FANDOM


Nayara Tarin
Naya1
Adatok
Született 1700-as évek eleje
Kor ~300
Faj Arrancar
Nem
Magasság kb. 190 cm
Súly Nincs adat
Hajszín Fehér
Szemszín Vörös
Bőrszín Fehér
Politikai hovatartozás
Hovatartozás Las Noches
Hueco Mundo
Korábbi hovatartozás Emberek Világa
Foglalkozás 8. Espada
Korábbi foglalkozás 57. arrancar
Diego Canino Fracciónja
Partner Ryuunosuke Zilberschlag
Korábbi partner(ek) Aizen Sousuke
Diego Canino
Thea del Matanza
Személyes információk
Családi állapot Egyedülálló
Zanpakutō
Resurrección Travesía

Nayara Tarin az Octava Espada.

Megjelenés, személyiségSzerkesztés

Nayara

Már első ránézésre sem egy szende kislány benyomását kelti. Sokkal inkább egy árnyak közt lapuló színtelen kísértet, derék alá érő, egyenes szálú fehér hajjal, sápadt bőrrel. Megjelenésébe egyedül vörös színben játszó szempár visz némi életet az egyhangú fehérségben. Öltözékére akár a játékosan szabott jelző is igaz lehetne, nála ez koránt sem helytálló feltételezés. Színében követi az általános, Las Nochesben megszokott fehér ruházatot, fazonja viszont meglehetősen hivalkodó, felső része több helyen kivágott, mi keveset bíz csak a fantáziára. Alsóként egy, már-már unalmasnak tetsző fehér nadrágot visel. Arckifejezése leginkább semmit mondó, s bár mindenkiről megvan a véleménye, mi legritkább esetben pozitív, gondolatait ügyesen palástolja, kimondani pedig egész biztos nem fogja. Mosolya kifejezetten széppé teszi, ám ez csalóka kép, kedvességet csupán álcából színlel, többnyire ezzel igyekszik mások bizalmába férkőzni. Aljas és számító, tettei mögött többnyire önös hátsó szándék áll, ritkán tesz olyasmit, miből ne származna valami haszna. A szórakozás fogalmát is egészen másképp értelmezi, mint a legtöbben. Kedvtelésből figyeli mások szenvedését, melynek többnyire ő az okozója, de nem feltétlen korlátozódik ez pusztán fizikai fájdalomra. Meglehetősen arrogáns, többnyire lenézi a körülötte levőket, tiszteletet nem érez senki iránt, ha mégis ilyesmit tanúsít, feltehetően csupán tart az illetőtől. Ettől függetlenül a nála erősebbet se tartja többre magánál, csupán olyasvalakinek, kihez még nem ért fel ebben a tekintetben. Egyedüli és örök bizalmasa saját árnyéka, melynek társaságát, s annak szavait bárki másénál többre értékeli.

TörténetSzerkesztés

Múltját nem egészként, csupán annak bizonyos részeit ismeri. A hang, mely mindig is követte – mit ő az árnyaknak tulajdonít – csak töredékekként osztja meg vele, emlékeiből mindig csak egy keveset tárva fel előtte.

Az emberi létSzerkesztés

Párizs egyik szegénynegyedében látta meg a napvilágot, valamikor az 1700-as évek elején. Feltehetően nem egyedüli gyerekként született, de szüleiről és testvéreiről, ha voltak is, nincsenek emlékei. Utcagyerekként élte gyermek éveinek első felét, nem sokkal később egy gazdagabb polgári család vette magához. Életének ezen szakasza viszonylag nyugodtan és eseménytelenül telt. Örökbefogadóitól megkapott mindent, mire csak szüksége volt, magántanárokat fogadtak mellé, - feltehetően- szeretetben, sajátjukként nevelték. Magáról a szeretet fogalmáról, érzéséről viszont nem maradtak kézzel fogható emlékei. Mások viszont nem nézték különösebben jó szemmel, hogy az átlagosnál, elvártnál értelmesebb, tetézve azzal, hogy az értelem mellé szépség is párosult, nem volt kifejezetten népszerű. Nem is lett volna különösebb gondja ebből, ha nem akarta volna minden áron bebizonyítani másoknak, mennyivel jobb náluk. Sosem volt rest visszaélni műveltségével, többször keveredett értelmiségi vitákba, melyekből többnyire az ő igaza került ki győztesen, diadalát nem volt kivel megossza, legtöbben elvárták volna, hogy csupán csendben hallgasson. A soron következő emlék egy estélyre vezette vissza, első álarcosbáljára. Szülei nagy örömére – többek közt- egy nemes férfi vetett rá szemet, kihez, noha nem önszántából, nem sokkal később hozzá is ment feleségül. Azt leszámítva, hogy különösen nem kedvelte a férfit, oka nem lehetett volna panaszra, hiszen megvolt mindene, amiről más csak álmodozhatott, mégsem volt elégedett. Aranykalitkában ugyan, de mégiscsak rabnak érezte magát, évek során felhalmozott keserűségét pedig a legkülönbözőbb módokon adta ki magából, szándékosan igyekezve megkeseríteni férje életét, így igyekezve tudtára adni, mennyire nem érzi jól magát. Bár direkt szót sose emelt ellene, sosem panaszkodott, tetteivel határozottan érzékeltette mindazt, mit nyíltan ki nem mondhatott. Ekkortájt hallhatta meg először a suttogó hangot, tetteit utóbb arra fogva, hogy azokra egyedüli, igaz társául szegődött vezette, vagy épp vette rá. Azon túl, hogy drága ajándékait tönkre tette, vagy épp örökre elrejtette szem elől, magánya enyhítésére kapott házi kedvencei is sorra elhullottak mellőle, egyik sem természetes módon. Idővel a férfi is megelégelte tiltakozó, lázadó viselkedését, mit tovább tetézett, hiába teltek el évek, gyermekáldásban nem volt részük. Bár tettleg sosem ártott neki, egyre többször, s hangosabban, szavakkal keserítette meg mindennapjait. Egyetlen közös vitájuk volt az évek alatt, melybe először és utoljára végül ő is visszaszólt, végül odáig fajult, hogy dühében egy, veszekedés közben eltörött tükör szilánkjával végzett a férfival. A gyilkosságot se leplezni, sem tagadni nem akarta, így nem sok időt töltött börtönben, mielőtt halálra ítélték, majd kivégezték.

Zavaros képek az élet utánSzerkesztés

Tisztában volt ugyan tettével, mégis igazságtalannak érezte, hogy így végezte, emiatt érzett dühe lélekként gyorsan felemésztette, hollowvá válása viszonylag gyors folyamatként ment végbe. Indulatai, a benne felgyülemlett méreg egy időre elnyomta a társául szegődött hangot, sokáig azután sem jelentkezve, hogy ő maga is bekerült a táplálékláncba, erről az időszakról emlékei sincsenek. Újbóli feltűnése egybeköthető öntudatra ébredésével, az ő segítségével kerekedett felül mikor tovább lépett a hollow evolúció útján.

Las NochesSzerkesztés

Aizen színre lépésével, mint sokaknak, az ő útja is új irányt vett. Kezdetben nem volt hajlandó elismerni, ahogy talán sokakban, benne is ellenérzéseket keltett megjelenése. De bármennyire is ellenszenvesnek vélte, józan esze mégis azt diktálta, jobban teszi, ha az erősebb pártját fogja. Jutalma, hogy mellé állt nem maradt el, arrancarrá válhatott, sorban az 57.-ként, új formájában látszólag hűségesen szolgálta. A háború és Aizen bukása után nem várta meg, míg elül a por, a visszhang tanácsára, vagy inkább késztetésére elhagyta Las Nochest. A sivatagban, magányosan töltött időből leginkább semmi sem maradt meg számára. Idővel, eddig még ismeretlen okból azonban, ahogy a hang rávette az önkéntes száműzetésre, úgy vissza is terelte őt a palotába.

KépességekSzerkesztés

Hoja de Sombra (Árnypenge): Fegyvere a resurrecciónon kívül is elengedhetetlen eszköz képessége életre hívásához, ezért kivétel nélkül mindig magánál tartja. A lámpás által nyújtott fényben, a saját maga által vetett árnyékokból egyetlen kézmozdulattal képes denevérformájú pengéket teremteni. Közelharcban is hatékonyak, távolsági harcban viszont jóval erősebbek, hiszen minél messzebb van a cél, annál nagyobbak a vetett árnyékok is, ezzel együtt a denevérek mérete is megnő. Ahogy célt ér, vagy bármibe becsapódik egy-egy megidézett penge, azonnal szertefoszlik. Az idézéshez szüksége van legalább az egyik kezére, hogy szabadon legyen, anélkül nem tudja használni a képességet.

ResurrecciónSzerkesztés

Crossing

Travesía

Zanpakutō neve: La Travesía (Átkelő – az utat keresztező)

Kinézete: Fegyverként egy két méter hosszú botot visel, noha nem is igazán fegyverként használja. A bot felső vége egy markoló kezet formáz, melyben egy lámpás függ láncvégen, a lánc többi része a bot köré tekeredik. A lámpás inaktív állapotában zöldes lidércfénnyel dereng, a képesség aktiválásakor fehér fénnyel világít. Mivel elengedhetetlen eszköz alapképessége életre hívásához, ezért kivétel nélkül mindig magánál tartja. Resurrección feloldásakor a lámpás összetörik, új formájában már nincs szüksége rá.

Parancsa: Liderar el Camino, Travesía (Vezess az úton)

Nayaressu
Resurrección: Valahol megrekedt félúton az evolúcióban. Denevérszárnyakat kapott, ám azok kifejletlenek maradtak, csupán a csontvázat kapta meg a szárnyakból, így azok még repülésre alkalmatlanok. Hátán és mellkasán külső bordázat jelenik meg, mintha valóban egy denevér csontvázát öltötte volna magára. Homlokán lévő maszkja tovább folytatódik feje két oldalán, denevér fülecskéket formázva. Hallásán ez a külső tényező se nem javít, se nem ront, viszont a képződött csontréteg megvédi füleit saját támadásának esetlegesen visszaverődött hullámaitól, azok hatásától. Ruhája az átalakulás után elveszíti kihívó jellegét, szabásában ugyan olyan marad, de a felső részen található kivágások nélkül.

Támadások:

Eco (Visszhang): Támadás során emberi fül számára nem érzékelhető ultrahangot bocsát ki, ám azt eredeti rendeltetésétől eltérőn nem tájékozódásra használja. A kibocsátott hangok szintenként különböző sérüléseket okozhatnak az ellenfélben.

Hatása resurrecciónra tett pontok szerint:

  • 0-4 diszkomfort érzet, szédülés, rosszullét - még csupán a belső fülre hat
  • 5-9 az előző hatások mellé némi fájdalom társul
  • 10-14 kisebb belső sérülések keletkezhetnek az alacsonyabb szintű mellékhatások mellett
  • 15-19 csontok törhetnek, az előző szintek hatásai továbbra is érvényesülhetnek

Fractal (Fraktál): A képesség aktiválásakor a használó teste különálló denevérek tömegére bomlik, melyek méretükben és kinézetükben is hasonlóak a valódi denevérekhez. Mindegyik Nayara tudatával rendelkezik, és képes önállóan, kötetlenül mozogni. A denevérek az eredeti alak hierrojával bírnak, sonidojuk is megegyezik, hollow képességeket viszont korlátozás nélkül használhatnak, még nagyobb hatékonysággal is, mint annak előtte. Egyszerre csak egyféle technikát alkalmazhat a tanultak közül, arra viszont egyenként, egy időben minden denevér képes. A megidézhető raj nagysága a lélekenergiától függ, 500 pontonként eggyel nő a denevérek száma. Amennyiben a denevérek több mint fele elpusztult a technika használata közben, lepecsételt formában ölt testet; más esetben resurrección alakban jelenik meg, melybe bármikor önként visszaalakulhat, de az elpusztult denevérek egyenként is csökkentik lélekenergiáját.

Árnyékénekek:

A három képesség szorosan összefügg egymással, lényegében egyetlen technika három szintje, így a második, illetve harmadik képesség nem aktiválható az előző szintek nélkül. A három képességre együttesen vonatkozó leírás:

Az ének kezdetén vakító fehér aura jelenik meg körülötte, mitől csupán körvonalai látszódnak. A fény valójában egy pajzs, mely ellenáll mind a fizikai, mind a reiatsu alapú támadásoknak, az által, hogy a használó valójában testetlen lesz. Míg az ének szól, a pajzs erősebb támadásokkal is kikezdhetetlen, hacsak önszántából nem szünteti meg, vagy valamilyen egyéb okból kénytelen félbeszakítani az éneklést, ez az állapot fennáll, míg az árnyékok egybe nem olvadnak a képesség harmadik szintjén. A pajzs csupán a használónak biztosít sebezhetetlenséget, kiterjeszteni nem lehet. A képesség használata teljes egészében behatárol minden más egyéb cselekedetet, ez alatt semmilyen más technika nem alkalmazható, ahogy a helyváltoztatás is legfeljebb lassú léptekkel tanácsos, minden más zavarná a koncentrációt, ami egy kevés odafigyelést igényel. A képesség egyetlen sebezhető pontja a használó által életre hívott árnyékalakok. Az árnyalakok nem sebezhetetlenek, képesek sérülés elszenvedésére, amennyiben azok áthatolnak a hierron, de nem éreznek fájdalmat, így kisebb sérülések nem lassítják le őket úgy, mint egy hús-vér ellenfelet. Bár nincsenek szerveik, olyan támadástól, ami egy élőlény számára is halálos lenne, attól a táncosok is semmivé foszlanak, „halálukkal” pedig a létrehozásukhoz felemésztett lélekenergia is elvész, az nem tér vissza a használóba. A képesség gyenge pontja az utolsóként talpon maradó táncos. Amennyiben nem oldja fel hamarabb, minthogy az megsérülne, vagy elpusztulna, annak sérüléseit a technika megszűnése után a használó jelképesen elszenvedi. A sérüléseknek nincs fizikai jele, viszont az érzés olyan, mintha valójában megsebezték volna. Az árnyék végtagjainak elvesztése esetén a használó azonos végtagjában bénulás áll be, mintha valóban elvágták volna a testétől (például amennyiben az árnyalak fejét választják el a testétől, utóbb a használó hosszabb időre eszméletét veszti), de igaz ez a test bármely pontjára, ami eltűnik az árnyékból. A „felépülés” bár nem igényel annyi időt, mint ha valóban megsebesült volna, amíg egészében vissza nem töltődik az elhasznált lélekenergia, a tünetek végig fennállnak.

Primera canción (Első ének): Az ének kezdetén saját árnyékából kiváló „táncosok” kétdimenziós, fekete sziluettek, amik bár felemelkednek a földről, mégsem lépnek át a valódi térbe, oldalnézetből szinte láthatatlanul vékonyak, akár egy papírlap, csupán szemből rajzolódnak ki egészen. Mivel nincsenek fizikai korlátaik, mint például a csontváz, rendkívül hajlékonyak, és szinte folyadék módjára képesek változtatni alakjukat, ennek ellenére érintésre ugyanolyan szilárdak, mint egy valódi test. Karjaik kezek helyett éles, ívelt pengékben végződnek. Az árnyékok ugyan a használó hierrojával és gyorsaságával bírnak, csupán fizikai támadásokra képesek, egyéb tulajdonságait nem veszik át. A sziluetteknek nincs tudatuk, teljes egészében gazdájuknak kell irányítania őket. Megidézhető árnyékok száma: minden 4. resurrección képzettségre tett pont után egy árnytáncost tud létrehozni.

Segunda canción (Második ének): Ezzel a technikával képes az ellenfél árnyékát életre kelteni, de az első technikájával ellentétben ezeket nem képes sajátjaival együtt irányítani. Ezeknek az árnyékoknak a különlegessége, hogy az elszenvedett sérüléseket továbbítják az ellenfélnek, ezért az Első énekben megidézett árnyalakok innentől kezdve nem az ellenfelet, hanem annak árnyékát veszik célba. A célpont árnyéka alapból mindentől függetlenül az ének ritmusára táncol, de az ellenfél képes lehet irányítani saját árnyékát, minél nagyobb a reiatsu kezelés képzettsége, annál jobban. Ehhez viszont koncentrálnia kell, ha ezt nem teszi, az árnyéka folytatja a táncot, kiszolgáltatottá válva a használó által irányított árnyak támadásainak.

Tercera canción (Harmadik ének): Az első két énekben megidézett táncosok a földbe olvadva az ellenfél valódi árnyékába térnek vissza és fekete tócsává egyesülnek a talajon, melyből kiemelkednek és őt körülölelve rátapadnak. A csapda ezen felül hasonlóan működik, mint egy mocsár, így minél jobban küzd a benne álló, annál kevésbé képes szabadulni belőle. Amennyiben erre rájön, és teljes nyugodtsággal tűr, úgy a folyamat visszafordul, az árnyékok visszahúzódnak és eleresztik – a használónak ezen a ponton már nincs irányítása az árnyékok felett. Ha viszont az árnyékok teljesen ellepik az áldozatukat, akkor egy robbanás következik be az árnyékrétegen belül, mellyel véget ér a technika.

Community content is available under CC-BY-SA unless otherwise noted.