| Kanji | 四楓院 優剣 |
| Született | 1358.12.31. |
| Kor | 657 |
| Faj | shinigami |
| Nem | férfi |
| Magasság | 185 cm |
| Súly | 87 kg |
| Hajszín | szőke |
| Szemszín | smaragdzöld |
| Bőrszín | fehér |
| Vércsoport | A |
| Különleges ismertetőjegyek | sebhely a nyakán |
| Hovatartozás | Gotei 13 Soul Society |
| Foglalkozás | A 6. osztag kapitánya |
| Korábbi foglalkozás | A 2. osztag 3. tisztje |
| Jelenlegi osztag |  6. osztag
|
| Előző osztag(ok) |  2. osztag
|
| Partner | Kuchiki Hana |
| Családi állapot | Özvegy |
| Rokonok | Shihouin Tetsujin (apja, elhunyt) Shihouin Tenzen (fia, elhunyt) Shihouin Nadeshiko (unokatestvér) Shihouin Ryouichi(unokatestvér) Shihouin Yoruichi(unokatestvér) |
| Shikai | Ouhitogoroshi |
| Bankai | Senshu |
- "A hatalom nem jutalom, meg kell szerezned. A hatalom nem pajzs, hanem fegyver, forgatnod kell. A hatalom nem menedék, vár az, amit védened kell. A hatalom erő, ami összezúzza a gyengéket…"
- — Yuuken szavai gyermeke gyilkosaihoz
Shihōin Yuuken (四楓院 優剣, nyugaton Yuuken Shihouin), a 6. osztag kapitánya és a Shihōin-ház XXIII. feje.
Megjelenés
Shihōin Yuuken
Harmincas éveinek végén járó, határozott megjelenésű, jó kiállású férfi. Hirtelenszőke haját általában gondosan hátra simítja, nem tűr meg semmilyen rendetlenséget önmagával kapcsolatban. Kinézete erőt, határozottságot és gazdagságot sugároz, ami legjobban az általa viselt ruhákból érzékelhető. Yuuken kizárólag a legdrágább anyagból készült öltözeteket hajlandó felvenni, melyek a Seireiteiben ugyan nem váltanak ki meglepődést, ellenben más, szegényebb közegben irigységet ébresztenek a körülötte lévőkben. Mindkét karján aranyozott motívumokkal díszített tekkot visel, mely apáról fiúra öröklődik a Shihōin klán mellékházának tagjai között. Arca karakteres, vonásai markánsak, smaragdzöld tekintetében pedig kiolthatatlan láng lobog, a végtelen tudni akarás fénye. Az összképet egy a nyakán lévő forradás csúfítja el, a Véres Köszöntő emlékeztetője. Tartása egyenes, mindig ugrásra kész. Katanáját – amennyiben az nem a fegyvertárban pihen az erre a célra kialakított állványon – a bal oldalán hordja obijába tűzve, azonban nem szeret a mindennapokban fegyvert viselni, így eme látvány nem túlzottan átlagos.
Személyiség
Lévén képzése egészen fiatalon kezdődött, így tökéletesen magáévá tette a nemesi élet hitvallását, létezésének minden pillanatát ez határozza meg. Kegyetlen, számító alkat, aki kizárólagosan a saját érdekeivel törődik, nem kötődik senkihez, minden lényt csupán eszköznek tekint, amelyek segítségével még több befolyásra tehet szert. Örömét leli mások rettegésében, félelmében, magába szívja eme érzéseket, ezzel erősítve önmagát. Gyűlöli a spontaneitást, lehetőség szerint életének minden apró részletét megtervezi, s kényelmetlenül érzi magát, amennyiben valami nem az elképzeléseinek megfelelően alakul. Nem híve az értelmetlen pusztításnak, kivéve, ha az egy nagyobb cél eléréséhez szükséges. Származása, illetve tanulmányai végett hihetetlen módon arrogáns lett, felsőbbrendűnek hiszi magát mindennél és mindenkinél, nehezére esik az engedelmesség. Beszédstílusa lekezelő és gúnyos, szereti megalázni ellenfeleit.
Yuuken kedveli a művészetet, nagy rajongója a különböző festményeknek, szobroknak és egyéb műalkotásoknak, habár Ő sohasem alkotna, túlzottan félti személyiségét, hisz’ minden művész beletesz magából egy keveset az adott műbe, s ettől viszolygás fogja el. A vívás az egyetlen olyan terület, ahol felszínre tör igazi valója. Harc közben nem ismer félelmet, sem könyörületet, a legjobb tudása szerint próbálja meg eltiporni az ellenséget. Mozdulataira a hideg precizitás a jellemző, többre tartja az elegáns megoldásokat a vadállatszerű, romboló kaszabolásnál. Győzelmei után, ám még a kegyelemdöfés bevitele előtt kedvelt szórakozása az áldozat könyörgését hallgatni. Ahogy a gyenge rimánkodik az életben maradásért, míg Ő istenként dönthet a sorsa felett, felbecsülhetetlen érték. Nem hisz az olyan szavakban, mint a „jó” vagy a „rossz”, a cél elérésének érdekében nem riad vissza semmitől, eléggé gátlástalan alkat.
Oktatása igazán sokrétűnek volt mondható, ennek köszönhetően mind irodalom, mind történelem, mind pedig zene területén műveltnek számít. Ifjonti évei alatt megtanult bambuszfuvolán játszani, e szenvedélyének napjainkban is hódol, amennyiben bokros teendői engedélyezik számára. Az általa megszólaltatott dallamokat egyáltalán nem lehet vidámnak mondani, a felcsendülő melódiákban a szomorúság és a kiábrándultság a meghatározó érzések. Saját kárán tanulta meg, miszerint érzelmeit nem szabad a nagyvilág elé tárnia, mivel vannak olyanok, akik gondolkodás nélkül kihasználják, amennyiben az esendőség legkisebb jelét is látják. Ebből adódóan viselkedési szokásai is ehhez igazodtak: mindig betartja az etikett szabályait, társaságban érdeklődő, megfontolt, figyelő. Egyetlen nemesi összejövetelről sem hiányzik, habár szükséges kellemetlenségnek tartja. Üzletben nem tűri a komolytalanságot, s ezzel jó, ha partnerei is tisztában vannak.
Ahhoz, hogy motivációját képesek legyünk megérteni, ismernünk kell múltját. Atyja ugyan jó ember volt, azonban nem vezetőnek termett és eme gyengeségét gyakran a familiárisok is kihasználták. Az elképesztő nagyságú földadományok egyre inkább gyengítették a klán státuszát, már-már a mellékház eltűnése fenyegetett. Yuuken a körülbelül százfős testőrség élére állva támadást indított ezen házak ellen, majdhogynem véres polgárháborút kirobbantva ezzel. A példastatuálásnak viszont megvolt a maga előnye, illetve hátránya is a jövőre nézve: az eltékozolt birtokok visszaszálltak, de az elégedetlenkedők egy csoportja megölte a nagy reménységű örököst, Tenzent. Fia halálának következményeként szinte teljesen összeomlott, az őrület határára sodródva az öngyilkosság gondolatával küzdött. Végül a józan ész felülkerekedett érzésein, s belátta, amennyiben eldobja magától az életet, azzal nem lesz képes visszahozni elvesztett gyermekét. Innentől kezdve minden figyelme a politikai csatározásokra koncentrálódott, még tiszti rangjáról is lemondott.