FANDOM


Mizushima Hanabi
Hanabi
Kanji 水嶋花火
Adatok
Született 1855.11.01
Kor 160 év
Faj Shinigami
Nem
Magasság 170 cm
Súly 50 kg
Hajszín alma vörös
Szemszín zöld
Bőrszín fehér
Vércsoport A+
Különleges ismertetőjegyek Barna táska
Sötét, szabálytalan folt a bal vállán
Politikai hovatartozás
Hovatartozás Mizushima Mizushima-ház
Gotei 13
Foglalkozás 12. osztag 9.tisztje
Kémia- és Biológia részleg vezetője
Jelenlegi osztag 12 12. osztag
Előző osztag(ok) 5 5. osztag
Kidoushuu Kidoushuu
Partner Yoshida Yoriko
Abukara Ichirouta
Yoshida Yuko
Amatsuji Youko
Meiou Setsuna
Személyes információk
Rokonok Mizushima Shuuichi - báty
Mizushima Rena - húg
Uzumi Kaori - anya
Meiou Tokiya, Meiou Toshizou - fogadott bátyók
Amatsuji Youko, Amatsuji Akira - harmad unokatestvérek
Mizushima Seiun - unokahúg
Mizushima Hyousuke - unokabáty
Mizushima Tenkai - unokaöccs
Zanpakutō
Shikai Kansei shiro sekai no kaze!

Mizushima Hanabi (水嶋花火; nyugatiasan Hanabi Mizushima) Uzumi Kaori és Mizushima Taichi legidősebb közös gyermeke. Mizushima Rena nővére és Mizushima Shuuichi húga. A Mizushima főnemesi ház, főágának második legidősebb tagja. A 12. osztag kilencedik tisztje, ezzel együtt pedig a Kémia- és Biológia részleg vezetője.

 Kinézet Szerkesztés

Hosszúrövid2

Hosszú vs. rövid haj
Nemesi vs. shinigami öltözet

Haja alma vörös, mely hol göndör, hol egyenes, ez attól függ, hogy hajmosás után hogyan kezeli. Hosszúsága változó, napjainkban rövid, éppen, hogy csak a vállát súrolja, azonban pár évtizeddel korábban volt már a háta közepéig érő, vagy hosszabb is. Így nem kizárt, hogy pár éven belül megint így fogja hordani. Ez kedvfüggő. Egyetlen állandó dolog a frufruja, mely haja hosszú és rövid változatánál is ott volt (és ott lesz). Loboncával nem szeret sok mindent csinálni, az esetek nagy részében csak hagyja, hogy lógjon, vagy ha a munkában van, egy apró copfba fogja össze, hogy az elszabadult tincsek ne zavarják a munkában. Vörös hajával keretezett arcán zöld szemek találhatóak, melyeket édesanyjától örökölt. Ékszereket ritkán hord, bár a füle ki van lyukasztva, nem tesz be fülbevalót, csak akkor, ha nagyon muszáj. Bőre - egészségtelenül, már-már betegesen - fehér. Ha nem használna sminket, kórosan sápadtnak látszana, ami a szemfülesek számára olyan kérdéseket vetne fel, melyekre nem kívánna válaszolni. Magasságára nem lehet panasza, hiszen eléri a 170 centimétert, súlya ehhez képest nagyon kevés, mindössze . Testhezálló ruhában ez rettentően meg is látszik rajta, így ezek hordását hanyagolja, sőt, sokszor két réteg ruhanemű is található rajta, hogy normálisnak tűnjön. Ruhatárában ebből kifolyólag leginkább bővebb darabokból áll. Melyek leginkább hosszú újjal rendelkeznek. Nem túl gyakran, vagy inkább szinte soha, nem hord ujjatlan felsőt. Shinigami egyenruhája sem a szokásos. A felső részt leszámítva, melyre egy rózsaszínes mellényt szokott felvenni, mindent megváltoztatott. Az egyenruha alsó része jelenpillanatban egy szoknya, a szandál és a zokni helyett, pedig egy fekete topánkát hord, mely számára kényelmesebb. Állandó kiegészítője viszont egy régi, kopottas barna táska, melyben saját készítésű mérgek és gyógykenőcsök találhatóak, egy notesz, melyben az általa ismert növények, illet pár méreg receptje található, valamint ha szükség van rá, egy-egy akta is elférhet benne. Szeme alapvetően nem rossz,azonban az olvasáshoz szüksége van szemüvegre, melyet leginkább csak a munkája közben vesz fel, otthon nem hordja. Ha szükség van rá, akkor a táskájában is elfér.

Jellem Szerkesztés

Meglehetősen ellentmondásos és hangulatember. Van olyan, hogy egyszer mond valamit, azonban egy teljesen más szituációban pedig már pontosan az ellenkezőjét gondolja. Van, hogy maga sem tudja pontosan, mit gondol egy adott dologról, vagy éppen mit is szeretne. Utálja ismételgetni magát. Ha nem fontos a dolog, akkor nem is teszi, egyszerűen csak legyint, hogy lényegtelen. Nagyon megfontolt ember, nem szeret elhamarkodott döntéseket hozni, így inkább kétszer is átgondolja a dolgokat, mielőtt megszólal. Főleg a munkában. Ott nem ismer viccet, véletlent, családot és barátokat, legalábbis igyekszik így viselkedni. Fontos számára a munkája és a Gotei-ben elért pozíciója, úgy érzi, hogy az életében ez az egyetlen dolog, amiért igazán keményen megdolgozott. A felettesei utasítását igyekszik végrehajtani, azonban ha észrevétele, vagy esetleg ötlete van, akkor azt nem rest szóvá tenni. Nem szereti a nemesi életet. Egyszerűen rosszul van attól, ha hajlongnak előtte, nem érzi magát jogosultnak erre a megkülönböztetésre, azonban már csak ritkán szól érte, hiszen nem akar megbántani senkit.

Jellem

A humort alapvetően érti, de nem mindig szereti, vannak olyan viccek és poénok, amik nagyon ki tudják nála ütni a biztosítékot. Ilyen az, amint mikor valaki élettel, vagy halállal próbál poénkodni. Szerinte ez nem vicc, hanem halálosan komoly dolog. Az ismeretlenekkel mindig furcsán, már-már elutasítóan viselkedik. Ez nem szándékos, egyszerűen csak nem szert ismerkedni. Ugyanis a legtöbb emberben a támadót, vagy a potenciális el rablóját látja, hála egy gyerekkori traumájának, mikor azok rabolták el, akikben megbízott. Ennek köszönhetően nehezen alakít ki új kapcsolatokat, melyben nem csak stílusa, hanem bizalmi problémái is szerepet játszanak. Nehezen - vagy egyáltalán nem - bízik meg ismeretlenekben, ahhoz pedig, hogy valakivel olyan kapcsolatot alakítson ki, hogy komolyan barátjának nevezze hosszú évek, ha nem évtizedek kellenek. Viszont, ha valaki belopta magát a szívébe, az megkapja Hanabi támogatását és segítségét. Ha kell, akkor akár tűzbe is megy az illetőért. Ez azonban - szerinte - a munkájára nincs kihatással, igyekszik a lehető a lehető legjobban kooperálni a társaival, mind az osztagban, mind a küldetéseken. A fentebb részletezett problémák miatt a családja a mindene. Nem viseli jól, ha bántják őket. Bele sem szeret gondolni abba, hogy mit érezne, ha valamelyiküket elveszítené.

Szereti az állandóságot és nem viseli jól a változást. A szerelemre, mint olyanra nem gondol, nem is kíván ilyen jellegű kapcsolatot, úgy gondolja, hogy az ő élettartamával felesleges lenne. Csak fájdalmat okozna magának és a párjának is. Ezt pedig semmi esetre sem akarja, így a lehető legjobban elhatárolja magát az effajta dolgoktól, már-már annyira, hogy ha - valami megmagyarázhatatlan, hatalmas csoda folytán - ilyesféle helyzetbe kerülne fel sem ismerné, vagy nem foglalkozna vele. Hobbija a méregkeverés - és az ezekhez hasznos növények összegyűjtése - azonban ezek nagy része nem halálos, ugyanis bár katona, képtelen lenne arra, hogy bárkit is a saját kezével öljön meg. Annál sokkal jobban tiszteli és becsüli magát az életet.

Történet Szerkesztés

Közeleg a tél... Szerkesztés

"Szeretek a régi időkről képeket nézegetni és történeteket hallani [...] Hogyan alakíthatnánk a jelenünket és a jövőnket, ha nem tudjuk, hogy mik a gyökereink és honnan jöttünk?" - Hanabi a Csak semmi melofráma c. játékban
Hanabi egy októberből novemberre ívelő éjszakán született. Ugyan a naptár szerint ősz volt még, ám ezzel az időjárás nem volt tisztában, ugyanis kemény fagyok uralkodtak. Születésének éjszakája nem csak miatta, hanem a hóvihar miatt is emlékezetes lehet, ami akkor tombolt. Mindent egybevéve azonban a szülésnél minden rendben ment, nem voltak komplikációk, egészségesen született meg.

Gyermekkora meglehetősen eseménytelennek volt mondható. Élete első tizenegynéhány évét szülei és - fogadott - testvérei társaságában töltötte. Természetes volt számára, hogy mindent megkap és semmit sem kell nélkülöznie. Sokáig nem is gondolta, hogy létezik világ a birtokon kívül. A meséket, melyeket esténként édesanyjától hallott valóban csak meséknek gondolta, egy nem létező világban. (Az más kérdés, hogy úgy is volt, csak nem úgy, ahogyan azt ő gondolta.)

Főnemesi mivoltából kifolyólag taníttatása már korán elkezdődött. Tíz éves korában szellemi, majd tizenöt éves korában gyakorlati téren is. Vagyis kezdődött volna, ám Hanabi tiltakozásának köszönhetően a gyakorlati - elsősorban hakudára és zanjutsura koncentráló - órák tíz évvel eltolódtak. Elodázni azonban nem lehetett őket, mert Hanabi bármennyire is szerette volna kihagyni őket, édesanyja ragaszkodott hozzájuk, mondván, hogy az alapokra mindenkinek szüksége van. Azonban ezen két óra kivételével a többivel nem volt baja, a mágia tanulást kifejezetten élvezte és szorgosan tanulta a különféle varázslatok idézését. Fáradozásai nem voltak hiábavalóak, hamar kiderült, hogy nem csak lelkesedése, de a tehetsége is meg van hozzá.

Hanabi pici

Hanabi és egy megmentett madár

Napjai azonban nem csak a tanulásról szóltak, helyet kapott benne a szórakozás és hobbijának az űzése, ez utóbbi pedig a növényekkel való foglalkozás volt. Már egészen kiskorában megmutatkozott, már akkor érdeklődött irántuk. Ennek az érdeklődésnek a kiteljesedésében segített neki Amatsuji Akira, akivel - ha szülei valamilyen oknál fogva rábízták - a legtöbbször valami növényekkel kapcsolatos dolgon ügyködtek. Később, mikor Hanabi elég nagy lett maga kalandozott el a birtokon és kezdte el felfedezni az ott található növényeket, ha pedig valami teljesen ismeretlent talált, akkor azonnal rohant vissza Akirához, hogy segítséget kérjen tőle. Azonban ezek a túrák nem csak a növényekről szóltak, hanem a világ megismeréséről is. Az állatokról és hasonlókról. Nem egyszer fordult elő, hogy egy sérült madarat, vagy egyéb állatott talált. Ilyenkor zokogva rohant a hozzá legközelebb lévő testőrhöz, vagy rokonhoz, hogy az segítsen az állatnak, mert ő nem képes rá. 

Egy ilyen kalandozása során jutott el a birtok végét jelentő kőfalhoz, melyet korábban nem látott. A történtek után többször visszatért ide, izgatta, hogy mi is lehet mögötte, ám nem érezte úgy, hogy meg kéne néznie, egészen addig, míg hangokat nem hallott mögüle. Pontosabban beszédet, hasonlóan vékony hangokon, mint az övé. Azonban nem értette, hogy milyen hozzá hasonló emberek lehetnek a falon kívül, hiszen számára csak a falon belüli világ létezett. Kíváncsi természetének köszönhetően eszébe sem jutott az az opció, hogy ne nézze meg mi is adja ki ezeket a zajokat. Akkoriban még elég alacsony volt, mindössze , így nem érte fel a falat, azonban ezen probléma kiküszöbölésére segítségére sietett egy, a közelben növő fa, melynek ága már ki volt vágva, ám mikor rámászott a tönkre melyet ott hagytak és lábujjhegyre állt, pont látta, hogy kik és mit csinálnak ott. Gyerekek voltak, korabeliek és egy labdával játszottak. Hanabi csak kitágult pupillával nézte őket, hiszen korábban még sosem látott korabeli gyerekeket, vagy ha mégis, azok tulajdon rokonai voltak, így nem számított olyan nagy szenzációnak. Hosszú ideig szinte minden nap kijárt oda és ha ott volt a gyerekcsapat, akkor titokban figyelte őket. Ez hónapokig így volt, míg meg nem szólította őt a gyerekcsapat legidősebb tagja. A lányt átlagos volt. Barna szem, barna haj kombinációval rendelkezett, ruházatáról azonban sütött, hogy nem élt rossz módban sem ő, sem pedig társai. Szolgálók gyermekei voltak mind. Tehát a hónapokig tartó figyelést ezt a lány szakította meg, aki már korábban észrevette Hanabit, aznap pedig játszani hívta. Hanabi eleinte vonakodott a dologtól, hiszen ez ellene ment mindannak, amit tanult, azonban túlságosan kíváncsi volt, így megtette az első lépést a külvilág felé. Nagy nehezen felkapaszkodott a fal tetejére, majd átugrotta azt. 

A fagy beköszönte... Szerkesztés

"Úgy éreztem, hogy megfulladok, ha itt maradok. El akartam szökni. [..] Nekem nem voltak nemes céljaim, én csak, csak önző voltam és szabad akartam lenni, azt csinálni és úgy, ahogy szerettem volna." - Hanabi, Mizushima Shuuichinak az Egy régen halogatott találkozás c. játékban
A külvilággal való kapcsolatfelvétel után Hanabi élete nem, de a nézőpontja gyökeresen megváltozott. Újdonsült barátaitól sokféle mesét hallott, sok minden értelmet nyert számára, többek között az, hogy honnan van mindig annyi halálisten, hogy nem fogynak el soha. Azonban voltak megdöbbentő dolgok is számára, mint az, hogy nagyon sokan nem születnek, mint ő, hanem egy másik világból halnak le. Sokkolták ezek az ismeretek, de egyben csodálattal is töltötték el. Tetszett neki, hogy megannyi dolog van a világon, amit még megismerhet.

Világnézeti tágulásáról ugyan nem beszélt senkinek, hiszen tudta, hogy sem szülei, sem pedig rokonai nem helyeselnék, amit tesz - nem is sejtette, hogy előbbiek mindenről tudnak, hála a testőrség óvó tekintetének -, de sokkal lelkesebb lett, minden irányába. Elhatározta, hogy ha elég erős lesz, akkor ő is beáll halálistennek, ahogy azt korábban szülei és bátyjai is tették. Ezzel az elhatározással lelkesen vetette bele magát a tanulásba, még a nagyon utált hakuda órákba is - melyekről azért egyszer-egyszer mégis csak megpróbált elszökni, ám sikertelenül, mert édesanyja mindig megtalálta -, mind ezt azért, hogy shinigami lehessen. Bár erről a tervéről mélyen hallgatott, úgy érezte majd elmondja, ha készen áll rá.

Hanabitini

Öltözet a matsurin

A külvilággal való közvetlen kapcsolata továbbra is csak arra a pár gyermekre korlátozódott, akikkel a fal mentén találkozgatott. Bár ekkorra már a hetvenedik életévében járt, és szüleivel is többször hagyta el a birtokhatárt ezek csak rövid, mondhatni jelentéktelen események voltak, ahol csak ablakból, vagy lóhátról figyelhette a kint folyó életet. Ő azonban részt akart venni benne, ez az elhatározás akkor ért a tetőpontjához, mikor hallotta, hogy az egyik közeli kerületben egy apró matsurit rendeznek. Nem tudta a pontos apropót, de abban biztos volt, hogy ő menni szeretne, meg is próbált elkéredzkedni szüleitől, azonban ők nem engedték el. Hanabi ezt nem akarta elfogadni, így az ősi Mizushima megoldás, a szökés mellett döntött. Nem akart ő örökre eltűnni, csak egy estére. Ez azonban nem sikerült zökkenőmentesen, hiába húzott kimonója fölé köpenyt a testőrök hamar felfedezték és menekülniük kellett előlük. Ám ez sem járt sok sikerrel. Azonban Hanabit ez sem tántorította el, mivel mikor belefutott egy ismeretlenbe, akit bár még sosem látott, de a testőrök nem kezelték idegenként egyből letámadta őt, hogy vigye ki onnan. A mai napig nem tudja, hogy az akkor testőrtanonc Meiou Setsuna miért segített neki, azt sem tudja, hogy tudta-e egyáltalán kivel áll szemben, de ezek akkor nem is voltak fontosak, kijutott és szórakozhatott. Senki sem ismerte fel, de nem is várta, rettentő mód élvezte, hogy elvegyülhet a tömegben és csak egy gyerek lehet a sok közül. A büntetést azonban, amit akkor kapott, mikor hazaért már nem kedvelte ennyire. Setusnának pedig örökké hálás lesz azért, hogy akkori kivitte, bár ezt soha nem mondaná meg neki, valószínű előbb harapná le a saját nyelvét. Ez volt az első alkalom, hogy - bár nem egyedül, és csak félig-meddig de - megszökött a testőrség elől és megtudta, hogy mit is jelent a szabadság. Ez után az eset után kezdte megkérdőjelezni azt, hogy mennyire jó, vagy éppen nem jó a nemesi lét.

Ezen kívül azonban élete mondhatni tökéletes volt. Voltak barátai, családja, célja és hobbija is. Persze, apróbb gondjai akadtak, például az, hogy édesanyja rettentően aggasztónak ítélte hakuda teljesítményét, így szabadideje, ha nem is jelentősen, de csökkent. Ez zavarta, ám annyira mégse, hogy szóvá tegye. Főleg azért nem, mert abban az időben tudta meg, hogy édesanyja ismét gyermeket vár, a húgát, Renát. Ezzel akaratlanul is, de már a nővér szerepében tudta magát, úgy érezte, hogy neki kell majd megvédenie a kis jövevényt, tehát még egyet is értett a megnövelt edzésekkel. Úgy érezte, hogy neki kell majd megvédenie őt a világ dolgaitól. Ebben részben igaza is lett, bár nem pontosan úgy, ahogy ő azt gondolta volna. Másfél évvel Rena születése után az édesapja váratlanul megbetegedett. Ám ez most nem csak jelentéktelen nátha volt, hanem valami komoly. Taichi az egyik napról a másikra lett rosszul, minden előjel nélkül. Az orvosok hiába próbáltak bármit, semmit sem működött. Hanabi imádta az apját, úgy érezte, hogy ő a támasza a világban, így igyekezett minden percet mellette tölteni. Ám ennek kettős szerepe is volt, mind a mellett, hogy magát nyugtatta ezzel ki nem mondottan ugyan, de édesanyja válláról is próbált levenni egy kis súlyt, hiszen neki még egy másfél éves gyerekkel is foglalkoznia kellett. Az orvosok végül nem jöttek rá, hogy Hanabi apjának mi a baja, így életét vesztette. Nem volt számára ugyan vigasz, de a legvégén ő is és édesanyja is ott voltak. Hanabi az ezt követő temetésen látta életében először és utoljára sírni az anyját.

Az apja halálának a napján Hanabi nem csak az apját, hanem bizonyos tekintetben az anyját is elvesztette. Ugyanis Kaori teljesen megváltozott. Mintha nem is ugyan az a nő lett volna. Hanabi egyszerűen nem tudta hová tenni az anyja viselkedését. Tudta, hogy a nő egy percig sem gondolja, hogy apja természetes halállal halt meg, ám azok az összeesküvés elméletek és a bosszú, amit nem egyszer hajtogatott megijesztették. Anyja láthatóan kezdte elveszíteni a józan gondolkodását, ez abban is meglátszott, hogy sokat bízta őt és húgát a nagyapjukra, vagy más rokonokra, valamint nagyon féltette őket mindentől. Ekkor Hanabinak már kifejezett érdeklődési köre volt a mérgek irányába, amit édesanyja nem nézett jó szemmel, inkább az edzéseket helyezte előtérbe, mint a két lányánál. Nem egyszer összevesztek ezen. Az egyik vita pedig olyan messzire fajút hogy Hanabi minden addig készített jegyzete a tűz martalékává lett.

Ez volt neki az utolsó csepp. Az apja halála és az anyja gyökeres változása után egyszerűen nem találta a helyét otthon, sem a nemesi létben. Élénken élet az emlékeiben az, mikor egyszer hellyel, közzel ugyan, de szabad lehetett, így egy hosszú folyamat végeredményeként született meg benne a gondolat, hogy megszökik. Ekkoriban töltötte a százat, de még mindig tartotta a kapcsolatot gyermekkorában szerzett barátival, akikről továbbiakban sem mesélt senkinek. Úgy gondolta, hogy rájuk számíthat, így velük beszélte meg a terv részleteit, vagyis inkább a mikort. A hogyan kivitelezése az ő dolga volt. De nem is késlekedett, elég hamar kitalált valamit, bár nem volt abban biztos, hogy működni fog, de azért megpróbálta. Még akkor is, ha a szökés napján úgy érezte, hogy nem tudja megtenni, éjszaka mégis a tettek mezejére lépett. Ám szökése már az első pillanatban mondhatni halálra volt ítélve, mivel a tetőn összefutott Renával. Itt még próbált neki valami meglehetősen gyér hazugságot beadni, ám egy percig sem gondolta, hogy ez sikerült. Ám ami még ennél is rosszabb volt, hogy amint beért a fák takarásába leütötték és elrabolták. Nem figyelt maga köré, nem számított ilyesmire.

Beteg

Az ébredés pillanata

Nem sokáig volt elrabolói markában, ám emlékezni sem sok mindenre emlékszik, csak arra, hogy meg volt kötözve, a jobb oldalán feküdt, majd ráfolyt valami a bal vállára, ami kiégette a ruháját és égette a bőrét is. Innentől kezdve pedig nem sok mindenre emlékszik, sőt igazából semmire, csak a lázálmokra és a gyengeségre és pár beszélgetés foszlányra. Azok alapján azt sikerült leszűrnie, hogy az egyik fiú, akit barátjának nevezett adta ki őt, elrablásának pedig nem volt más célja, mint az, hogy váltságdíjat kérjenek érte. Azonban ebben sem teljesen biztos, lévén az ismeretlen méregnek köszönhetően, mely a testébe jutott nem volt tiszta a tudata. Az ezt követő első emléke az, hogy a szobájában tér magához, miközben a húga mellette alszik, a nyitott ablakon pedig kellemes, hideg szellő jön be.

Az olvadás... Szerkesztés

"- Nincs elég időm felesleges dolgokra - vetem még oda." - Hanabi, Eliana del Barrosnak a Ne ítélj a borító alapján c. játékban
Ébredését követően kiderült, hogy két teljes hétig élet és halál között volt és nem tudtak mit kezdeni vele, hiszen azt sem tudták, hogy mi okozta az állapotát. Végül valahogy mégis csak sikerült megmenteni az életét. Eleinte úgy nézett ki, hogy minden rendben van vele, nem érzett semmi változást, maximum annyit, hogy fáradékonyabb, de ezt a kéthetes elvásnak tudta be. Így ekkor még nem is gyanakodott. Sem ők, sem pedig az orvosok.

Miután látszólag teljesen felépült jelentkezett a családja által vezetett Lélektovábbképző Akadémiára. Shinigamik gyermekeként nem lett volna kötelező kijárnia, egy egyszerű vizsga letételével is halálisten válhatott volna belőle, azonban nem kívánt élni a lehetőséggel. Tudta, hogy nemesi mivolta miatt rabolták el, így igyekezett a legminimálisabbra csökkenteni származásából adódó előnyeinek használatát. Ezért végigjárta mind a hat évet, melyek a mérgezés mellékhatásának kiderülését leszámítva meglehetősen eseménytelenül teltek. Harmadikos lehetett, mikor feltűnt neki, hogy fizikai állapota romlik, egyre gyengébbnek és fáradtabbnak érezte magát a legtöbb fizikai megerőltetés után. Végül mikor az egyik zanjutsu órán összeesett és kivizsgálták derült ki, hogy nincs minden rendben. Az elmúlt évekhez képest a teljesítménye jelentősen csökkent és súlyt is vesztett, bár akkor még nem jelentős mértékben. Ez után az eset után derült ki, hogy a mérgezésnek van következménye, méghozzá az, hogy Hanabi állapota lassan, de folyamatosan romlik. Saját kérésére ez azonban nem lett nagydobra verve, saját családja sem tudott - és a mai napig sem tud - róla. Mindössze a negyvenhatok tanácsa, az aktuális kapitánya, az orvosa és a testőrségnél vezető pozícióban lévő lelkek tudnak.

Tanulás

Hanabi nyilazni tanul

Az akadémiát végül sikeresen elvégezte, zanpakutoja az utolsó évének közepén árulta el neki nevét és erejét, mikor késznek érezte rá a lányt. Hanabi ennek nagyon örült, azonban kapásból két probléma is felvetődött, az egyik, hogy kardjának fő képessége gyógyító képesség, melyet mindenképpen el akart titkolni édesanyja elől, mert úgy érezte, hogy csalódást okoz neki, megint. Kardjának második képessége pedig azért volt problémás, mivel íj, nem padig katana alapú volt. Így az akadémia mellett különórákat kellett vennie íjhasználatból, hogy kardjának az egyetlen, nagyközönség által ismert képessége ne legyen haszontalan. Az íjászat gyakorlásában Meiou Setsuna segített neki, aki korábban kiszöktette őt. Közös edzéseik csak pár évig tartottak, de az teljesen biztos, hogy a másiknak hosszú évszázadokig tartó rémálmokat okozott „profizmusával”.

Az edzésektől függetlenül, kidou tudásának köszönhetően még az osztagokba osztás előtt beválogatták a kidoushuu soraiba, így ott kezdte meg shinigami pályafutását. Közel húsz évig szolgált itt, mint kezdő tiszt, míg váratlanul, szinte minden előjel nélkül át nem helyezték az ötödik osztagba, ahol egészen 2015 szeptemberéig teljesített szolgálatot. Ezen idő alatt családjában is történtek dolgok. A családfők úgy váltották egymást, hogy már számon sem tudta tartani, a származásuk pedig még nagyobb rejtély volt neki. Azonban a lehető legjobban próbálta kivenni magát a család és az osztag dolgaiból is, főleg Aizen árulása után, ami hatalmas port kavart. Azonban ami számára még ennél is meglepőbb volt, hogy közel két évszázada halottnak hitt bátyja, Mizushima Shuuichi egyik éjszaka váratlanul megjelent, a testőrség fogta el. Majd ezek után pikk-pakk ő lett a család új vezetője. Hanabinak ez annyira váratlan volt, nem tudott mit kezdeni a dologgal, több ok miatt sem, így konzekvensen kerülte a bátyját, minthogy megbeszélje a dolgot. Így ment ez két évig. Minden akkor változott meg, mikor áthelyezték a tizenkettedik osztagba.

A változás szele... Szerkesztés

Képzettségek Szerkesztés

Kidou

Hanabi kidout használ

Hakuda: Fatális hakuda használó. Sosem volt különösebben jó a közelharcban, ám a több évtizedes intenzív taníttatásnak köszönhetően - melyen nem csak tanították, hanem próbált is tanulni - viszonylag tisztességes közelharcos lett belőle. Ami annyit jelentett, hogy ha be kell húzni valakinek, akkor az nem neki fáj jobban. Ezt azonban jelentősen - gyakorlatilag teljesen - visszavetette a mérgezés mellékhatása. Ez napjainkra odáig fajult, hogy egy tisztességes pofont sem tud úgy adni, hogy azzal ne okozzon magának is sérülést, avagy fájdalmat.

Zanjutsu: Gyenge fegyverhasználó. Régebben egészen jól ment neki, főleg a katana félékkel való harc, azonban mióta folyamatosan gyengül egyre nehezebb a dolga. Manapság már egy íjat sem tud rendesen felajzani, nem hogy egy karddal bármit is csinálni hosszútávon.

Kidou: Profi kidou használó. Mindig is ebben a képzettségben volt a legjobb. Ma már több 50 fölötti varázslatot ismer. Illetve képes az összes ismert és tanított kidou idézésre. Harcban elsősorban erre a képzettségére és az ezáltal használható varázslatokra támaszkodik. Sokkal jobban preferálja, mint a zanpakuto használatot, vagy bári mást.

Shunpo: Gyakorlott shunpo használó. Nem edz különösebben erre a képzettségére, csak nagyon ritkán. Azonban a mindennapokban használja, így viszonylag jól megy neki.

Zanpakuto: Profi zanpakuto használó is lehetne, hiszen rengeteget edz és találkozik a kardja szellemével. Kardja shikaiának maximumát már elérte, jelen pillanatban a bankaira tréningel. Azonban lélekölőjét annak képességéből kifolyólag ritkán, vagy inkább szinte soha nem használja.

Zanpakuto Szerkesztés

Tanto

Neve: Sérült Szitakötő/ Keganin Tombo (怪我人 蜻蛉 )

Típusa: Szél

Parancsa: Irányítsd a világ szeleit! / Kansei shiro sekai no kaze!

Kinézete: Egy hagyományos tanto lila markolattal és szitakötő mintás keresztvassal. Valamint egy fekete tokkal.

Shikai Szerkesztés

Chiyu no kitakaze Szerkesztés

Ez Keganin Tombo legerősebb shikai képessége, amivel képes sérüléseket gyógyítani. A szavak kimondása után a tanto átalakul egy szitakötő alakú brossá. A technika használatának fontos feltétele, hogy a brossnak érintkeznie kell az áldozattal. Ez lehet annyi is, hogy rárakják a testére, vagy ha olyan állapotban van, akkor ő maga fogja meg. (A Hanabinak nem feltétlen kell fognia, de ő nem szereti elengedni, így többnyire ő is közvetlen kapcsolatban van vele.) Ezt követően kell ki mondani a parancsszavakat, melynek hatására a szitakötő lila testrésze elkezd halványan világítani, a gyógyítandó fél úgy érzi, hogy valami kellemesen nyugtató hideg szél söpör végig a területen, ahol tartózkodik (még akkor is, ha éppen egy zárt szobában vannak). Ez az analizáló folyamat, mikor Keganin Tombo felméri a delikvens aktuális állapotát és egy 100/-ig pontos képet alkot róla. Mikor megvan, a Hanabi pontosan érezi, a páciensének összes sérülését azoknak mélységét és súlyosságát, valamint a fájdalom 1/3-át is, hogy tudja mire kell igazán fókuszálni. A fájdalom érzet egészen addig marad meg, míg a gyógyítás tart, vagy míg Hanabi el nem veszi az ékszert a sérülttől.   Ezt követően a sérül terület(ek) körül egy kissé átlátszó világoskék felületét tekintve meglehetősen szabálytalan (szél)kör kezd körözni, mely szintén kellemesen hideg és nyugtatóan hat a sebre is. Ha a seb begyógyult a kör szertefoszlik. Amennyiben valaki közel teszi egy körhöz a kezét olyan érzése lehet, mintha hideg szél fújna ott. 

1-6 pont: Apróbb vágásokat és felületi sérüléseket gond nélkül képes meggyógyítani. A súlyosabb sebek/vágások esetében még nem képes a sebet összezárni, ám a vérzést el tudja állítani. Mérgezés esetén képes a méreg ¼-ét kivonni a szervezetből (vagyis a hatása háromnegyed részére csökken). Halálos sérülésekkel szemben tehetetlen, a kard ereje nem hat rájuk, semennyire

7-12 pont: Már a sebesülés mértékétől függően hosszú időtartamon belül képes meggyógyítani a súlyosabb sérüléseket is. Mérgezés esetén képes a méreget ½-ét kivonni a szervezetből (vagyis a hatása fele olyan erős lesz).. Halálos sérülésekkel szemben itt még mindig tehetetlen.

13-18 pont: Ideig-óráig tudja stabilizálni a halálos sérülést szerzett áldozatot, ám a sebet meggyógyítani nem tudja, így ha a használat után nem kap hamarosan orvosi segítséget az állapota ismét romlásnak indulhat. Valamint mérgezés esetén képes a méreg ¾-ét a szervezetből (vagyis a hatása egynegyed részére csökken).

19-24 pont: A képesség végső szintje ahol már képes halálos sérüléseket gyógyítani, bár ez rengeteg időt és energiát vesz igénybe, valamint ezen a szinten már a szervezetbe jutott mérgeket maradéktalanul hatástalanítani

Fukuushuu no minami kaze Szerkesztés

Keganin Tombo támadó képessége.  Itt, a parancsszavak kimondása után a Hanabit lila lélekenergiájával megegyező szín öleli körbe pár pillanatig, majd mikor az eltűnik a Hanabi kezében egy íj jelenik meg a hátán pedig egy tegez, melyben nyílvesszők találhatóak. Ennek a képességnek a különlegessége az, hogy nem feltétlenül kell a nyíllal telibe találni az ellenfelet, hogy sérüléseket okozzunk. Ezt pedig úgy lehet, hogy a kilőtt vessző egy amolyan kísérő szelet „hagy maga után” melynek hatására az ellenfélen egy vágás jelenik meg, mely olyan, mintha egy rendes kard okozta volna, mélysége attól függ, milyen közel volt az illető a szélhez. A kilövés után a nyílvesszők eltűnnek. 

Nyílvesszők száma: Aktuális zanpu pont x 3 (tehát öt pont esetén 5x3 = 15 nyilat képes kilőni). Fontos azonban, hogy ezek a nyilak nem termelődnek újra, ha egyet elhasznált, akkor azt elhasználta. (Vagyis ha egy harcban kilőtte az adott mennyiséget újabb megidézéssel nem hozhat létre újra nyilakat.)

Kísérő szél mérete: 

1-6 pont: Nyílvesszőtől számított 0,25 méter (nem átmérő, hanem a nyíltól számított távolság)

7-12 pont: Nyílvesszőtől számított 0,5 méter

13-18 pont: Nyílvesszőtől számított 0,75 méter

19-24 pont: Nyílvesszőtől számított 1 méter

Tények és Érdekességek Szerkesztés

  • Hanabi alapszinten beszél angolul
  • Allergiás a csokoládéra, a kakakora és minden olyanra, amik ezeket bármilyen formában tartalmazzák
  • Elég édesszájú, de ezt sosem vallaná be
  • Rettentően jól viseli az alkohol, bár nyilvánosan sosem szokott inni, Ő olyan zugivó típus