FANDOM


Név: Sharur (akkád) Sethi (egyiptomi)

Sharur
Sharur
Adatok
Született ismeretlen
Kor Ismeretlen
Faj fegyver
Nem Férfi
Magasság 2 m
Súly ismeretlen
Hajszín sötét
Szemszín vörös
Bőrszín enyhén kreolos
Különleges ismertetőjegyek vörös macska szemei
Politikai hovatartozás
Hovatartozás Ninurta-Ra’im-Zerim
Korábbi hovatartozás Egyiptomi alakváltó falka
Foglalkozás fegyver
Partner Ninurta-Ra’im-Zerim

Komoki Daniel Hiroto (Namru)
Ushum
Draeil

Személyes információk
Családi állapot Nőtlen
Rokonok Tefnut - Anya

Byakko - Apa

Különleges képességek
Képesség Villám - elektromosság

Kinézet: Szerkesztés

  • Emberként:két méter magas, enyhén kreolos bőrű férfi. Haja sötét, általában hosszú, derékig érő, a szemei vörösek.
  • Lénykén: Egy fekete alapon vörös csíkos tigon
  • Fegyverként: Egy pár khopesh.


Jellem: Szerkesztés

Sharurban tökéletesen keveredik a tigrisek játékos kedvessége, és az oroszlánok méltóságteljes ereje. Míg azokkal, akiket kedvel, szinte kisfiúsan tud bolondozni, addig akiket nem ismer, távolság tartóan közömbös, vagy akiket kifejezetten nem kedvel, azokkal szemben akár a veszélyes vérszomj is előbújhat belőle.

Általánosságok Szerkesztés

Noha félvér, de két isten gyermeke. Anyja Tefnut istennő, Apja Byakko, a nyugat örzője. Tökéletes ragadozó, ám nevelőjével Ninurta-Ra’im-Zerim-el  ellentétben nem szokott rá az emberevésre. Kölyökként Tefnut, hogy megóvja Shu haragjától, kicsi korától egy macska alakváltó falkába helyezte el. Ott találkozott aztán Darmore~ral, akivel úgy döntött, a férfi tiltakozása ellenére is, hogy vele tart. Ninurta~val kötött egyessége alapján a mantikór fegyverként tudja használni, de cserében jelentős szabadságot élvez az Élők Világában. 

Történet Szerkesztés

Tefnut, az egyiptomi istenség, a nedvesség, a pára és a víz istennője, Shu a levegő istenének a ikertestvére és felesége. Ra Napisten leánya. Shu~val mind a ketten oroszlán istenségek. Egy alkalommal Tefnut megelégelve a férfiak viselkedését dühében elhagyta nem csak őket, de egész Egyiptomot. (Vele együtt a nedvesség, és a víz is eltűnt Egyiptom területéről. Szörnyű aszály sújtotta a földet) A legendák szerint Núbiába pusztított oroszlán formában. Valójában jóval messzebb keveredett. Egészen Közép Ázsiáig, ahol is Byakko~val az útjaik keresztezték egymást. Nem volt túl hosszú idő, amit együtt töltöttek, ám Tefnut a mai napig kedves emlékként őrzi az ázsiai tigris isten emlékét. Már  a Núbiai sivatagban lelte meg az utána küldött Shu és Thoth isten. Onnan aztán haza is vitték. Otthon derült csak ki, hogy várandós lett, méghozzá az ismeretlen tigris isten gyermekével. Eltitkolta mindenki elől a várandósságát. Egyedül Thoth~al osztotta meg a történetét, aki segített neki megőriznie a titkát, majd mikor a világra hozta a kis tigont, a tudás íbisz fejű istene elrejtette az újszülöttet Shu haragja elől. Ismerték az oroszlán természetét, hogy az idegen kölyköt, már puszta féltékenységből és felindulásból is képes lett volna megölni.

Thoth azonban a csecsemő nyomait tökéletesen eltüntette, magát a gyermeket pedig egy alakváltó falka gondjaira bízta, miután a Sethi nevet adta neki elvégre a sivatagból valósi. (ott találták meg Tefnut)  Az alakváltó falka maguk közül valónak nevelték a gyermeket, noha mindig is érezte, hogy más mint a többiek a falkából. Kívülállónak érezte magát, kissé talán kiközösítettnek. Érezte, hogy tartottak tőle a többiek, noha ők maguk sem ismerték az eredetének a titkát.  

Ez aztán rá is nyomta a bélyegét. Befele fordult, kissé megvadult. Nem tudta miért féltek tőle. Elejébe próbált, főleg kisebb korában közeledni feléjük, nyitni, ám folyamatos távolság tartásba ütközött. Így egy idő után úgy döntött, hogy ha félnek tőle, akkor ad is nekik rá okot. Nem sodorta a falkát veszélybe, attól függetlenül, hogy így bántak vele (mégis csak egy istenség hozta el a tigonkát hozzájuk, nem nagyon mertek közvetlenkedni) a falka tagja volt, de egy idő után azért is morgós volt, ha csak rá nézett bármelyik. Tipikusan a falka fő bajkeverője lett. Amiért aztán megint csak megbüntették, és egy ördögi kör kezdődött. Galibát galibára halmozott, csak, hogy egy kis figyelmet kiköveteljen magának. Mindenki elkönyvelte, hogy a falu bajkeverőjeként fog egy semmirekellőnek felnőni. Ám arra senki nem számolt, hogy vadászok fogják felfedezni a falkát, és ez mindent meg fog változtatni. Az emberek azt állították, hogy menedékre van szükségük, és a macskák befogadták őket. Másnap reggelre már láncra verve ébredtek.

A falka alfája ne akarta, hogy bárki is embervérrel mocskolja be  a kezeit. Elvégre ők maguk is félig emberek! Így hagyták magukat elfogatni. Némán törődtek bele a történtekbe, egy kivétellel. Sethi nem volt ilyen békés természet. Nem tűrte a nyakörvet, ahogy a láncokat sem. Tombolni akart továbbra is, teljesen megveszett, amiért fogságba kényszerítették. Egészen addig, míg Ninurta-Ra’im-Zerim meg nem érkezett.  Arrakot vedelve igyekeztek átverekedni magukat a sivatagon, mikor egy átutazó képében érkezett meg hozzájuk a végzet. A mantikór előbb fel akarta vásárolni a karavánt, ám nem álltak kötélnek. Helyette kitervelték, hogy végeznek az idegennel, és elveszik az aranyát. A testét pedig a sakálok kegyeire bízzák. Míg ők tervezgettek, az idegen nem vesztegette az idejét ilyesmivel. Egyszerűen neki látott, hogy elpusztítsa őket. Következetesen és módszeresen ölte meg valamennyi vadászt, majd kiszabadította a macskákat. A falka alfájának a hangos nem tetszése torpantotta csak meg egy pillanatra, hogy ne lásson azonnal a lakomájához. Néhány szóval, és persze a nem kicsit ijesztőn parancsoló megjelenésével elérte, hogy maga az alfa hátráljon meg előle. Utána már végképp nem foglalkozott a többiekkel, a vele érkezett, épp hátasló alakjában tetszelgő lányával egyetemben neki láttak elfogyasztani az embereket. Mindenki elborzadva indult haza, Sethi~t kivéve. Őt valamiért nem rémisztette a látvány. Nem érezte visszataszítónak. Oda settenkedett az idegenhez, de az szemmel láthatóan nem akart sem osztozkodni, sem foglalkozni vele. Ettől függetlenül a kis tigon már döntött, hogy nem megy vissza haza a falkájával. Minden figyelmeztetés ellenére az idegen után eredt, és tisztes távolságból követte. Egészen addig, míg ájultan össze nem esett. Korábban három nap és éjjel kiláncolva, étlen-szomjan, folyamatos acsarkodás, és tombolással töltötte el a rabságának három napját. Ez kimerítette, és a sivatagi gyaloglás már soknak bizonyult egy idő után.

Ushum és Darmore is látták, és elismerték a fiúcska kitartását, és akaraterejét, így nem hagyták ott a sivatag közepén az ájult gyermeket. Helyette haza vitték. A sárkány lány vállalta a cipelését. A gyermeket Maahes templomába helyezték el, míg Darmore, aki felismerte a fiún Tefnut illatát, elment az istennőhöz, hogy beszéljen vele a gyermekről. Miután meghallgatta a kissé ugyan rejtélyes történetet, döntött a gyermek sorsát illetően. Az anyjával megegyezésre jutottak, hogy maga mellé veszi, és fegyvereként felneveli. Nem Sethi volt az első fegyvere Darmore~nak, és Tefnut pontosan olyan jól tudta, mint mindenki más az egyiptomi panteonban, hogy Namru is előbb a fia, és utána a fegyvere. Így hálásan bízta rá a gyermekét, aki ezek után már legálisan beléphetett az egyiptomi panteonba, mivel Maahes védelmét élvezte, még Shu sem emelhetett rá mancsot.

Innentől kezdve Atreia~n élt az új családjával. A távolság tartó, dühös rendbontásai, mivel figyelmet és szeretetet kapott, szép lassan átalakultak játékos csínytevésekké. A nővérke mellé egy bátyóst is kapott Namru személyébe, akit aztán előszeretettel lelkesedett, vagy épp rosszalkodott körbe. Apja mellett a testvérei képesek rá, hogy a néha túlpörgött tigonkát megnyugtassák és /vagy visszafogják.  

Fegyver formája egy pár Khophes lett. Amit hihetetlen büszkeséggel mutogatott a testvéreinek, meg úgy mindenkinek, mikor sikerült először átalakulnia és azt az alakját előhívnia.  

Az apja Szerkesztés

Noha Ninurta-Ra’im-Zerim~et az apjaként szereti, mégis egy idő után tudni szerette volna, hogy ki lehet a vér szerinti édesapja. Azért nem sűrűn találkozni oroszlán anyától, és tigris apától származó félvérekkel. Tefnut annyit tudott mondani, hogy Apja ázsiai származású volt, ám a nyelvi nehézségek miatt a nevét rendesen sem kimondani, sem megjegyezni nem tudta. De a tigonnak ennyi is elég volt, apja, Darmore engedelmével elindult, hogy megkeresse atyai felmenőjét. Nem volt könnyű dolga, ugyanis Ázsián belül nem igazán tudta, hogy merre is menjen.

A keresgélés közben érte őt az átok, mellyel Ishtar sújtotta Darmore~t, és a dzsinneket. A sors különös fintora, hogy nem Anyjához, hanem Apja, Byakko panteonjába került, ám mikor a fehér tigris nem ismerte fel a gyermeket, ráadásul nehezen is viselte annak izgága természetét, így elég hamar összekülönböztek, és a gyerek SUKUNA HIKO NO isten gondviselésébe találta magát rövidesen. A törp isten kiválóan gondoskodott róla, ám jellemét itt sem tagadhatta meg. Fel akarta fedezni a japán panteont. Egy ilyen felfedező útja során találkozott Hachiman istenséggel, akinél kalandokra éhes lelke új hóbortot talált. Megpróbált meglovagolni egy kirint, és amikor az nem jött össze, és a kirin rátámadt, villámokkal válaszolt. Minek a következményében Hachiman lakhelye porig égett. Azóta ott raboskodik, és várja, hogy forgatója érte menjen.

Community content is available under CC-BY-SA unless otherwise noted.