FANDOM


Tabuchi Tara
187178
Kanji タぶち タら
Adatok
Született 1964.01.07
Kor 47 (16 ember, 31 lélek)
Faj Shinigami
Nem
Magasság 176 cm
Súly 56 kg
Hajszín Copfba fogott, koromfekete
Szemszín Sötétkék
Bőrszín Porcelán fehér és a normál bőrszín között
Vércsoport 0
Különleges ismertetőjegyek Bal szemét kék "lángok" borítják
Politikai hovatartozás
Hovatartozás Soul Society
Gotei 13
Korábbi hovatartozás Emberek világa
Foglalkozás 6. osztag 11. tisztje
Jelenlegi osztag 6 6. osztag
Partner Yurenai Mistique
JouMae
Korábbi partner(ek) Nara Shiratori
Személyes információk
Családi állapot Egyedülálló
Rokonok Legtöbbjük még él
Zanpakutō
Shikai Oozora Ookami
Bankai Nem érte el

Tabuchi Tara (タぶち タら, nyugaton Tara Tabuchi) a 6. osztag shinigamija, a 11. tiszt posztját viseli. Yurenai Mistique kapitány irányítása alatt áll.

Megjelenés, személyiségSzerkesztés

A "korabeli" lányokhoz képest eléggé magasra nőtt lányka, kicsit fogpiszkáló beütéssel, ugyanis súlya az 50 és a 60 kg között ingadozik, talán egy nagyon nagy vacsora után tud 60 felé kerülni, ám a szervezete igen gyorsan szelektál... Hosszú, fekete haját mindig copfban hordja, és azon az állásponton van, hogy csak egy férfi oldhatja majd ki, aki lesz legalább olyan jó, mint az, aki emberéletében mindig mellette volt. Ehhez a mondathoz gyakran ironikusan hozzáteszi(k), hogy "vagy valaki levágja a hajad, esetleg sunyiban kiköti..?" Általában szabványos shinigami ruhája van, de próbál minél kevesebbet abban tartózkodni, nem szereti a kötöttségeket, így szabadidejében, vagy amikor aktiválva van a Shikai, sokkal másabb ruhában van. Alul forrógatya, felül bikini, lábán csizma, ezt az egészet pedig egy becipzározható kapucnis köpeny fedi, mely derékig cipzározható, onnan pedig nyitott. Ruháján gyakorta feltűnnek fehér színű csillag szimbólumok. Testén itt-ott varratok vannak. Bár olyan lánynak látszik, aki sokat nevet, ez nem így van. A halála utáni sokk után még soha nem nevetett(igen, ez 41 év), és bár azt mondja, hogy nem akar nevetni, és utálja az ilyen gyengéd érzelmeket, legbelül igenis vágyik rá, hogy kitörjön belőle a nevetés. Hisz továbbá abban is, hogy amint vidámabb kedvre derül, a szemét körül vevő lángok is kitisztulnak, élénkebbek lesznek.

TörténetSzerkesztés

Élete emberkéntSzerkesztés

  • Fiatal Tabuchi
  • Tabuchi(balra) és az unokatesója(jobbra)
  • Tabu, halála előtt
  • Tabuchi mikor meglátja JouMae-t
  • Tabuchi lelke "átváltozik"
Tabuchi nagy családban született, és ez a család még nagyon tehetős is volt, egy volt Japán nemesebbik rétegének. A gazdag családdal nagy nyüzsgés jár, és ezt Tabuchi nem nagyon bírta, sőt, majdnem összeomlott. Amíg körülötte mindenki új cuccokban járt, addig Ő próbált kiszakadni a tömegből - a 23 fős "szűk családból" - egyszerű, néhol szakadt, vagy már kitérdelt, kinőtt ruhákban. Amíg a lányok, és még a fiúk plasztikáztatták magukat a családban, Ő nem tette, meg volt elégedve magával, és ez az iskolai barátságain is dobott egy szintet, barátai örültek, hogy nem olyan, mint a családjában a többiek.

A pasiknál nagy sikere volt, bár nem igazán érdekelte Őt az ilyesféle "móka", csak amikor betöltötte a 12. életévét, mondott igent egy nagyon kitartó fiúnak, kedves volt, aranyos és törődő, nem csak perverz dolgokra kellett neki Tabuchi. 15 évesen utazott ki egy magas, havas hegyre, mely nyüzsgött az állatoktól, szebbnél szebb fenyőktől és zuzmóktól. Unokatestvérével jött, ki bár ugyanolyan drága cuccokban járt mint a többiek, legalább a személyisége normális volt, így Őt választotta Tabuchi társának. Mikor 16. születésnapját tartották, körülbelül azokban a napokban mentek a farkasokat tanulmányozni, ekkor történt egy baleset... Tabuchi elesett, és a farkasok szétszaggatták Őt, majd unokatestvérétől mosolyogva búcsúzott el. Akkor mosolygott utoljára.

Élete lélekkéntSzerkesztés

Miután a teste mellett ébredt, először nem tudta, mit csináljon. Rideg, egyre fehérebbé váló teste csak feküdt a vérvörös hóban. Az összes vér, mely eddig 16 éven át Tabuchit éltette, most több méteres körzetben folyt szét, csak terjengve, terjengve... Az unokatestvére természetesen sírt. Nem érdekelte a vér, ami a lábát már teljesen befedte, teljes szívéből zokogott, és így tett Tabuchi is. Ám a teste nem sírt, nem könnyezett, azon ott maradt a fagyos, ám már lélektelen mosoly, amitől még jobban sírhatnékja lett. A zokogás nyugalmát a farkasok morgolódása törte meg, kik már falkába rendeződve szagolgattak a testvérem után, tetszett nekik a vér, és a kiszolgáltatott áldozatok, kiket majd megehetnek. Közeledtek, közeledtek... De Tabuchi védelmezően állt fel testvére felé, tudván, neki már nem ártanak ezek az állatok. Kicsit elbizonytalanodtak, ám utána újra közeledni kezdtek, mire a lány - legalábbis a lelke - futni kezdett a farkasok felé. Ők persze ijedten kezdtek hátrálni, majd mikor ordított egyet, és leugrott a hóba, a farkasok nyüszítve futottak el a másik irányba, messze... jó messze. Ezután az unokatestvére eléggé rituálisan, de eltemette Tabu-chant. Akkor Ő csak magányosan ült egy fa tövében, térdeit felhúzva, és átkarolva azokat.. mikor megjelent JouMae. Fiatalos férfi, vagyis annak nézett ki,

  • folyamatban >.<*
Community content is available under CC-BY-SA unless otherwise noted.