Született | 08.09 |
Kor | 250 |
Faj | Arrancar |
Nem | Nő |
Magasság | 170 cm |
Súly | ~55 |
Hajszín | lila |
Szemszín | olívazöld |
Bőrszín | fehér |
Vércsoport | AB |
Különleges ismertetőjegyek | Hollow maszk Fodros ruha Nagy mellméret |
Hovatartozás | Las Noches, Hueco Mundo |
Korábbi hovatartozás | Emberek világa |
Korábbi foglalkozás | Espada, Números 33 |
Partner | Desmond Phellera Akki Enzuru Achille Catahecassa Wayra |
Korábbi partner(ek) | Hidetada Naoki |
Családi állapot | egyedülálló |
Resurrección | Asesino (Gyilkos) |
Sierra Montero eredeti neve ismeretlen, ám minden bizonnyal nem Japánban született. Ő volt a 4. Espada
Megjelenés, személyiség[]
Átlagos magasságú és súlyú Arrancarról van szó, akinek maszkmaradványa bal szeme felett helyezkedik el. Rangját jelző száma a jobb combján van, mely szoknyájának köszönhetően folyton fedve van. Általában egy hosszú, hófehér, bodros ruhában lehet látni. Haját szabadon, leengedve szokta hagyni, ám ezt folyton fésülgeti, így mindig van nála egy hajkefe, vagy fésű, valahol a ruhájában elrejtve. Szemei olívazöldek, s ha épp rossz napja van, hűvös tekintetét csak még ijesztőbbé teszi. Ha túlzott izgalomba jön, izgágává, mosolygóssá válik, ám ez a mosoly inkább hasonlít egy elmeorvosra szoruló beteg nő mosolyára, mint egy meleg, barátságos emberére. Ember élete nagyban kihatott mostani életére is, így előszeretettel végez bárkivel, aki az útjába kerül. Az alá osztott Arrancarokkal jól bánik, ám megköveteli a pontos és tökéletes munkát. S ha ez elmarad, nem hátrál meg a különböző, szebbnél szebb büntetésektől, melyekkel gyötörheti Fracciónjait. Ettől függetlenül szereti őket, s ha kell, bármit megtenne értük, még kedvenc sminkasztalát is feláldozná értük. (Természetesen a bármibe nem tartozik bele az élete ;)) Jobb napjain szívesen sétálgat a sivatagban akár egyedül, akár társaságban. Kedveli a csendet, akkor érzi magát teljesen szabadnak. Szeret elgondolkozni az addigi életéről. Szívesen cseveg bárkivel, akit érdemesnek tart társaságára.
Történet[]
~ Emberi élete ~[]
Sierra az 1860-as/70-es évek környékén született, Angliában. Szülei jómódúak voltak, s így mindent megkapott élete során. Gyönyörű ház, ruhák, és férfiak. Ezt azonban nem tudta teljességgel kiélvezni. Az okát ő maga sem tudta. Egész napokat töltött szobájában az ablak mellett ülve, vagy épp a kertben sétálgatva azon tűnődve, hogy miért van értelme egyáltalán az életének, ha nem tudja igazán kiélvezni azt. Magányosabb napjain sokszor olvasgatott könyveket, melyeket a házuk hatalmas könyvtárából csempészett fel szobájába, hiszen édesapja szigorúan megtiltotta, hogy akár egyetlen egy könyv is elhagyja a könyvtárat. Mikor betöltötte a 18-at, szülei egy fiatal férfit mutattak be neki, aki talán kissé fennhordta az orrát, még az átlagosnál is jobban. Sierrának kötelező program volt naponta néhány órát foglalkozni a férfivel. Ekkor hosszasan sétáltak a kertben, vagy épp egy sakkpartit próbáltak lejátszani, azonban ezek mindig veszekedésbe torkolltak. Sose tudták megérteni egymást, hiszen olykor teljesen más nézeteket vallottak dolgokról. Míg a lány szeretett, sőt imádott olvasni, addig a fiú időpocsékolásnak tartotta azt, s ez meg is látszott olykor tudásán. Csupán azt olvasta el, amit nagyon muszáj volt, s amit a házitanító rábízott súlyos büntetés terhe mellett. Egyik nap szülei magukhoz hivatták mind Sierrát, mind pedig a fiút. Duzzogva, egy szó nélkül vonultak végig a visszhangzó folyosón. Meglepetésükre nem csak a lány szülei, de a fiúé is jelen voltak. Amint beléptek a társalgóba, és észre vették őket a felnőttek, mosolyra húzódott a szájuk, s közelebb invitálták, majd hellyel kínálták őket. Ez után jelentették be a szülők, hogy néhány hónap múlva gyermekeik összeházasodnak, s nem fogadnak el semmiféle kifogást. A lány felpattant a székből, majd néhány pillanatig dacosan meredt szüleire, ezután könnyeivel küszködve kirontott a szobából. Egyenest a szobájába tartott, majd magára vágta az ajtót. Ettől fogva folyamatosan kezdett elhidegülni a szüleitől, s ha lehetett, a szobát is elhagyta, csak hogy ne tartózkodjon velük egy légtérben. Az esküvőig alig néhány hónap volt már csak hátra, azonban a menyasszony egész idő alatt szökését tervezte, azonban egyedül képtelen volt kijutni a birtokról. Senki nem mert, vagy nem akart neki segíteni.
Egyik nap, amikor szokásos napi sétáját tette meg a kertben, egy ismeretlen férfit pillantott meg, aki magába mélyedve csutakolta a megizzadt lovakat az istálló körül. Sierra az egyik fa mögé bújva figyelte. Próbált olyan csendben egyre közelebb osonni, amennyire tudott, azonban egy elszáradt faág az útjába került, s hangos reccsenéssel adta a lovak, s a férfi tudtára jelenlétét. A lovak nyugtalanul toporogtak az istállófiú kezei között, aki néhány kedves szóval szinte azonnal megnyugtatta őket, majd kíváncsian tekintett ki a ló mögül. Arcán széles, és barátságos mosoly terült szét, amikor meglátta a megszeppent lányt, majd oda lépve hozzá, kezet csókolt, s bemutatkozott. A lány ijedten kapta el kezét, majd hátat fordítva a fiúnak elszaladt a helyszínről. A következő néhány napban csak rá tudott gondolni. Az istállófiúra, akit Jamesnek hívtak, s akinek olyan csodálatosan szép barna szeme volt, hogy Sierra majd beleszédült, akárhányszor csak rágondolt. Egy hét eltelte után végül már nem bírta tovább, s úgy döntött, hogy ismét elsétál az istálókhoz, hátha ott találja. James ugyan ott állt, és suttogott a lónak, aki hozzá dörgölte orrát. A fiú halkan nevetgélve simogatta a ló nyakát, majd mikor a ló ismét megbökte orrával, a lány felé pillantott. Sierra egyre közelebb lépkedett hozzá hosszú, égszínkék selyemruhájában, mely halkan susogott a szélben. A lány szégyellve tettét, bocsánatot kért, s onnantól kezdve naponta járt el a fiúhoz. Úgy érezte, teljesen újjá született, s szinte már teljesen elfelejtkezett rohamosan közelgő esküvőjéről, amikor ismét látogatóba érkezett jövendőbelije. Elhatározta, hogy már csakazértis megszökik, s mivel már van, akivel megtegye, meg is teszi. Így történt, hogy Sierra végül elhatározta: megszökik otthonról, s új életet kezd valahol máshol James-szel. Az esküvő előtti héten összecsomagolt mindent, melyre útjuk sor szüksége lehet, majd elindult a megbeszélt találkahelyre, az istállóhoz. Szülei a nappaliban itták a forró teát, s eszegették hozzá a teasüteményt, miközben megbeszélték az előző napi eseményeket. Ekkor általában anyja, és apja teljesen süketté válik a szobán kívüli világra. Nem létezik számukra más, mint a nappali, s kettejük társasága. Sierra csendben, és sikeresen kisurrant a házból, s útját egyenesen az istálló felé vette, hogy végre találkozhasson szerelmével. Szerelmével, hiszen rá kellett döbbennie, hogy szereti a férfit, sőt, imádja. Még talán saját életénél is jobban szerette…
Pár év elteltével Sierra, és James sikeresen letelepedtek egy kisvárosban. Sikerült némi pénzt összekuporgatniuk, így saját házat is építhettek, melyet magukénak tudhattak. Ez volt Sierra életének egyik legszebb néhány éve emberi élete során. Nem érdekelte, hogy mennyire szegényes körülmények között kell élnie, csupán az, hogy a szeretett férfi mindig mellette legyen. Őrülten beleszeretett kedvesébe, és lényegében bármit megtett volna érte, ha arra kéri – vagy épp akkor is, ha nem kéri. Szó szerint bármit! Így történt, hogy egyik alkalommal, amikor Sierra hazatért, a munkából hallotta, ahogy James és egy másik nő hangosan veszekednek. Igazából a főproblémát, amiért a perpatvar kezdetét vette nem hallotta, de nem is érdekelte, csupán egyetlen egy mondat visszhangzott a fejében, melyet a férfi az ismeretlen nő fejéhez vágott: „Bárcsak megdöglenétek, és békén hagynátok!”. Csendesen megvárta a ház háta mögött, míg az ismeretlen elhagyja a környéket, majd csendesen, meleg mosollyal lépett be a házba, hogy aztán kedvese karjaiba omolhasson. Néhány nap elteltével az ominózus idegen nőt holtan találták saját ágyában, vérben ázva. Az orvosok szerint a belsőcombján lévő vágás miatt vérzett el, ami a halálát okozta. Mindenki tanácstalanul állt az eset előtt. Azzal mindenki tisztában volt, hogy minden bizonnyal gyilkosság lehetett, hiszen a fegyvert, mellyel a vágást ejtették a kertben találták elásva. Ezután az eset után még négy különböző, kísértetiesen hasonló gyilkosság történt, azonban mindegyik áldozat különböző korú, nemű, és keresetű volt. Csupán egy közös volt mindannyiukban: Sierra és James, és ez sajnos másnak is feltűnt. Eleinte James volt az első számú gyanúsított, majd miután Sierra elszólta magát az egyik alkalommal, ő került a nyomozók látóterének középpontjába. Igaz, a Scotland Yard akkoriban igen elfoglalt volt egy másik sorozatgyilkos miatt is, de még így is jutott egy kis idejük Sierrára és az elvérzett áldozatokra, azonban sose sikerült elkapniuk. Amikor már épp a markukban érezhették volna a nőt, az őrült mosollyal vetette le magát a legközelebbi épület tetejéről. Utolsó mondata a „Még visszatérek…” még hónapokig izgatta azoknak az embereknek a fantáziáját, akik hallottak az esetről…
Képességei[]
Hallás: Kitűnő hallása van, ami resurrecction alakjában csak még jobban felerősödik. Képes bármit meghallani 500 méteres körzetben. Azonban ezt csak akkor használja, ha más módszer nincs, mert csak ritkán sikerül egy bizonyos hangra összpontosítania.
Lövedékek: Bármit képes fegyverré alakítani, mellyel akár súlyos sérüléseket is okozhat. Ha például egy szikla darabjait használja, azok felemelkednek, majd nagy sebességgel az ellenfél felé lövi őket.
Zanpakutō[]
Zanpakutō neve: Asesino (Gyilkos)
Zanpakutō parancsszava: Alancear (Szúrd le!)
Resurrecctión: Sierra bőre, s haja kifehéredik, valamint két szárnya, és egy hosszú, hegyes végű farka nő, melyet fegyverként használ. Lényegében egy denevér szerű lénnyé változik.
- Farka erős mérget tartalmaz, mellyel ha megvágja ellenfelét, annak a megsebzett végtagja megbénul.
- Hallása felerősödik