Riichi Sato

Riichi Sato

Kanji	利血里
Adatok
Született	1985. 06. 20.
Kor	27
Faj	Ember
Nem	férfi
Magasság	183 cm
Súly	80 kg
Hajszín	barna árnyalatai
Szemszín	barna
Bőrszín	fehér
Vércsoport	AB
Különleges ismertetőjegyek	FaTal erroR!
Politikai hovatartozás
Hovatartozás	Emberek világa
Foglalkozás	énekes, model, üzletember
Partner	Hoshi Ikari (Umi) Torao Sorajin (Sky)
Személyes információk
Családi állapot	egyedülálló
Rokonok	Jiāng Lim (anya) Sato Taiki (apa) Ming Sato (nővér) Bao Zhu (Ming kisfia)
Különleges képességek
Képesség	látja a szellemeket megálmodja a jövőt

Riichi Sato (keleten Sato Riichi), becenevén Rii, Karakura Town-ban alapított FaTal erroR! nevezetű együttes egyik énekese, emellett model és fontos üzletember. Félvér, édesanyja kínai, édesapja japán származású.

Megjelenés, személyiség:[]

Magas, izmos testalkatú férfi. Szemszíne barna, haja fekete, mely keretezi markáns, férfias arcformáját. Frizuráját személyre szabott fodrászai a legfrissebb trendnek megfelelően alakítják. Festésénél általában a barna szín széles palettáján ugrál, mikor mit várnak el tőle. Szerződésével beleegyezett a teljes külső átalakításba, így megjelenésére a cég fordít teljes figyelmet. Bőrszíne egyező az ázsiai sztenderddel. Öltözködése igen változatos. Hivatalos megjelenéseknél elegáns ruhákat visel, kedvencei közé tartoznak az öltönyök, és sötétszínű zakók többsége. Ilyen alkalmakkor nyakkendővel, mutatós karórával egészítik ki szemrevaló kinézetét. Modelkedéséből adódóan rengeteg stílusban megmutatkozik. Hétköznapi életében is színes ruhatárral rendelkezik. Céges ügyintézésekkor kényelmesebb, de hasonlóan elegáns vonalat részesíti előnyben, stúdiófelvételekkor, vagy próbák alkalmával már jóval lezserebben öltözködik. Fellépésekkor fő stylelist-juk, Touma Vance McCay felügyel a ruhák megtervezésére. Rii kötelezve van arra, kövesse az adott divatot. Mivel hozzászokott ahhoz, egy nap többször is át kell öltöznie, nem okoz neki problémát a folyamatos stíluskövetés. Tudván, bárhová követhetik az elvakult paparazzik kezükben fényképezőgéppel, sosem lép ki házából rendezetlenül. Ha nyugalomra vágyik, igyekszik teljes inkognitót felölteni, ami vagy sikerül, vagy nem. Vakuvillogást elkerülve mindenhova kocsival közlekedik.
A kamerák előtt igazi vezetőként viselkedik: hidegvérű, komoly, magabiztos és megfontolt. Sajtónyilatkozatokkor szívesen beszél és válaszol kérdésekre. Magánéletét érintő kérdéseknél elenyésző válaszadása. Ha teheti, ezt mindig kikerüli. Beszédkészségével mindenkit levesz a lábáról, álláspontját elhiteti a tömeggel. Képes meggyőzni az embereket az adott tény ellenkezőjéről. Ravasz, talpraesett és rendkívül nyitott. Szervezkedő típus, a cégen belüli ügyeket is szívesen intézi. Businessman-ként rendezgeti papírjait az irodában, mobiltelefonja pedig folyton csörög. Órákig tárgyal más cégekkel, újabb szponzor reményében. Kompromisszumképes, ha ép érveket sorakoztatnak elé. Mérlegel és dönt. Legtöbb esetben az övé a döntőszó. Mindennek ellenére elfogadja más véleményét, esetleg nem tulajdonít neki túl nagy jelentőséget. Kissé akaratos, de ha belátta nincs igaza, elfogadja, és próbál korrigálni. Az értelmetlen, gyerekes vitahelyzeteket nehezen kezeli, ezért könnyen dühbe gurul. Ilyenkor kikelve magából ordítozik a másik féllel. Nem figyel beszédére, ekkor jól hallható falusi tájszólása. Érzelmeit nehezen fejezi ki, sok esetben rosszul reagálja le az eseményeket. Bajos rávezetni dolgokra, így célravezetőbb, ha nyíltan beszélnek vele. A váratlan helyzetekre nincs mentőöve, ezért többször kellemetlenül érzi magát. Intim, saját gondolatairól ritkán beszél, magától pedig soha. Hatalmas falat kell megugrania annak, aki valóban meg akarja ismerni az igazi Riichi Sato-t. Ennek ellenére igazi társasági lény. Kedveli a puccos partikat, klubokat, vagy estélyeket, ahol bárkivel képes szóba elegyedni. Hangulatáról gondoskodik, az alkoholt nem veti meg, könnyen legurul egy este alatt néhány kör. Még oldottabb állapotában ezer örömmel flörtöl szép, dekoratív hölgyekkel. Igazi Casanova-ként ismerhetik barátai, zenésztársai.
Magánéletét és munkáját tökéletesen kettészedte. Karrierista beállítottsága miatt sokszor vállal különbféle munkákat az együttes mellett. Termékek reklámarca, és divatmárkák modelje. A médiában keresett személy. Sok rajongója ellenére, szép számmal akadnak utálói, akik állandó jelleggel próbálnak életére törni. Az embereket nem ítéli el, elfogadja, nem szeretheti mindenki. Fenyegetésekre nem torpan meg, nyilatkozatainál is sokszor hangsúlyozza, remekül érzi magát. Zenésztársai és barátai számíthatnak rá. Segítséget, vagy tanácsot kérnek tőle, igyekszik hasznukra lenni. A banda egyik összetartó ereje. Hangulata percről-percre változhat, ezért nehéz megérteni, viszont természetét meg lehet szokni. Hangja szinten tartása mellett remekül táncol, tudását szívesen megcsillogtatja a színpadon. Nem gőgös, mindenkinek hagy szabad helyet, ahol hasonlóan kibontakozhatnak. Szabadidejében szívesen utazgat, sportol, vagy családjával tölti idejét. Szeretteiért megtesz mindent. Szívéhez legközelebb álló emberekkel oldottan viselkedik, poénkodik, sokat beszélget. Ritkán szórakozik önfeledten, ezeket a perceket meg kell becsülni.

Forrás:[]

Riiphoto — Magazinban megjelent reklámfotó.

Életben való megjelenés, szinkronhang: Jung ’U-know’ Yunho
Theme song: Jung Yunho - Checkmate (solo version)
Battle theme song: f(x) – Beautiful Stranger

Érdekességek:[]

Születési hely, idő: Japán, Tokió, 1985. 06. 20.
Állandó lakcím: Japán, Nyugat-Tokió, Karakura Town, Óváros, 2. kerület - Karakura Honchou
Kedvenc étel: ramen, kacsasültek
Kedvenc ital: Moet & Chandon és Dom Perignon pezsgő
Kedvenc szín: barna, fehér
Kedvenc színész, színésznő: Watanabe Ken, Kiritani Mirei
Kedvenc énekes: Lana Del Ray
Kedvenc parfüm és márka: Lacoste
Káros szenvedély: dohányzás
Kedvenc cigarettamárka: LUCKY STRIKE Menthol Lights
Kedvenc mobiltelefon márka: iPhone

Egyéb:
• távollátó, olvasáshoz szemüveget visel
• balkezes
• nem szereti a csípős ételeket
• allergiás a curryre
• gyerekkorában világutazó akart lenni
• leghosszabb kapcsolata 2 évig tartott
• bántják látását a kontrasztos színek
• egyszerű kézkrémtől kiütéses lesz
• 3 látható sebe van: 1 bal arcfelén (gyerekkori incidens), 1 jobb combján (stoplis futballcipőtől), 1 végig, jobb alkarján (betörte a bejárati ajtó ablaküvegét)
• dalszerzés közben bort fogyaszt
• ihletei legtöbbször barátaival való beszélgetései közben támadnak
• sosem sírt nyilvánosság előtt, erős vezetőként szerepel

Történet:[]

A családfáról:[]

Nagyszülei, anyai ágon Kínában éltek, Szecsuan tartományban, Chengdu-ban. Nagyapja, Jiāng Gang 1923. 11. 06.-án született, nagyanyja, Yǐn Jia pedig 1924. 05. 19.-én. Mindketten a „Hibiszkusz-városban” éltek. 1925-ben tört ki az egész országot érintő polgárháború, amely 25 éven keresztül tartott, a gyerekek ebben nőttek fel. 15 éves korukban ismerték meg egymást, egy ünnepségen, ahol tradicionális zenét adtak elő. A nő guzheng-en, addig a férfi okarinán játszott. A háború kavalkádjában nem maradt senkijük, egymást támogatva vészelték át a zűrzavart. Harmincas éveikben született meg egy szem lányuk, Jiāng Lim, 1957. 04. 17.-én. Az 50-es évek derekán Kína helyzete rendeződött, megalakult a Kínai Köztársaság, viszont a család teljesen elszegényedett, így gyermeküket 18 éves korában megszöktették Japánba. A szigetország rohamosan fejlődött, Lim pedig annak reményében érkezett, új életet kezdjen. Egy apró faluban helyezkedett el, mint földműves. Rizsföldeken dolgozott, nyugalmas vidéki környezetben.

Apai ágon japán nagyszülei Osaka-ban születtek, szintén a 20-as évek elején. Mindkét tagja halászcsaládból származott, szüleik barátsága miatt ismerték meg egymást. Sato Hachirou részt vett a második világháborúban, harcban elszenvedett sérülése miatt korán leszerelt és visszatért feleségéhez, Tsukuda Etsuko-hoz. Fiuk, Sato Taiki 1951.03.28.-án született szintén Osaka-ban. 1972-ben, 21 éves korában, édesapja példáját követve csatlakozott a hadsereghez. A hadtestet egészen Shimonoseki-ig vezényelték, ott állomásoztak egy ideig. Itt találkozott Lim-mel, aki az egyik helyi kocsmában dolgozott takarítóként. A férfi kimenőt kapott estére, így barátaival betértek a legközelebbi szórakozóhelyre. Egy véletlen balesetnek köszönhető, hogy Taiki felfigyelt a nőre. Történetük tipikusan romantikus hangvételű. A férfi leszerelésének idejéig folyamatosan levelezett a lánnyal. Hadviselésének lejárta után ismét felkereste, és még az évben összeházasodtak. 1978.02.14.-én született meg első gyermekük, Sato Ming. Általános iskoláját Osaka-ban, majd későbbi tanulmányait Kínában végezte, és ott települt le. Politikai életben helyezkedett el, férje Zhu Kyung, politikus. Közös gyermekük Zhu Bao, aki 2007.12.03.-án született, Sanghajban.

Sato Ming: 1978.02.14.-én született Shimonoseki-ben. Karrierista. Kevéske szabadidejében szívesen festett tájképeket vagy természetfotókat készített. Általános iskoláját Osaka-ban végezte, nagyszüleinél lakott, első iskolás éveiben legnagyobb karácsonyi ajándéka egy zongora volt. Ritkán látogatott haza, de akkor boldogan ült a hangszer elé. Hamar felismerték a benne rejlő tudásvágyat, ezért későbbi tanulmányait Kínában végezte, hasonlóan nagyszüleinél megszállva. Szüleitől korán elválasztották, minden idejét kivette a tanulás. Egyetlen mentőöveként a folyamatos tanulás szolgált. Nem akart úgy járni, mint szeretett szülei, akik kevés pénzért, egész álló nap robotoltak a piacon. Főiskolai tanulmányai elvégzése után, szerencsésen elhelyezkedett a politikai életben. Japán Nagykövetség kínai központjában dolgozott, ott ismerkedett meg későbbi férjével, Zhu Kyung-gal. 2007-ben született meg közös gyermekük, Bao. A család csak ünnepekkor utazott Japánba, ahol maximum 1 hetet tölthettek el. 2010 telén autóbalesetben elvesztette férjét, Ming pedig tolókocsiba került. Hosszan elnyúló kómája 2 évig tartott. Azóta szüleiknél gyógyul. A kisgyermekért egyelőre Rii felelős, aki 2 hetente hétvégén átviszi a szülői házba Bao-t. Rii mindig úgy intézi teendőit, hogy ne ütközzön az anyalátogatással. Ming napról napra erősebb. Mikor kisfiával tölti idejét, boldog, gyengít depresszióján.

Zhu Bao: 2007 telén született Sanghajban, szülei Sato Ming és Zhu Kyung. 3 éves korában került Rii-hez. Autóbalesetben elvesztette apját, édesanyja pedig megrokkant. A kocsi nekicsapódott az autópályán a szalagkorlátnak, kipörgött és frontálisan ütközött egy másik személygépkocsival. Az apró gyermek csak karcolásokat szerzett, a babahordozó sokat tompított a becsapódáson. Bao egy nagyon mosolygós, ám szégyenlős kisfiú. Kis idejébe telik, új emberekkel ismerkedjen össze. Ha feloldódott, folyton cseverészik, be nem áll a szája. Megmutogatja összes játékát az újonnan érkezőknek, és egész meséket kerít egy-egy plüssének. Nagyon eleven, beéli az egész házat. Ha jó idő van, szívesen sportol Rii-vel. A férfi nagy örömére lelkesen tanul a lurkó futbalozni. Esténként saját helyén éri az álom, azonban az éjjel folyamán, álmoskásan kiszökik, és Rii-vel alszik. Átöleli a férfi karját és édesdeden folytatja szundiját. Nehezen szokja meg az új dolgokat, saját tárgyaitól nem egykönnyen válik meg. Rii-t földöntúli erővel szereti, az egyetlen ember, akire igazából hallgat. Szabadidejükben le nem szakadnak egymásról, mindent együtt csinálnak. A férfi szívesen játszik vele, sportra tanítja, vagy épp egyszerűen közösen tévéznek. Remek memóriával lett megáldva, édesanyja eszét örökölte. Mindent megjegyez, és ha valami elfelejtődne, nem rest emlékeztetni róla környezetét. Bao az óvodában halk, visszahúzódó kisgyerek volt (ellentétben otthoni viselkedésével). Iskolára készülve lelkesen tanul számolni és szívesen nézeget különböző magazinokat, könyveket, hogy ismerkedjen az írásjelekkel. Minden jel arra mutat, élvezni fogja az iskolakezdést. Rii pedig idegeskedhet az új környezettől.

Rii iskolás évei:[]

Általános iskola:
Megszeppent, visszahúzódó kisfiúként lépett be a Shimonoseki-i általános iskola hatalmas ajtaján. Nővérével ellentétben az első 6 évet a helyi intézményben járta, szülei döntése alapján. Lányuk példájából okulva, a lehető legközelebb akarták maguk mellett tudni fiukat. Elhatározásuk másik oka, Rii félénk, gyámoltalan viselkedése volt. Nem hitték, egyedül képes megbirkózni a feladatokkal. Ezért mindentől úgy féltették, akár a tűztől. Fojtogató szülői gondoskodás ellenére a fiú beszoktatása lassan sikerrel járt. Második évre megilletődöttségének nyomát sem tapasztalták tanárai, vagy diáktársai. Egyre többször csapódott bátrabb fiúk csoportjához, akikkel rengeteg galibába keveredett. Szerencséjének köszönhetően, ő sosem került bajba. Mindig tudta, meddig mehet el. Elegendő vagányságot megtanult, azonban iskolai eredményeit sem hanyagolta el. Köszönhető szülei kompromisszumképes nevelésének. Nem tiltották barátaitól, szabadidejében velük játszhatott, viszont lelkére kötötték, tanulni fog. Úgy gondolták, elleneznék szabadságát, pusztán dacból ellentétesen tenne. Az általános iskolában leginkább a japán órák kötötték le figyelmét. Tanárai felismerték remek versmondó képességét, amit tovább akartak fejleszteni. Sok helybéli, és megyei versenyre szorgalmazták, melyekről sosem tért haza üres kézzel. Halom oklevelet bezsebelve szerepelt iskolai színdarabokban, ahol felváltva énekelt és szövegeket mondott. A sikereket szülei sem hagyták figyelmen kívül, ezért egyre többször noszogatták, foglalja el magát olyan dologgal, aminek köze van a zenéhez. Legjobb elfoglaltságnak pedig Ming zongoráján való klimpírozás bizonyult. Kezdetleges félre ütött hangokat fokozatosan felváltotta az ütemes, kellemes dallamok széles skálája. Ekkoriban természetesen Rii jobban értékelte a barátaival való közös játékot, mint gyakorlást, de szófogadó gyerekként hallgatott szüleire. Ez alapozta meg jövőjében leszögezett céljait.

Középiskola:

Szülei a kisfiuk útját toldozgatva határozták el magukat, hozzá illő középiskola után néznek. Merész elhatározásuk végül egy Karakura Town-i privát iskolára esett. Zenei tagozatra íratták, és 1991 telén Osaka-i nagyszüleihez költözött. Kivitelezhetetlen lett volna, minden nap repülőgéppel kelljen közlekednie, hogy eljuthasson az iskolába. Szülei ugyan eleinte ódzkodtak az elképzeléstől, de semmiképp nem akarták, hogy elvesszen Rii tehetsége. Tehát rábólintva kísérték ki fiukat az év végén az Osaka-ba tartó repülőhöz. Nagyszülei szakavatott felvigyázókként köszöntötték unokájukat. Hatalmas lelkesedéssel tervezte napjait, az iskola megkezdéséig. Egyszerű, falusi környezetben nevelkedő gyerekként, óriási lehetőségként élte meg Osaka-i felköltözését. Lelkesen rótta a metropolisz utcáit, és nem győzött ámuldozni. Teljesen be volt sózva, milyen lesz Karakura. Miután teljesen berendezkedett nagyszüleinél, napokat számolva várta az iskola kezdetét.

1992 tavaszán örömmel öltötte fel az iskola egyenruháját. Egyetlen dolog bosszantotta, sokat kell utaznia vonattal, órarendje pedig estébe nyúlt. Ennek ellenére első napja remekül telt el, azonban hazafelé menet, a pályaudvaron kellemetlen társaság került mellé. Kipécézve maguknak az iskolás srácot végül kötözködni kezdtek vele, elvették pénztárcáját, és alaposan ellátták a baját. Ebből az incidensből származik bal arcfelén „harci” sebe, amit akkor szerzett, mikor szerencsétlenül megfejelte a pad szélét. Pórul járva és megszégyenülve zárkózott be szobájába pár napra. Remek kezdés után elhatározta magát, kiáll magáért, ha kell. Szülei ettől az egy dologtól tiltották vehemensen: ne verekedjen. Nagyon jól ismerte azokat a fogásokat, amit a vidéki srácok alkalmaztak. Titokban néha kipróbálta egy-két rosszarcú osztálytársán, de valós helyzetben sosem merészelte. Azonban az incidens teljesen megváltoztatta Rii gondolkodását. Életében ez jelentette az egyik legnagyobb fordulópontot. Lázadó tinédzserré vált. Szókimondó, és hideg lett az emberekkel szemben. Nem barátkozott túl könnyen, ráakasztották a „magányos farkas” jelzőt. Neki nem tetsző tanároknak, minden szemrebbenés nélkül visszafeleselt. Egyre többször fordult meg az igazgatóságon, ahol sok esetben kimagyarázta magát. Egyetlen mentsvára, remek tanulmányi eredménye volt. Az igazgató éppen ezért, minden kihágását elnézte. Megrovói ugyan szaporodtak, nem befolyásolta átlagát.

Első év végére megnövesztette a haját, újabb okot adva arra, rászálljanak a tanárok. Ez nagyszüleinek sem tetszett, de Rii-t abszolút nem izgatta aggodalmuk. Ennek ellenére tett hatalmas, és drasztikus lépést. Összespórolt pénzéből Karakura Town-ba költözött az iskola diákjainak fenntartott lakásba. A két szobás kollégista-szállón 2 sráccal osztozkodott. Sokat nem beszélt velük, de nem zavarta különösebben jelenlétük. Elviselte a helyzetet. Még ez év végén történt, hogy nagyobb verekedésbe keveredett. Az iskola népszerű srácával vívta meg nagy jelentőséggel bíró csatáját, melynek kiváltó oka egyszerű figyelmetlenségéből származott. Az ebédlőben nekikoccant a válla, ami biztosan sértette a gőgös felsőbb évest. Szó szót követett, az indulatok pedig elhatalmasodtak. Senki nem számított arra, Rii érzelemmentes képpel kever le a diáknak tipikus, falusi sallert. Győztesen kikerülve a bunyóból, egyre többet emlegették. Nem hitte volna, megszerzi magának az iskolai hierarchia legmagasabb rangját. Innentől számítva megoszlottak róla a vélemények. Sokan csodálták, akadtak, akik nem beszéltek róla. viszont mindent összességében véve, mindenki távolságtartó volt vele szemben. Rii pedig nem tulajdonított neki nagy jelentőséget. Ugyanúgy járt órákra, ebédelt, és focizott az iskola fociklubjában. Második évében csatárként mutatkozhatott a pályán. Vezetői hajlama egyre jobban megmutatkozni látszott, szép eredményeket értek el a csapattal. Mikor pályára lépett, megszűnt a világ létezni. Csak a labdára és játékostársaira koncentrált. Vérengző vadállatként lépett oda ellenfeleinek, ha kellett. Nem félt attól, baja eshet. Újabb sebhellyel tavaszi mérkőzésen gazdagodott, mikor alaposan megtaposták jobb combját. A stoplis cipő miatt elhúzódott gyógyulása. Alig bírta kivárni, újra játszhasson. A rajongói meg szép számmal gyűltek, főleg a gyengébb nemből. Valentin napkor rengeteg édességgel rohangászó lány állította meg, szekrényébe pedig számtalan szerelmes levelet dugdostak. Az ilyen ajándékokat sosem fogadta el. Mindet visszautasította az utolsó darabig. A leveleket kukába hajította, a lányokat sorra elhajtotta. Nagyon idegesítette, nincsen nyugodt napja. Semmi másra nem vágyott, csak pihenésre. Éppen ezért töltötte ebédszüneteit az iskola legbékésebb környezetében, a felső könyvtárban. Ebből következően rászokott az olvasgatásra. Harmadik évében ismerkedett össze későbbi zenésztársával, és jó barátjával, Umi-val. Találkozásuk kellemetlen helyzetből alakult. Rii a könyvtárból tartott órára, mikor feltűnt neki, nagy tömeg hömpölyög a folyosó végén. Sóhajtozva bosszankodott, kénytelen lesz átverekednie magát rajta. A közelében fogadta a látvány, földön fetrengő alsóbb évest, saját osztálytársai próbálják móresre tanítani. Nem kellett neki több, kilépjen a tömegből, és felkérje a srácokat a távozásra. Azok pedig meghúzva magukat el is ballagtak szégyenükben. Ezek után kinyújtotta kezét, és felsegítette a megrémült fiút. Részéről ennyivel le volt tudva az eset. Érzelemnek egy halovány jelét sem mutatva hagyta háta mögött az előbbi alakot, énekórára sietve.
A balhé után pár nappal ismét összekeveredett vele, hasonló galiba miatt. Rii a könyvtár ajtaján lépett ki, kezében egy katonai témát felölelő könyvvel, mikor frontálisan ütköztek vele. Kihullott kezéből olvasmánya, és rádermedt előtte szorgalmasan hajlongó diákra. Felismerést követően hallgatta végig mondókáját, köszönetére pedig ráhümmentett. Ettől a perctől fogva pedig fokozatosan kialakult a kettőjük szoros kapcsolata. Az iskolában futótűzként terjedtek a pletykák és összeesküvés elméletek. Rengetegen ellenezték kettejük barátságát, de -legnagyobb meglepetésre- Rii-t abszolút nem érdekelte mások véleménye. Nem zavarta a srác közelsége, kis idő után úgy tekintett rá, mint legjobb barátjára. Iskolán kívül is rendszeresen találkoztak, nyári szünetekben sokszor jártak át egymáshoz. Hűséges, szeretetéhes fiúként tekintett Umi-ra, akire szépen ráragasztotta a pincsi jelzőt. Teljesen mindegy volt, hányszor vesztek össze, milyen méreteket öltött összeverekedésük, vagy együtt ücsörögtek igazgatóságon másra köpködve, a végén mindig sikerült kibékülniük. Viharos kapcsolatuk ellenére szoros kötelék fűzte össze kettejüket. Rii végzős éveiben járt, mikor Umi bemutatta neki csapatuk későbbi, harmadik tagját, Sky-t, egy ebédszünet keretei között. A srác abszolút nem volt lelkes, újabb személlyel gyarapodna duójuk. Talán irigységből, talán puszta gőgéből adódóan, de két kézzel ellenezte a könyvmoly diák jelenlétét. Nagy veszekedéssel zárult első találkozásuk. Rii nem tervezte, újból találkozni kíván vele, de Umi hajthatatlansága kitartott egészen ballagásáig. Az év végére sikerült mindkettejüket összeszoktatni, és kialakult barátságuk. 1998.-ban a srác elballagott, eredményes vizsgát tett, két barátjával pedig alaposan megünnepelte. Annak ellenére, kimaradt a középiskolából, ígéretet tett, keresni fogja zenésztársait. A nyáron végül merész elhatározásra jutottak: egy bandában akarnak zenélni. Az ötlet Umi-tól származott, a háttérmunkákért Rii felelt. Bőszen tervezgették közös vágyálmukat, azonban Rii-nek megoszlott figyelme. Erősen gondolkodnia kellett azon, mit kezdjen az életével.

Fősikola:

Az együttest tervezgetve, arra is figyelnie kellett, milyen pályát válasszon magának. Szeretett eljátszani a gondolattal, egyszer híres zenész lesz, de kellett valami biztos megélhetési pont. Ezért határozott úgy, megpróbálkozik az egyik Tokyo-i privát főiskolával, ahol marketing szakra adta be jelentkezését. Felvételijén eredményesen teljesített, be is került a tanszékre. Azonban szembesülnie kellett azzal, ha komolyan gondolja, változnia kell. Első körben, szívfájdalommal megszabadult évek szorgalmas munkájával növesztett, hosszú tincseitől. Új külsővel, és tökéletesre vasalt egyenruhában kezdte meg a főiskola első évét. Teljesen új emberként mutatkozhatott be, eltökélt volt. Levesébe senki nem piszkíthatott bele. Úgy akart elismerésre szert tenni, tudásával tűnik ki. Gondolatától senki és semmi nem tántoríthatta el. Gondolta Rii. 2 évig minden a megfelelő mederben folydogált, azonban szembesülnie kellett a ténnyel, szerelmes lett. A nála egy évvel fiatalabb lány esete, gyökeresen megváltoztatta későbbi gondolkodását.

Hina Asena hasonlóan marketing szakos diák volt. Megismerkedésük véletlennek köszönhető. Rii felkeresve az iskola könyvtárát kutatott szakirodalom iránt. A polcok között szlalomozva bújta a könyvcímeket. Kiszúrva a megfelelő könyvet nyúlt irányába, mikor filmvászonra illő mozdulattal ragadta meg ismeretlen kéz az olvasmány gerincét. Meglepetten pillantott oldalra, ahonnan hasonlóan figyeltek fel rá kíváncsi szemek. Zavart helyzetéből csak egyszerű kérdéssel tudta kivágni magát: „Te is vizsgára készülsz?” A beszélgetés könnyen gördült előre, köszönhető egyező szakirányuknak. a könyvtárban hosszasan elbeszélgettek tanulmányaikról, mikor végül Rii felajánlotta segít felkészülni a lánynak előrehozott vizsgájában. Azonos témakört kellett tanulniuk, így nem látta akadályát, együtt tanuljanak. A felkészülés periódusa alatt minden nap találkoztak, idő előrehaladtával pedig egyre szabadabban beszélgettek. Miután mindketten sikeres vizsgát tettek, Rii elhatározta magát, randevúra hívja a lányt. Egyszerű dolgot tervezett. Elcsábította Asena-t, Tokyo egyik legmagasabb épületéhez, ahova belógtak, és tetejéről megmutatta neki a város éjjeli fényeit. Miközben a lány lenyűgözve figyelte a metropolisz vibráló színkavalkádját, addig előhorgászta zsebéből az apró dobozkát, mely ezüst karkötőt rejtett. Ezzel a kis ajándékkal kérte meg, legyen a barátnője. A lány rábólintott kapcsolatukra, majd hétfőn, kézenfogva érkeztek meg a főiskola épületébe. Szerelmük 2 évig tartott, felölelve rengeteg szép pillanatot. Rii annyira szerette Senna-t (így becézte barátnőjét), sokáig azt tervezte, egyszer feleségül veszi. Kapcsolatuk csak 1 évig volt szenvedélyes. A srác eredményei rohamosan romlani kezdtek, ezért sokadszori tanári figyelmeztetésre végül belátta, tanulmányait kell előtérbe helyeznie. Ez pedig Senna-nak nem tetszett. Szerelmük második felében egyre kevesebbet töltötték együtt az időt, minek botrányos befejezése lett. Egy estébe nyúló előadás után nem megszokott útján igyekezett haza. Átvágva a nagyvároson elhaladt egy előkelő étterem mellett, aminek hatalmas ablakán véletlenül belesett. Elegáns ruhában ücsörögtek, méregdrága pezsgőket fogyasztva. Irigyelte az ilyen embereket, hasonló nyugalommal és boldogsággal akart vacsorázni. Pont úgy, mint egy elismert üzletember. Ahogy jobban végignézte az asztalokat, az ablakhoz közel eső kétszemélyesre terelődött figyelme. Egy jóvágású férfi fogta egy nő törékeny kézfejét, amin ismerős karkötő csillogott. Mikor rápillantott arcára, a döbbenettől földbe gyökereztek lábai. A nő Senna volt, tetőtől-talpig ragyogásban. Önfeledten nevetett egy másik férfi társaságában. Még egy percig nézte. Mardosta a fájdalom, ezért minél előbb el akart menekülni a helyszínről. Leírhatatlan érzések tomboltak benne. Másnap felkereste a lányt, kirángatta az előadásról és az iskola tetőterén, kikelve magából kérte számon. „Számíthattál volna rá. Hagyj békén és… legközelebb ne rendezz jelenetet.” Ezek a mondatok kitörölhetetlenül beleégtek Rii memóriájába. Hogy megcsalták, sosem tudta megemészteni. Egy ilyen tragikus befejezéstől pedig 180°-os fordulatot vett nőkről alkotott képe. Mivel eltűnt tanulásának visszatartó ereje, nyugodtan tudott koncentrálni feladatára. Időbe telt túllendülni sérelmén, de nem akart többet rágódni rajta. Utolsó évét végigtanulta, szabadidejében is a könyveket bújta. Szakmájába temetkezett, addig sem gondolt magánéletére. Nem vágyott senki társaságára, egyedül akart élni. Iskola melletti munkájából összeszedett pénzből, kis legénylakását továbbra is fent tudta tartani. Elpusztíthatatlannak érezte magát.