színű láncok jelennek meg, a láncoktól megszokott hanghatással és az áldozatra tekerednek, mint a kígyók. Láncnak látszik, de valójában kavargó levegő, mely teljesen béklyóba köti áldozatát. A szél, a lánc formáját követve áramlik. Ellenfélre a légnyomás nehezedik, melytől nehezen kap levegőt, és úgy érzi, mintha a tüdejére egy elefánt ült volna. Ha a puszta erejével akarja feltörni vagy elszakítani a béklyót, akkor a megvágja. Addig áll fenn ez, míg meg le nem járt az idő (Az ellenfél és a saját LP-m aránya határozza meg. Ha az enyém a kétszerese, vagy attól több, akkor 4 körig aktív, ha nagyjából megegyező (+- 5000lp), akkor 2 körig, ha kevesebb, akkor 1 körig aktív). Feltöréséhez a leghatásosabb egy szél típusú technika, mely képes megbolygatja ezt az erős és határozott áramlást és így semlegesítve a technikámat. De akik nem rendelkeznek ilyen technikával, azoknak erősebbnek kell lenniük az én Zanpakuto-mnál. (azon a képességen, mellyel fel akarja törni a technikámat, több pontjának kell lennie, mint ami az én Zanpakuto képességemen van)

Történet

A nevem Fuchida Ayumi. Családommal egy nagyobb birtokon élek Soul Society és Rukongai határán. Lényegében a Peremvidék szélén élünk. Családunk nem számít nemesi családnak, mégis befolyásos családok agglegényei választanak családunkból menyasszonyt. Azért mert különleges genetikai adottságokkal rendelkezik a családunk. Fehér haj, világoskék szem. Azonban ezt csak nehezen tudjuk tovább örökíteni. Édesapám és édesanyám másodunoka testvérek. Édesapám, Fuchida Hiraku a család feje, bár nem túl nagynak számít a családunk, de nekem az a szokványos, hogy akikkel együtt lakom és élek, azoknak mind fehér haja és kék szeme van, éppen ezért számomra ez nem különleges. Nagyon szeretem a családomat. Van két idősebb nővérem, akik már megházasodtak. Fuchida Kaiya az idősebbik nővérem és Fuchida Noriko a fiatalabbik. Mindketten, nagyon befolyásos család új úrnői lettek. Lélegzetelállítóan szépek, okosak, megbízhatóak, hűségesek, és fiú örököst tudnak adni párjuknak, ezért is választották őket. Én egy kicsit csavarosabb vagyok, ugyanis van egy ikerbátyám.

Ayuta

A neve Fuchida Ayuta, és ő lesz a család következő feje. Nagyon kedves, de kicsit felelőtlen is. Nem tud sokáig egy helyben maradni. Szeret mászkálni, rohanni, és legfőképpen bajba keveredni. Én meg pont olyan vagyok, aki mindig kihúzza a csávából. Utál tanulni, de apa mindig tanítja, mert azt akarja, hogy olyan bölcs és okos legyen, mint ő. Ugyanis családunk kereskedelmi ügyekkel is foglalkozik, és fontos szerződések megszervezésével. Mindig bölcs és megbízható család voltunk, akikre mások akár az életüket is rábíznák. Így Ayuta-nak sokat kell tanulnia és tudását a legjobban kell űznie, ha tényleg a család következő feje akar lenni. Azonban ő gyakran eljátssza a hősi halált, és mivel engem jobban érdekel a dolog, ezért inkább én szoktam megcsinálni helyette.

- Ayuta! Apa le fog szidni, hogy megint nem csinálsz semmit.
- De nem akarom. Nézd, tisztára kipattogok tőle. Meg te sokkal jobban megcsinálod. Nem csinálod meg az enyémet? Neked jobban megy.
- Rendben.
- Király! Akkor én le is dőlök.
- De ez nem jó…
Ez persze nem igaz a kardforgató edzésekre. Egy igazi férfinak meg kell tanulnia bánni a karddal, hogy megvédhesse azokat, akiket szeret. Apával rendszeresen edzettek, és volt, hogy én is kezembe vettem a fakardot, hogy megtanulhassak pár mozdulatot. Persze Ayuta mindig legyőzött. Sajnos a kardforgatásban kevésbé voltam ügyes. Én magam miért is vettem részt ezeken? Egyszerűen azért, mert a családban mindenkinek magasabb a lélekenergiája az átlagosnál, és volt már olyan, akinek felébredt a lelkében szunnyadó erő. Születésnapunkra Bácsikánktól kaptunk egy-egy kardot, aminek leginkább Ayuta örült. Apa viszont haragra gerjedt miatta. Ayuta öröme miatt nem vette el tőlünk a különleges kardokat, de ezért sosem bocsájtott meg a Bácsikánknak. Ezek a kardok ugyanis egy hozzánk hasonló ikerpáré voltak, akikben felébredt az erő. Mindenesetre mindig magunknál tartottuk és igyekeztünk megtanulni bánni velük.
De ugyan úgy belevisz a rosszba, mikor felmásztunk a kőkerítésre. Ő olyan ügyesen sétált, mint egy macska, én meg négykézláb próbáltam nem leesni.
- Ayuta az nagyon veszélyes. Én nem tudok úgy végigsétálni, mint te.
- Gyere Ayumi! Nem kell félned, itt vagyok veled. Gyere!
Visszaszaladt hozzám, de megcsúszott és elkezdett lezuhanni. A vér is megfagyott bennem, akkor hirtelen felpattantam és szaladtam hozzá, de esélyem sem lett volna elkapni őt. Letérdeltem és a nevét kiabáltam, miközben néztem lefelé.
- AYUTA!!! AYUTA!!!
- Megvagyok! Nincs gáz! … De csak végig tudsz rajta menni nem igaz?
Dugta ki a fejét a bokorból és jól kinevetett. Persze tele volt horzsolásokkal, karcolásokkal és plezúrokkal. De ő már csak ilyen. Nem igazán figyel a saját testi épségére, de mindent elkövet, hogy engem védelmezzen. Én sokkal óvatosabb vagyok, de mindig rávesz az ilyenekre, de mindig ő sérül meg, mert inkább rám figyel, én meg aggódhatok érte. Mindig van nálam fertőtlenítő és ragtapasz, hogy ezeket már a helyszínen orvosolhassam. Édesanyám, Fuchida Ishiko megtanította nekem. De nem ez az egyetlen dolog, amit megtanított. Míg Ayuta-t apa a férfias dolgokra tanította, addig engem anya a nőies dolgokra, mint az ápolás, főzés, takarítás, szövés és varrás. Mindig mondta, hogy Ayuta folyton meg fog sérülni ezért nekem kell ellátnom a sebeit, és megvarrnom az elszakadt ruháit. Persze Ayuta-t is be akartuk vonni a főzésbe, de mindig elmenekült. Sokkal inkább arról volt szó, hogy azért volt ott, hogy anya rá is figyeljen, vagy rá még jobban. Leginkább, amit gyűjtött, azt mindig anyának is megmutatta. Anyának hosszú és csillogó haja elképesztő, mosolya szép és elbűvölő, és rengeteg szeretet lakozik benne. Olyan csodálatosan gyönyörű, a nővéreim is nagyon szépek, én kevésbé érzem magam annak mellettük. De hogy miért is vagyok másabb? Az az ikertestvérem miatt van. A családunkban nem megszokott, hogy ikrek születnek, és nem is jó ómen, ugyanis úgy tartják, hogy a családunkat megátkozták. Egy boszorkány megátkozta, hogy a családunkban ne születhessen ikerpár, vagy ha születik is, akkor azok csak káoszt és pusztulást okozzanak. Ezen históriát erősítette, hogy régen született egy fiúikerpár, akik megőrültek és majdnem romlásba döntötték az egész világot. Hatalmas lélekenergiával rendelkeztek és a lélekölőkarjaik is pusztító erővel bírtak. Tervük megvalósításában megakadályozták őket és szörnyű halállal haltak meg végül. Ez az esemény nagy szégyenfoltot hagyott a család hírnevén, vagyis inkább a családban születő ikreken. Mások ujjal mutogatnak ránk, néha olyanok is, akik nem is tudják, hogy miért. De elég sokan ismerik azt az esetet. Mint kiderült Apa azért haragudott, mert ennek az ikerárnak a Zanpakuto-ját kaptuk mi meg a Bácsikánktól születésnapi ajándékként. Mi viszont kicsit sem vagyunk olyanok, és ezt a család is tökéletesen látja és el is fogadnak és szeretnek bennünket. De mások nem így voltak vele. Ezért történt meg velünk az a borzalmas éjszaka. Ayuta-val kiszöktünk, ugyanis a nagy fánál akartuk megnézni a csodálatos csillaghullást. Azzal nem is volt baj, de mikor hazafelé indultunk, akkor furcsa férfiak állták utunkat és vettek bennünket körbe. Ayuta szorosan fogta a kezemet, de esélyünk sem volt elszaladni.
- Átok ikrek! … Azt hittétek, hogy nyugodtan élhettek? Pusztuljatok!
- AYUTA!
- AYUMI!
- Vagy elég csak a fiút, a lányt eladhatnánk valami gazdag fiúnak, rabszolgának. Miután már kiszórakoztuk magunkat. Mit szóltok fiúk?
- NE! ENGEDJÉTEK EL A HÚGOMAT!
- AYUTA!!
Csak gyerekek voltunk. Ayuta-nak esélye sem volt a felnőttek ellen. Úgy megütötték, hogy azonnal a földre került, és megrugdosták. Engem korábban kitéptek a kezéből és szorosan megragadták az arcomat és ide-oda forgatták a fejemet. Azonban valami furcsát éreztem. Egy érdekes szellő csapott meg és az egyik férfi repült egy hatalmasat. Ayuta egy nagy karddal a kezében állt egyedül. Akit pedig megvágott a kardjával, az iszonyatos fájdalomtól kezdett el ordítani. A seb körül a bőre teljesen elszíneződött.
- Mocskos kölyök! Mérgező pengéjű Zanpaktou-d van? Nem baj, akkor csak megöllek, mielőtt megvághatnál vele!

Belső világ

A földre löktek és kést rántottak. Ayuta nagyon hősiesen megpróbált helyt állni és elém állva próbált védelmezni, de késsel megvágták és csúnyán meg is ütötték. Előttem a földre esett. Olyan tehetetlennek éreztem magam. Teljesen kétségbeestem. Nem tudtam, hogy mit tegyek, csak azt tudtam segíteni és megvédeni akartam a testvéremet. De az én nem vagyok jó kardforgatásban. Ayuta-t is egy pillanat alatt legyőzték… Akkor viszont megjelent egy gyönyörű pillangó. Kinyújtottam a kezemet és rászállt.
- Szeretnél az ikertestvérednek segíteni?
- Te beszélsz?
- Igen, mert én a lelked egy része vagyok. Segíthetek neked.
A környezet teljesen megváltozott. Az fehér füstös helyen voltam ahol mindent láncok hálóztak be. Vajon ez lenne a lelkem belső világa?
- Mindössze a nevemen kell szólítanod engem… Akkor kölcsönadom az erőmet, mellyel segíthetsz a testvérednek úgy, ahogy ő megpróbált segíteni rajtad.
Elgondolkoztam, hogy mégis mi lehet a neve? Lelkem pengéjének neve? Mi lehet az? De mintha egy villámcsapás lett volna. Mintha megvilágosodtam volna…
- RENKETSU KAZE!!
Kiáltottam, és előrántottam oldalamról a kardomat mely egy időben megváltozott. Egy vízszintes suhintással, olyan vihart keltettem, hogy csak úgy elrepültek az emberek. Mindegyiken kisebb-nagyobb vágások jelentek meg. Ayuta is elkerekedett szemekkel nézett rám. - MENJENEK EL! HAGYJANAK BÉKÉN MINKET!

Renketsuna Kaze emberi alakja (Renka)

Kiabáltam rájuk, és Ayuta is felállt mellém. A férfiak pedig inkább visszavonultak. Szűrnyű volt az emberi gonoszságot megtapasztalni, és hogy így ránk támadnak. Teljesen ártatlan gyerekek voltunk, és mindössze egy buta babona miatt kellett ezt megtapasztalnunk. De mindkettőnkben felébredt egy erő, mellyel meg tudjuk védeni egymást. Megtudtuk, hogy a magas lélekenergiánk miatt felébredt bennünk egy olyan erő, mely csak a Shinigami-knak van. Halálistenek, akik Lélekölő kardokkal harcolnak a Lidércek ellen. A Lélektovábbképző Akadémiára kell beiratkoznunk, hogy megtanulhassuk ezt az erőt használni. Amint bekerültünk az iskolába nagyon furcsán néztek ránk. Ayuta sokkal inkább a kardforgatás technikákban volt otthon, és kardjának erejét és képességeinek fejlesztésében jeleskedett. Sokat beszélt a kardjához is. De legfőképpen igyekezte kerülni az elméleti órákat. Akkor inkább kint lógott, vagy szaladt a tanárok vagy a gondnok elől. Mágiában sem jeleskedett, egyedül a Démonmágia gyakorlati órára jött be, amikor Mizushima Hanabi jött be, mint vendég előadó. Csupán azért, mert tetszik neki a lány.

Én a vívásban nem jeleskedtem, sokkal inkább a mágia és technikák voltak azok, amikben kiemelkedő voltam. Illetve a kardom technikáival. Egyikünk sem tudta elzárni a kardunk erejét, így az mindig Shikai állapotban van. Mások irigykedtek ránk, ugyanis nagyon ritka, hogy valaki úgy kezdi tanulmányait, hogy már rendelkezik Zanpaktou-val. Ayuta-val szinte mindent együtt csináltunk, akkor viszont örültem, hogy nem kerültünk egy csapatba. Az Emberek világába mentünk gyakorlatozni és Ayuta-t és engem külön csoportba osztottak. Az én csapatom ment először a gyakorlatra, és Ayuta könyörgött, hogy had jöhessen velem, ám nem engedték. Rutinfelderítési tesztgyakorlatnak indult, ahol minden biztonságos és felügyelt, de nem ment minden úgy, ahogy terveztük, ugyanis a Pokollepkéket elpusztították. Mire a bajt érzékeltük volna, addigra már a velünk lévő Halálisteneket vérbe fagyva találtuk. Hatalmas Lidércek és egy úgynevezett Arrancar támadott ránk. Honnan tudtam, hogy Arrancar? Mostanság megnőtt a számuk és a vendégelőadók gyakran meséltek a teljesen emberi alakú, kardot hordó, Lidérc lélekenergiával rendelkező lényekről, akiknek törött maszkjuk maradványa még mindig arcukon van. Egyszerűen megrettentem. Megpróbáltam felvenni ellenük a harcot, de nem ment. Túl erősnek bizonyultak, és mindössze már csak én voltam életben. Egy farok csapásnak hála repültem egy hatalmasat, és a földön gurulva értem földet. Fölém álltak és éreztem, hogy itt, egyedül fogok meghalni. Ám ekkor az egyik Hollow testét egy kard szúrta át. Azonban az nem olyan kard volt, mint amilyenben reménykedhettem volna, vagy amit barátnak nevezhettem volna. Egy fehér ruhás, rövid fekete hajú és mélykék szemű nőé volt, aki egy pillanat alatt végzett az egyszerű Lidércekkel és az Arrancar-t is könyörtelenül megölte. Valójában ő is egy Arrancar volt, mivel neki ugyan úgy az arcán megmaradt a maszkjának egy darabja. A másiknak esélyt sem adott, hogy feloldja a kardját. Most láttam ilyet először. Nagyon is emberi volt. Hideg lélekenergiájával, mintha ő lenne a jégkirálynő. Pengéjén is egy hópehely minta volt látható.
- Nocsak! Egy életben maradt.
Észrevett. Valószínűleg meg fog engem ölni. Nincs esélyem ellene. Sokkal gyorsabb és erősebb nálam. Azonban nem támadt rám, hanem megnézett és kinyitotta az átjárót, hogy visszamehessen a saját dimenziójába, vagyis Hueco Mundo-ba.
- Csak az volt a parancs, hogy öljem meg ezeket a mocskokat. … Menj haza! Tanonc!
Elment. El sem hiszem. Nem tűnt olyan gonosznak, még ha hidegvérrel is végzett azokkal a gonosz Lidércekkel. Sokkal emberibb, és kedvesebb volt. Talán kicsit magányos is. Megmentette az életemet. Sajnos csak az enyémet. Mikor visszamentem, akkor a bátyám a nyakamba ugrott és megfogadta, hogy többé nem enged el egyedül. Megölelt én pedig elsírtam magam. Akkor jött ki az összes feszültség, félelem, és fájdalom, hogy mindenki, aki velem volt, azok mind meghaltak. Magam is megsérültem, és az életemet végül egy Arrancar mentette meg.
Elvégeztük sikeresen mindketten az Akadémiát, és nemsokára megérkezik, hogy melyik osztaghoz is fogunk kerülni. Én titkon remélem, hogy a 9. osztagba kerülünk, ugyanis Nara Shiratori kapitány bejött egyszer helyettesíteni, és rám nagyon jó benyomást tett. Úgy érzem, hogy tényleg jó dolgom lenne, ha az ő osztagába kerülhetnék. A levelet legkisebb testvérem, kisöcsém Fuchida Kento hozta be.
- Megjöttek! Megjöttek!
- Éppen itt volt az ideje. Ajánlom nekik, hogy egy osztagba osztottak minket.
- Én is hagy nézzem meg!
Ayuta is azonnal megjelent húgunkkal, Fuchida Michie-vel a nyakában. Letette, majd leült velem szemben. Én átadtam neki az ő levelét. Nagyon izgulok, de ez igaz Ayuta-ra is, ami ritka látvány. Egyszerre bontottuk ki és szedtük ki a levelet, melyben értesítenek bennünket, hogy végül melyik osztaghoz is kerültünk.