| |
| Született | 1940. febr.26. |
| Kor | 71 év (18-20-nak néz ki) |
| Faj | Arrancar |
| Nem | Nő |
| Magasság | 175 cm |
| Súly | 55 kg |
| Hajszín | Rózsaszín |
| Szemszín | Zöldeskék |
| Bőrszín | Fehér |
| Vércsoport | 0 |
| Különleges ismertetőjegyek | A hajszínéről eléggé felismerhető |
| Hovatartozás | Las Noches Hueco Mundo |
| Korábbi hovatartozás | Emberek világa Olaszország, Milano |
| Foglalkozás | Primera Espada |
| Korábbi foglalkozás | Números Fracción |
| Korábbi partner(ek) | Slarin Sleryrrlyn'dreskel Tui Giobbe Zuolgo Quibelez de Saporán Lala & Lily Carl Heller Gabriel Bello Melchor Lopez Raúl Suspicaz de Afuera |
| Családi állapot | Egyedülálló |
| Resurrección | Arullo (Altatódal) |
Natalie Salazar a Primera Espada.
Megjelenés, személyiség[]
Örök gyerek. Lehetne így is nevezni. Nem szereti túlbonyolítani a dolgokat. Gyakran tűnhet butácskának, azonban nem az. Csupán van egy saját nyelvezete, amit csak azok érthetnek meg, akik türelmesek vele szemben. Kissé izgága s meglehetősen optimista. Eléggé közvetlen másokkal szemben, ennek ellenére sosem beszél arról, hogyan s miként volt a múltban. Kissé szenilis is, szóval nem kell meglepődni azon, ha véletlen elfelejti valaki nevét vagy ebből kifolyólag új beceneveket talál ki. Szereti a vicceket, a humort. Nem igazán az a haragtartó típus, viszont szeret incselkedni másokkal szemben, ha olyan kedve támad. Nem tudja, mikor kell komolyan venni egy harcot, de ha esetleg megunná a dolgokat egy másik oldala is megmutatkozhat. Azaz oldala, amikor meglehetősen rideg és komolynak látszó. Ezért mondható el róla, hogy némiképp szélsőséges vagy éppen tüzes.
Törékeny testalkatú nő. Teste azonban vékonyságához képest edzett és kecses. Félhosszú - hosszú haja van. Bőre színe átlagos, nem túl napbarnított. Arckifejezése egészen végletes tud lenni. Vagy nagyon rideg, vagy hihetetlenül optimista, ez szituációtól függő. Őt mindig abban a tipikus arrancar öltözetben lehet javarészt látni. Szóval: Fehér mellény, fekete öv, fehér hakama, fekete-fehér cipő. Öltözködését nem szereti túlbonyolítani. De nagyon ritkán előfordulhat, hogy maga köré teker valamit.
Története[]
Épp az egyik épület teraszán ücsörögve azon gondolkodom, hogyan is kerülhettem ide. Tudom, tisztában vagyok azzal, hogyan is válik valaki arrancarrá. Csupán most az egyszer tényleg azon kezdtem el gondolkodni, hogyan kerülhettem ide. Egy lágy szellő csapja meg arcomat, én pedig behunyom a szememet. A világosság helyett szemem világára a sötétség csapja reá karmait és ragad el a távoli múltam felé.
~ Hajdanán egy szegény családba születtem. Nem is igazán volt az emberi társadalomnak kiemelkedő vagy éppen jelentős tagjai a szüleim. Csak egy egyszerű óvó néni és egy tanár bácsi. Mindig is szürke embereknek tűntek, de kedvesek voltak.
A Salazar család
Szeretetben neveltek fel, s annak ellenére, hogy a pénz nem vetett fel minket, mégis nagy hitet fektettek belém. Emlékszem mikor egyszer azon vesztem össze apámékkal, hogy játékfejlesztő helyett miért nem orvosnak tanulok. Akkor már pedig én megmondtam nekik, engem érdekelnek a játékok.
De tudjátok, hogy megy ez. 18 évesen az ember még nem dönthet a dolgairól. Legalább is Spanyolországban nem. Szóval kénytelen voltam belemenni, hogy orvosnak tanuljak akkoriban. Istenem, mennyit is szerencsétlenkedtem… Meg is lett hamar állapítva az egyetemen, hogy nem vagyok alkalmas erre a feladatra, így 23 évesen ki is rúgtak. Ezután döntöttem úgy, hogy nem fogok tanulni. Persze ennek semelyik szülő sem örült, de verhettek volna vasvillával is. Akkor még túlságosan szabadelvű voltam és lázadó.
Ekkor következett be az ivászatos korszakom, amely odáig fajult, hogy 26 évesen elküldtek otthonról. Szóval az utcára kerültem. Ez volt emberi életemben a legnagyobb lecke számomra. Megismerkedtem a rideg utcával, az elhagyatottsággal és az éhínséggel is. Mégis minden áldott nap mosolyogtam és csak úgy elvoltam, még ha nem is volt meg mindenem. Nem számított, mi volt és mi lesz, csak legyen valami. Történt egy nap, hogy az egyik sikátor felé haladva megláttam az utcán sétáló szüleimet. Azt hittem, elköltöztek a városból, de nem tették, így mint egy kisgyerek rohantam feléjük. Tipikusan a fagylalt és a kisgyermek esete, megkapod, de a fagyi a földön köt ki. Ebben a szituációban azonban én voltam a fagyi. Rossz irányba tartottak én pedig ellöktem őket és igen. Egy autó okozta a vesztemet. Én komolyan nem vagyok haragtartó típus, de arra a rózsaszín cabriora bizony mérges vagyok. Mindenesetre megmenekültek, én pedig lélekként végeztem. Idővel, s talán újabb, szerintem tragikomédiának vehetően hollowwá váltam. A kis hollowból meg évtizedekkel később arrancar lett. Hála az „kis” eszegetésemnek, s persze Aizen úr tevékenykedésének. Kinek furcsa, kinek nem a szenilitásomnak köszönhetően nem igazán emlékszem hogyan is zajlott le pontosan ez a folyamat de megtörtént. S tudjátok mit? Nem érdekel, ki milyennek tartja, szerintem klassz dolog. Ha nem rontom el a dolgokat, tök sokáig élhetek, nem kell suliba járni és nem kell azt hallgatni, hogy a szüleim leszidnak.~
A szemeimet kinyitom és a nap fénye belesüt. Eléggé jojózni is kezd tőle a szemem, de az ajkaim leginkább egy vidám mosolyra ívelnek. Különösen azért, mert a nap fényét eltakarva s árnyékot vetve rám megjelenik az én kedves kis Espadám, Slarin. Egyenesen csillogni kezdenek a szemeim és kezemmel, mint a filmekben, tisztelegni kezdek. Persze ő tovább áll, de utána pillantva a gondolataim csak is ő körülötte kezdenek fonódni.
~ Aztán itt találkoztam sok mindenkivel. Megtanultam ezt-azt. Sok olyasmit, aminek a felére sem emlékszem már, azt hiszem, de ha harc lesz, majd felidézem. Ha nem megy, akkor kampó, ez ilyen egyszerű. A legjobb, hogy ennek a hölgynek a segítségével végre azt csinálhatom, amit szeretek. Játszhatok, csinálhatok játékokat és önmagam lehetek. Ezért pedig azt hiszem, amíg világ a világ, fel fogok rá nézni, akárcsak Aizen úrra is.
Most ezen a napsütéses napon kavarognak a gondolataim először 20 éve, hogy mik is voltak a múltban. Szerintem az életem eddig tiszta kaland volt. Én őszintén remélem, ez továbbra is így lesz. Nem akarom, hogy eltűnjenek azok a dolgok, amik klasszá teszik az életet.~
Ekkor a szemeim előtt Slarin alakja teljesen eltűnik. Kénytelen vagyok tekintetemet egy másik pontra helyezni. Valami távoli pontra. Meg is állapítom egyből, hogy bizony jó nagy terület ez a Las Noches. Fel is pattanok rögvest, valami fekete foltot látok meg messze, egészen messze. Oldalra billentem a fejem tanácstalanul.
~ Jéé...volna itt még valaki, akit nem ismerek?~
Bizony van. De még mennyi mindenkit nem is ismerhetek az itteni arrancarok közül! Nos, éppen itt az ideje elindulni, hogy tovább írhassam a mesekönyvemet. Boldogan szaladok a fekete folt elé, amelyről később meg is állapítom, hogy valaki csak szórakozott...
Képességek[]
Natalie teljes arrancar külseje
- Sonido: Natalienek ez az egyik kedvenc kis képessége, révén, hogy imád fogócskázni. Előszeretettel használja akkor is, ha csak simán játszani támadna kedve.
- Latencia Interna (Belső Lappangás): Ha komolyan megijesztik, akkor képes 5 méteres ható sugárban egy rózsaszín ködöt idézni. Amit tudni kell erről a ködről, hogy igen sűrű anyaga van, amelynek különlegessége, hogy csak a használója lát át rajta. Ezzel "veszi el" az ellenfele látását egy harcban.
- Efecto (Effektus): Amolyan elvont, s mások által akár érthetetlennek tűnő lehetőség. Natalienek, eme technika alkalmazásakor egy nagyon jó emlékre kell gondolnia. Majd a jó emlékét át kell ültetnie a képzeletében egy nagyon rosszba. Ha mindez sikerrel járt, akkor a használó hangszálain egy kisebb változás megy végbe. A lényeg az volna, hogy az ének, amelybe belekezd manipulatív hatással bír. Kezdetlegesen mindössze apróbb hangulat javításokon mehet végbe a halló, majd ha nem figyel olyannyira boldog lesz a daltól, hogy a fájdalmát sem érzi meg. Hátránya a képességnek, hogy e mellett a használó nem képes a reatsu alapú dolgokra. Tehát a saját lélekenergiája egyszerűen blokkolja magát.
Zanpakuto[]
Neve: Joya de la Mariposa (Ékkő Pillangó)
Parancsa: A su vez hacia abajo, la Joya de la Mariposa! (Zárd el, Ékkő Pillangó!)
Resurrección: Mihelyst Nati a kezében lévő kardot sebesen beforgatja, és a hívás elhangzott, átalakul egy pár rózsaszín, szegecselt neckesztyűre, amely a karakterre helyeződik. Ezt követően a lány szemei rózsaszín színűre (és macskaszerű pupillára) vált. Ugyanakkor a szokatlan "kicsinyes" külső eltérésekkel szemben a karakter kisugárzása, amolyan negatív sugallatúvá éri ki magát. Ennek oka az volna, hogy a ressurecciónban Natalie lélekenergiája oly' mértékben összesűrűsödik, amely miatt gyorsasága ugrás szerűen megnövekszik.
Támadások:
- Alapvetően a sonido-t ugyanúgy lehet részecskékkel telt környezetben használni, mint a shunpot...stb.-t. Natalie ebben a ressurrecciónban képes úgy mond saját elfojtott lélekenergiájából egy járható utat "találni" magának lélekrészecskék igénybe vétele nélkül. Tehát a technika alkalmazásakor csupán annyit vehet észre a figyelő, hogy a lány lába egészen térdig egy rózsaszín fénnyel van lefedve. Hátránya ennek a képességnek, hogy a saját "béklyójából" szabadítja fel az ehhez szükséges kis mértékű reatsut, amin utazik. Tehát mindenképpen valamilyen szinten lassabb lesz, ha ezt a kényelmi technikát alkalmazza.
- Nem csak lábai, hanem kezei is felgyorsulhatnak hirtelenjébe. Ennek kivitelezése miatt alakult ki nála a kesztyű viselete, amely segít szinten tartani. Önmagában az izomzatai nem volnának képesek elviselni ezt a hirtelen gyorsaságnövekedést, ezért ez a kesztyű arra szolgál, hogy a szélsebesen bevitt pusztakezes ütéseinek felületén a reatsut eloszlassa, ezáltal eredményezze a kezeinek gyorsulását. Szimpla egymás utáni ütésekről beszélhetünk, amelyre kihat a gyorsasága.