Sierashi Yuusuke (師縁螺子 有祐, nyugaton Yuusuke Sierashi), más néven Anām'an (Névtelen) a 8. osztag volt kapitánya, jelenleg a Daitenshi nevű szervezet vezetője, illetve a Saizensen szakasz parancsnoka.
Hosszú fekete haja rendszerint vörös szemeibe lóg, amelyek érdeklődve néznek rád. Tekintetében megfoghatatlan erő tükröződik, de valami mégis barátságossá teszi ezeket a hideg színben pompázó szempárokat. Arcának jobb oldalán vékony vágás található, mely keresztül megy a szemén is. Bal alkarját egy sárkányalakú heg csúfítja el, ami körülfonja a már előbb is említett testrészt. Jobb karján, kicsivel a csuklója fölött egy iránytűszerű tetoválás pihen. Magassága tiszteletet parancsoló, testalkata arányos. Nem mondható kigyúrtnak, hisz' leginkább gyorsaságára épít, de azért rendesen karban van tartva. Az emberek világában szeret ingben és farmerben mutatkozni, s ezek mellé legtöbbször tornacsukát vesz fel. Viszont ha küldetésre indul, akkor egy különleges uniformist[1] ölt magára. Általában cigarettával a szájában látni, ezen kívül újabban egy angyalszárny-szerű medalion [2] is felfedezhető nyakában.
Személyiség
Leginkább egy szóval jellemezhető: összetett. A komolytalan ficsúrtól a megfontolt vezetőig szinte minden megfigyelhető jellemében. Emberi életében féktelen és nagyravágyó volt, ami nem sokat változott halála után sem. Szereti az italt, a társaságot és a harcot. Ez nem is olyan meglepő, hisz' legtöbb társához hasonlóan ő is a legnagyobb harcos akar lenni egy napon. Káros szenvedélyei közé sorolható a fokozott cigaretta fogyasztás, szinte már láncdohányosnak mondható. Különösen kedveli a finom teákat, ám sajnálatos módon valaki mindig megzavarja, amikor épp egy különlegességet fogyasztana.
Kapitányként sem tartozott a legszigorúbbak közé, azonban megtanult felelősséget vállalni döntéseiért. Megnyerő stílusa és közvetlensége miatt sok barátot sikerült szereznie, valamint tiszteletnek örvendett a tisztek körében. Rengeteg küldetésben vett részt, nem egyben vezetőként. Gyors észjárásának és kombinatív képességeinek hála egyetlen akciója sem fulladt kudarcba.
Seireitei elhagyása után újabb árnyalattal bővült a paletta. Hidegvérű és számító lett, aki mindig a legracionálisabb megoldást keresi. Tetteit egy nagyobb jó érdekében hajtja végre, s célja megmenteni a világot. Kissé egoista, valamint a megmentési kényszer is megfigyelhető nála. Paranoiás, szinte már nem bízik senkiben. Ennek ellenére az életét is feláldozná barátaiért, szerelme és gyermekei védelmében bármire képes.A Winter Wart követően szinte őrültségnek tűnő naivitása tökéletesen eltűnt, csalódottságában bosszút fogadott az egész Seireitei ellen. Lenézően tekint minden olyan shinigamira, aki gondolkodás nélkül követi egy hibás rendszer utasításait. Gúnyos, bántó megjegyzései miatt egy idegen számára nem tűnhet túlzottan kellemes társaságnak, azonban kicsit jobban megismerve megtalálhatóak még benne a kedvesség nyomai. Arrogáns, nárcisztikus alkat, aki nem ismeri el mások felsőbbrendűségét, képtelen engedelmeskedni.
Sosem volt igazán megfontolt alkat, nézeteltéréseit leginkább harccal oldja meg, az agresszív véleménycsere híve. Amennyiben úgy érzi, hogy személyét megvetik, kegyetlenül képes megtorolni azt szóban, de a tettlegességtől sem riad vissza. Ugyan a küzdelem mindig is nagy szenvedélye volt, mostanra már nem érzi ugyanazt a lelkesedést, mint egykoron. Nem lévén igazi riválisa a csatában, így mozdulatait a precíz céltudatosság jellemzi, szemben az egykori letörhetetlen hévvel. Mindezek ellenére valamilyen szinten minden ellenfelét tiszteli, legalábbis nem leli örömét az értelmetlen kínzásukban. Úgy tartja, az erő a hatalom legfontosabb alappillére, s minél többre tesz szert, annál könnyebben lesz képes akaratát kamatoztatni a Nála gyengébbek ellenében. Önös céljai felülírták a közösség jólétéért folytatott tevékenységét, habár még mindig feladatának tartja az emberek védelmét.
Intelligens, sok témában tájékozott, remek alapműveltséggel rendelkező férfi. Könnyedén tanul új nyelveket, a japán mellett beszél angolul, valamint az Ősök elfeledett, rég halott dialektusát is képes volt elsajátítani. Viszont ki nem állhatja a találós kérdéseket és rejtvényeket, tudásának nagy részét életének legmeghatározóbb aspektusában kamatoztatja, mégpedig a harcban. Egykori rangjából adódóan kiemelkedő stratégiai érzékkel rendelkezik, mind kisebb csoportok, mind önmaga koordinálásában. A képességeiben rejlő potenciált igyekszik a legmegfelelőbb intenzitásban kihasználni, s győzelmei mindig elégedettséggel töltik el. Habár vívótudása figyelemre méltó, ennek ellenére a mindennapokban kézügyessége horribilisnek mondható: se rajzolni, se barkácsolni nem tud, ráadásul az utóbbival nem csak saját, de mások testi épségét is veszélyezteti. Feltehetőleg egy korábbi, gyerekkori traumának hála szinte beteges rettegés fogja el a tűk láttán, viszont vészhelyzetben ez nem hátráltatja, nem blokkol le, ha az előbb említett tárggyal támadnak rá.
Nehézkesen rázódott vissza az Emberek Világában uralkodó pörgésbe, azonban mostanra magáévá tette a kapitalista életszemléletet minden szempontból. Példának okáért kedvelt időtöltésévé vált az ismeretterjesztő műsorok bámulása a televízióban, sok információt ezeknek köszönhetően szerez be a másoknak hétköznapi dolgokról. Főzőtudománya kimerül a teakészítés mozzanataiban, felesége és a raktárban önjelölt szakácsként működő személyek gondoskodása nélkül feltehetőleg már régen érszűkületet kapott volna a rengeteg gyorséttermi vacak miatt. Egészségével ilyen tekintetben egyáltalán nem törődik, egyszer már meghalt, nincs igazából mitől tartania. A rohanó hétköznapokat erőteljes lustálkodással képes csak átvészelni, személyes sértésként éli meg, hogyha véletlenül Neki kell bevásárolnia, ebből adódóan az alkalmak döntő többségében természetesen Rá hárul eme megtisztelő feladat. Hobbija a semmittevés mellett a mangaolvasás, viszont csak az ecchit ismeri, mint műfajt, lévén Lisatól mást nemigen lehet beszerezni.
Shinenjuvá válását követően személyisége némileg megváltozott, az elkóborolt lelkek emlékei hatalmas mennyiségű információval látták el a világról, s annak működéséről. Türelem és szemlélődő magatartás jellemzi, igyekszik megérteni mindent, ami körülötte történik. Úgy érzi, felelősséggel tartozik minden élőlényért, éppen ezért korábbi tettei ellenére próbálja kerülni a vérontást, s lehetőleg békésen intézni a konfliktusokat. Legélénkebben a Sierashi Yuusukeként átélt szituációk jelennek meg elméjében, azonban minden egyes történéshez hasonló, a blankok által tapasztalt eseményeket kapcsol, például emlékszik szerelme arcára és nevére, azonban mellette ködösen más személyek képe is felsejlik, amennyiben Őrá gondol. Gyermeki meglepődéssel csodálkozik rá az egyszerű dolgokra, mint egy hosszú kómából ébredő beteg, újra megtapasztal mindent, ami korábban jelentéktelenül hétköznapinak tűnt számára. A természet nagy csodálója, képes akár órák hosszat egy helyben állni és nézni, miképpen lélegzik az erdő. Célja biztosítani a békés átmenetet, az ősök távozását.
Története
Emberi élete
A nyár végén született New York-ban. Apja Sierashi Osaki és anyja Julie Wong Japánban születtek. Ott ismerkedtek meg, s a megismerkedésből szerelem lett, a szerelemből pedig gyerek. Mikor Lee, a bátyja, megszületett utána költöztek ki a tengerentúlra. Apja ügyvéd volt, míg anyja egy kisebb általános iskolában tanított.
Fiatal Yuusuke, kb. 140 évvel a jelenlegi események előtt
Három év múlva, Julie bejelentette: még egy taggal bővül a család. Rá néhány hónapra született meg Sierashi Yuusuke. Gyerekkora eseménytelenül telt. Abba az általánosba járt, amelyikben anyja tanított. Nem volt épp buta, de nem is tartozott az eminensek közé. Az elemi után a középiskola következett. Édesapjának hála, egy jó nevű gimnáziumba járhatott. Nos, itt kissé megváltoztak a dolgok. A szülei azt mondták, hogy rossz társaságba keveredett. Azonban ő nem érezte így. Barátai között végre önmagamat adhatta. Viszont az otthoniaknak, mint ahogy már az előbb is említettem, nem nagyon tetszett, hogy valamiféle vandál bandával járkál.
Teltek az évek és valahogy leérettségizett. Felvették egy nevesebb egyetemre. No, nem mintha, olyan jók lettek volna az eredményei. Itt is apja hathatós segítségének köszönhetően jutott be. Az idő gyorsan telt. Minden nap, reggel felkelt, lezuhanyozott, magára kapott valami ruhát és már futott is, hogy elérje a metrót. Mikor hazaért, tanulnia kellett, hogy ne bukjon meg. Az élete ismét eseménytelenül telt…
Harmadéves volt az iskolában. Haverjaival úgy döntött, el kéne utazni valahova. Kipihenni az iskola fáradalmait. Japánba mentek, az ősei hazájába. Egy kisebb faházban kaptak szállást, fent a hegyekben. Február volt, s ugyan a naptár szerint már vége volt a télnek, viszont a hegyekben az idő még mindig a zordabbik arcát mutatta. Visszaindulásuk előtti napon, úgy határoztak, hogy a sok bulizást meg kéne ünnepelni egy még nagyobbal. A buli vége felé, valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag, úgy döntött ki kell mennie az erdőbe. Lehet (biztos), hogy túl sokat ivott. Egyik kezében whisky-s üveggel, másikban égő cigivel, félmeztelenül kisétált az éjszakába. Vagyis csak akart, mert az első próbálkozás eredménye képen szépen legurult a lépcsőn. Amint sikerült összeszednie magát, folytatta útját a közelben lévő erdős rész felé. A bokrok és kiálló gyökerek között szlalomozva szinte elkerülhetetlen volt, hogy ismét a földre kerüljön. Az üveg messzire repült és egy bokorban kötött ki végül. Racionalitását félretéve mászott az üveg után és ez lett a veszte. Ahogy közeledett célja felé, egyre hangosabb morgás hallatszott abból az irányból. Józanon valószínűleg meggondolta volna magát, ám így töprengés nélkül cselekedett. A növényzetben lapuló farkas csak erre várt, s lecsapott. Sikerült átharapnia a fiú karjában futó ereket, aki ezt követően életét vesztette a hatalmas vérveszteség és a hideg miatt.
Shinigami lét
Első lépések
Nem tartott sokáig rájönnie, hogy mi is történt. Szellemé vált és céltalanul bolyongott a közeli város utcáin. Néhány nappal ezt követően találkozott egy fekete kimonót viselő lánnyal, aki egy Soul Society nevű helyre akarta küldeni. Jelenlegi helyzeténél bármi jobb lett volna, így beleegyezett. A Shinigami - mert a lány az volt - homlokához érintette kardjának markolatát és átküldte. Hamarosan Rukongai egyik körzetében tért magához, ahol meglepetten szemlélte a hely középkorias kinézetét. Egy arra járó középkorú férfi felvilágosította, hol is van, majd befogatta házába. Pár nap elteltével szörnyű éhség fogta el, ami jelezte, hogy többre hívatott. Elbúcsúzott hát vendéglátójától és a Lélektovábbképző Akadémia felé vette az irányt.
Dotonryuu valódi alakja
Két éven keresztül járt az Akadémiára, s keményen tanult. Elsajátította a kidōk használatának művészetét és katana forgatási képességeit is tökélyre fejlesztette. Közvetlensége miatt sok barátra tett szert, s képességeinek köszönhetően éltanulóvá vált. Utolsó próbaként éles bevetésre vitték Őt és társait. Egy kihalt pusztaságba érkeztek, ahol egy árva lélek sem járt. Ennek ellenére pár perc várakozás után egy féltucatnyi kisebb lidérc tűnt fel. Öten voltak ellenük. Rutin feladatnak látszott, mivel érezte, hogy lélekenergiájuk egyikükét sem haladja meg. Kidōk segítségével irtotta őket, amikor hirtelen egy csontig hatoló üvöltés zengte be a pusztaságot. A hangtól még a hátán is felállt a szőr. Egy újabb hollow tűnt fel az eddigieknél kb. ötször nagyobb. Farka egyetlen csapásával a földre sodorta csapatuk felét. Sikerült állva maradnia, de ahhoz már nem volt elég gyors, hogy elkerülje éles karmait. A karmok felhasították a bal vállát, így azon karja használhatatlanná vált. Érezte, ahogy a meleg vér lecsordul az oldalán. A Hollow éppen a kegyelemdöfést készült megadni, amikor hirtelen egy látomásban találta magát. Egy monumentális barlang közepén tért magához, melynek közepén egy óriási sárkány feküdt nyugodtan. A lény elmondta neki nevét, mely így hangzott: Dotonryuu. Újdonsült tudásával tért vissza a valóságba, s immáron Shikai szinten volt képes a lidércek irtására. A sikeres vizsga után kitűnő eredményekkel zárta az Akadémiát, szinte rekordnak számító két év alatt. Nem kellett sokat várnia, hogy felvegyék a 7. osztaghoz.
A 7. osztag kötelékében
Masaki Sachi „óvó” szárnyai alá került. Néhány a kapitánnyal való konfrontációjának köszönhetően nem egyszer kellett kitakarítania az osztag területén található összes mellékhelyiséget. Ekkor ismerkedett meg későbbi jó barátjával, Shala’zhar Kenshinnel. Hamarosan kiderült, hogy sokban hasonlítanak egymásra, így sikerült megkötnie az első barátságot az osztagban. Kenshin idősebb volt néhány évvel, s mindig is bátyaként gondolt rá. Sokkal inkább tartotta testvérének, mint Lee-t, aki vér szerint is az volt. Segített megtanulnia, hogy miként tudja irányítani a benne rejlő lehetőségeket. Több ízben az életét is neki köszönhette, hisz’ újoncként nem igazán volt tapasztalt az éles akciók terén.
Teltek az évek, s egyre magasabbra jutott a ranglétrán. 4. tiszt lehetett, amikor több kapitány és hadnagy is eltűnt. Azt mondták meghaltak és Urahara Kisukét vádolták a tettel, aki a 12. osztag kapitánya volt. Nem kedvelte igazán Masakit, de tisztelte azért, amit elért. Hihetetlennek tartotta, hogy több kapitányt is sikerült elintéznie. Azonban neki sikerült elszöknie, a Kidou osztag vezetőjével karöltve. Az ügyet eltusolták, s megtiltották még az említését is. Nem akarták, hogy folt essen a Gotei 13 becsületén, így a bátor s dicső harcosok elvesztek a múlt sötétjében. Az élet ment tovább, mintha mi se történt volna. Új Taichuot és Hadnagyot kaptak, ám mindannyian tudták: már nem lesz ugyanaz. Shala’zhar elmondta Yuusukénak, hogy mennyire bosszantja a 46-ok Tanácsának e döntése és szerinte az eltűntek még életben lehetnek. Eltávolodtak egymástól. Ő összeesküvést kezdett szítani, míg Sierashi a karrierjével foglalkozott. Ha találkoztak mindig vidáman újságolta el a fejleményeket, amiket az ifjú tiszt természetesen meghallgatott, de sosem csatlakozott hozzá. Petíciót akart benyújtani és a régi nyomozást újraindítását követelte. Ígéreteket kapott, ám nem történt semmi. Azonban egyre többen hangoztatták érveit és már nem lehetett figyelmen kívül hagyni tevékenységét. Ezekben az időkben történt, hogy egy új megbízást kaptak. A 7. osztag képviseletében kettőjüket küldték. Nem érzett félelmet, csak a szokásos küldetés előtti izgalmat. Kenshin most is jegyzeteibe temetkezett, hisz’ egy utolsó, nagy leleplező beszédre készült. Nem mondott semmi konkrétumot, ám szerinte mindenki nagyon meg fog lepődni. Yuusuke bízott benne, mint annyiszor előtte. Minden rendben ment, ám akkor hirtelen beütött a mennykő.
Kenshin öngyújtója
Elszakadtak egymástól, s Sierashit egy tucat nagyobb hollow vette körül. Hallotta barátja kiáltozását, azonban semmit sem tudott tenni. Valószínűleg őt is megtámadták a lidércek, habár sokkal jobb harcos volt, mint Yuusuke. Percekbe tellett, de hamarosan utat vágott magának a hollowok között. Egy mély szakadék közelébe szorítottak őket, ezt csak utólag sikerült észrevennie. Pánikba esett, ennek köszönhetően több csapást is sikerült beszednie, ám azért még sikerült megsebesítenie az egyik rondaságot. Vérző sebekkel zuhant a porba, miközben egyre nagyobb vértócsa keletkezett körülötte. A lidércet pont a szeménél találta el, de nem sikerült végeznie vele. Azonban ez elegendő volt ahhoz, hogy társaival együtt olajra lépjenek. Egyre lassuló lélegzettel szenvedett a földön, míg a távolban egy hófehér villanás töltötte be a levegőt. Társa erős harcos volt, viszont nem elégé. Az egyik féreg nekiugrott és a mélybe taszította. Utolsó erejével még a belső zsebébe nyúlt, s egy ezüstösen csillogó tárgyat dobott a fiú felé. Öngyújtója jó tíz méterre Sierashi előtt esett le, eközben őt elnyelte a sötétség. Megrendülten nézett utána, hisz’ hihetetlennek tartotta, hogy Őt legyőzzék. Reménykedve várta, hogy nevetve kiugorjon a szakadékból és megrója, amiért ilyen ügyetlen volt, azonban ez nem történt meg. Félholtan vánszorgott oda az egyetlen tárgyhoz, amely még őrizte „bátyja” emlékét. Pár órán belül találtak rá, ezután a 4. osztag területén lábadozott. Fizikai sérülései hamar begyógyultak, de a lelkében tátongó űrrel nem tudott mit kezdeni. Ezekben a napokban lépett hozzá egy küldönc, egy értesítést kézbesítve. A levél tartalma szerint áthelyezték, így ezt követően a 13. osztagban teljesített szolgálatot.
Vaizarddá válás és egy új lehetőség
Korai hollow-maszkja
Új osztagába könnyen beilleszkedett. Érdemeinek hála megörökölte a 3. tiszti rangot, így egyre feljebb és feljebb került a ranglétrán. Ugyan még nem találkozott személyesen újdonsült kapitányával, de máris egy küldetés vezetésével bízták meg. Természetesen elvállalta a feladatot, s egy tíz tagból álló szakasz élén indult harcba. Lidérc mozgolódást jeleztek Karakura Town egyik elhagyottabb körzetéből. Különösebb izgalom nélkül érkeztek meg a terepre, ahol fedezékbe vonulva kémlelték az épp lakomázó hollowokat. Sierashi néma parancsára megkezdődött a támadás. Ő maga is a forgatag sűrűjébe vetette magát, fáradhatatlanul irtva az ellenséget. Ám hamarosan rá kellett jönnie, hogy csapdába estek. Ellenfeleik egyre többen és többen lettek, akárhányat is kaszaboltak le közülük. Kilátástalan volt a helyzetük, ezért Yuusuke felkészült a halálra, majd utolsó erőtartalékaival annyi lidércet akart magával vinni, amennyit csak lehetséges. Viszont Fortuna kegyes volt hozzá. Órákkal később tért magához, arccal a sárban. A küzdelemben beszedett sérülései egyre jobban sajogtak, s mintha valami nyomta volna az oldalát. Előre félve nyúlt be egyenruhája alá, ahol keze egy csontszerű maszkot tapintott. Hitetlenkedve szemlélte a fekete motívumokkal díszített képződményt, melyen hirtelen egy repedés futott végig, azután semmivé lett. Kalapáló szívvel próbálta meg összeszedni magát, kétségbeesetten próbált valami magyarázatot találni. Tudta, hogy a 46-ok Tanácsa rögtön kivégeztetné, ha így térne vissza a Tiszta Lelkek Városába. Rövid töprengés után felkereste az egyetlen embert, aki segíthetett rajta. Urahara Kisuket, a 12. osztag régi kapitányát. Urahara elmondta a fiúnak, mi is történt vele. Egy külső hatás következtében Vaizarddá vált. Átváltozása elkerülhetetlen volt, így még idejében egy akadályt készítettek köré, majd Kisuke a többi Vaizard segítségét kérte. Órákon át tartó küzdelem után már-már úgy tűnt Sierashi elbukik, azonban mégis sikerült felül kerekednie belső hollowján. Fáradtan, ellenben büszkén tért vissza Soul Societybe, ahol titokban tartotta új erejét.
Az ezt követő pár nap eseménytelenül telt. Ebben az időben döntött úgy, ideje tiszteletét tennie kapitányánál. Kawazoe Hanaera az osztag kertjében talált rá, ahol hadnagyával, Namie Fujishimaval épp egy alsórendű hollow ellen harcoltak. Nem sokat tétovázott, hanem ő is belevetette magát a küzdelembe. Hamar kiderült, hogy ellenfelükre nem érdemes felesleges energiákat pazarolni, hisz' még egy gyenge Byakuray is leterítette. A Taichounál katana se volt, látszólag szüksége se lett volna rá. Ekkor Yuu számára ismeretlen arrancar jelent meg. Valószínűleg jóban volt a kapitánnyal, hiszen Namie máris elrángatta Őt közelükből, mondván, el kell hozniuk Hanae zanpakutuoját. Rövid színjáték után sikerült is megkaparintaniuk a fegyvert, ám mire visszaértek az előző dög már köddé vált, helyette egy felbőszült nő harcolt Kawazoeval. Atera Endriagonak hívták és elmondása szerint Números 69. volt. Kimerítő küzdelem vette kezdetét, holott a Taichounak könnyedén végeznie kellett volna vele, azonban valami megzavarta koncentrációját. Végül hála az összehangolt csapatmunkának sikerült végezni vele, amit a 13. osztag ifjú vezetője hozzá nem illő kegyetlenséggel tett meg. A bemutatkozás után Yuusuke új ismeretségekre tett szert. Jó barátságot kötött egy renegát Espadaval, névszerint Zel Syneza Kaa'bellel, valamint ekkor ismerte meg későbbi menyasszonyát, Yasuji Chiyokot is.
Tisztként végrehajtott küldetései
A különleges lány
Az első küldetés, melyet új osztagában hajtott végre. A 12. osztag hatalmas lélekenergiát érzékelt Karakura városából, s a Gotei 13 úgy döntött, hogy két tisztet küld a titokzatos erő kibocsájtójának felderítésére. Yuusuke társa egy Raizetzu Koroida nevű Shinigami volt, aki az 5. osztagban teljesített szolgálatot. Rövid megbeszélést tartottak, miután átléptek az Emberek Világába, majd elkezdték a kutatást. Hamarosan egy erősebb reiatsu közeledését érezték, ezt követően a sarkon befordult egy fejvesztve menekülő lány, nyomában egy méretesebb hollowval. A két halálisten csupán egy pillanatig habozott, azután rögtön mozgásba is lendültek. Míg Raizetzu a rémült nőt menekítette ki a tűzvonalból, addig Sierashi máris a lidércnek ugrott. Szerencsére nem volt túlságosan erős, ezért a két férfi összehangolt munkájának köszönhetően hamar végeztek vele. Azonban balszerencséjükre a lány korlátozatlan szellemi ereje még több szörnyet vonzott a környékre. Az egyre csak növekvő túlerő miatt úgy döntöttek, jobb, ha visszavonulót fújnak. Koroida egyik Shikai képességének köszönhetően egy levegő felhőn menekültek el a helyszínről, egy kihaltabb környéket keresve, ahol a lakosság veszélyeztetése nélkül tudnak harcolni ellenségeik seregével. Egy nagyobb erdő közelében meg is találták ezt.
A Gillian
Sajnálatos módon, nem sokat pihenhettek. Ugyan a lány már kevésbé vonzotta a hollowokat, hiszen a pszichikai megterhelés miatt jobbnak látta elájulni, viszont a denevérszerű lények nem adták fel céljukat. A két tiszt úgy döntött, hogy akár az életük árán is megvédik a nőt. A lidércek gyűrűje egyre szorosabb lett körülöttük, amikor a Yuusuke és társa kilépett az ezidáig rejtekhelyükként szolgáló barlangból. Már-már úgy tűnt, fölénybe kerülnek, amikor Fortuna újabb akadályt gördített útjukba. Az ég, mintha kettérepedt volna, s egy gigászi csizmás láb tűnt fel a résben. Ugyan még egyikőjük sem látott ilyet, de rögtön tudták mi is lehet az. Egy Menos Grande, méghozzá az erősebb fajtából. Teljes erejükre sem számíthattak, mert egy pecséttel lekorlátozták azt. A helyzet kilátástalannak tűnt, ám kettőjük leleményessége felülkerekedett a brutális erőn. Rai már korábban átküldi a lányt SS-be, majd egy erőteljesebb támadás után a közeli bozótosban landol. Sierashi ezen idő alatt a természet erőit is segítségül hívva késztettette visszavonulásra a Gilliant. A kimerítő küzdelem után egymást támogatva tértek vissza Seireteibe, ahol rövid ideig a 4. osztag vendégszeretetét élvezték.
A nagy dinnyés küldetés
Yuu az akció idején
Nos, ezen kaland nem egészen úgy kezdődött, mint ahogy ez megszokott lenne egy küldetésnél. Az egész azzal kezdődött, hogy Chiyo-chan elpusztíthatatlan késztetést érzett a dinnyeevésre. Első útja Yuusukéhez vezetett, aki épp egy szál törölközőben flangált szobájában, egy igen ritka teakülönlegesség fogyasztásához készülődve. Azonban a lány szokásos belépője kissé váratlanul érte, így az ital szomorú véget ért a helyiség padlóján. Rövid közjáték után a férfinak sikerült néhány utcai ruhát magára kapnia, majd nemtörődöm mozdulattal feltörölte a kifröccsent teát. Ekkor Chiyoko kedve 180 fokos fordulatot vett, melyet hősünk nemigen értett. Magában betudta a női nem szeszélyességének, majd indulni készültek. A pocsolyagyilkolást követően érkezett meg Zel, aki legújabb jelentéseit kézbesítette az osztag 3. tisztjének. Néhány percnyi töprengés után úgy döntöttek, hogy hárman indulnak el ezen küldetés megvalósítására. Sierashi a lánnyal egy Senkaion keresztül, míg a volt Espada Gargantáját használva indult el az Emberek világa felé. Hamarosan meg is érkeztek, ám Yasuji magára vállalta a vásárlás megerőltető részét, vagyis egyedül indult el a város felé. Kaabel és Yuusuke Karakura határán várakoztak, nem tudván mi is történik eközben az 5. tiszttel. Egy Sanaa Ebru Mustanen névre hallgató Privaron Espada ejtette fogságba, s miután megtudta a szükséges információkat, csúnyán elbánt szerencsétlen Chiyo-channal. Ezt követően felvette alakját és a vaizard, valamint társa felé vette az irányt.
Számára sajnálatos módon nem sikerült becsapnia a két férfit. Yuu lélekenergia-érzékelése túlságosan jól ismerte Chiyoko szellemi kisugárzását és Zel érzékei is megsúgták, hogy egy Arrancarral állnak szemben. Régi ismerősként üdvözölték egymást, így Sierashi levonta a következtetést, miszerint még Kabeel Espadaságának idején ismerhették egymást. Az indulattól elvakultan támadott, ám első csapását megállította a nő nyakánál, ezzel mintegy demonstrálva erejét és gyorsaságát. Ellenfelük nem pocsékolta feleslegesen az időt, hanem rögtön szólította eredeti alakját. Színek és fények kavalkádja vette körül, melyik még a Privaron saját bevallása szerint is giccsesek voltak. Yuusuke egyet értett ezzel, s már támadni akart, amikor egy tüzes körpenge zúgott el nem sokkal mellettük. Chiyo-chan Zanpakutōja, Nishibi volt az. A támadás mellé ment, ám figyelemelterelésnek pont elég volt. Egy villámtánc után a lidérc előtt termet, azután öklével egy erőteljesebb ütést vitt be a nő arcába. Nem törődve milyen sérülést okozott ellenségének, újra használta shunpoját, viszont ezúttal kedvese előtt jelent meg. Lelkében egyre csak forrt a gyűlölet, amint meglátta milyen sérüléseket is szedett össze Yasuji. Acélkék szemeiben gyilkos szándék tüze lobbant, s ezen céljának komolyságot Dotonryuu shikai alakja tette valóságossá.
Zellel karöltve vetették magukat Sanaara, aki képességeit kihasználva minduntalan kitért támadásaik elől. Képes volt testének részecskéit átrendezni, ennek köszönhetően nem esett nehezére elkerülni a halálos pengéket. Viszont az idő múlásával megmutatkoztak rajta a fáradság jelei. Két Ceroval próbálta szétválasztani a párost, azonban ez irányú próbálkozásai kudarcot vallottak. Míg Kabeel kardja adottságával sűrű fekete füstbe burkolta mindhármukat, addig Sierashi elérkezettnek látta az időt a támadásra. Már épp levágta volna a Privaront, amikor az megfutamodott. Gyáva módon elmenekült és visszatért Hueco Mundoba. Az akció ugyan sikertelenül zárult, hisz' nem tudták megölni Mustanent, azonban újabb tapasztalatokkal gazdagodtak, melyek nagy hatással voltak Yuu további fejlődésére. Itt mutatkozott meg először, hogy milyen érzéseket is táplál Chiyoko irányába valójában. Syneza közreműködésének hála két nagy szekérnyi dinnyével tértek vissza Soul Societybe, szóval szerencsésen végződött a kaland.
Las Noches árnyékában - Zel elrablása
Nem sokkal a karakurai esetet követően, Yuusuke ismét visszatért az Emberek Világába, azonban ezúttal nem tisztként, hanem mint magánember járt itt. Egy érdemtelen feladat ügyben segédkezett Urahara Kisukenak, amikor hirtelen különös dolgokra lett figyelmes. Több ezernyi lidérc lélekenergiáját érezte, azonban meg sem fordult a fejében az erősítés hívása. Egymagában indult, követve megérzését, ekképp vezette útjai a város parkjába. Túl messze volt a kibontakozó eseményektől, azonban még így is tökéletes rálátása volt a dolgokra. Zel először végzett az egyik adjuchassal, ám ezután nem várt jelenet játszódott le a vaizard szemei előtt. Barátja látszólag önként sétált be az átjáróba, amely minden kétséget kizáróan Hueco Mundoba vitte. Tétovázásának meg is volt az eredménye, már képtelen volt időben odaérni az összezáródó gargantához, így már csak az üres léggel szemezhetett maga előtt. A szíve a torkában dobogott, egyszerűen nem tudta elhinni, miszerint a férfi, akit a barátjának tartott, elárulta a Seireiteit.
Meggyőzve magát elképzelésének helytelenségéről, első útja haza vezetett, ahol segítséget kért shinigami társaitól. A kiszabadítási célzattal induló küldetésre senki nem mert jelentkezni, egyetlen kapitány sem tudott a dologról, ráadásul nem volt épp egy életbiztosítás besétálni a lidércek világába. Ettől függetlenül Chiyoko, valamint a 3. osztag hadnagya, Hana Akamoto is csatlakozott a megtépázott idegzettel rendelkező vaizardhoz. Tudván, hogy csak Kisuke tud átjárót nyitni, így ismételten a vegyesboltba vezetett útja, s az ott lézengő fajtársaitól kért némi támogatást. Ennek köszönhetően gyarapodott a csapat Wakahisa Shunnal, Hanabi Shiorival, illetve Yuu egykori kapitányával, Masaki Sachival. A díszes kompánia így már elég elrettentő erőt képviselt, azonban nem bízhatták el magukat, lévén Las Nochesbe akartak betörni. Az akció nem teljesen úgy indult, ahogy az a nagy könyvben meg van írva, a tagok egymás hegyén-hátán landoltak a hófehér palota egyik félreeső folyosóján. Kezdettben csak egy osztálykirándulásnak tűnt az egész, legalábbis a komolytalan hangulat azt idézte. Figyelmetlenségének hála a 13. osztag 3. tisztje beindított egy csapdát, mely kellő kezdőlökést adott az induláshoz. A mérgezett nyílhegyek között szlalomozva vezetett tovább az útjuk, ahol már új veszélyek leselkedtek rájuk.
Hamarosan egy nagyobb csoport arrancarral találták szembe magukat, így rövidesen egy összecsapás is kibontakozott. Sierashi ellenfele a Deviaem Queverro névre hallgatott, s elképesztő módon képes volt felvenni a versenyt az ereje teljében lévő Yuusukéval. Az összecsapás igazából döntetlennel végződött, mivel egyikük sem tudott felülkerekedni a másikon, ám egy ismeretlen technika alkalmazásával sikerült meglógnia és megfertőznie az egész mentőalakulatot. Mindenkit furcsa érzés fogott el, jellemük teljesen megváltozott, sokkalta ingerültebbek lettek. A nagy kavarodásban Shiorinak is nyoma veszett, de helyette befutott Zel, aki saját erejéből tört ki a börtönből. Feladatuk ezzel nem ért véget, hiszen most már Hanabi megmentése volt a cél. Átvágva a végtelen sivatagon egy gigászi épületben találtak rá, melynek tetején folyt a végső összecsapás Nameru, illetve hőseink között. Kaabellel közösen vitték be az utolsó csapást, amelynek köszönhetően végeztek az előbb is említett lidérccel. Csapatuk két részre szakadt az összeomló épületből való menekülés közben, azonban végül mindenki épségben hazajutott.
Bankai elérése és a kapitánnyá válás
A rengeteg harc végül megtette a hatását. Yuusuke érezte, amint ereje egyre nagyobb méreteket ölt, s nemsokára már Zanpakutuoja szellemét is képes volt megidézni. Vaizard lévén jó kapcsolata volt Uraharával, így Őt kérte meg, hogy segítsen a Bankai elérésében. A boltos készséggel állt a rendelkezésére, és különleges technikai vívmányát is kölcsön adta, amellyel három nap alatt lehetett elérni a második szintet. Azonban Sierashinak nem volt szüksége ennyi időre, hisz' már előtte is nagyon közel járt. A bábu segítségével a való világba tudták hozni Dotonryuut, ahol a férfi megküzdött vele. Ugyan több sebet szerzett, de végül diadalt aratott, ennek köszönhetően immáron uralni tudta lélekölőjének legvégső alakját.
Lassan teltek a hónapok, ezt Sierashi további edzésekre használta. Ebben az időben történt, hogy a 8. osztag akkori kapitányát - Kaname Kiochit - a harcmezőn végrehajtott tetteiért előléptették a Királyi Gárdába. Megüresedett helyére az ifjú Vaizard is pályázott, ám először magának sem akarta bevallani ezirányú ambícióit. Végül Kawazoe Taichou ajánlásával mégiscsak jelentkezett a címért, és mivel több vezető is támogatta, ezért könnyedén elfoglalta új osztagának vezetői pozícióját. A főkapitány és még pár szemtanú előtt be kellett mutatnia Bankaiját, ami problémamentesen megtörtént. Ezt követően rögtön irodájába vezetett az útja, ahol nyugodtan berendezkedett. Azonban a vihar előtti csend nem sokáig tartott, mert hamarosan megismerkedett hadnagyával, Katai Siraseruval. Ugyan nem ismerte a férfit, ám az mégis ellenségesen viselkedett az újdonsült Taichouval. Kétségtelen, hogy két különböző mentalitású emberről volt szó, ebből adódóan szinte sosem maradt el a szóváltás kettőjük között. Hiába nem kedvelték egymást túlságosan, munkájukat mégis tökéletesen elvégezték. Habár a papírmunka nagyobb részét mindig Katai intézte el, aki anyatigris módjára védte szeretett papírjait. Yuusuke ezt nem is bánta, sosem volt az aktatologatás híve.
Ezen korszaka igen gyümölcsöző volt mind karrierje, mind magánélete szempontjából. Egyre nagyobb tiszteletnek örvendett beosztottjai, valamint kapitánytársai körében. Jó barátságot kötött Suzumiya Shokoval és Watanabe Yuusukevel is. Legalább féltucatnyi küldetésen volt, nem egyet Ő maga is vezetett. Rengeteg sérülés, s gyilkolás árán lett a Gotei 13 egyik legnagyobb kapitánya. Ám ahogy ereje növekedett, úgy kezdte lelkét befonni a sötétség.
Kapitányként végrehajtott küldetései
Váratlan emberrablás
Nakano Hanako
Egy négy tagból álló csoport elrabolta a Nakano család egyetlen lányát, Hanakot. Az emberrablók kiléte ismeretlen volt, de a szemtanúk szerint hatalmas lélekenergiával rendelkeztek. A nemesi család feje nem sokkal ezután egy levelet kapott, amiben le voltak írva a követelések. Egymillió ryout kértek a túszért cserébe, készpénzben. Azonban a férfi nem mutatott hajlandóságot terroristákkal való tárgyalásra, még akkor sem, ha ez a lánya életébe is kerülhet. Viszont nagy támogatója volt a Gotei 13-nak, így egy szívességet kért Ken Aruya főkapitánytól. Egy mentőcsapat felállítását kérvényezte, akik megölik az emberrablókat és visszahozzák Hanakot. Aruya engedett a kérésnek, s egy ugyancsak négy tagból álló, elit különítményt küldött a helyzet megoldására. A csapat Sierashi Yuusuke vezetésével indult útnak. Félő volt, hogy az akció rosszul is elsülhet, így az odajutás póttestben történt, és mint a család képviselői mentek oda, hogy kifizessék a váltságdíjat. Ez természetesen csak álca volt, amelynek köszönhetően megtudták hol is rejtőzködnek az emberrablók. Az Onmitsukidou jelentése szerint az emberek világában húzták meg magukat, mégpedig Svájcban. A 8. osztag kapitányán kívül még Fujimoto Daiki, Kuroi Shouta és Tamachi Yukezo képezték a mentésre kirendelt erőket. A dolgok már az elején nem a megszokott kerékvágásban történtek, hiszen Kuroi nem gigaiban jelent meg, holott ez kiemelt fontosságú szerepet játszott a küldetés sikerességében. Bosszankodva bár, de Sierashi visszaküldte Seireiteibe a férfit, s visszatértéig a megjelölt helyen állomásoztak.
A Frost kastély
Viszont az események nem úgy folytatódtak, ahogy az várható volt. Hamarosan egy üzenet érkezett a 12. osztagtól, amelyben értesítették Yuusukét tisztje megtámadásáról és arról, miszerint jelenleg is válságos állapotban van. Úgy tűnt, ellenségeik már a kezdetektől tisztában voltak érkezésükkel, ráadásul kétségtelenül csak játszottak velük. Ez felettébb idegesítette az ifjú kapitányt, ám ebből semmit sem mutatott ki alárendeltjei felé. Rövid tanácskozás utána közeli városba vezetett útjuk, ahol felkeresték az egyetlen üzemelő ivót a környéken. Régen impozáns hely lehetett, azonban az idő vasfoga nem kímélte, s inkább egy leharcolt putrira hasonlított. Drága öltönyeikben igencsak kitűntek a település lakói közül, ámbátor a álcázásnak már nem sok értelme volt. Sierashi megvesztegette a kocsma csaposát, aki ezt követően találkozóra hívta a shinigamikat. A férfitól sikerült megtudniuk, hogy a közeli Frost kastélyban tanyázhatnak az általa vámpírnak titulált lények. Korábban persze sikerült rájönni, miszerint bountokkal állnak szemben. Ám mielőtt még további információk birtokába jutottak volna, egy kósza kirobbantott ablakdarab végzet a kocsmárossal. Hirtelen egy kisebb seregnyi hollow vette körül a házat, így megfogalmazódott a gyanú, mely szerint Las Noches királyának keze is benne van a dologban. Szerencsére csak alacsony-szintű lidérceket küldtek megfékezésükre, amelyek nem jelenthettek kihívást egy Taichounak, valamint az alatta harcoló halálisteneknek sem. Habár egy civil áldozat életébe került, de mégis közelebb jutottak a megoldáshoz. Tisztában voltak a birtok pontos helyével, így hajnalban támadásba is lendültek.
Adrian és segédje
Egy CHRK-822 névre hallgató módosított lélek ekkor csatlakozott hozzájuk, aki már egy ideje Yuu segítségére volt. A madártestben senyvedő szuperzseninek köszönhetően megtudták pontosan hány ellennel is állnak szemben, s azok elhelyezkedését is az épületben. A későbbiekben nem túl okos módon szétvált a csoport, ezek után mindenki magára maradt. Kisebb csapdák nehezítették a bejutást, azonban ezek nem jelentettek kihívást a mentőosztag tagjainak. A legfelső torony felé haladva egy különös technikával próbálták a vaizardot kétségbeesésbe taszítani, aki ennek hatására még az öngyilkosság gondolatával is eljátszott. Hamarosan azonban sikerült felülkerekednie ezen az érzésen és máris beléphetett az irodaként funkcionáló helyiségbe. Itt végre szemtől szemben állt az emberrablókkal, s Hanakot is megpillantotta egy méretes vaskalitkában. Rövid párbeszéd következett, melynek köszönhetően világossá váltak a bountok célja. Sierashinak azonban feladata volt megmenteni a lányt, ezért harcot kezdeményezett. Először a Joey névre hallgató ember-állat hibriddel végzet, majd őt követte az egyik lélekszívó, Frederick Metzger. A Freddyvel folytatott összecsapás során bal alkarja szinte teljesen összeégett, így azt a továbbiakban nem volt képes teljesen használni. Utolsónak a vezér maradt, Adrian Adlersflügel. Kétségtelenül Ő volt a legerősebb mind közül, ezért hosszú és fárasztó küzdelem vette kezdetét. Bankai gyorsaságát kihasználva kerekedett végül fölül a bounton, s bábját összetörve véget vetett a férfi életének. Habár nem értett egyet Adrian módszereivel, a végén mégis azonosulni tudott a több száz éves lény érzéseivel. Megnyugvással a szívében szemlélte az apró lélekszemcsék táncát, ezt követően a fáradságtól egyszerűen összeesett és komaszerű álomba merült. A küldetés végül sikerrel járt, hiszen Yukezonak köszönhetően mindenki épségben visszatért Soul Societybe. Yuusuke ezután még lábadozott néhány napig, azonban újabb vész ütötte fel a fejét, s a vezetőség döntésének értelmében Neki kellett cselekedni. Habár nem volt száz százalékos, mégis elvállalta a feladatot és elindult a Király szemének felkutatására.
A Király szemének nyomában
A próféták erődje
Egy eddig ismeretlen csoport ellopott egy nagy erővel bíró mágikus tárgyat, amely a királyi család tulajdonában volt. A rajtaütés során több shinigami is életét vesztette, a támadók gond nélkül felvették velük a versenyt. Csupán annyi információt sikerült kihúzni az egyik haldokló tisztből, hogy különleges fegyvereket hordanak maguknál, melyek felveszik a versenyt a legtöbb Zanpakutoval. A kapitányok gyűlésén Sierashi elkalandozó gondolatainak hála Őt és Nagano Nobut, a 7. osztag újonnan kinevezett vezetőjét küldték el a bevetésre. Természetesen a tapasztaltabb kapitány magára vállalta a küldetés vezetését, s összeállított egy általa választott csapatot. Ennek köszönhetően Chizuki Maya, Saruwatari Kyousuke és végül, de nem utolsó sorban, Yasuji Chiyoko is bekerült a különítménybe. A felderítőknek hála hamar tudomást szereztek az ellenséges bázis helyéről, hiszen botor módon semmilyen technikával nem volt álcázva. A pusztaságból kiemelkedő robusztus épület igencsak elrettentő jelenség volt, azonban nem hátrálhattak meg. Mivel Nobu leginkább egy eltévedt óvodásra hasonlított, így a további kormányzást is Yuusukera maradt. Nos, nem mintha ez Őt zavarta volna, egyedül mindig jobban tudott dolgozni, mint csapatban. Az erődítmény közelében rövid megbeszélést tartott a csapat, melynek köszönhetően megszületett a terv. Mivel egy frontális támadáshoz kétségtelenül kevesen voltak, ezért a kerülőút mellett döntöttek. Egy mérges gázokkal teli mocsáron kellett átkelniük, majd ezt követően egy hatalmas magaslatról az alant elterülő vízbe vetették magukat. Az építményből kivezető csatornarendszeren keresztül jutottak be, ám ekkor már várták őket.
Arctalan katonák
Egyforma fekete köpenyt és csontszerű maszkot viseltek, aminek köszönhetően Yuu elméjében rögtön a vaizardokhoz váltak hasonlatossá. A legfurcsább az volt, hogy nem bocsátottak ki lélekenergiát, pedig az minden élő sajátja. Az események egyre furcsábbá váltak, amikor a maszkosok egyszerű kardmarkolatokkal támadtak a shinigamikra. Hamarosan fény derült az új fegyver működési elvére, amikor a próféták aktiválták azokat. Halk, zúgó hang kíséretében fénypallosok kúsztak elő az egyszerű markolatokból, melyek fénye kísértetiesen tükröződött a mocskos csatornavízen. A küzdelem hamar kibontakozott, ám a halálosnak tűnő csapások meg sem kottyantak a hangtalanul előrenyomuló seregnek. Szerencsére az erősebb pusztító technikák hatásosak voltak ellenük, valamint egy precíz lefejezéssel is végett lehetett vetni a lények életének. Mert rövid időn belül kiderült, miszerint nem rendes emberekkel állnak szemben. Groteszk lények hada özönlött feléjük, amik el tudták szívni a reiatsut. Egy félresikerült ugrást követően, Sierashi és Chiyoko egy kihalt folyosón találták magukat. A csapat többi tagja hátramaradt, viszont a későbbiekben ők is biztonságban haladhattak tovább. Különös érzést kerítette hatalmába a párost, mintha valami hívta volna kettőjüket az épület mélyéről. Útjukat egy gigászi lengő pallos keresztezte, ám ez nem jelentett kihívást a 8. osztag kapitányának. Könnyű szerrel elhárította a veszélyt, ezt követően nem is futottak további csapdákba. Végül egy szemkápráztató csarnokban kötöttek ki, aminek tetejét nem is látták. Kissé felelőtlenül sétáltak az kör alakú helyiség közepére, s onnan csodálták a szoba kialakítását. A bámészkodásnak viszont hamar vége szakadt, amikor egy régi ismerős tűnt fel a színen. Yuusuke először az indulattól vezérelve rátámadott a jövevényre, aki játszi könnyedséggel hárította csapását. Kenshin látszólag visszatért a halálból és a szekta élére állt.
A küzdelem nem volt kiegyenlített, hisz' a 8. osztag kapitánya még vaizard-képességeit bevetve sem tudott komolyabb sérülést okozni ellenfelének. A szintkülönbség kettőjük között szakadékként tátongott, s ez csak tovább nőtt, amint Sha'lazhar előhívta lélekölője Shikai alakját. Egyetlen találatot követően Yuu bal keze teljesen használhatatlanná vált, így teljesen hideg fejjel gondolkodva megszabadította magát a felesleges testrésztől. Szerencsére az erek már kellően elfagytak, ebből adódóan nem állt fenn az elvérzés esélye. A helyzet akkor lett teljesen kiláthatatlan, amikor a régi bajtárs is felfedte utolsó ütőkártyáját. Kenshin ugyancsak a maszkos katonák közé tartozott és az eddiginél is elsöprőbb erőről tett tanúbizonyságot. Ám a legvégső összecsapásban mégis a kapitány kerekedett felül, amint sikeresen bevitte a végzetes szúrást. A semmivé foszló férfi még utolsó lélegzetével egy szörnyű titkot súgott az ifjú harcosnak, azután ezernyi szellemi részecskére bomlott. Habár győzelemmel ért véget a történet, mégsem volt felhőtlen az öröm. A harcban szerzett sérüléseinek köszönhetően, Sierashi életét vesztette. Viszont a Sors más utat jelölt ki a fiúnak, így Nagano Taichou és az eközben megszerzett Király szemének segítségével visszahozták Őt az életbe. Visszanövesztett alkarján egy furcsa, sárkányalakú heg alakult ki a műveletet követően, mely örökre emlékeztetni fogja az erődben történtekre. Az akció közben Nobu is eszméletét veszítette, így a többi tisztnek kellett kimentenie őket az összedőlő épületből. Nem sokkal ezután a 4. osztag és az Onmitsukidou is megérkezett, azonban nem találtak túlélőket a romok alatt.
Szellemkastély
Az utolsó olyan küldetés, amit a Gotei 13 szolgálatában hajtott végre. Shala'zhar üzenetének köszönhetően átértékelte nézeteit, s rájött, hogy egy romlott és korrupt rendszert szolgált eddig, amely gondolkodás nélkül a halálba taszítaná, ha úgy hozná a Sors. Efölött érzett csalódottságában jelleme szinte megtört, egy eddig ismeretlen oldala került felszínre. Hidegvérű és brutális gyilkossá vált. Szerelmével való kapcsolata is megváltozni látszott, habár még mindig szerette a nőt, távolságtartóbb lett, ezekben az időkben alig találkoztak. Yuusuke nem vesztegette az idejét, rögtön Seireiteiből való távozását kezdte tervezgetni. Ilyen mentalitással találkozott az Emberek Világában összegyűlő csapattal, aminek tagjai csak kapitányok voltak. Shouboushi Naraku, Suzumiya Shoko, Watanabe Yuusuke alkotta a rögtönzött kutatóbrigádot, ámbátor megfordult Sierashi fejében, hogy felesleges ennyi vezetőt összecsődíteni egy teljesen hétköznapi küldetés miatt. Tisztában volt képességeivel, s azzal is, miszerint egyetlen társa sem ér fel az Ő erejéhez. Megpróbálta ellenérzéseit nem kifejezni egykori barátai felé, hanem inkább az előtte álló feladatra koncentrált. A kastélyról, ahova útjuk vezetett, a helyiek rengeteg rémtörténetet meséltek, szörnyű bestiákról, amelyek megtámadják az arra járókat, ám gazdájukat sosem lehet látni. Belépve az épületbe rögtön megcsapta az ismerős lélekenergia lenyomat, ami csak egyetlen fajra jellemző. Bountok. Hirtelen fájdalom hasított a Freddy által megégetett karjába, azonban sérülései már rég begyógyultak, így igen különös volt a jelenség. Feltehetőleg egyfajta pszichés dolog állt a jelenség mögött, amin gyorsan túl is tette magát.
Egy kisebb kompánia lélekszívó lakott a kúriában, egy családot alkotva. Naraku felszólította őket a megadásra, ám ezt a lehetőséget természetesen visszautasították. Hamarosan kialakult az összecsapás, mindenki megtalálta a hozzá illő ellenfelet. Sierashi a ház úrnőjét, Yarikoi lett. Amúgy sem jelentett volna kihívást az ifjú Taichou számára, viszont most még könyörtelenebb lett, egyszerűen nem érdekelte a lény élete. Különleges támadása sem ért sokat a vaizarddal szemben, aki némi közelharc után egyszerűen lefejezte, ezzel vetve véget földi pályafutásának. Eközben a küldetés mészárlásba ment át, mindenki végzett a saját ellenfelével, ki humánosabb, ki brutálisabb módszerrel. Az egyetlen visszakozó jelenlévő Suzumiya volt, aki meggondolatlanul védelmezni próbálta a család megmaradt tagjait. Yuu valós meglepetéssel tekintett a 6. osztag vezetőjére, egyszerűen nem tudta mire vélni ezt a reakciót. Rangidős kapitányként magához vette az irányítást, s ha Shoko nem volt képes rá, akkor Ő fogja befejezni a takarítást. Az egyik gyermekkel bontakozott ki egy kis összecsapás, azonban Yuu fölénye megkérdőjelezhetetlen volt. A pillanatnyi megingást követően a 2. osztag vezetője, valamint az előbb említett személy munkájának köszönhetően az összes ellenséget likvidálták, látszólag. Egy utolsó technika aktiválását követően a bejárat befagyott, egyetlen magas szintű Kidō sem volt képes áttörni rajta. Más megoldást kellett keresni, hisz' különben hátralévő életüket eme ódon tákolmány falai között kellett volna tölteniük.
Miután az épület szó szerint rájuk támadt, jobbnak látszott gyorsan elhúzni a csíkot. Shouboushi figyelmetlenségének hála eszméletét vesztette, és csak Sierashi múló nagylelkűségének köszönhette életét. Rögtön eggyel kevesebben lettek, holott a harc érdemi része egyiküknek sem jelentett kihívást. A csarnok átellenes végében, egy monumentális lépcsősor tetején függött a famíliát ábrázoló festmény, amin többen voltak, mint ahány hulla feküdt a teremben. Ráadásul monoton, meg nem szűnő suttogás hallatszott a képből. Yuusuke közelebbről is meg akarta vizsgálni a jelenséget, ám erre nem volt lehetősége, mivel Suzumiya nemes egyszerűséggel felgyújtotta. Haragosan fordult kapitánytársa felé, viszont az attrakció sikerrel járt, a kijárat újra szabad volt. Megpróbálva elégedettséget erőltetni vonásaira indult vissza Seireitei felé, pedig magában őrjöngött. Teljesen feleslegesen pocsékolt el egy napot idejéből, pedig fontosabb tennivalói is lettek volna. Társai tehetetlenségét, Shoko megingását látva azt a kevéske reményt is elveszítette, amit eddig érzet a 13 őrosztag irányába. Nem volt maradása, egyszerűen túllépett azokon a határokon, amelyek shinigami mivoltához láncolták.
Shala'zhar hagyatéka
Döntését követően immáron képtelen volt a Seireiteiben maradni, már csak idő kérdése volt, hogy mikor hagyja el véglegesen a dimenziót. Barátaival és szeretteivel is kezdett távolságtartó lenni, tudta, sokkal nehezebb lesz elengednie őket, ha túl sok időt töltenek együtt. Egy éjszaka úgy döntött, ideje végre pontot tenni az ügy végére. Némán kibújt Chiyoko mellől az ágyból, aztán elindult arra az útra, amely bukásához vezetett. Legalább egy tucatnyi tiszt vesztette életét, amikor az egyik elhagyott raktárban magához vett egy elfeledett, ősi ereklyét, melynek a Hisou Karite, azaz Zord Kaszás nevet adta. Még utoljára felkereste a számára fontos helyeket, majd egy jegygyűrűt hagyott szerelménél, akinek kezét nem volt bátorsága megkérni. Ismét Urahara segítségére számíthatott csupán, mivel árulása hamar kitudódott, ennek köszönhetően az összes legális átjárót lezárták, ami kivezetett a Lelkek világából. Az Elmúlás hegyén várakozott a "taxira", ekkor csapott le Rá a Gotei 13 elitcsapata. Hiába volt öt kapitányi erejű shinigami ellene, tökéletesen leiskolázta őket, holott régebben kollégák voltak. Ámbátor figyelmetlenségének és túlzott elbizakodottságának köszönhetően maga is elszenvedett egy sérülést, azonban a jobb szemén áthúzódó apró vágás semmi ahhoz képest, amit ellenfelei kaptak. Valójában Yuusuke nem akarta megölni őket, csupán olyan helyekre szúrt, s oda vágott, ahol nincs semmi létfontosságú szerv, ellenben mégis komolynak látszik, ha valaki kételkedne árulása hitelességében. Egy ismeretlen, távoli lélekenergia az egész küzdelem alatt jelen volt, ám mivel nem avatkozott közbe, így Sierashi hamar el is felejtkezett róla. A megjelenő senkaion keresztül távozott, hátrahagyva egykori otthonát, hivatását, életét.
Az Emberek világában realizálódott benne a tény, miszerint egyedül, a saját erejéből képtelen lesz megakadályozni azt a pusztítást, melyet Shala'zhar utolsó szavaival előre vetített. Szövetségesekre volt szüksége, akik hasonló erővel rendelkeznek, mint Ő, ráadásul elég elhívatottak ahhoz, hogy akár az életüket is áldozzák a szent cél érdekében. Fizikailag bár nem volt túlzottan rossz állapotban, lélekben mégis teljesen összetört, elhibázottnak látta döntését, aminek köszönhetően mindent elhagyott, mi egykor fontos volt Neki. Dezertálását követően első útja a vaizardokhoz vezetett, a raktárba, ahol mind a mai napig is lakik.
A Daitenshi megalapítása
Alig pár nappal beköltözését követően máris elkezdte megvalósítani elképzelését. Bajtársakat gyűjtenie nem volt túl egyszerű, hiszen egykori fajtársai mind megvetéssel, s haraggal tekintettek rá. Ettől függetlenül határozott elképzelése volt azon emberekről, akik segítségére lehetnek. Hallott már történeteket a Karakurában élő legerősebb vaizardról, kinek erejéről csupán ködös elképzelések voltak és valódi erejét talán még senki sem látta. A bukott kapitány egyáltalán nem tartott fajtársától, minden gondolkodás nélkül tört be annak lakására, ahol miután kifosztotta a hűtőt, nyugodtan megvárta a házigazdát. Daisetsu Hattori különösebb meglepődöttség nélkül fogadta az ifjú vaizardot, meg sem lepődött jelenlétén, habár előtte még egyszer sem találkoztak. Yuusuke némi kertelést követően felvázolta a Shala'zhartól megtudott információkat, aztán magára hagyta a gondolataiba mélyedő férfit. Ekkor kezdett megalapulni a Daitenshi, amely egy új szervezetként akart fellépni az igazságtalanság és az erőszak ellenében. Ezzel egyidejűleg lélekklónja magára vonta a shinigamik figyelmét, s még így sem elenyésző reiatsuja miatt egy kapitányt küldtek ellene. Természetesen tisztában volt vele, miszerint a környék, ahol éppen tartózkodott, a 10. osztag fennhatósága alatt volt. Ekképp vette fel a kapcsolatot ismét régi bajtársával, aki a korábbi félreértés miatt gondolkodás nélkül rátámadt Sierashira. Watanabe ugyan fejlődött utolsó találkozásuk óta, ám még így sem volt képes felvenni a versenyt a már felgyógyult vaizarddal. Yuu némi kertelést, illetve egy magasabb bakudout követően ismét előadta azt a történetet, amellyel Dai-t is maga mellé állította. A másik Yuusuke is elgondolkodni látszott a dolgon, s habár a Seireitei árulója megsebesítette egykoron Őt, valamint menyasszonyát is, mégis a csatlakozás mellett döntött. Ily' módon már két nagyhatalmú szövetségest is maga mellett tudhatott, ellenben a rájuk váró nehézségek további segítségért kiáltottak.
Mexikói kiruccanás
Kapitánysága alatt ismerte meg a 8. osztag egyik tisztjét, aki a Tanaka Hitoshi névre hallgatott. Lévén lehetőséget látott benne, így szárnyai alá vette az először tiltakozó, majd némi földbedöngölést követően már egyetértő fiút. Sierashi számára a tanítás központi szerepet kezdett betölteni életében, hisz' ráeszmélt miképp válhatna halhatatlanná anélkül, hogy fizikailag valóban az lenne. Az átadott tudás tovább fog öröklődni, ekképp marad fent az ő neve is. Az ifjú shinigami beszervezését követően meg is ejtették az első ülést, amin csak négyen voltak jelen, ez volt a Daitenshi magja, a belső kör. A Sors Dárdájának elpusztításáról szólt a diskurzus, ám mivel olyan erőt képvisel, amihez foghatóval eddig még csak nem is találkoztak, így eme gondolat még tökéletesítésre szorult. Az ereklye feltehetőleg a Sors irányításában játszott szerepet, hordozója akár milliók életének is véget vethet. Ebből kiindulva nem túl meglepő módon Aizen is felfigyelt rá, arrancarjaival pedig kerestetni is kezdte. Az idő szorított, minél hamarabb a darabok nyomára kellett bukkanni, mielőtt még Las Noches ura rá nem teszi a kezét. Némi spekulálást követően három átkutatandó helyszín maradt: az Emberek Világa, Hueco Mundo és kizárásos alapon a Pokol. Mivel igencsak időigényes feladat lett volna átkutatni az említett dimenziókat, így Yuusuke az ősi tekercsek között kezdett kutatni megoldás után. Egy iránytűről olvasott, amely bármilyen hely irányát meghatározza, ha az megegyezik a használó legfőbb kívánságával. Viszont a szerkezethez volt egy leírás is, amiről Shala'zhar egyik bizalmi embere, Renai is tudott. Az általa vezetett falucska közelében állt az ősi templom, ahová a leírást tartalmazó tekercseket száműzték. Az arkangyalok vezéreként Yuu Suket, illetve Dai-t bízta meg a feladattal, miszerint szerezzék meg az előbb említett irományt. Ezzel egy időben Tanakával együtt Mexikóba utazott, ahol maga az iránytű volt elrejtve.
Megelevenedett félelem
A tárgy megszerzése valamivel több kutatómunkát, illetve odafigyelést igényelt, ezért inkognitóban és emberi módon érkeztek, hogy ezzel se keltsenek feltűnést. Régi azték templomok közé vezetett utuk, ahol valamiféle utalást kerestek az iránytű hollétét illetően. Ekkor találkoztak egy Maria névre hallgató lánnyal, aki quincy volt, s nem utolsó sorban a hely nagy ismerője. Neki köszönhetően jutottak el a legnagyobb templom alatti barlangrendszerbe, ahol először próbálhatták ki a Sierashi által készített medálok képességét. A nyakék jelesre vizsgázott, tökéletesen elraktározta a reiatsut, ezáltal gátolva meg, hogy a lélekenergiával hajtott hajó brutális sebességgel a köveknek csapódjon. Nem pihenhettek sokat, tovább kellett menniük. Az építmény belsejében újabb akadályok vártak rájuk, élőhalottak egy egész seregével kellett megküzdeniük. A lány sajnálatos módon az elsők között esett el, mivel egy figyelmetlen pillanatában egy elátkozott szamuráj halálra sebezte. A két férfi az indulattól felkorbácsolt erővel szinte darabjaira tépték a túlvilági lényt, aki viszont nem adta olyan könnyen magát. Az olvadt kőzet felett, vékony pallókon egyensúlyozva folyt a harc, egyetlen rossz mozdulattal mindennek vége lehetett. Yuunak eközben saját démonaival is meg kellett küzdenie, hisz' ahányszor csak a zombie szemébe tekintett, önmaga halálát látta. Végül sikerült felülkerekednie halálfélelmén és egy jól kivitelezett támadáskombinációnak hála a mélybe taszította a halhatatlan harcost. Lévén a lávában nem volt képes kellően regenerálódni, ezért már nem jelentett veszélyt. Eltemették Mariat, majd visszatértek Japánba.
Új út, új szövetségek
Habár az árulás utáni időszak igencsak megviselte őt, ettől függetlenül az elért eredmények magukért beszéltek. Mivel Dai és Suke is megszerezte a tekercseket, így már csak le kellett fordítani azokat, hogy az iránytű működőképessé váljon. Ám ezt könnyebb volt mondani, mint kivitelezni. Az írás egy rég elfeledett nyelven volt, s Sierashinak kénytelen-kelletlen ismét tanulnia kellett, mivel csak így volt képes előrébb jutni. Legalább két hónapnyi magolást követően már úgy, ahogy megértette az Ősök nyelvét, amiben hatalmas segítséget nyújtott a Kohrihebi no Suban (Jégkígyó fészke) felhalmozott tudásmennyiség. Ezekben az időkben szökött vissza először a Tiszta Lelkek Világába, ahol minden lehetséges percét menyasszonyával töltötte. Viszont még mindig dezertőr volt, üldöztetése pedig még csak most kezdődött, ezért vigyázniuk kellett. Chiyo mindenáron Yuu-val akart tartani, azonban a férfi nem volt képes vállalni ezt a kockázatot, sokkal jobban féltette annál a nőt, miszerint veszélybe sodorja. Így a tudatlanság várt állapotos szerelmére, aki ekkor már a szíve alatt hordozta két gyermeküket. Yuusuke szívből örült a dolognak, ám egy kis félsz azért mindig is ott lappangott a szívében. Kilátástalan volt a helyzet felmentését illetően és igazából nem is bízott túlságosan az események ilyesfajta rendeződésében, lévén önös érdektől vezérelve végzett egykori beosztottjaival. Biztosította Yasujit végtelen szerelméről, s ígéretet tett, hogy nem hagyja többé magára. A kötelesség szólította, a nagyobb jó érdekében fel kellett áldoznia a saját boldogságát, legalábbis egy rövid időre. Az órák egyre monotonabbakká váltak a földalatti bunkerben, távol mindentől és mindenkitől szinte az őrület határára sodródott hősünk. Megszállottsága ellenben segítségére volt ezen állapoton való túllendülésében, mindennél fényesebben ragyogott előtte az új cél: a Világ megmentése. Lévén a történések a kívánt mederben zajlottak, újabb tagok felvételét kezdeményezte. Egyik sétája során találkozott Sakai Hitomival, aki felettébb megragadta a Daitenshi vezetőjének figyelmét.
Új tanítvány
A lány kétségtelenül egy zseni volt, sokkalta nagyobb intelligenciával rendelkezett, mint kortársai, ráadásul különleges képességeket is birtokolt, de lelkét megfertőzte a bosszú. Hitomi shinigami-vadász volt, azok közül is a tehetségesebb fajtából. Sierashi látta benne a lehetőséget, ám a gyengeséget is, ami a jogosnak tartott igazságszolgáltatásból eredt. Némi harcot követően, s megmutatva ereje nagyságát térdre kényszerítette az espert, ezt követően pedig alkut ajánlott. Támogatást, valamint tudást ígért a hűségért cserébe. Ezen lépése irracionálisnak tűnhetett, mivel egy embert akart bevenni a legerősebb harcosok körébe, Ő viszont már tudta, miszerint a genetikus nagy dolgokra hívatott. A Fészekben tovább folytatódott a beszélgetés, ekképp vált Sakai a testvériség új - s mindezidáig egyetlen női - tagjává. A második tag beszervezését már nem egymaga intézte, mivel sokkal fontosabb feladatok elvégzésén munkálkodott. Tamachi Yukezo hibát hibára halmozva kiutasítást nyert a Soul Societyből, akárcsak Yuusuke. Tisztában volt a Villámvándor irányába mutatott lojalitásával, viszont először visszautasította a csatlakozás lehetőségét. Burkolatlan bizalmatlanságot mutatott a férfivel szemben, egyáltalán nem bízott a halálistenben, aki végzett a saját apjával. Ettől függetlenül képességeit még hasznosíthatta, ezért a későbbiekben Watanabe közreműködésével arkangyalt csinált a bukott nemesből. Kétségtelenül ilyenkor vált a lehető legérzéketlenebbé, társait csupán eszközöknek tekintette, akikkel elérheti a célját. Természetesen ez a későbbiekben megváltozik majd, azonban ezekben az időkben csak bábuk voltak a sakktáblán a Sorssal vívott partijában. Egyre sürgősebbé vált volna megtalálni a Sors Dárdájának darabját, azonban az utasításokat tartalmazó papiruszt képtelen volt megfejteni. Hitomi bevételével egy új népcsoport is figyelmet nyert Yuu szemében, mely nem volt más, mint a különleges képességekkel megáldott emberek. Egy esetleges háborúban remek szövetségest jelentettek volna a Daitenshi oldalán, így kettesben egyre-másra látogatták az erősebb személyeket, kedvező válaszok után kutatva.
A renegát legnagyobb megrökönyödésére itt is kapott ellenségeket szép számmal, holott sosem kereste a bajt, az találta meg mindig Őt. A szokásos útjuk során holtan találtak egy idős férfit, testét egy ismeretlen technikával ezernyi apró darabra robbantották. A falon lévő üzenet egyértelművé tette, miszerint figyelik őket és nem nézik jó szemmel ténykedésüket. Sierashi különösebb érdeklődés nélkül vette tudomásul a tényt, ám a helyzet tényleg komollyá vált, amikor a járókelők rájuk támadtak. Valamilyen elmebefolyásoló képességgel irányították szerencsétlen polgárokat, egy telepata állt a háttérben. Amíg az egykori kapitány mozgásképtelenné tette a népét, addig Hitomi bemérte a használót, így már volt kiindulási pont, ahonnan folytathatták a nyomozást. Késő éjszaka érkeztek meg a Club Torture névre keresztelt discoba, ahová az aljanép járt mulatni. Párnak kiadva magukat jutottak be, ahol bent néhány részeg inzultálni kezdte kettősüket, ám Yuusuke könnyedén pontot tett az ügy végére, egy-egy jól irányzott öklös kiosztásával. A korábbi elmemanipulálás itt is működésbe lépett, s a felbőszült tömeg meg akarta ölni őket. Sakai figyelmét ekkor ragadta meg a raktár felől érkező energiafoszlány, így útjukat abba az irányba folytatták. Néhány csapda semlegesítését követően egy terembe érkeztek, ahol két rusnya szörnnyel kellett megküzdeniük. Yuu próbált ugyan társára figyelni, ám mégis elveszítette, miközben a vállából egy nagyobb darab húsnak is búcsút kellett intenie. Különleges képességeinek hála a gáz nem volt képes kárt tenni benne, ám felhasználni azért még feltudta. Elég volt egy kis szikra és máris tomboló tűzorkánná változott minden. Az átjáróként funkcionáló tükör másik oldalán folytatták az egyre furcsábbá váló küldetést, így találtak rá Ikarira, aki beavatta őket a helyi megalomániás őrült tervébe. Ártalmatlan volt, ezért nem ölték meg, viszont társai egyértelműen árulónak tekintették, mivel újabb szörnyek érkeztek. Ezeket is legyőzve haladtak tovább, viszont út közben elszakadtak egymástól.
Az együttes frontembere
Sierashi a banda főnökével, Skull-lal csapott össze, kinek viselkedése és fellengzős stílusa igencsak ellenszenves alakká tette szemében, ebből kifolyólag talán még akkor is megölte volna, ha nem próbált volna épp világuralomra törni. A 8. osztag ex-kapitánya korábbi elbizakodottságával ellentétben igencsak megizzadt a küzdelem során, nagyképűségének hála szinte élet és halál között lebegett, mivel a vöröshajú esper térd alatt lerobbantotta a lábát. Fegyvertelenül már készült is az elmúlásra, ami végül nem következett be. Hitomi az utolsó pillanatban futott be, ám valami idegen, s félelmet keltő energia vette körül. Fekete füst szivárgott elő a testéből, amely végül visszanövesztette a vaizard elhagyott végtagját. Közös erővel végeztek az eddig látott legerősebb különleges képességű emberrel, valamint Yuu ekkor használta először lélekölőjének SenBankai alakját, amit egy korábbi harc során ért el, amikor egy Privaron Primera Espadával különbözött össze. Sakai módszeresen lemészárolta a Kristálykoponya nevű együttes többi tagját is, így látszólag nem volt több gond velük. A kimerültségtől a lány képtelen volt tovább fenntartani az idegvégződései közötti kapcsolatot, így a régi balesetből származó bénulása visszatért. A győzelmüknek ára volt, s az ismeretlen segítő személye gondolkodóba ejtette Yuusukét. Olyan erővel álltak szemben, amire még álmukban sem gondoltak volna.
A rengeteg megpróbáltatás mellett azért jó dolgok is történtek az életében. Néhány héttel a Club Tortureban történt incidenst követően végre rájött az iránytű titkára, ennek köszönhetően a Fészekben működésbe is hozta azt. Elhamarkodottsága majdnem az életébe is került, mivel a szerkezet megszállta a testét és csapolni kezdte a lélekenergiáját. Szerencsére hamar kontrollálni tudta a jelenséget, ezért sem történt nagyobb baj. Miután rájött a tárgy működési elvére, rövidesen meg is kapta, amit akart. Egy sivatagos terület képét vetítette a szemközti falra, azonban egyetlen ismert piramis sem volt rajta látható, ezáltal újabb kérdéssel gazdagodott a Sors Dárdáját illető, amúgy is mérföldes lista. Ezalatt Aizen is mozgolódni kezdett, Sierashi beteg újabb lépésre szánta el magát. Korábban már összecsapott az akkori Primerával, Adán Scytaciertoval, akitől ugyan súlyos sérüléseket szenvedett el, mégis lehetséges szövetségesként tekintett a férfira, származása ellenére is. Sok esetben ugyanúgy gondolkodtak, könnyedén megtalálták a közös hangot. Egy sötét éjszakán Yuu Hueco Mundoba utazott, ahol rávette az arrancart, hogy árulja el egykori társait, valamint az dezertőr shinigamikat és inkább csatlakozzon hozzá. Némi elmélkedést követően Adán-san beleegyezett, majd új életet kezdett az Emberek Világában. Kapcsolatainak hála Yuusuke könnyedén szerzett egy póttestet a lidérc számára, s még elszállásolását is vállalta, lévén hatalmas hely állt rendelkezésre a Kohrihebi no Su-ban. A háború szele már érezhető volt, ám mivel senki nem tett még semmit, így Ő sem szánta el magát radikálisabb tervek kivitelezésére. Élete már-már kezdett visszatérni a normális kerékvágásba, ebben az időszakban magánélete került inkább a középpontba. Rejtekhelyén felkeresték fiai, Masa és Katsuo, akiket természetesen nem ismert fel, mivel tudomása szerint alig másfél éveseknek kellett volna lenniük, ehelyett tinédzserekkel találta magát szembe, akik ráadásul végezni is akartak Vele. Ugyan korábbi összecsapásánál szerzett sebei már gyógyulásnak indultak, mégsem volt képes teljesen használni képességeit. Szerencsére a helyzet vérontás nélkül megoldódott, sikerült közös nevezőre jutniuk.
A kellemes családi összejövetel után Chiyo-channal is találkozott, ám a randevú nem éppen úgy sült el kezdettben, ahogy azt Sierashi elképzelte volna. Őszinte akart lenni az egyetlen nőhöz, akit mindennél jobban szeretett, mégis inkább szomorúságot, s talán megvetést látott a lány íriszeiben. Habár a 4. osztag kapitányának érvei teljesen jogosak voltak és a vaizard is tisztában volt ezekkel, ettől függetlenül sokkal jobban megrendítette, mint bármi ezelőtt. Ez volt ez első, s remélhetőleg utolsó komolyabb összeveszésük, melynek végén már a szakítás is megfordult a fejében. Végül azonban kibékülés lett a vége, Yuu pedig egy hirtelen jött ötlettel lepte meg születésnapos menyasszonyát. Még aznap este Las Vegasba utaztak, ahol egybekeltek, aztán egy felejthetetlen éjszakát töltöttek el. Ámbátor a nászút nem volt épp mesébe illő, mivel egy cellában kellett megejteniük, mert előtte önkényesen behatoltak egy magánrepülőgépbe. Hajnalban kitörtek a börtönből, majd egy senkaion keresztül hazatértek. Az elkövetkezendő hetek unalomban teltek, rengeteg térkép és dokumentum áttanulmányozása után végül megtalálta azt az épületet, amelyet az iránytű mutatott Neki. Már csak az odajutás volt kérdés, de mivel Yukezo teleportációs képességei alig ismertek határokat, így ezt könnyen megoldották. Az iránytűnek, valamint Paragon erejének hála megtalálták a megfelelő helyszínt, viszont nem tudtak elég közel jutni, mivel túlságosan erőteljes védőpajzs korlátozta le erejüket.
A Végzet völgyében
A Végzet Völgye
A sivatagban való gyaloglás nem épp a legkellemesebb időtöltés, erre a Daitenshi is simán rájött, hiába alkották az egyik legnagyobb erővel rendelkező társaságot a Gotei 13 és az Espada mellett. A hely kisugárzásának hála gyengébbek voltak, mint alapesetben, csupán Hitomira nem volt hatással a mágia, valami érthetetlen okból kifolyólag. Szerencsére nem cipelt magával sok felszerelést, így annyira el sem fáradt, viszont egyes társai nem épp a megfelelő öltözetben érkeztek, így Ők igazán szenvedhettek. Az ősi sírbolt már messziről szemet szúrt, ám csak közelebb érve bizonyosodhattak meg gigászi méreteiről. Több száz lépcsőfokot megmászva jutottak el a bejárathoz, ahol máris akadályba ütköztek. Yuusuke jó szokásához híven most is erőszakkal akarta megoldani a helyzetet, ám többszöri próbálkozásra sem volt képes áttörni a kőajtót. Némileg csalódottan és frusztráltan nézelődött ide-oda, valamiféle rejtett kart vagy nyomógombot keresve. A megfejtésre természetesen a csapat esze jött rá, aki megfejtve az egyik kőtáblán szereplő írást, megoldotta a bejutáshoz szükséges feladványt. Legnagyobb megrökönyödésükre egy beszélő szobor eresztette be őket, aki Vendelként hivatkozott magára. Az eszperente nemes igencsak meleggé tette volna az amúgy is forró levegőt, ezért minél gyorsabban besoroltak az épületbe, nehogy valamelyikük mégis találkozzon a művészeti alkotás emlegetett fegyverével. A kriptában még fülledtebb levegő köszöntötte a kaland résztvevőit, már-már kibírhatatlan mértékben. Az első hosszú folyosó végén egy köralakú terembe vezetett útjuk, melynek közepén egy kút díszelgett. Yuu számára egyértelmű volt, miszerint ez egyfajta csapda lehet, hiszen a környezeti tényezők miatt mindenki rögtön a vízbe vetette volna magát, hogy hős cseppekkel csillapíthassák szomjukat. Az elvárt reakciónak megfelelően cselekedett Sakai is, ezzel kivívva mestere rosszallását. A folyadék feltehetőleg mérgezett volt, ezért Sierashi csupán felfrissítette magát, remélvén, hogy bőrön keresztül nem működik a mérgezés. Fortuna mellette állt, ezért ilyen módon nem esett baja. Viszont a továbbjutással meggyűlt a baja, lévén eszében sem volt kilincset keresni egy ókori építményen, mert minek, ugye... Hitomi korábbi ballépését kompenzálta az átjáró megnyitásával, mivel a nyers erő ismét kudarcot vallott.
A következő járatban furcsa lények egész serege fogadta az arkangyalokat, viszont ezek ártalmatlannak tűntek, legalábbis semmilyen jelét nem adták annak, miszerint különösebben zavarná köreiket a társaság hívatlan behatolása. A folyosó végén halványan pislákoló, zöld gömbök világítottak, ám még mielőtt közelebb mehettek volna a jelenséghez, két oldalról nyilak kezdtek feléjük záporozni. Képességeinek, valamint kifinomult reflexeinek köszönhetően nem okozott problémát számára kivédeni a fáradatlanul próbálkozó nyilacskákat, azonban a probléma megoldására elég sajátos, s talán nem a legjobb módszert választotta. Speciális - azóta elveszett - fegyverének hozzájárulásával megrepesztette a szint padlózatát, aminek hála az egész járat kezdett összeomlani. A csapat nagy részének sikerült elérnie a másik oldalt, viszont Tanaka és Tamachi a mélybe zuhantak. Nem tudván, hogy túlélték-e az esést, így a továbbhaladás mellett döntöttek, mivel a dárda darabját mindenáron meg kellett szerezniük. Némi konzultációt követően két felé indultak el, Yuusuke Daisetsut kapta társául. Egy szűkös katakombában haladtak, melynek egyik kanyarulatánál gnómszerű bestiákra lettek figyelmesek. Út közben valószínűleg mindkettőjüket negatív gondolatok kerítették hatalmukba, mivel igencsak vészesen villanó tekintettel méregették egymást. A dögök veszélyesebbek voltak, mint ahogy elsőre látszottak, izzasztó küzdelem árán sikerült csak felülkerekedniük rajtuk, holott normál körülmények között nem sokan vették fel volna kettősükkel a versenyt. Kapott sérüléseik elhanyagolhatóak voltak, ezért tovább folytatták a menetelést. Egy csigalépcső alján összefutottak az elvesztett és ugyancsak megviselt társakkal, ám korai volt az öröm, mert a szárnyas szemgolyók kirobbantották lábuk alól a támaszt. Zuhanás közben Yuu-t tarkón találta egy nagyobb törmelékdarab, ennek hála a landolás sem volt épp tökéletes. Ujjaival kitapogatta a sérült részt, s a vérzésből egyértelművé vált számára, miszerint enyhe agyrázkódást is kapott. Így is jobban járt, mint némelyik bajtásra, Hitoshi például elveszítette a szeme világát, míg Dai olyan súlyos lábtörést szenvedett, amivel képtelen volt tovább folytatni a harcot. Nem szívesen, de Yuu Yuke segítségével visszaküldte őket a bejárathoz, ezzel biztosítva nagyobb esélyt a túlélésre. Ketten folytatták tovább az utat, majd egy újabb találós kérdés megfejtését követően már a célvonalnál jártak. Nem sokkal ezután Hitomi is befutott, azonban Watanabe nélkül. Esetleges halála nagyon megviselte a vaizardot, aki igen jó barátjának, illetve remek szövetségesnek tartotta a férfit. Visszafordulni azonban már nem lett volna értelme, ezért ismételten a haladás mellett döntöttek.
A legutolsó csarnokban találták meg a Dárda darabját, amit egy ismeretlen fajú állat védelmezett. Gyorsasága és ereje figyelemre méltó volt, egyikük sem volt képes reagálni, amikor a lény az esperre vetette magát és méretes darabot tépett ki annak karjából. Mielőtt még komolyabb harc bontakozott volna ki, Suke tűnt fel a színen, ám valamiért mégsem Ő volt az. Kayios, az Egyensúly és a Bölcsesség Istene használta közvetítőként a shinigami testét, s alkut ajánlott. A legfontosabb dolgot kérte az ereklye darabjáért cserébe. Egy óra gondolkodási időt kaptak, ezalatt Sierashi döntésre jutott és levelet írt a saját vérével. Tudta, hogy esetében a családja emlékét veszítené el, azonban nem várhatta el, miszerint mások áldozzanak egy olyan dolog miatt, ami csak Neki volt igazán érdeke. Mártírként vállalta a feladatot, viszont tudatában volt, hogy a Dárda egyesítésénél visszakapja azokat, mégis nehéz szívvel tett eleget a kérésnek. Memóriájának lepecsételése után sokkalta megkönnyebbültebben örült a sikernek, nem tudván, mit is dobott el a nagyobb jó érdekében.
Atlantisz könnyei
Atlantisz csarnoka
Minden kétséget kizáróan a legkönnyebb küldetés volt, amit a Dárda utáni hajsza során végre kellett hajtania. Mivel Adán támogatását a magáénak tudta, így sokkalta könnyebben volt képes kikövetkeztetni Aizen következő lépését, amire Kenshin figyelmeztetése alapján már amúgy is számítani lehetett. Ebből kiindulva nem túl meglepő módon egy olyan csapat indult el az ereklye darabjának megszerzéséért, melynek majd' minden tagja Espada volt. Az egykori Primera információinak köszönhetően Sierashi úgy döntött, hogy ezúttal az arrancarokra hagyja a piszkos munkát, Ő pedig megelégszik a babérok learatásával. Hueco Mundo kietlen sivatagjában az unalom elnyomó erejével küzdve próbálta magát ébren tartani, mígnem társa vissza nem ért a keresett hely pontos koordinátáival. Lévén az aranyiránytű megsemmisült a Végzet Völgyében, ezért másképp nem találhattak volna el a rejtett városba. Rövid utazást követően hamarosan egy gigászi lépcsősor alján találták magukat, melyen felmászva sosem látott látvány tárult a szemük elé. Tökéletesen megmunkált szobrok és oszlopok díszítették a monumentális helyiséget, ami egykoron minden bizonnyal fogadócsarnokként szolgált. Yuu-nak nem tartott sokáig rájönnie az ősi írásokból, miszerint Atlantiszba keveredtek, ami az ókorban a fejlettség és a béka utópisztikus központja volt, mígnem el nem nyelték a tenger habjai. Nos, a kontinens némileg lejjebb szállt, mint ahogy azt bárki is gondolta volna, bizonyára a valós ok teljesen különbözött egy semmiből jött, mindent elsöprő természeti csapástól.
Korábbi elképzeléseinek megfelelően társával együtt fedezékbe húzódtak és türelmesen megvárták, míg Las Noches kirendelt kincsvadászai elvégzik a feladat oroszlánrészét. Bevallottan kissé kiszúrásnak érezte a dolgot szerencsétlen hollowokkal szemben, de persze lelkiismerete nem uralkodott el rajta annyira, hogy lemondjon az ereklye második részéről. Miután Slarin Sleryrrlyn'dreskel vezetésével feltűntek ellenségeik, végre akcióba lendülhetett. Becsülete ugyan nem engedte, miszerint lemészárolja az amúgy is meggyötört csoportosulást, ebből kifolyólag csupán egy egyszerű bakudouval zavarta meg őket és a kialakult fejetlenséget kihasználva ellopta a Segunda Espada kezéből a kincset, amiért mindannyian jöttek. Diadalittas kacagás közepette lépett be a pár másodperc múlva megnyíló Gargantaba, amin átsétálva ismételten visszatért az Emberek Világába. Lelkesedése az eddigi többszörösére növekedett, majdhogynem a szájában érezte a győzelem édes ízét. Természetesen, ha ismerte volna a jövőt, magabiztossága valószínűleg kissé alább hagyott volna.
Hősvizsga
Sosem egyszerű kiszakadni egy jól megszokott élethelyzetből vagy a periodikusan ismétlődő kötelezettségek béklyójából. Azonban az embert könnyen letéríthetik a célhoz vezető útról, ha Sierashihoz hasonlóan minden lehetőséget megragad, hogy az események sűrűjébe kerülhessen. Nem sokkal a történések előtt ismerkedett meg Masamune Raidennel, a 12. osztag kapitányával, akivel mély filozófiai jellegű beszélgetésbe bonyolódott, habár már itt is felfedezhető volt az ellentét, ami kettőjük között feszült. Világszemléletük tökéletesen eltért, s Yuusuke igazából nem is akarta megérteni a shinigamit, se ráerőltetni saját véleményét. Ettől függetlenül készséggel reagált a hívó szóra, mely újabb veszélyt jelzett. A találkozó meghatározott helyére sietvén egy ismerős kisugárzásra lett figyelmes, amelynek tulajdonosa nem volt más, mint a Segunda Espada, Slarin Sleryrrlyn'dreskel. Egy korábbi félreértésnek hála már ismerték egymást, habár a vaizard volt az egyetlen, aki derűsen gondolt vissza arra az esetre. A közelmúlt sikereitől megrészegülve valójában nem is vette túlzottan komolyan a küldetés tényét, véleménye szerint már ekkor is meg tudta volna számolni egy keze ujjain, hogy hányan lennének veszélyesek rá a dimenziók között. Ugyan a kaland utazási része hosszabbra nyúlt, mint az várható volt, végül mégis sikerrel érték el céljukat. Másrészt viszont megjegyzendő, miszerint majdnem kifogott Rajtuk a talány, aminek megoldása szükséges volt a bejutáshoz. A Daitenshi vezére simán hagyta volna magát jéggé fagyni, hiszen Ő ilyen módon értelmezte a vöröshajú halálisten tanácsát. Valójában a titok nyitja a könny volt, de erre Slarinnal együtt csak az utolsó pillanatban eszmélt rá. Igazából itt kezdett elmérgesedni a helyzet a kompánia tagjai között. Újjászületvén szembesülnie kellett emberi teste minden gyengeségével, amiről már teljesen elfeledkezett egy évszázad alatt. Valós indulattal támadt a semmiből megjelenő Doragonra, aki azonban játszi könnyedséggel győzte le és alázta meg az egykori taichout. A büszkeségén esett csorbát akarván kiküszöbölni sértő megjegyzéseivel elhatárolódott mindenkitől, aki szövetségesként funkcionált volna. Már-már ott tartott, hogy végez az arrancarral és Raidennel is, csupán a sárkánykönny által fenntartott kapcsolat miatt önmagát is megsebesítette volna. Ettől függetlenül érzékeltette társaival a tényt, mely szerint jelenlétüket teljesen feleslegesnek tartja.
A kastélyba vezető utat egyedül, gyalogosan tette meg, mivel a többiektől eltérően az Ő úgynevezett "igaz formája" nem adott szárnyakat a repüléshez. Jóval később futott be a helyi uralkodó palotájába, viszont egyáltalán nem zavartatta magát késése miatt. Elhatározta, ha kell, egyedül vadássza le azt a valamit, amiért ide rángatták őket. A tündérkirálynő gyerekes mivolta eléggé zavarta a férfit, egyértelműen nem volt hajlandó elfogadni parancsot olyan valakitől, aki ennyivel fiatalabbnak látszik Tőle, s viselkedése sem hozza a kívánt formát. Az akció sikerét veszélyeztető egyet nem értések miatt hozták el Hitomit is az ismeretlen dimenzióba, megpróbálván ezzel kibékíteni a feleket. Yuu örült tanítványa megjelenésének, végre volt valaki, aki igazi segítséget nyújthatott számára. Megtudván a gonosz varázsló tartózkodási helyét kerekedtek fel, habár mindannyian jól tudták, hogy nincs szó semmilyen mágusról, csupán a világukból átszökött árny szállhatott meg valakit vagy öltött alakot. Átvágván az erdőn sok váratlan meglepetéssel találkoztak, mint például: aláaknázott csapások, erdőhátú teknősök vagy nevetőport szóró tündérek. Megtartván a hely szakértőjének tanácsát nem próbált lélegezni, viszont miután maga a tudós is megzakkant, Yuusuke is kapott egy adaggal az eddig elkerült szerencsétlenségből. Könnyeit törölgetve nézett tehát szembe ellenfelükkel, aki valamilyen érthetetlen okból kifolyólag Masamune alakját öltötte magára, tanítványa pedig az esperét. Ko céljai nem voltak túl világosak, ámbátor senkit nem is érdekeltek. Vérmérsékletének engedve az ifjú vaizard elsőként lendült támadásba, amint lehetősége volt rá. Igazi harcra végül mégsem került sor, lévén a 12. osztagos fényshowjának hála minden elhomályosult. Álmából riadva, az ágya mellett tért magához, kezében lélekölőjét szorongatva. Nem igazán tudta felidézni, hogy pontosan mikor is került a földre, az egész olyan zavarosnak tűnt. Az értelmetlen emlékképeket próbálván elűzni gondolataiból lépett az ablak helyén lévő falrészhez, melynek felújított burkolatán egy kapkodva felírt mondat szerepelt: Csak semmi pátosz. Értetlenül morgolódva fordult vissza ágyához, miközben azt az idiótát szidta, aki összefirkálta az újonnan festett falát.
A Pokol kapuján túl
A Pokol kapuja
A könnyű győzelem miatt érzett öröm még ott lebegett Yuusuke szívében, amikor végre valahára útjának azon szakaszára érkezett, aminek végén a cél beteljesülése várta. Az alvilágba épeszű ember önszántából sosem akarna lejutni, azonban a Daitenshi tagjai dacolva a félelemmel mégis ezt az ösvényt választották. Maga az átjutás nem követelt túl nagy ügyességét, inkább a visszajutás mibenléte volt kérdéses. Találniuk kellett egy olyan lidércet, amely már életében is velejéig romlottnak számított, s csupán csak a hollowvá válás mentette meg attól, hogy örök időkig a pokol valamelyik kénes bugyrában rohadjon. A keresgélés tovább tartott, mint ahogy arra számítottak, hiszen a legtöbb lélekfaló önhibáján kívül vált azzá, így haláluk pillanatában nem történt semmi, a szokásos módon megtisztulva kezdhettek új életet Soul Societyben. Már-már éppen kezdett frusztrálóvá válni a helyzet, amikor a vaizardnak köszönhetően végre kiiktatásra került egy olyan lény, ami már megfelelt a korábban említett kritériumoknak. Hátborzongató fényjelenség közepette materializálódott a semmiből a kapu, ami a túlvilágra vezetett. Még utoljára visszapillantva a halandók világára suhantak be az őrző figyelmét kicselezve, ennek köszönhetően küldetésük első részére pontot is tehettek. Eljutottak oda, ahol élő ember még sohasem járt.
Fagyos sötétség
A szokásos sztereotípiákkal ellentétben nem egy lángoló tűzkatlan kellős közepén találták magukat, kényelmetlenséget leginkább a hely negatív kisugárzása ébresztett, valamint az érzés, hogy nem tartoznak ide. Feltételezéseik alapján a lehető legrosszabbra készültek fel, azonban egyelőre semmilyen támadás nem érte Őket, sőt az őrök még előzékenyen biccentettek is feléjük. Sierashi a barátságos fogadtatás ellenére nem hagyta lankadni figyelmét, a legkisebb hiba is végzetes következményeket vonhatott volna maga után. Fogadóbizottság gyanánt néhány maszkot viselő alak sorjázott elő a sötétségből, egyikük egy háromfejű kutyát tartott féken, mely kitörve gazdája kezeiből nekiugrott az út szélén álló bűnös léleknek és ledöntve azt falatozni kezdett annak belsőségeiből. Mielőtt még bármit is tehettek volna, az egyik álarcos elég vulgáris módon adta a tudtukra a tényt, mely szerint nem kell aggódniuk, hamarosan visszanőnek majd a szervei. Yuu diplomáciai közeledésére válaszul durva elutasítást kapott, idegenvezetőjük modortalansága pedig már majdhogynem tettlegességet kívánt. Rövidesen a stílus miértjére is fény derült, hisz' a maszkok levétele után Skull-lal, valamint a Kristálykoponya többi tagjával néztek ismét farkasszemet, akikkel már egyszer végeztek. A fennálló ellentét semmit sem vesztett erejéből, a volt kapitányt pedig csak tovább hergelte a tény, hogy nem tud ártani a felfuvalkodott hólyagnak, mivel halottként nem lehetett ismét végezni Vele. Egyértelműen alsóbbrendű férgeknek számítottak még itt is, egy nagyobb hatalom szolgálatába álltak, ekképp nyerve valamivel kellemesebb feladatkört az alvilág posványában. Egy bordélyházhoz hasonlító épület egyik rejtett szobájában vette kezdetét az üzlet, ahol a társaság magával a Pokol úrnőjével, Lilith Arkenrauvval került szembe, még ha csupán videóüzenet formájában is. Yuusuke itt tudta meg, miszerint korábbi megmenekülését a démonnak köszönheti, azonban egy szemernyi hála sem fogalmazódott meg benne a nő irányába. Egyértelműen bele kellett menniük a játékba, különben sosem szerezhették volna meg a dárdadarabot, amivel Lilith úgy játszadozott, mint valami értéktelen kacattal. Habár lényegében a darabok külön-külön tényleg nem értek semmit, ennél azért nagyobb tiszteletet érdemeltek volna. Persze ez miért is érdekelte volna a romlottság királynőjét?
Megkapva feladatukat, ami egy rivális klán vezetőjének megölését jelentette, végre ismét úton voltak. A terep ezúttal sokkal barátságtalanabb képet mutatott, mint előtte, légszűrő maszkok nélkül minden bizonnyal megfulladtak volna a mérgező gázoktól terhes levegőben. A további szóváltások és csipkelődések nem segítették elő túlságosan a bizalom kiépítését a két csapat között, habár a Daitenshi összes tagja amúgy is elutasította ezt a lehetőséget, senki sem bízott a bérencekben. Különösebb megerőltetés nélkül törtek be a Pokol második leghatalmasabb szörnyének palotájába, ahol az őrök kiiktatása után már az építmény belsejében folytathatták tovább menetelésüket. Kissé elhibázott módon önszántukból két csoportra oszlottak, ilyen módon próbálva megy gyorsabban átkutatni a helyet. Sierashi Tamachival, valamint Morristerrel, illetve Skull-lal került sajnos egy oldalra. A kietlen folyosókon való unalmas bolyongás eléggé céltalannak tűnt, mígnem mozgó páncélok kisebb hadserege ütött rajtuk. Tudásukat kihasználva a lehető leggyorsabban iktatták ki ellenfeleiket, ámbátor a nagyerejű kidouk használata közben majdhogynem az egész kastélyt a fejükre omlasztották. Továbbhaladva végre ismét összekerült a banda, habár Suke és Hitomi is furcsán viselkedett, nem is vettek részt a láthatatlan pokolbestiák ellen folytatott küzdelemben, amiket egy vörös bőrű démonnő szabadított rájuk, miután beléptek egy nagyobb terembe. A harc kifejezetten nehéznek hatott, azonban egy okos ötletnek köszönhetően mégis könnyedén diadalmaskodtak. Yuu ki akarta faggatni támadójukat, ám mielőtt még bármilyen választ kaphatott volna, eszméletét vesztette.
Ismeretlen áldozat
Felébredvén a raktárban lévő szobájában találta magát, bár nem emlékezett pontosan hogyan is került oda. A szokásos napi normát követve indult el a fürdőszoba felé, ahol a fogmosás nem várt eredményeket hozott. Mérhetetlen fájdalmak között az összes foga kihullott, ennek tetejébe egy őrült szellem is azzal vádolta, hogy Ő okozta egykoron a halálát. Yuusuke emlékezve minden egyes áldozatára valószínűtlennek tartotta ezt a lehetőséget és megkísérelte felvenni a harcot a jelenséggel. Legnagyobb megrökönyödésére azonban lélekölője egyetlen csapást követően ezernyi darabra tört szét, démonmágiái pedig mind hatástalanok maradtak. Nem látván más megoldást menekülni kényszerült, azonban kitörve a fürdőajtón keresztül nem a megszokott kép fogadta, hanem egy gigászi sakktábla, melyen egyik oldalon a fehér, míg a másikon a sötét bábuk foglaltak helyet. A vaizard erejének két aspektusát szimbolizálták, mindkét vezér kezében fellelhető volt az egykori kapitány zanpakutouja. Valamiért a fehér oldalt képviselő királynőből nagyobb sötétség áradt, mint fekete társából, ezért valamilyen megfoghatatlan indok által vezérelve a gonosz kisugárzás felé iramodott el, hiszen azt tartotta erősebbnek a kettő közül. Megkaparintva fegyverét már könnyedén szelte ketté az árnyalakot, a múlt fájó lenyomatát. A végzetes csapás után a kép ismét elsötétedett, ám ezúttal egy ismeretlen, gyatra módon megvilágított helyiségben tért magához. Némi gondolkodást követően levonta a következtetést, mely szerint valamiféle mágia fogságába estek, mely különféle illúziókat bocsátott az áldozatokra. Miután látása kellő módon kitisztult, először Yuke éber tekintetével találkozott, aztán jobban körülnézve minden egyes társát felfedezte. Végtelenül erőtlennek érezte magát, ráadásul fegyvereit is elkobozták Tőle. Indulatosan rivallt rá a korábban megismert démonra, ám fenyegetései nem voltak túlzottan hatásosak. Szerencsére a ház ura látni akarta mindannyiukat, ezért lehettek még életben. Kénytelen-keletlen sodródott az események láncolatával, kicsúszott a kezéből az irányítás. Újabb folyósok leküzdése után egy díszes ajtó mögött találták meg célpontjukat, habár a terem, amiben megtalálták a férfit inkább hasonlított valami gótikus stílusú szórakoztató-központra, semmint egy trónteremre. Phyrwar, a Pokol második legrangosabb családjának a feje köszöntötte a megviselt társaságot, aki Lilithhez hasonlóan üzletet ajánlott, s némi pozitívumként elkönyvelendő, eszközeiket is visszakapták. A szituáció abszurditását még inkább fokozta egy alteregókból álló Daitenshi felbukkanása, akik szintén maguknak akarták a Dárda darabját. Pusztító harc bontakozott ki, melyben az e dimenziókban élők hátránnyal indultak. Nem tartott soká, míg az eredeti Sierashi is patthelyzetbe került, szövetségeseivel együtt. Szerencsés módon mégsem vesztették egyikük sem életüket, lévén a hasonmások megölésével az maguk is eltűntek volna, de valahogy Phyrwar ezt elegendőnek tartotta utólag közölni.
A Sors Dárdája
Nem látván más kiutat, végül alkut kötöttek. Yukezo összeillesztette a Sors Dárdáját, aminek köszönhetően teleportációs képességei megsokszorozódtak, immáron nem csak a dimenziók, de a különböző valóságok közötti utazásra is képessé vált. A Villámvándor hathatós segítségével hazajuttatták az ál-Daitenshit, de ekkor porszem került a gépezetbe. A Dárda saját öntudatra ébredt és felülírva Tamachi akaratát elfoglalta annak testét. Ismételten csata alakult ki, ám most nem árthattak a shinigaminak, ami igencsak megnehezítette a dolgot. A csapatmunkájuk tökéletességét bizonyítva a 8. osztag egykori vezetője megkaparintotta a lándzsát, melynek delejes ereje majdnem Őt magát is elcsábította. Az utolsó pillanatban mégis a szívére hallgatva önpusztító parancsot adott az ereklyének. Megkönnyebbülten térhettek ezután vissza otthonukba, mit sem sejtve a sötét árnyról, aki elégedetten szemlélte egész eddigi tevékenységüket.
Bosszú a Tengoku Shuuyouban
Az áruló
Alig egy hét telt el a Pokolban történtek óta, azonban még mindig volt egy elvarratlan szál, melynek megoldásával végre valahára pontot tehettek az egész ügy végére. Watanabe korábbi jelentése alapján egyértelművé vált, miszerint Renai, aki a Mennyei Menedék előző vezetője volt, gyilkosság áldozatává lett, mégpedig a legközelebbi tanácsadója követte el eme szörnyű tettet. Hitomival az oldalán vágott neki az útnak, ami még így sem volt teljesen veszélytelen, hogy egyáltalán nem ismerte senki kettőjüket a faluban. Yuusuket a személyes bosszú hajtotta, meg akarta büntetni Shagenjat az árulásáért, amit Shala'zhar egykori szeretőjén követett el. Az elmaradott településbe való bejutás nem jelentett kihívást egyikük számára sem, ám míg mielőtt bármit is tehettek volna, a kapu kinyílt, Ők pedig engedelmesen beléptek rajta. A feltételezéssel ellentétben már vártak Rájuk és pontosan tudták, hogy kihez érkeztek. A vaizard egyetlen szempillantással felmérte az esélyeiket, s minden kétséget kizáróan az összes őrrel könnyedén végezhettek volna, azonban mivel csak emberek voltak, ezért a békés együttműködés mellett döntött. Ekkor derült fény Hitomi képességének mestere előtt eddig rejtett aspektusára, aminek hála beszéd nélkül, gondolati síkon is képessé váltak kommunikálni, csupán egy érintés volt szükséges hozzá. Engedve a helyi rendfenntartóknak indultak el egy hatalmas hegyorom felé, amiről a későbbiekben kiderült, miszerint valójában egy ősrégi épület. Egy beljebb haladva szembesülniük kellett az itt élők nyomorával és embertelen körülményeikkel, amik egyáltalán nem voltak jellemzőek Renai idején. Sierashi ellenszenve egyre inkább növekedett a köpönyegforgatóval szemben, elhatározta, hogy fejét veszi a férfinak. Erre azonban még várnia kellett, lévén először a Shikyotou (死去塔, Haláltorony) halálos csapdáival, illetve az egész épületből áradó dögletes aurával kellett megbirkóznia, mely elnyomni ugyan nem tudta, de tompította érzékeit.
Shikyotou
Miután mindkettőjüket beterelték az ajtón, az egyik fegyveres parancsot kiáltott, aminek köszönhetően az esper eltűnt egy csapóajtónak hála és ráadásképp még a kijáratot is lezárták. Megpróbálta ugyan felfeszíteni a csapda fedelét, ám fizikai erővel ez lehetetlennek tűnt, erősebb démonmágiát pedig nem mert használni, féltette pártfogoltja testi épségét a másik oldalon. Kénytelen volt így egyedül tovább haladni és csak remélni tudta, miszerint a lánynak nem esik komolyabb baja. Jobban körbepillantva három kígyóféle (baziliszkusz, fekete mamba, egyiptomi kobra) pontos szobormását vélte felfedezni, valamint egy feladványt, aminek megoldása biztosította volna a továbbhaladást. Sajnálatos módon az efféle agytörők megoldása nem tartozott fő erényei közé, ráadásul figyelmetlenségének következményeként teljesen megfeledkezett arról az aprócska tényről, mely szerint a sorrend is fontos részét képezi a helyes válasznak. Felelőtlenségének meg is lett a böjtje, miután a baziliszkusz rávillantotta smaragd tekintetét, nemes egyszerűséggel kővé dermedt. Ugyan teste megkövesedett, szelleme még ezután is képes működni, ám jól érezhetően egyre jobban hagyta el az éltető erő, mintha az Őt beborító massza szívta volna el. Régi ismerősként köszöntötte ismét a Halált, valamiért már egyáltalán nem érzett félelmet ezzel kapcsolatban. Csupán azt sajnálta, hogy nem tudott több időt a szerelmével és a fiaival tölteni, hanem helyette megalomániások törekvéseit próbálta akadályozni. Csendes beletörődéssel várta az elmúlást, viszont ekkor megjelent egy alig pislákoló reménysugár a korábban felvett kard unszimpatikus lelkének személyében, aki kölcsönözve egy keveset reiatsujából biztosította a túlélés feltételeit. A Daitenshi-medálra összpontosítva megkísérelt egy segélykérő üzenetet eljuttatni Sakaihoz, de nem bízott túlzottan sikerességében. Ettől függetlenül hamarosan megjelent a tudós, aki miután megoldotta a kiszabadításához szükséges rejtvényt, visszaadta szabadságát. Az életre kelt kígyókkal szemben némileg komikus módon arattak győzelmet, azonban összességében ismét felülkerekedtek egy akadályon, innentől pedig már egyenes út vezetett célpontjukhoz.
Határtalan erő
Könnyűnek ígérkezett a győzelem, s habár némileg megviselten és elfáradtan jutottak be a központi csarnokba, mégis nagy esélyt láttak győzelmükre. Meg is pillantották ellenfelüket, aki egy hatalmas szakadék szélén egyensúlyozott, majd mielőtt bármit is léphettek volna, levetette onnan magát. Természetesen, ha itt véget ért volna az események sorozata, az túlzottan egyszerű lett volna. Valamiféle ősi, visszataszító rituálénak hála az egykori tanácsos egy gigászi hidra képében született újjá, aminek minden levágott fejének csonkjából két új serkent elő. Yuu emlékezve egy ehhez hasonló, ókori görög történetre, egyértelműen a tűz felhasználását tartotta megfelelő cselekedetnek, azonban az undorító kisugárzás miatt képtelen volt komolyabb hadoukat megidézni, ráadásul shunpoja is sokkalta lassabb volt a megszokottnál. Legyengült állapotából adódóan be is gyűjtött egy égési sérülést, ami szinte felsőtestének egész jobb oldalára kiterjedt. Dacolva a fájdalommal szólította Dotonryuu Bankai-alakját, amivel már képes volt akkora erőt kifejteni, ami egyszerre volt képes levágni az összes ocsmány fejet. Összedolgozva a kígyós karddal és Hitomival, sikerült lepecsételniük az összes csonkot, ekképp vetve véget a bestia tombolásának. Viszont diadaluk még így sem volt teljes. Vakító fényjelenség közepette Shagenja visszatért emberi alakjába és egy utolsó elkeseredett támadással próbált végett vetni hőseink életének. Mivel a képességeit korlátozó behatás megszűnt a lény pusztulásával, így Sierashi könnyedén hárította a végső próbálkozást is. Felsorolva a férfi bűneit biztosította megvetéséről, majd egy határozott mozdulattal lefejezte az árulót. A harc miatt felhalmozódott adrenalin lassacskán kiment a szervezetéből, ennek köszönhetően a kín elemi erővel csapott le rá és lévén egyik törött bordája sikeresen kilyukasztotta a tüdejét, kényszerű orvosi ellátásra szorult, míg a helyzet rendezését Hitomira bízta. Miután némileg összeszedte magát, mentoráltja hathatós segítségével elhagyta a Tengoku Shuuyou-t.
Óriási lélekenergia: Lévén egykor kapitányként szolgált a Gotei 13 kötelékében, így reiatsuja ennek megfelelően igencsak kiemelkedő. Feltehetőleg csupán néhányan birtokolnak az övénél nagyobb hatalmat, a gyengébbek már aurájának nyomásától is elvesztik eszméletüket. Zanpakutuojának elemi típusa ellenére lélekenergiája nem mutat semmilyen erre utaló különlegességet. Sierashi kisugárzása ezüstösen kék, hideg színben pompázik, amelybe fekete lángnyelvszerű kitörések vegyülnek, amint előhívja belső hollowját.
Zanjutsu mester: Yuusuke tökélyre fejlesztette kardforgatói képességeit. Precíz és gyors támadásai nem ismernek könyörületet. Egyedi vívóstílussal rendelkezik, mely akrobatikus elemeket is tartalmaz, ezekkel lepve meg ellenfeleit.
Nadegiri (撫で斬り, Tiszta suhintás): Egy nagy erővel és gyorsasággal végrehajtott rendkívül pontos vágás, mely akár egy többemeletes épülettel megegyező méretű ellenfelet is könnyedén képes kettévágni. A mozdulat annyira gyors és pontos, hogy az áldozat gyakran észre sem veszi mi történt vele.
Seikyomai - 逝去舞 – Haláltánc: Egy támadás, amely a gyorsaságra és a pontosságra épít. Csupán gyengébb ellenfelek ellen hatásos, az azonos szintűek vagy erősebbek láthatják a mozdulatot, ennek köszönhetően védekezhetnek is ellene. A használó shunpója segítségével, szemmel követhetetlen sebességgel rohamozza meg az ellenséget, aki csupán egy pillanatnyi széllökést érzékel. Ezen idő alatt három szúrás éri a testet, minimális külső sérüléssel, azonban annál nagyobb belső pusztítással. Az első frontálisan érkezik és az áldozat gyomra a cél. A találatot követően egy fordulat kíséretében a jobb oldal kerül a célkeresztbe, ahol egy újabb döfés kíséretében a máj roncsolódik. Lezárásként a penge hátulról a tüdőbe mélyed, ezzel fejezve be a „táncot”. Szakképzett ellátás hiányában a sérülések súlyos belső vérzést, s végül halált okoznak.
Villámtánc mester: Valószínűleg a Gotei 13 leggyorsabb kapitánya volt. Alapszinten shunpoja közben elmosódott foltként érzékelhető csupán. Minél több lélekenergiája van felszabadítva annál gyorsabb. Jelenlegi szintjén az alacsonyabb reiatsuval rendelkezők nem is látják mozgását.
Senka (閃花, Villámvirágzás): Ezzel a technikával a használó villámtánccal az ellenfele mögé kerül és egyetlen mozdulattal átvágja és megsemmisíti az áldozat Saketsuját és Hakusuiját, a két pontot amely a lélekenergia használatáért felelős, ezáltal elvéve a szenvedő fél erejét.
Utsusemi (空蝉, A kabóca vedlése): Lehetővé teszi egy utókép hátrahagyását a villámtánc használatát követően, melynek viselkedése teljesen valósághű, akár még sérülést is elszenvedhet, miközben a használója valójában sértetlen.
Klóntechnika: A használó teljesen valósághű klónokat hozhat létre maga körül egy rövid időre (számuk a gyorsaságtól függ), melyekkel megtévesztheti és megzavarhatja ellenfelét.
Kanashibari (金縛り, Paralízis): Egy shunpo alapokra helyezett technika, melynek célja az ellenség mozgásképtelenné tétele. Használója néhány gyors egymásutánban végrehajtott csapással vágja el az áldozat izmait a végtagjaiban, de a szenvedő fél számára olyan, mintha egyszerre kapná az összes vágást.
Kidō mester: Sierashi igen járatos a démonmágiában. Képes magasrendű Kidoukat mindenféle idézés vagy akár hangos parancs nélkül is használni. Pusztító technikák terén nagy tudással rendelkezik, azonban Bakudoui sem elhanyagolhatóak. Megmutatta, hogy akár 96-os szintű mágiát is képes használni. Harcban előszeretettel alkalmazza őket az ellenfelek megtévesztésére vagy elpusztítására.
Hakuda mester: Ugyan nem preferálja különösebben a pusztakezes harcmodort, képzettsége így is egészen magas szinten áll. Képes bármilyen fegyver nélkül harcképtelenné tenni támadóját, legyen az Nála sokkal nagyobb vagy erősebb fizikumúnak látszó. Ütései a lehető legpontosabbak és erejük sem elhanyagolható. Viszont bevallottan nagy gyengéjének tartja, kerüli is az ilyesfajta összecsapásokat.
Zanpakutō
Dotonryuu (土遁竜, Földsárkány): Különleges katana, melynek pengéje nem ívelt, jól láthatóan szúrások kivitelezésére specializálódott. Sayája polírozott fából készült, a tsubán pedig egy kínai sárkány képe látható. Markolata fekete anyaggal van körbetekerve, így az egész fegyver sötét színekben pompázik.
Shikai alak
Shikai: Az "Ébredj" (覚める, Me ga samero ) parancsra aktiválódik. Shikai speciális képességei: A parancsszó kimondása után a kard alakja megváltozik. A markolat elején, a keresztvasnál, egy sárkányfejet mintázó kőfaragvány jön létre, amelynek szájából áll ki a katana pengéje, ami ugyancsak kőből van. Ennek ellenére a fegyver pengeéles és könnyű. Alkalmas közelharcra. A használó gyorsasága az erőszintfeloldás után a duplájára növekszik.
Sivatagi vihar (砂漠 の 嵐, Sabaku no Arashi): Yuusuke fogást vált a katanán, így a penge a föld felé mutat. Mikor kimondja e szavakat a fegyver szó szerint porrá robban és apró egy-két centis szikla pengék kerülnek a levegőbe. Külső szemlélőnek azonban csak úgy tűnik, mintha homokot fújna a szél. Ezek a szilánkok nagy mennyiségben súlyos sérüléseket okozhatnak. A sárkány „pikkelyeit" gondolataival tudja irányítani.
Homok védőpajzs (砂 の 防ぐ盾, Suna no Fusegu tate): E szavak hatására Dotonryuu egy tojás alakú burkot képez Sierashi körül, amely ellen áll a legtöbb fizikai támadásnak és még egy gyengébb Ceroval is elbír.
Bankai alak
Bankai: Naiyajin Dotonryuu (内野仁 土遁竜, Gyémántkirály Földsárkány). A Zanpakutō újra megváltozik, ezúttal egy vékonyabb vívókard formáját veszi fel. Eltűnik a durva kőfelület, olyan mintha az egész fegyver csillogó gyémánttá válna. A penge elején három különböző méretű tüske meredezik, ezzel még veszélyesebbé téve az eszközt. Mint ahogy a Shikai is, úgy Bankai is a sebességre épít. A használó eddigi gyorsasága az ötszörösére növekszik, emberi szemmel lehetetlenség követni. Bankai speciális képességei:
Gyémánt pallos (内野 さべる, Naiya Saberu): A karddal egy félkört rajzol maga előtt, s ebben a félkörben gyémántpengék kezdenek materializálódni. Újabb csapás után ezüstszínű energiapallos jelenik meg, amely a pengéket körülfogva repül az ellenfél felé. Egyes esetekben azonban nem kell a karók megjelenésére várni, hanem egyszerű pallosokat is el lehet engedni, habár ezek nem olyan pusztítóak.
Ikersárkány gyilkos állkapcsa (つく竜 の きる 顎 , Tsuinryuu no Kira Ago): A Bankai második támadása, inkább az erőre, semmint a gyorsaságra épít. Döfésszerű mozdulatot tesz a fegyverrel, ami aranyszínűen felizzik, ezt követően két hatalmas sárkányt képes megidézni. A lények fizikai erejükön kívül még a Naiya Saberuhoz hasonlatos energiasugarakat is képesek kilőni pofájukból.
Tökéletesített Bankai
Gyémántcsászár ítélete (裁判 の 内野皇帝, Saiban no Naiyakoutei): Bármilyen talajforma (homok, szikla, sár) manipulálására képessé válik, csupán előtte meg kell érintenie az adott felületet, ekképp némi lélekenergiát jutatva bele, aminek köszönhetően már irányíthatóvá válik. Természetesen minél nehezebb vagy összetettebb az adott matéria, annál több energiát igényel a kontrolálás. 1000 LP-nként száz kilogrammnak megfelelő mennyiségű kőzetet lesz képes mozgatni, persze ez csak a Bankai feloldása után lehetséges. Másrészről az anyag sűrűsége és tömörsége is manipulálhatóvá válik, ily’ módon az ellenfél irányába tartó homok fergeteg könnyedén formálható át kemény sziklatömbbé. A parancsszó elhangzását követően Naiyajin Dotonryuu lassacskán elporlad, majd darabkái a teste körül kezdenek körözni, szemmel alig követhető sebességgel. Vakító fényjelenség közepette alakul át egy sötét páncéllá, melynek hátrészéből igazi sárkányszárnyak merednek ki, ekképp téve alkalmassá őt a repülésre, de ezek visszahúzhatóak. A lélekölő fegyverként eltűnik, a páncélzatnak hála egyesül használójával. Természetesen formálhat magának kardot, ha mindenáron közelharcba szeretne bocsátkozni, ám lényegében ezen a szinten már a telekinetikus képességeké lesz a főszerep.
Sivatagi Sötétség – Szöges kőkoporsó (砂漠 の 闇 - 釘石棺, Sabaku no Yami – Kugi Sekkan): Az elnevezésnek megfelelően egy szarkofágszerű burok veszi körül az ellenfelet, melynek elején egy sárkányfej domborműve látható. Amikor a használó ökölbe szorítja jobb kezét, bent tucatnyi kőpenge szúródik az áldozatba, teljesen kilyuggatva azt. A feltételezéstől eltérően nem jelent azonnali halált, túlélhető, amennyiben nem éri találat a létfontosságú szerveket és van a közelben képzett orvosi segítség, amire lássuk be, igencsak kevés az esély nagyobb összecsapások alkalmával.
Sivatagi Fényesség – Eltörlő hullám (砂漠 の光輝 -消す波, Sabaku no Kouki – Kesunami): A zanpakutou eleméből kiindulva természetesen nem a tengereken látható hullámokra kell gondolni, de kinézetében igencsak hasonlít azokra. Több méter magas, tsunaminak is beillő homokfal emelkedik, ami elsöpri és feltehetőleg összezúzza az ellenfelet. Hátránya, hogy csak bizonyos magasságig képes emelkedni, azonban ezt ellensúlyozza a sebesség, amivel lecsap. Gyors reakcióidővel és legalább mesteri szinten űzött helyváltoztató-képeséggel elkerülhető.
Sivatagi Istenség – Végítélet (砂漠 の神 - 最終 裁判, Sabaku no Kami – Saishuu Saiban): Relatíve nagy területre ható támadás. A levegőbe emelkedve körülbelül ötven kisebb-nagyobb szikla segítségével létrehozható attrakció. A használó elméje segítségével irányítja a lövedékeket, melyek a zuhanás közben felgyorsulva irgalmatlan erővel csapnak le egy bizonyos hatóközön belül. Egyfajta meteoresőként értelmezhető, csak ezek nem lángolnak.
Shinenju
A Shinenju (思念珠, Emlék Rózsafüzér) a Dangaiban elveszett lelkek emlékeinek összességéből létrejövő objektum. Yuusuke esetében némileg komplikáltabb azonban a helyzet, lévén a korábban már felemelkedett, ám Soul Society és az Emberek Világa között megrekedt ősök alkotják új lényét. Meggyilkolásán kívül emlékszik minden olyan eseményre, ami élete során történt vele, de emellé több évezrednyi tudás és töredezett emlékfoszlány is kapcsolódik, melyeket úgy érzi, átélt korábban, a valóságban viszont ezek nem tartoznak hozzá, csupán az eltévedt szellemlények visszarezgései. Halálisteni képességei megmaradtak, habár zanpakutōjának szelleme ismét egyesült Sierashi saját lélektöredékével, ebből adódóan képes lemásolni korábbi technikáit, ellenben ehhez önmagából és nem a lélekölőből merít erőt. Belső hollowja nem volt ilyen szerencsés, az újjászületés pillanatában elpusztult, ezáltal megszűnt vaizardnak lenni, minden lidérci képességét elveszítette.
Üres lelkek
Emlék Rózsafüzérként képessé vált az úgynevezett Blankok (欠魂, Hiányos lelkek) manipulálására. Ezek az emlékeiket elvesztett entitások követik a Shinenjut az Emberek Világába, irányítás alatt különböző feladatok végrehajtására is képesek, akár két világ egymásba olvasztása is lehetséges álltaluk. Létezésük egy anomália eredménye, ami a Köztes Világban is megjelenik, ekképpen jön létre a Kyōgoku (叫谷, Sikolyok Völgye), ahol a blankok tanyáznak. Eme lények kinézetre is igen érdekesek: nagy fehér szellemek, halványpiros csepp alakú fejjel, amely veszély esetén vörössé változik, ekkor hasonló színű méretes karokat is képesek növeszteni. A plusokkal ellentétben nem rendelkeznek a Végzet Láncával, s a lélektemetés sincs semmilyen hatással rájuk. Nem túlságosan erősek, egyetlen kardcsapás vagy gyengébb démonmágia is elegendő elpusztításukhoz, problémát kizárólag nagyobb számban okozhatnak.
Blankokkal kapcsolatos technikák:
Önmegsemmisítő robbanás: A név magáért beszél. A hiányos lélek megragadja áldozatát, ezt követően színtiszta energiává válva elpusztítja önmagát, illetve célpontját is. Magas, legalább kapitányi szintű lélekenergiával túlélhető a detonáció, ebben az esetben csupán égési sérüléseket okoz a robbanás, értelemszerűen minél magasabb az ellenfél reiatsuja, annál kisebb a sebesülés mértéke, azonos szinten elhanyagolható.
Alakváltás: Képesek egyszerű tárgyak alakját felvenni, legyen az fegyver (kard, lándzsa, íj) vagy bármilyen tereptárgy, egyedül a használó képzelete szab határt. Megjegyzendő, miszerint bonyolult felépítésű szerkezetek lemásolására nem képesek, így lőfegyvert vagy tankot sem lehet belőlük idézni.
Regeneráció: Elveszített végtagok pótlására is használhatóak, azonban komolyabb sérüléseket vagy károsodott belső szerveket képtelenek helyettesíteni.
Korábbi Erők & Képességek
Hollowfikáció
Yuusuke hollowmaszkja
Amikor belső hollowját szólítja íriszei aranyszínűre váltanak. Sokkal vérszomjasabb lesz, ámbátor Sierashi már képes visszafogni a féktelen gyilkolási vágyat. Jelenlegi szintjén fél óráig képes fenntartani a maszkot.
Cero: mint minden vaizard, Ő is képes a cero használatára. Reiatsut koncentrál mutató- és középső ujja végébe, majd hatalmas ezüstkéken izzó halálsugarat lő az ellenfélre.
Bara: lidércerejét segítségük hívva képes tenyérnyi energiagömböket létrehozni, melyek ugyan nem olyan pusztítóak, mint egy Cero, viszont annál gyorsabbak.
Megnövekedett állóképesség: a maszk felvételekor gyorsasága, ereje és kitartása is megnövekszik.
Resurrección
Resurrección alak
Golpe Etéreo - El Rey destrozador de los diamantes (Mennyei csapás – Pusztító Gyémántkirály): A hívószavak elmondása után változni kezd. Gyors növekedés vehető észre, magassága hamar eléri a két és fél métert. Bőre színe kísértetiesen kékre vált, fogai leginkább hatalmas agyarakra emlékeztetnek, körmei elfeketednek és inkább már karmoknak nevezhetőek. Haja kiőszül, hosszabb is lesz, körülbelül hátközépig érő. Két nagyobb szarv jelenik meg fején, amelyek maszkja darabkáiból állnak össze. Hollow lyuka kicsivel a gyomorszája alatt található.
Zanpakutuojának alakja is megváltozik, a fényes vívókard helyett egy egyszerű, dísztelen fegyverré lesz. Nincs keresztvasa, markolata henger-alakú fa valamilyen anyaggal betekerve. Ettől függetlenül a penge szinte elpusztíthatatlan, s egy olyan alacsony tartományban rezeg, melyet az emberi szem nem képes érzékelni, ám a másodpercenkénti több tízezres rezdülésnek köszönhetően bármit át tud vágni, legyen az acél vagy akár egy háztömb. Csapása még a többi lélekölő számára is kihívást jelent, a gyengébbek ugyanúgy összetörnek tőle, mintha hétköznapi pallosok lennének.
Resurrección speciális képességei:
Cero Relámpago Endriago (Villámló Sárkány Cero) – Lélekenergiát koncentrál kezeibe, melyek körül fényes villámok kezdenek cikázni. Amint kellő mennyiség gyűlt össze, vízszintesen maga elé emeli karjaimat, majd egy kiáltás kíséretében szabadjára engedi a halálsugarat. Ezüstösen kék, körülbelül egy méter átmérőjű Cero hagyja el a fentebb is említett testrészt, ami körül elektromos kisülések is keringenek. Találat esetén a hatalmas pusztításon kívül, még egy erőteljes áramütés is éri azt, aki figyelmetlenül az útjába kerül.
Baile del Diamante Millarada (Ezer Gyémánt Tánca) – A Resurrección főképessége a gyémántok irányítása. A parancs elhangzását követően megremeg a föld, ezt követően rengeteg kisebb-nagyobb drágakő emelkedik ki belőle. Ezek lassan, majd egyre gyorsabban kezdenek körözni teste körül, ezzel biztosítva egy szinte áttörhetetlen védelmet. Mivel telekinetikus képességei ebben a formámban megnövekednek, egyetlen intéssel akár két-három „követ” is az ellenség felé tud kormányozni. Lévén a gyémánt a legkeményebb anyag a bolygón, így elpusztítása is igen nehéz. Hátulütője, hogy rengeteg lélekenergiát emészt fel a forgás fenntartása, ezért egyszerre csak tizenöt percig (három-négy körig) képes használni.
Carnicería: Cantado del Ciento Cuchilla (Mészárszék: Száz Penge Éneke) – Lélekölőjét egy forgatást követően a talajba vágom, ezt követően vastag repedés indul el a célpont irányába, haragos széllökés kíséretében. Amint a sáv eléri a kijelölt ellenfelet, két méteres körben aranyszín felizzik a terület, majd dallamos pendülést követően egyszerre száz gyémántkaró emelkedik a felszínre, s felnyársalja az óvatlan ellenséget. Természetesen kivédhető, hisz’ a pengék elég lomhán tűnnek elő, ám váratlanságuk miatt sérülés nélkül lehetetlen kikerülni a forgatagból.
Megjegyzés: Ezen forma használatához különleges indokra van szükség, mivel a hollow eluralkodásának pillanatában az eddig elnyomott vérszomj is felszabadul. Habár tisztában van tetteivel, mégis képes megsebesíteni társait is, ha azok az utjába kerülnek. Csak szerettei és saját életének védelmében szólítja a lelke mélyén rejtőző lidércet, kinek brutalitása már-már egy őrült tömeggyilkoséval vetekszik. Jobban belegondolva az is, hiszen Seisuke célja minél nagyobb káoszt kelteni, valamint átvenni az irányítást teste fölött. Ebből adódóan az átalakulás előtt néhány másodperc alatt mély transzba esik, amíg másik énje tulajdonságait átveszi. Hatalmas mentális nyomás segítségével tartja féken a lényt, s figyelme egy pillanatra sem lankadhat, mivel az katasztrofális következményekkel járna. Abban az esetben, ha az ellenfél legyőzését követően sem alakul vissza és őrjöngve pusztítani kezd, egy erős reiatsuval rendelkező – legalább kapitányi szintű - személynek kell minimum öt méteres közelségbe kerülni, s elkiáltani a „Shimeshi” (示し, Fegyelem) szót. Ennek hála a Daitenshi nyakék feketén felizzik, majd egy bíbor béklyót von csuklói köré. Ezzel egyidejűleg a medál elszívja és elraktározza az összes energiáját, ezáltal szakítva meg a Resurrecciónt. Ezt követően elveszti az eszméletét, s három napig tartó mély álomba zuhan. Ennyi idő alatt áramoltatja vissza a nyakék az elcsent erőt, valamint a természetesen regenerációnak hála ugyancsak visszanyeri régi formámat.
Idézetek
(Dotonryuunak) "Valóban így gondolod? Ha erősebb vagyok, akkor talán még idejében végzek a hollowok rám eső részével, s minden további nélkül segíthettem volna neki. Sokat kell még edzenem, hogy máskor ne hagyhassam cserben a barátaimat!"
(Sanaa Ebru Mustanennek) "Kezdesz felidegesíteni... Megfosztalak egy kezedtől, meg egy lábadtól és visszarúgdoslak Hueco Mundoba... Hazudtam neked az előbb... Nem öllek meg, az nem lenne elég büntetés számodra."
Daitenshi
7. osztag
8. osztag
13. osztag
