FANDOM


Tachibana Yuuna
Yuuna
Kanji タちばな ユうな
Adatok
Született 2000. december 3
Kor 16
Faj Ember
Nem
Magasság 155 cm
Súly 45 kg
Hajszín feketébe hajló barna
Szemszín vörös
Bőrszín fehér
Vércsoport B+
Különleges ismertetőjegyek vörös szemek,
állatfüles pulóverek,
sporttáska
Politikai hovatartozás
Hovatartozás Emberek Világa
Karakura
Karakura High School
Japán Korcsolya Szövetség
Foglalkozás diák
sportoló
Személyes információk
Családi állapot Egyedülálló
Rokonok Tachibana Satoru - bátyj

Tachibana Yuuna (タちばな・ユうな; nyugatiasan Yuuna Tachibana) a Karakura High School elsőéves diákja, Tachibana Satoru kishúga és egyéni női műkorcsolyázó, a nemzeti válogatott tagja, senior szinten.

Kinézet Szerkesztés

Yuuna egyenruha

Yuuna iskolai egyenruhája, ha rendesen hordja

Középmagas, 155 cm-el rendelkezik, de korából adódóan még nőni fog. Legalábbis ő szentül hiszi, hiszen a bátyja, és ha jól emlékszik, akkor a szülei is magasok voltak, tehát neki is annak kell lennie. Nőies idomokkal már rendelkezik, ám nem olyan feltűnő. Bőre fehér és makulátlan. Szerencsére nem verte meg a pubertás pattanások és mitesszerek tömkelegével, ez azonban nem jelenti azt, hogy egyszer-egyszer nem bukkannak elő az arcán. Haja sötétbarna, egyes megvilágításokban már-már feketének is tűnhet. Többnyire  két  copfba  fogja,  ám  az sem ritka, ha fonja, kiengedi, avagy csak egy copfot csinál. Nem szeret a hajával babrálni, de azt sem szereti, ha az ápolatlannak tűnik. Szeme piros, aminek hatására gyakran azt hiszik, hogy színvak, de ez nincs így, mindössze csak színtévesztő, mely a mindennapi életben nem, vagy csak ritkán korlátozza. Testalkata vékony, de izmos, köszönhető ez annak a 10 évnek, melyet műkorcsolyázással töltött, Ruházata, mint korábban írtam, gyakran kihívó és kirívó is. Kedvencei mégis azok a pulóverek, melyeknek fülei vannak (nyúl, cica és ördögszarv), ezeket szinte mindennap hordja, ha mást nem, a jégpályán.

Jellem Szerkesztés

A végletek embere, gyakran nem ismer középutat. Valakit vagy nagyon szeret, vagy ki nem állhatja, semleges zóna csak azok számára létezik, akiket nem ismer, vagyis egyáltalán nem tud bekategorizálni - kivételt képeznek azok az emberek, akik valamilyen módon a bátyjával érintkeznek, őket mind utálja. Alapvetően az első benyomás alapján dönt az emberekről és kategorizálja be őket a számára létező két csoportba. Csoportot váltani azonban nehéz, lévén utálja a változásokat. Szereti, ha a dolgok állandóak. Egyszerűen retteg attól a gondolattól, hogy valakit elveszít. Maga sem tudja miért, de    görcsösen    ragaszkodik ahhoz, amije van. Mind ezt azért, mert sokszor érzi úgy, hogy egyszer csak eltűnhet körülötte lévő világ. Ezért is van az, hogy a bátyjához már-már mániákusan ragaszkodik, és mindenkit el szeretne ijeszteni a közeléből, ugyanis úgy gondolja, hogy el akarják venni tőle. Azt pedig nem viselné el, mert ezzel gyakorlatilag mindenkit elveszítene, aki felnevelte. Ez - bár sosem vallaná be - visszatérő rémálma, vannak éjszakák, hogy zihálva kel fel egy ilyen álom után, és kell neki pár pillanat, míg helyre tudja rakni a valóságot. Ezért pedig mindenre képes, hogy a bátyját maga mellett tartsa. A törvény keretein belül semmitől sem riad vissza, az érzelmi zsarolás sem lenne idegen tőle, ha nagyon eldurvulna a helyzet.

Yuuna öltözködés

Szereti a kirívó, extrém dolgokat, egyszerűen nem bírja az uniformizálás és az egyhangú dolgokat, mindent igyekszik feldobni valamivel, ez öltözködésében is látszik - ami az iskolai egyenruhát sem kíméli, aminek köszönhetően gyakori vendég az igazgatói irodában. Szégyenérzet nem sok van benne, szinte semmi, ez lenge ruháin is meglátszik, ám kedvencei mégsem ezek, hanem a bolyhos, állatfülekkel ellátott pulóverek, melyekből kész gyűjteménye van. Rajong az aranyos dolgokért - és néha az aranyos emberekért is. A tisztelet szót, mint olyat, ismeri, de nem mindig alkalmazza, csak akkor, ha muszáj. A felnőttekkel, tanárokkal tisztelettudó - kivéve, ha az rá akar hajtani a bátyjára -, a nála idősebb iskolatársaival nem mindig. Leginkább nem. A szája rettentően nagy, szeret beszélni, még akkor is, ha nem sok értelme van annak, amit mond. Gyakran szóhoz sem hagyja jutni beszélgető partnerét. A barátkozás nem nagyon jellemző rá, úgy érzi, hogy nincs rá szüksége, mivel ott van neki a bátyja, így csak felszínes, haveri kapcsolatai vannak. Az agya nem rossz, de a tanulást nem viszi túlzásba, csak pont annyit tanul, amennyit a közepesen jó eredményeinek eléréséhez muszáj. Ebből adódhat az is, hogy bár látja a szellemeket és egyéb földöntúli dolgokat nem veszi őket külön. Számára ez természetes. Néha már-már azt nézi bolondnak, aki nem látja őket.

Történet Szerkesztés

A homályba veszett múlt... Szerkesztés

Család

Yuuna az igazi szüleivel

Yuuna kettőezer december harmadikán, délután öt óra körül látta meg a napvilágot egy észak-karakurai kórházban két esper egyetlen gyermekeként. Első három éve meglehetősen átlagosnak volt mondható, hiszen szülei is azok voltak, mert bár mind a ketten rendelkeztek különleges képességekkel nem használták azt. Ezzel szerették volna óvni magukat és lányukat is. Sokszor költöztek Tokyo városán belül, leginkább akkor, ha egy-egy nagyobb erejű lidérc felbukkant az aktuális lakóhelyük környékén. Yuuna ebből semmit nem érzékelt,  vagy ha mégis, akkor egyáltalán nem mutatta. Bár szülei érezték, hogy az átlag embereknél neki is nagyobb lélekenergiája van, sosem beszélt furcsa, fekete ruhás alakokról, vagy bogárszerű szörnyekről, így ők abban a hitben éltek, hogy lányuk nem látja őket. Azonban ez nem is volt, Yuuna egyszerűen csak természetesnek vette - és a mai napig is annak veszi -, hogy shinigamik, szellemek és hollowok veszik őt körül. Nem látta értelmét megemlíteni. Szülei nagy szeretetben nevelték és mindent megadtak neki, amit csak tudtak.

Yuuna három, már majdnem négy éves volt, mikor egy hűvös, havas november éjszakán minden megváltozott. Az este maga átlagosnak minősült, semmit furcsa nem lett volna benne, csak az a furcsa, bogárszerű szörny, amit aznap este vacsora közben látott, de ennek nem tulajdonított nagy jelentőséget. Aznap éjszaka számára ismeretlen hangra ébredt - üvöltéshez hasonlított a legjobban -, azonban nem különösebben tudta hová tenni a dolgot, gyermeki mivoltának köszönhetően azonban félelemérzet nem volt benne, így már majdnem ki is lépett a szobájából, mikor édesanyja száguldott be. A nő fehér blúza véres volt, ám Yuuna ebből nem sokat értett, festéknek gondolta a ruhadarabon lévő foltokat. Ámbátor nem értette, hogy őt miért is hagyják ki a mókából. Ezt szóvá is tette volna, ha édesanyja nem hadarja el sietve, hogy kedvenc plüssbáranyával bújjon be a szekrénybe. Nem értette a dolgot, hiszen csak három éves volt, ez egészet játéknak fogta fel, azt hitte, hogy bújócskázni fognak és a papa lesz a hunyó, így végül elbújt a szekrénybe, ahová nem nagyon szűrődtek be a kint folyó harc hangai. Jó néhány perc is eltelhetett az után, miután csend lett, megszűnt a kiáltozás.

Yuuna nem tudta, hogy mi történt, nem is gondolt semmi rosszra, csak mikor már zavaróan hosszú ideig nem jött érte senki bújt elő a szekrényből, majd lépett ki a kissé megtépázott nappaliba. Nem értette, hogy a bútorok nagy része miért van felborogatva, az azonban még furcsább volt a számára, hogy egy ismeretlen, nagy fiú ül a kanapén - az ő kanapéjukon - és valami furcsaságot nyomogat. Veszély érzete továbbra sem volt a fejlettség tetőfokán, mert egy pillanatra sem fordult meg a fejében, hogy a fiú esetleg ártani szeretne neki. Inkább csak értetlenül bámulta, majd miután nem sikerült a kérdésére - mi szerint, hol vannak a szülei - érdemleges választ kapnia, inkább fellelkészkedett a fiú mellé és nézte, ahogy a számára ismeretlen valamit nyomkodja. Nagyon tetszett neki a dolog, hogy színes valamik mozogtak a képernyőn, talán ki is próbálta volna, ha nem jelenik meg még egy ismeretlen, a fiúra hasonlító, ám idősebb férfi a fürdőszoba ajtajában. Talán mondott is volna valamit, ám ideje semmiképpen sem volt rá, mert Yuuna meglátta édesanyját, amint neki háttal a padlón fekszik. Nem gondolkodott el azon, hogy miért is a hideg padlón pihen a nő, hanem egyből odafutott hozzá. Ha próbálták is megállítani, az nem sikerült.

Ahogy beért a fürdőszobába olyan látvány tárul elé, ami talán még egy-egy felnőttet is szíven ütött volna, ő azonban nem fogta fel teljesen, hogy mi is van körülötte. Csak azt látta, hogy a szülei mozdulatlanul, véresen - vörös festékesen - a padlón fekszenek és üres tekintetük a semmibe mered. Mind a kettejüket megrázta és megpróbálta felébreszteni, ez azonban nem sikerült, akárhogyan sírt, könyörgött és kiabált a szülei nem reagáltak, csak néztek a semmibe. Miután valamennyire lenyugodott az idősebb férfi kérdéseket tett fel neki, amiket nem értett. Elképzelése sem volt, hogy miért fontos a nagy bogár és a kiáltás. Mondjuk előbbi furcsa volt neki is, de utóbbi teljesen természetes, de azért válaszolt, ám minden válasza után elhangzott az a kérdés, hogy a szülei mikor fognak felébredni. Egyszerűen nem értette meg, hogy ez már soha sem fog bekövetkezni.

Az élő múlt... Szerkesztés

A történtek után a quincykből álló Tachibana család - akikkel Yuuna a tragédia napján találkozott - vette magához a lányt. Yuuna nem sok mindent értett abból, hogy mi folyik körülötte, illetve mi történt korábban. Avagy pontosan értette, csak nem akarta felfogni. Mindenesetre a megrázkódtatásnak köszönhetően mire betöltötte az ötöt élete első három évét maradéktalanul elfelejtette, úgy élt és viselkedett, mintha a nevelő szülei a rendes szülei, mostoha bátyja pedig vértestvére lenne. Rémálmai még az eset után is sokáig elkísérték, valamint ott volt vele egy furcsa és megmagyarázhatatlan hiányérzet, amiről nem beszélt senkinek,de megmagyarázni sem tudta. Emlékei elvesztésével, avagy eltemetésével az élete folyama ismételten nyugodt mederben folyt tovább. Szerette az új családját és nagyon hamar elkezdett ragaszkodni hozzájuk, főleg a bátyjához Satoruhoz. Egészen hét éves koráig, mikor is újabb tragédia érte, az előzőhöz hasonló. Nevelőszüleivel ugyanis balesetet szenvedtek, a pontos miértek és a hibás esete nem tisztázott. Egyedül az volt biztos, hogy a kocsi neki sodródott a palánknak, majd frontálisan ütközött egy másikkal. A balesetet csak Yuuna élte túl, aki a hátsó ülésen ült. Mondjuk sértetlen ő sem maradt, hiszen kéz- és bordatöréssel, agyrázkódással és kisebb zúzódásokkal őt is kórházba kellett szállítani, ám a szerencsének köszönhetően belsőszervi sérülése nem lett. Bátyja, Satoru nem volt az autóban, így ő maradt - a papírok szerint - Yuuna legközelebbi élő rokona, ebből kifolyólag pedig hamarosan a gyámja is lett.

Satoruval

Satoruval

Yuuna már a történtek előtt is közel állt a bátyjához és igyekezett minél több időt vele tölteni, ám ez a baleset után megváltozott, már konkrétan lógott rajta, nem hagyta, hogy bárhová is nélküle menjen el. Rettenetesen félt, hogy esetleg őt is elveszti. A kórházból való kiengedése és a szülei temetésen után ismételten rémálmok kezdték gyötörni, melyek annyira valóságosak és intenzívek voltak, hogy egy idő után már nem mert, és nem is akart aludni, így végül szakemberhez kellett vele fordulni. Közel három évig járt minden héten kétszer a doktornőhöz. A kezelések használtak, mert a rémálmai eleinte ritkultak, majd gyakorlatilag teljesen megszűntek. Már csak évente egyszer, kétszer bukkan elő. Yuuna a korcsolyázást is ekkor kezdte, a pszichológusának egy olyan tanácsa alapján, hogy ne csak otthon üljön a szobában - ugyanis a baleset után nem merte elhagyni a biztonságos lakást -, hanem keressen és csináljon valami olyasmit, amit szeret és érdekli is, azonban szigorú feltétel volt, hogy ez zárt térben legyen. Végül a korcsolyára esett a választás, mivel a lány a téli közös csúszkálásoknak köszönhetően a sport alapjaival tisztában volt. Hét évesen elkésettnek számított, hiszen sokan már három-négy évesen elkezdték a sportot, maga sem gondolta volna, hogy egyszer az országát fogja nemzetközi versenyeken képviselni, ám mégis így alakult. Így napjainkban már ő Japán egyik legjobb junior női egyéni műkorcsolyázója.

A terápiának köszönhetően kezdte visszanyerni régi kedélyét. Ismét mosolygott, viccelődött és kezdett nem félni attól, ha ki kell lépnie az utcára. Mire betöltötte a tizenkettőt lelkileg majdnem teljesen felépült. Az egyetlen amin nem tudtak a mai napig sem változtatni, az a rettent erős, már-már birtokló típusú ragaszkodás és mindenkire való féltékenykedés, aki a bátyjával érintkezik. Azonban, bár hivatalosan Satoru nevelte és neveli, sokszor segítettek neki a nagyszüleik is, főleg akkor, mikor Yuuna az alsó középiskolát végezte, bátyja egyetemista volt és éppen vizsgákra készült, vagy a gyakorlati idejét töltötte. Ezt Yuuna nehezen viselte, mert úgy érezte, hogy ez alatt Satoru találkozhat egy lánnyal, vagy bárkivel, aki megtetszik neki, így nagyon igyekezett jól viselkedni. A hatásosság kedvéért a nagymamájuktól még főzni is megtanult, hogy nehogy ez legyen egy indok, hogy miért akarják őt lecserélni és otthagyni. Ezt azonban nem hagyja könnyen. Számára a cél szentesíti az eszközt szólás él. Így ha megtudja, hogy valaki rá akar akaszkodni a bátyjára képes felkutatni a személyt, majd utána menni és megmondani neki, hogy ne tegye, mint ahogy ezt az Akabeni Mizukival történt eset is alátámasztja.

Képzettségek Szerkesztés

Fegyveres harc: Alapvetően nem szereti a fegyvereket, sosem járt semmilyen hasonló órára, ám ha arról van szó, akkor kisebb szúró eszközökkel - pl. kés - egészen jól boldogul.

Pusztakezes harc: Különleges, tanulható technikákat ebből a képzettségéből se nagyon tud felmutatni, egyszerű eber lévén úgy érzi, hogy nincs is rá szüksége, azonban a 9 éve tartó élsportnak köszönhetően, bár nem látszik, de meglehetősen masszív izomzattal rendelkezik, főleg a lábán - hiszen ugrásokat csinált a jégen -, így elég erős rúgása van. Valamint tudja, hogy a férfiaknak hol fáj a legjobban, biológia órán tanulta.

Reiatsu kezelés: Alapvető trükkökre képes, ám profinak semmiképpen sem mondható, hiszen nevelőszülei csak nagyon alap szinten tanították eme képzettségére, mindent csak játékosan, hiszen gyermek volt, úgy gondolták elég ezzel foglalkoznia, ha majd elég nagy lesz. Reiatsujának színe pinkes, lilás.

Helyváltoztató képesség: Futás. Elég gyorsan tud futni, az egyik leggyorsabb az évfolyamában. Egyéb, különleges helyváltoztató képessége nincs.

Különleges képesség: Nem tud róla hogy lenne, még sosem használta. Így nincs, vagy csak még nem ébredt fel neki.

Tények és érdekességek Szerkesztés

Yuunaérd
Édesség, cola és pizza függő. Ha tehetné, akkor képes lenne ezeken élni.
  • Kedvenc színe a rózsaszín, amit nem restell felvállalni, hiszen ruhatárának közel 80%-a ezen színű ruhák különféle árnyalataiból áll.
  • Ha nem szeretné túlságosan a húst, akkor minden bizonnyal vegetáriánus lenne.
  • A szobájában közel 1500 különféle plüss található, melyeket névvel együtt bárhol és bármikor fel tud sorolni.
  • Utál tanulni, de remek érzéke van a nyelvekhez. A japánon kívül emelt szinten beszél angolul és olaszul - az utóbbi gyakorlatilag akcentus nélkül. Középszinten tud oroszul, ám erről papírja nincs, mert bár olvasni tudja a cirill betűkel, helyesírásukkal rendszeresen gondjai akadnak.
  • Édesapjának köszönhetően negyed részben olasz, negyedrészben svéd, míg édesanyja részéről félig japán (kinézetén az ázsiai jegyek érvényesülnek).
  • Avatar alanyai Yazawa Nico a Love Life! című animéből és Seychelles a Hetáliából.
Community content is available under CC-BY-SA unless otherwise noted.