FANDOM


Nagisa Sachiko
Sachiko
Adatok
Született 1988.08.08
Kor 25
Faj Ember
Nem
Magasság 156 cm
Súly 51 kg
Hajszín Vörös
Szemszín Zöld
Vércsoport A-
Különleges ismertetőjegyek Karakán modora
Politikai hovatartozás
Hovatartozás Emberek Világa
Karakura High School
Korábbi hovatartozás Naruki Post
Foglalkozás Művészettörténet tanár
Korábbi foglalkozás Fényképész
Partner Keisuke Isami
Hayashi Aoi
Murasaki Shōko
Ronan Phellera
Korábbi partner(ek) Nishimura Ichirou
Sakamoto Naraku
Személyes információk
Rokonok Amewa Ruriko

Nagisa Sachiko (渚 幸子, nyugaton Sachiko Nagisa) a Naruki Post egykori fényképésze, jelenleg a Karakura High School tanára, másodállásban sikeres lightnovell író.

MegjelenésSzerkesztés

Alacsony, alakja sovány, de nem csontos. Hosszú haja vörös, nagyjából a lapockájáig ér, szemei macskaszerű világos zöldek, már-már sárgásak, s mindig kíváncsian tekintenek körbe a következő fényképezendő célpontot pásztázva. Ruhák szempontjából nem válogatós, bármit felvesz, ami kényelmes, vagy megtetszik neki, bár mióta a tanárként dolgozik, sokkal jobban odafigyel ruházkodására. Smink terén profira fejlesztette tudását, nem minőségi alapanyagokból is mesterien tudja elmaszkírozni magát, így ha akar, tinédzsernek látszik, ha pedig éppen máshoz van kedve, akár harmincéves üzletasszonynak. A munkahelyén ritkán festi ki magát, ezen képességét inkább szórakozásra használja. Mielőtt elhelyezkedett volna Naruk Postnál szinte napi szinten váltogatta haj- és szemszínét, az iskolában való elhelyezkedés óta azonban erre nem volt példa. Általában elégedett magával, és tudja, mit kell viselnie ahhoz, hogy megfelelő reakciót váltson ki az emberekből, és nem feltétlen csak az ellenkező nemből.

SzemélyiségSzerkesztés

Az életében történt tragédiák miatt néhány évig úgy élt, mintha semmi sem számítana, csupán a jelen. Mióta azonban ő neveli a húgát, ezzel az életvitellel teljesen felhagyott. Szereti az ártatlan csínytevéseket, bár ennek áldozatai általában ismeretlenek, néha Himo~jiisant is utolérik. Mesterien rejti el érzelmeit, vagy legalábbis ő így gondolja. Szereti, ha a dolgok úgy alakulnak, ahogy azt eltervezi, kissé manipulatív személy, próbál mindig irányítani, hogy ne kelljen függnie senkitől. Apakomplexusban szenved, mindig szüksége van egy ügyeletes hősre, akit csodálhat és kínozhat egyszerre. A húgát végtelen szeretettel veszi körbe, kapcsolatuk nagyon erős, még ha csak ritkán is látják egymás. Kyou~chant inkább példaképnek tekintette, mint főnöknek, s bízik benne, hogy egy nap majd ő is olyan jól fogja tudni megzabolázni az embereket, ahogy ő. Mivel nehezen alakít ki kapcsolatokat, nem szereti a hirtelen változást, barátaival, ismerőseivel tartja a kapcsolatot, akkor is, ha messzire költözik, vagy munka váltás miatt eltávolodik tőlük.
Himo~jiisannal a viszonya érdekes, hiszen rajong érte, ugyanakkor ezt sosem ismerné be. Szeret a férfi korára megjegyzéseket tenni, majd egy kis ennivalóval megvigasztalni. A Naruki Postnál töltött hónapok alatt rájött, hogy ha csupán magának csomagol, akkor bizony éhes marad, így általában három adagnyi ételt csomagol, hogy ő is ételhez jusson, ám néha még így is a büfében kell vásárolnia. Az új hely ellenére továbbra is nagyobb adagokat főz, és azt gondosan becsomagolja a férfinak, a másokról való gondoskodás lételeme. Képes olyan felelősséget is a nyakába venni, ami nem is az ő dolga lenne.
Nőiességét minden tekintetben kihasználja, ha szükséges. Hogy húgának biztosítsa a drága bentlakásos iskolát, lightnovelleket is ír, de ezt mindenki előtt titkolja, mert szégyelli. Álnéven adja ki a romantikus történeteket, s a dedikálásokon is álruhában jelenik meg, ahol középkorú nőnek adja ki magát. Ha rájönnének a titkára, valószínűleg lelkileg teljesen összetörne, hiszen nem ebből szeretne megélni.

TörténeteSzerkesztés

Egy általános iskolai tanító, és egy vállalati vezérigazgató törvénytelen gyermekeként látta meg a napvilágot. Mivel édesapja már házas volt, az anyja egyedül nevelte, tinédzser koráig nem is találkozott vérszerinti apjával.
Folyton pénzügyi gondokkal küszködtek, míg végül anyja munkát kapott egy árvaházban, mint tanító-felügyelő, amivel szállás is járt. Mivel egy szerzetesrend működtette az intézményt, Sachiko kötelezően a többi gyermekkel együtt részt vett az imádságokban, és igen szigorú vallási nevelést kapott. Azonban gyermekként különösen élvezte a szerzetesek tanításait, ahogy a többi gyerekkel való órákat, és játékot is. Nem volt kiemelkedően jó tanuló, de elevenségével mindig felhívta magára a figyelmet, mintha folyton kereste volna azt a pillanatot, ami a legmegfelelőbb arra, hogy megszólaljon.
Már kisgyermekkorában megmutatkoztak különleges képességei, amit a szerzetesek annak tulajdonítottak, hogy a tökéletesség jegyében született, ezért áldott. Időt fordítottak arra, hogy ezeket az adottságokat gyakorolhassa, azonban nem kerítettek nagy feneket a dolognak, a szellemi fejlődését legalább olyan fontosnak tartották.
Édesanyjával különösen jó volt a kapcsolata, könnyen megértették egymást, és néhány csínytevés utáni szidáson kívül nem volt közöttük nagyobb ellentét. A fiatal nő gyengéd gondoskodással vette körbe gyermekét, aki nagyon ragaszkodott hozzá. Sosem töltöttek külön néhány óránál többet, és sokat beszélgettek, főként, mikor kettesben maradtak a takarodót követően. Nem is sejthették, hogy ez a harmonikus viszony igen fájdalmasan, és gyorsan ér véget.
Sokan sosem találkoznak hollow-val, vagy ha igen, fogalmuk sincs róla, mi is támadott rájuk. Ez utóbbiak közé tartoztak az árvaház lakói, és a szerzetesek, akikre egy éjjel olyan szörny támadt, amilyet még sohasem láttak, és akinek kegyetlenségéhez hasonlóval nem is találkoztak. A torz sárkányra emlékeztető lény tüzet okádott, akár mitikus társa, és a javarészt fából, és kőből készült épületek másodpercek alatt kaptak lángra az emberek feje felett. Sachikot az elsők között hozta ki anyja a szállásról, és az egyik szerzetesre bízta az akkor már tizenhárom éves lányt, majd visszament a többi gyermekért. Sosem került elő...
Bár édesapja sosem érdeklődött a gyermek után, mivel a szerzetesrend megkereste, magához vette a félárván maradt lányt. Felesége ekkor már várandós volt közös gyermekükkel, de nem kezelte ellenségesen a jövevényt. Tulajdonképpen sehogyan sem kezelték, nem érdeklődtek utána, biztosították számára, ami a mindennapi élethez szükséges volt, ám ezen felül nem érintkeztek vele. Ne voltak közös étkezések, a teendőket, ruha- és tanszervásárlást, tanulásban való segédkezést, és az iskolai rendezvényeken való részvételt mind a személyzet, és a mellé rendelt társalkodónő intézte.
Egyetlen vigaszt húga jelentette számára, akivel a nagy korkülönbség ellenére igazán jó volt a kapcsolata. Bár tudta, hogy nála sokkal rosszabb helyzetben is élnek emberek, a magány, és szomorúság érzését nem tudta elhessegetni, csak amikor Rurikoval foglalkozhatott. Sajnos azonban ezt sem élvezhette túl sokáig, mert az érettségi előtti évre már megfogalmazódott benne, hogy fényképészetet szeretne tanulni a művészeti karon, Tokióban.
Sokat készült a felvételire, aminek meg is lett az eredménye, az elsők között szerepelt a neve, ám ezzel csupán egykori osztálytársait tudta lenyűgözni. Az akkor óvodás korú Ruriko csupán annyit érzékelt a történésekből, hogy elköltözik otthonról, míg az apját, és annak feleségét továbbra sem érdekelték ezek a dolgok. Tandíját, és lakhatását is fizette az apja, annak ellenére, hogy többször is kijelentette, önerőből szeretné fenntartani magát. Az idősödő férfi presztízskérdésként kezelte, éppen ezért nem tűrt ellentmondást, ha egyszer már meghozta a döntését.
A búcsú nehéz volt Sachiko számára húga miatt, aki kisírt szemmel köszönt el tőle, de közben meg is könnyebbült, hogy elszabadulhat a „szülői” házból. Megbánások nélkül, szabadon szeretett volna élni, és ezt megtehette, távol korábbi otthonától, és azoktól az emberektől, akikkel sosem tudott semmilyen kapcsolatot kiépíteni.
A következő félévek viszont nem a tanulásról, hanem a bulikról, fiúkról, és a hajszolt boldogságról szóltak, ami miatt majdnem évet is kellett ismételnie. Szinte mindennap máshol töltötte az éjszakát, kétes helyekre járt szórakozni, és se az italt, sem pedig egyéb tudatmódosítókat nem vetette meg, ahogy a férfiak udvarlására sem mondott nemet. Azt várta ettől, hogy majd kitöltik azt az űrt, ami az anyja halála óta tátongott szívében, és megadják számára a törődést, szeretetet, és ragaszkodást, amiben már évek óta nem volt része. Azonban egyik kapcsolata sem volt hosszabb néhány napnál, vagy hétnél, és nem egyszer fordult elő, hogy ismeretlen személyek mellett ébredt, akiknek a neve az éjszaka homályába veszett.
A fordulat akkor következett be az életében, amikor az utolsó évének elején egy terhességi tesztet szorongatva sírt a saját fürdőszobájában. A pozitív csík többszöri rázásra sem tűnt el, így a végén már nem tudta másképpen kiadni feszültségét. Sokáig sírt, mert előtte még tovább fojtotta el azokat a könnyeket, bár ez egyáltalán nem segített az állapotán, de ahogy végignézett a romos lakáson, ahol előzőleg egy három napos bulit tartottak, és talán még egy embert is találhatott volna a kupacok alatt, arra is rájött, nem nevelhet fel egy gyereket.
Napokig gyötrődött a kérdésen, mert még abban sem volt biztos, kitől is várhatja a gyermeket, bár ahogy ismerte a szóba jöhető férfiakat, egyik sem vágyna porontyra. Az apja valószínűleg nem támogatná tovább, amint otthagyja az iskolát, mert egy ilyen zabi unoka csak rontaná a hírnevét, akkor pedig az utcára kerül, ezzel nagyon is tisztában volt. Kétségek közepette keresett fel egy klinikát, ahol alig egy hét múlva végrehajtották a magzatelhajtást.
Ezután hetekig járt az iskola pszichológusához, azonban végre rendesen látogatta az óráit is, teljes mértékben lemondott az alkoholról, és a diplomázásig tulajdonképpen férfiakra nézni is képtelen volt. Lassan győzte csak le a depresszióját, mert nem sokkal a műtét után kiderült, hogy a méhe sérülései miatt, valószínűleg nem fog tudni a későbbiekben gyermeket kihordani. A hír letaglózta, és nem is tudta a pszichológuson kívül mással megbeszélni, azonban a személyes problémák hamarosan háttérbe szorultak az iskolai mellett, és az ideje nagy részét az tette ki, hogy szakdolgozatát, és mellé pályamunkáit elkészítse.

KépzettségekSzerkesztés

Nem kapott különleges kiképzést, sose tanult harcolni. Egyetlen fegyvere, a képességén túl, egy katana, amivel képes néhány gyakorlatra, amit az internetről tanult, ám ez éles harcban nem sokat ér. Főként csapkod és vagdal, mindenféle technika nélkül, bár nem reménytelen, ha venné a fáradtságot, valószínűleg elsajátíthatná a kardforgatás művészetét.
Ezzel szemben különleges képességét sokszor használja, éppen ezért annak ismeri minden csínyát-bínyát. Tudja, milyen helyzetekben, és miként kell alkalmaznia, hogy a lehető legjobban jöjjön ki a szituációból. Nincsen nagy harci tapasztalata, viszont a hétköznapokban számtalanszor igénybe vétel után gyorsan alkalmazkodik a dolgokhoz, és felhasználja az információkat, hogy a képességét megfelelően kamatoztathassa a győzelemhez, vagy éppen a meneküléshez.

KépességekSzerkesztés

Change! (Csere!)
A szó kimondása után képes tárgyakat kicserélni egymással. A tárgyaknak vagy a méretüknek kell hasonlónak lenniük, vagy az értéküknek. Tehát egy sziklát nem tud kicserélni egy fűszállal, de egy méteres vasrudat egy méteres virággal már igen, vagy színeket is képes cserélni, hiszen azok egyenértékűek. Csak olyan tárgyakat tud megcserélni, amiket lát. Ez alól csak pecsétekkel ellátott tárgyai képeznek kivételt. Ezek felerősítő hatásúak, arra szolgálnak, hogy pl. katanáját ne kelljen mindig magánál tartania. Úgy működik, hogy az egyik pecsétet az egyik, míg a másikat a másik tárgyon helyezi el, így akkor is végre tudja hajtani a cserét, ha az adott tárgyat nem látja. A képesség nem igényel nagy energiát, ráadásul kiskora óta gyakorolja, így bár hányszor végre tudja hajtani.Élőlényeken nem képes alkalmazni!

Changeover! (Helycsere!)
Képességének kiteljesedése, két személy, akiket gondolatban megjelöl, helyet cserél. Azonban a képességét élőlényeken nem tudja alkalmazni, így ez csak a szemlélődő számára tűnik így. Igazából a teljes helyszínt, és annak tartozékait cseréli meg. Ez úgy néz ki, hogy a két cserélendő személy mozdulatlanná merevedik, a hely, és minden más pedig teljesen megfordul körülöttük. Vagyis, ha például rálőnek egy Cerot, akkor a helycserével azt találja el a lövés, aki lőtte, hiszen nyílván vele fogy helyet cserélni. Ezt a képességét ritkán használja, mert sok energiát igényel.

IdézetekSzerkesztés

"Himo~jiisan is mindig éhes, bár lassan ijesztő, hogy mindig ő a hasonlítási alap, de valahogy az ennivalóról mind ő jut eszembe. Főleg, ha eltűnik az ennivalóm."

"Jól figyelj te tetűláda! Egy ilyen csajt, mint én egyrészt akkor sem kapnál meg, ha fizetnél, másrészt udvarolni is egészen másként kell, ha célt is akarsz érni, és nem csupán kifigurázni saját töketlenséged!"

"Mutass ezen a málladozó vakolattemetőn egy árva csengőt is!"

"A dudoraimról pedig ne is álmodozz, gyerekcipőben jársz te még ahhoz!"

ÉrdekességekSzerkesztés

Community content is available under CC-BY-SA unless otherwise noted.