| |
| Született | Február 17. |
| Kor | kb. 3300 éves |
| Faj | drow/elf |
| Nem | Nő |
| Magasság | 165 cm |
| Súly | 52 kg |
| Hajszín | ezüstös fehér |
| Szemszín | azúrkék |
| Bőrszín | sötét szürke |
| Különleges ismertetőjegyek | bőrszíne haja ruházata finom vonások |
| Hovatartozás | Emberek világa |
| Korábbi hovatartozás | Ókori Egyiptom |
| Foglalkozás | Insignis Reliquia tag Gyógyító |
| Partner | Nocturn Rinaaya Viclyn Do'ana |
| Korábbi partner(ek) | Theltas Nocturn |
| Családi állapot | kapcsolatban |
| Rokonok | Shyntdrin Baen'rahel (apja) Lothiriel Sairalindë (anyja) Viclyn Do'ana (szerelme) |
| Képesség | Mágia, teleportálás, pajzsok, gyógyítás |
"Mindannak az eredménye vagyok, ami történt és ami történni fog. (...) Ha valamit elrontottam, helyre tudom hozni, vagy legalábbis bocsánatot tudok kérni érte. Ha valamit jól csináltam, az pedig boldogabbá tesz, és még jobban összekapcsol a mosttal."
~ Bevezető ~[]
Ott kezdődött, ahol vége szakadt. Nincs szó, mely leírhatná egészen pontosan, hogy mi is történt. Csak egy múló árny csupán, egy emlék köteg, amely leírja, hogy mi szereped is volt a világban. Azok a boldog- boldogtalan szerepek, azok, amik azzá tettek, aki most vagyok. Egy szerep, mi leírja múltam apró, ám értékes foltjait. S ezek a szürke foltok csak úgy múlottak az idő végtelen szárain, és hulltak le a "fa" mélységébe. Ott, ahol elkezdődött, ott lett vége. Ahol éltem, ott haltam, ahol szívem hagytam, ott el is vesztettem. Én, azon az éjszakán haltam meg, s ugyanazon éjjel is születtem meg. Az idő már lemosta írását életem könyvén, s a múltam egy könnyen vált semmivé. Nem tudom, hol születtem, sem azt, hogy ki voltam egy koron. Csak a félhomály volt utolsó emlékem, s a súlyos por, ami körülvett; valamint vörös kristályszilánkok minden felé. Egy hatalmas tömbből borultam ki a gízai piramisok egyikében, s karok zártak közre. Olyan volt, mit egy álom. Olyan, mint egy vészesen fájdalmas születés! Nem tudtam mi a világ, és azt sem, hogy ki is vagyok én ebben a világban. Csak a torkomból felszakadó sikítás zengte be a belső teret, és egy árny lépett elém súlyosan bölcs tekintetével. Egy görbe bot volt a kezében, olyasmi, amelyet ma már tudom, hogy a mágusok használnak. Ezzel világított azúrkék szemeimbe, s altatott el újabb hosszú órákig. Az álmaim meglehetősen kaotikusak voltak, tisztán emlékszem még mai napig, hogy egy fantasztikus világba utaztam. Emberek vettek körbe, és aranyozott ruhába táncoló leányok. Valamiért boldog voltam az emberek daloló, és ártatlan játékai közt, de mégis paradoxont alkottam abban a világban. Való igaz volna e, hogy évezredekkel ezelőtt - mielőtt vélhetően bezártak egy piramis szívébe - emberek közt éltem? Sötét bőröm, és hegyes füleim megannyi megválaszolatlan kérdést játszatott le bennem. De az elsődleges feladatom lényem felfedezése volt. Elveszett világom, és nyelvi közlésem jelentette a legnagyobb problémát. Ki voltam én akkor? S hogyan tanultam meg újra beszélni? Mi ez a világ, amely mai napig körbe vesz? Egy tébolyult létforma, amiben sokáig nem találtam helyem. Az Insignis Reliquia szabadított ki börtönömből, és adott új életet, míg szépen lassan felismertem a valóságot. Baltazaar ádáz karmai közt ismét felnevelkedtem, de beszélni egy rejtélyes idegen, Nocturn tanított meg. Ő mutatta meg nékem eme világ apró szörnyűségeit, és szépségeit egyaránt. Kezeim alá adta azokat a könyveket, amiből ismét tanulhattam. Megtanította, hogyan válhattam ismételten ennek a valóságnak a részévé. Hiszen, mint a kutatásokból kiderült 400 évvel ezelőtt leltem "halálom" valakinek a keze által. Halál.. Vajon ezen okból nem tudok semmit sem magamról? Vajon ezért forgatok rengeteg könyvet kezeim alatt, hogy végül megtalálhassam azt a kicsiny szálat, mely majd segít megtalálni az én szerepemet ebben a történetben? Hosszú évek, igen hosszú évek koszorúja vetett súlyos magányba. Egyetlen társaim voltak ebben a szervezetben a könyvek. De hiszen ezeket, a könyveket jó formán senki sem olvasta rajtam kívül! Éppen úgy magányosak voltak, mint én magam. Hiába egy vándor sólyom képébe bújt, néha megjelenő alak, ő sem volt különb a többinél. Ki kerültek, lelöktek, és kihasználták naivitásom. Én pedig boldogan gyógyítottam őket annak reményében, hogy végre megtalálhatom szerepem, és értékem. Magam döntöttem úgy, hogy ha helyem nincs is, talán tartozhatok valahová. Az Insignis Reliquia lett az otthonom, és utolsó reményem, hogy valahogy éljek. Aztán Nocturn érkezése után rengeteg feladattal lettem ellátva. Újabb könyveket kaptam a kezeim közé, és néha - néha besegíthettem néhány küldetésnél. Ilyenkor mindig boldognak éreztem magam, mert kint járhattam. Senki nem engedett ki felügyelet nélkül, ki tudja miért. De legalább akkorra már két nyelven beszéltem, és ki tudtam fejezni magam. Mondhatni új életet kaptam azzal, hogy volt egy mágus, aki felkarolt. De a hirtelen jött mágiatudás, amit alig két évtized alatt sajátítottam el, (rejtély) elvesztette a maga "fényét". Nem éreztem magam megfelelőnek hozzá, nem volt jogom egy ilyen nemes dologra mit csak a nagyok engedhetnek meg maguknak. Ki voltam én Nocturnhöz vagy a többi taghoz képest? S akkor megláttam a Holdfényes árnyékból kibontakozó sötét csuklya alatt rejlő alakot. Szemei vörösen izzottak fel, ahogyan csak a vadak néznek a másikra. De a vérben úszó szemek még sem hasonlítottak egy állaténak a tekintetére. Bőre színének tökéletessége, hajának fénye és a lelkében lappangó magány sokunk fölé emelte őt szemeimben. Csak egy nagyot sóhajtottam, s beleléptem árnyékába. Abba a megörökíthetetlen lenyomatba, amelyet valaki maga mögött hagyhat bármikor. Félek attól, hogy nem lennék elég ahhoz, hogy ezt az árnyékot egyszer megállítsam, s más szemszögből állítsam fel. Pedig többször pillantottam már szemeibe és többször állapíthattam meg valamit. A magány tán mindkettőnk lelkének örökös ura. Szolgálni kezdtem alássan, bizonytalan indokok okán. Nem tudom, talán azaz erő, amit képvisel kihasználta balgaságom, hogy karmai között tarthasson. Viszont én attól a naptól kezdve tudtam, hogy mi is az én szerepem. Élnem kell, s ott lenni viharok, harcok, félelmek, születések és halálok óráján. Én azzá váltam, akivé feltehetőleg mindig is kellett volna lennem. Csak egy névtelen, ám névvel megáldott gyógyító, csak egy a sok közül. Egy lélek, akit az élet olyan iróniával "áldott" meg, amit nem szabadna megtapasztalnia senkinek. Újra fel kell fedeznem, hogy ki is vagyok valójában, de azt hiszem szerencsés vagyok. Ezúttal talán az árnyék tulajdonosának oldalán nem rontom majd el...
~ Eddig történtek ~[]
~ Hogyan készült? ~[]
~ Kinézet ~[]
Könnyen felismerhető teremtés lévén, hogy külsőségei eltérnek az átlagostól. Ez talán még a fajtájának szavával is értendő. Tökéletes külsőségi adottságokkal rendelkező szülőktől örökölte jegyeit. Kissé alacsonynak mondható, 165 cm magas, kecses testalkatú nő. Szürkés bőre egyértelműen elárulja, hogy nem tiszta vérű drow, azonban összességében igen illik hozzá ez a kinézet. A sötétes bőrszínből háta közepéig érő egyenes szálú fehér, ezüstös hajzuhatag emeli ki arcának jellegzetes vonásait. Azúrkék, mégis talán rikítóbb szivárványhártyával rendelkező szemei, komponál valamelyest hajszínével. A drowok hő látását örökölve viszont, éjjelente, vagy ha ideges, szeme színe vörösre vált. Ajkai közepesen teltek, ehhez társuló orra kissé pisze, finom vonásokkal. Arcvonásai bájosak, némiképp kedvességet tükrözők. Öltözetében rendkívülien változatos. Az antik, drága ruhadarabok hordozója; ebben is inkább a sötétebb darabokat kedveli, ám jellegzetes alkalmakkor még az is előfordulhat, hogy fehér viseletben jelenik meg. Meglehetősen szerény, ami a külsőségeit illeti. Sosem viszi túlzásba az ékszerek viselését, valamint egyáltalán nem kedveli a kirívó külsőséget. Fokozottan oda figyel magára, és ápoltságára, de csak éppen annyira, amennyire kell. Kedvenc viselete egy fekete köpeny, annak oldalbrossán ábrázoló Hórusz szemével.
~ Jellem ~[]
Olyan, mint egy bimbózó virágszál, aki az ég felé emeli fejét bizonytalanul. Régen talán kissé magabiztosabb, és keményebb volt, de az emlékeinek elvesztése okán ez nagyban törlődött személyiségéből. Ma egy bizonytalan és egy kicsit félénk teremtés. Alkalom adtán, amikor elfelejti az ő általa beskatulyázott szerepét, eléggé megnyilvánul olvasottsága. Az esetek többségében bölcs hallgatagság jellemzi, hiszen olyanok környezetében található, akikkel nem fecseghet csak úgy. Pedig kissé energikus, és rendkívülien tanulékony. Szereti, ha történeteket mesélnek neki, és új dolgokra tanítják meg. Eléggé közvetlen típus, de alázatos is. Sosem tudna önmagára úgy tekinteni, mint aki egy szinten állna mással. Önmaga elé helyezi mások érdekeit. Gyakran nem tudja hol a helye a világban, és keresi a kapaszkodókat. Otthonának csak is az Insignis Reliquiat tudná tekinteni, annak ellenére, hogy volt része elég sok megaláztatásban. Helyét talán csak Viclyn Do'ana mellett találja meg, még ha csak egyszerű szolgálólányként is. Kissé aggódó természet, és nem mindig jön össze neki az önmagával folytatott küzdelmei. Örök harc folyik a drow, és elf vére közt. Sokszor nem tudja eldönteni, hogy kimondhatja e véleményét, és azt sem, hogy helyes e az, amit gondol. Tehát abszolút bizonytalan típus, akit folyamatosan megfognak a nála erősebb jellemek. Tart attól, hogy balgatagnak tartják, minden erejével azon van, hogy ne hibázzon. Hatalmas az önkritikája, és kevés az önértékelése. Legnagyobb boldogságát leli abban, ha hasznos lehet társainak, akiket soha nem árulna el.
~ Képességek ~[]
Típusa: Általános Mágia, Gyógyítás
Olvasottsága és kitartása okán sikerült felébresztenie tehetségét a mágia iránt. Képes nonverbális úton valamennyi kisebb dolgok végre hajtása, de ezeknek hatása gyakran attól függ, hogy mennyire is gyakorlott a véghez vitelében. Voltaképpen ezek kimerülnek a kisebb bűbájokban, amolyan házi praktikákban, mint az ajtó becsukása kéz intésével, vagy, hogy ne kelljen egyenként betolnia a székeket, ilyenek. Elemi mágia terén van talán egy kis ismertsége, de ezek csak a legkisebb alapokat tükrözik vissza, ami kimerül a kisebb megteremtésekben, és manipulálásokban. Ezeknek hatása nem lehet nagyobb, mint egy alap kidou, amire egy shinigami képes lehet. Erősebb mágikus képessége már jóval célorientált, és komplexebb is.:
Teleportation (teleportálás): Egy éles fényvillanással járó képesség, amely lehetővé teszi számára, hogy teleportálhasson bizonyos ható sugaron belül, és alkalom adtán magával vigyen valamit/valakit. Nem összekeverendő a shinigamik shunpojával, vagy az arrancarok sonidojával, mert ez a képesség nem a gyorsaságon alapul. Gyakorlatilag ez egy egyedi tértechnika, amit hosszú éveken keresztül fejlesztett ki. Lényege, hogy egy pillanatnyi ideig megvágja saját maga körül a teret, és áthelyezi a kívánt helyszínre. Hátránya a képességnek, hogy nagyobb sérülések hátráltatják a használatában. Ilyenkor nem képes rendesen a tér megvágására, s gyakori jelenség lehet, hogy teljesen máshol köt ki, mint ahol eredetileg is szerette volna. Másrészt mivel a használata alatt nem kerül be egy köztes dimenzióba, így gyakorlatilag vakon közlekedik. Ha nem elég rutinos, mert régen használta ezt a képességét, vagy magabiztos, előfordulhat, hogy beleragad egy tárgyba, és újra teleportálnia kell, hogy kijuthasson. Meghatározza a képességét továbbá, a hatósugár, és az idő, hogy milyen időközönként bírja használni: 1 pont esetén 2 percről indul a végrehajtások közötti időpont. Minden Különleges képességre tett pont 5 másodperccel farag le ennek értékéből. Tehát 24 ponton 5 másodpercenként tud majd teleportálni. 1 pont esetén 30 méteres körzeten belül, és minden képességre tett pont további 5 métert növel ezen. 24 ponton viszont lehetősége van kitanulni a tényleges térváltást. (Azaz napi 2 teleportáció más városba.)
Sanationem (gyógyítás): Az elfektől öröklött, mégis valamely szinten átalakult természetes gyógyerő. Fizikai formájában fénye hasonlíthat a fénymágiára, azonban ezt akarattal képes szabályozni. Sőt, voltaképpen hangulatától és eltökéltségétől függ, hogy a képesség használatakor milyen fényű is a mágiája. Légyege az volna, hogy már meglévő gyógyító varázslatokat képes felerősíteni, vagy önálló, kézrátételi gyógyítást végre hajtani. Összetettsége abban rejlő, hogy a kisebb fájdalomcsillapítások, vagy sérülések gyógyításához nem igényel különösebb koncentrációt (Az idő szinte elhanyagolandó jellegű.), ám az erősebbeknél gyakorlottság hiányán, vagy a koncentráció megszakításával nagyobb kárt okozhat, mint előnyt. Amiben eltér az elfek természetes gyógyító erejétől, hogy a gyógyításai nem rövidítik az életfonalát, viszont hamarabb is kifárad egy átlag elf gyógyítónál. Nem használja fel a saját életenergiáját a gyógyításra ezért hosszadalmasabb is. (Alap 1 pontos fokon 25 percről indul a gyógyítás, majd minden pont után ez csökken egy perccel.)
- I. fok (1-5): Kisebb sérülések gyógyítása, fájdalomcsillapítás, kis mértékű méregtelenítés, a vér serkentése, véralvasztás, frissítés.
- II. fok (6- 10): Lehetővé teszi: a sérvek, törések gyógyítását; nagyobb mértékű fájdalomcsillapítást; nagyobb méregtelenítést; vérzések teljes elállítását; betegségek, fertőzések, vírusok észrevételét és analizálását. Ellenanyag termelésének beindítását a szervezetben, immunrendszer javítását. Méreganyagok kivonása a szervezetből.
- III. fok (11-15): Koncentráltabb betegségek gyógyítása. (Autoimmun- és Krónikus) Első szintű gyógyító pajzs, amely helyre állítja a felhasznált lélekenergiát. Gyógyító szem technika, melynek megidézésére láthatóvá válik az egyén egészségi állapota, kondíciója. Első szintű tömeggyógyítás: (Maximum 5 személy). Károk 50%-ának elszívása. (Egy sebesült sérülésének 50%-át képes elszívni, ami megjelenik a saját testfelületén 50% részarányban.)
- IV. fok (16- 19): Távoli gyógyítások ráolvasással. A gyógyító mágia megfordítása ún. ellentét mágiaként. (Túl gyógyításként pusztít.)
- V. fok (20-24): A gyógyítás magas foka. Ha a karakter eléri ezt a fokozatot mágia használatában, akkor bőven nevezheti magát magas mágusnak. Képes a legerősebb gyógyításokat végre hajtani a legkülönbözőbb módon. Megidézhet egy gyógyító aurát a célszemély köré, amely bizonyos ideig stabilizálja az illető állapotát, amely ezután nem romlik, vagy javul. Halott szervezetek, vagy szövetek beindítása. (Akár teljes feltámasztás, ha az illető pár órán belül halt meg.). 70%-os immunitás idézése a mérgek ellen. Tömeggyógyítás 10 személyre növekszik. Károk teljes elszívása. Erősebb gyógyító körök, melyek lehetővé teszik, hogy harc közben is gyógyítani lehessen a másikat.
Clypeum (pajzs): Kis-, közepes vagy nagy koncentrációt igénylő, átlátszó energiapajzs. Mérete, és jellege csupán akkora, amely körbe vonja a használót, vagy a célszemélyt. A pajzs elutasító jelleggel megidézendő forma, mely ellenáll bizonyos szintű mágiáknak, és fizikai támadásoknak. Erőssége függ a koncentrációtól, valamint a Különleges Képességre tett pontok arányától. Erőssége maximum 20 pont lehet, e fölé sosem emelkedik. A legerősebb pajzsát a megterhelő koncentráció miatt a lélekenergia arányában képes megidézni. (2000 LP-ként 1x) A kisebb pajzserősségek bármikor megidézhetőek felosztás szerint: Minden KK-ra tett pont/ kétszeri megidézés. Azonban minden megidézett pajzs között ötös fokozatú eltérés mérhető. Pl. 10-es erősségű pajzs után csak 5- ös erősségűt, tud megidézni. Viszont az ötös erősség után, már ismét tud erősebbet koncentrálni.
~ Képzettségek ~[]
Fegyveres harc: Elf vére miatt természetes, hogy kezében a penge elegánsabban, némileg magasztosabban áll. Ám egyszerűen nem az a harcos fajta. Nincs meg benne az, amitől igazán nagy fegyveres harcos válhatna belőle. Mindenesetre, mint már kiderült különleges érzéke van a tőrök iránt. Mentora, Viclyn Do'ana pontosan eme észrevételre szeretne rádolgozni nála. A jövőben elképzelhető, hogy majd egy igazi tőr specialista váljék belőle. Azonban más fegyverekhez egyszerűen tehetségtelen.
Pusztakezes harc: Kecses, s elegáns mozdulatok jellemzik alapjába véve is. Ha lelki ereje engedné, hogy képes legyen valakit megütni (vagy egyáltalán erre edzeni), akkor feltehetőleg felküzdhetné magát a legjobbak közé. Akár a drowokat, akár az elfeket nézzük, kiemelkedőek a pusztakezes harc terén is. Annyit leszögeznék ehhez, hogy náluk a gyorsaság, és pontosság a mérva adó, mintsem az erő. Viszont Illiame jelenleg nem igazán kiemelkedő ezen a téren. Még rengeteget kell tanulnia.
Reatsu kezelés: Az alapvető dolgokat, mint a lélekenergia rejtése, és felszabadítása...maga is elsajátította. Ez az ágazat viszont számára teljesen idegen. Soha nem lesz képes magas fokokat elérni ebben.
Különleges képesség: A genetikája számtalan előnnyel, és hátránnyal egyaránt rendelkezik. A legnagyobb előnye Illiamenek, hogy a mágia terén kiemelkedő tehetségnek bizonyul. Ellentétben állva a fizikai harcokkal, amellyel ellentétet képez. A mágiája rendkívülien sokrétű, viszont egyértelműen immáron magas "mágusnak" nevezheti magát. Nem csak, hogy mesterien képes a mágiát alkalmazni, de szorgalma, és odaadása páratlan. Képes órákat gyakorlással, és tanulással tölteni. Van is miért; elvégre több ezer éves tapasztalatát vesztette el, sok a bepótolni valója. Mágiában erősen defensive beállítottságú. (lásd. gyógyítás,teleportálás,pajzsok) Amit ki kell emelni itt az a gyógyító mágiája. Páratlan jellegű a különleges karakterek körében. Bár hajdanán nem volt ritka, hogy a felszínen élő drowok, és elfek házasságából gyermek született; manapság azonban nagyon kevés maradt fenn belőlük. llliame, mint egyike egy ilyen gyermeknek a gyógyítása egészen egyedi. Az elfeknél természetes képesség, hogy gyógyítani tudjanak; viszont mikor gyógyítanak, akkor egyértelműen a halhatatlanságuk fonalából szakítanak el. Tehát, ha egy elf sokat gyógyít, előbb utóbb bele fog halni. Illiamenél pedig egyszerűen ennek lehetősége nem áll fenn, amit a félvérűségének köszönhet, feltehetőleg. Sőt, sokkal erőteljesebben képes gyógyítani, mint egy elf. Mondhatni a "fénymágia" az ő igazi mestersége.
~ Küldetések ~[]
Démon Casino[]
Egy nap Nocturn felkereste Illiamet, s megbízta egy feladattal. Ennek értelmében a félvérnek Las Vegasba kellett utaznia, hogy egy casinot figyeljen meg a mágusnak. Ő még csak nem is sejthette, hogy a mágus voltaképpen mindezt céllal intézte. Egyezséget kötött egy Azazel nevezetű démonnal (a casino vezetője), hogy maga helyett két tagot nevez a megrendezésre kerülő veszélyes játékban. Illiame majdnem három napig volt távolt a szervezettől, mire Nocturn, és Viclyn megjelentek a casino előtt. A lány kötelességének érezte, hogy a segítségükre legyen. Ám nem is sejthette, hogy ez Nocturn egy fondorlatos terve volt. Szánt szándékkal választotta kettejüket a nagy feladatra. Így aztán, mikor a csapat egyesült a casino előtt, magukra hagyta őket egy cetlivel. "Vegyenek részt a játékon, és hozzák el neki a nyereményt". A kezdeti megböbbentséget az váltotta ki, mikor a két "társ" leemelte az arcukat rejtő köpenyt. Mély leböbbentség tulajdonosává válhattak, hiszen mindketten még csak nem is találkoztak már mióta fajuk egy-egy képviselőjével. Nem volt kérdéses, hogy azonnal megtetszettek a másiknak. Habár ezek csupán külsőségi adottságok. Hamar kiderült, hogy jellemileg nem igazán összeegyeztethetőek. A küldetésük alatt számtalanszor kerültek ezért bajba, mert nehezen jött össze az együttműködés. A nagy csattanás a veszélyes játék utolsó körében zajlott le, mikor a póker asztalnál már csak ők, és egy alakváltó maradt Azazelen kívül. A démon egy kisebb szünetet intett, hogy kezdetét vehesse az igazi kör. Viclynt elrabolták, Illiamet a szobában pedig egyszerűen elkábították. Nocturn titkon egy másik egyezséget is kötött a démonnal. Ha Illiame eléri az utolsó kört, akkor zárják ki a fordulóból. (A mágusnak céljai vannak a lánnyal, nem fog kockáztatni.) Ám az utolsó pillanatban egy váratlan segítő (tiefling), aki elhitte Illiame és Viclyn ál házasságát, elárulta a lánynak, hogy a "férjét" elrabolták, s abban is segített, hogy hová. Illiame a megannyi félelemmel a torkában elindult Viclyn után a sötét labirintusba, hogy utolsó reményének segíthessen. Nem volt kérdéses, hogy egyedül, kizártan már nem szerezheti meg a ládát. A labirintusba érve azonban neki is szembesülnie kellett Azazel egy csapdájával. Ahogy Viclyntől, tőle is elvették a halhatatlanságát, és szerencséjét. Mindezt egybe véve, végül a páros képes volt összefogni, hogy legyőzhessék az eléjük kerülő mitikus lényt, azaz Minotauruszt; a fején lévő ládát ez által megszerezve. A küldetésük sikerét továbbá koronázta az Azazeltől kapott egy-egy ereklye. Illiame nem jött rá, hogy a kis bronz szobrocska mi is valójában, de fél örömmel zárult végül is a küldetés.
Érzelmek: Rendkívülien változatos érzelmeket váltott ki belőle ez a küldetés. A legmérvaadóbb ezek közül az a paradoxon, ami a küldetés közepén, és végén jelent meg. Viclynt egy alakváltó csalta a labirintusba, aki Illiame alakját vette fel. A lány ezt látva úgy érezte, mintha a világon egyetlen egy tulajdonát vesztené el, a tükörképét. Alapjába véve megrázta őt ez a dolog. A másik nagy kontraszt kettősség az egyértelműen Viclynnel kapcsolatos. A lány az első perctől kezdve tudat alatt gyengéd érzelmeket kezdett el táplálni iránta. Valamint a küldetés végén Viclyn olyasmit adott Illiamenek, amiért örökké hálás lehet neki. Viclyn nevet adott Illiamenek, ami számára egyenértékű a világgal. Hiszen mindeddig név nélkül, siváran élte napjait a szervezetben. S hiába lett Illiame Viclyn szolgája a végére, a név adása egy olyan köteléket indított el kettejük közt, melynek a későbbiek során nagy jelentősége lesz.
Samhain-i órák[]
Leírás a küldetés végén...