FANDOM


Ushum

Ushum
Ushum
Adatok
Született nincs pontos adat
Kor nincs pontos adat
Faj Sárkány
Nem
Szemszín Sárga vagy barna
Bőrszín fekete-lilás pikkelyes / koromfekete szőr
Politikai hovatartozás
Hovatartozás Ninurta-Ra’im-Zerim
Korábbi hovatartozás Nincs
Foglalkozás Útitás
Partner Ninurta-Ra’im-Zerim

Sharur
Komoki Daniel Hiroto (Namru)
Draeil

Személyes információk
Családi állapot Hajadon
Különleges képességek
Képesség Korund fújás

Kinézet: Szerkesztés

  • Valódi alakja egy méretes, fekete, megfelelő fényben kicsit lilás színű sárkány. (Külleme az Európai sárkányokat idézi, hatalmas bőrhártyás szárnyaival, pikkelyes testével. 
  • A felvett alakja egy korom fekete ló. (Fríz és Shire faj keveréke) 
  • Emberi alakja csak Darmi világában van. Pontosabban emberszerű, de olyankor is látszódnak a szarvai, enyhén pikkelyes csillogású a bőre, korom fekete a haja, vöröses tincsekkel, és a szemei akkor is sárga sárkány szemek.  


Jellem: Szerkesztés

Mivel még tojásként kapta Ninurta-Ra’im-Zerim Apjától, férfivá válásának alkalmából, így érthető módon Darmore nevelte fel, ami meg is látszik rajta. Hajlamos sárkány létére úgy viselkedni, mint egy oroszlán, vagy épp egy kiscica. Furcsán rekedtes morgás szerű hangot ad ki, ha jól érzi magát, amit ő dorombolásnak hisz. Hihetetlenül bújós azokkal, akiket szeret, képes törleszkedni, mint egy kismacska, ami hát sárkány formában komoly felborulásokhoz vezetett, lévén elfelejtkezett önön méretéről, és súlyáról. Viszont az ismeretlenekkel, ahogy azt nevelő apjától elleste, nagyon fagyos, és kimért tud lenni. Sharur Draeil és Komoki Daniel Hiroto (Namru) testvérekként nőttek fel mellette. Úgy is kezeli őket, mintha a kisöcséi lennének. Próbál jó példával járni előttük, bár van, hogy a bolondozásuk, vagy épp vitáik őt is beszippantják. Ennek ellenére igyekszik a higgadt, és megfontolt nővérke lenni a számukra, akihez mindig mehetnek.

Történet Szerkesztés

Darmore Nergaltól kapta a tojását 230 éves korában. Amikor már macskaként, emberként,de még istenként is felnőttnek számított. Öt évig őrizgette a legnagyobb gonddal a mindenki más által csak egyszerű csecsebecsének hitt tojást. Normálisan egy tűzhányó oldalába kellett volna a tojást elásni, hogy az rendesen kikeljen. Ám Ninurtanak tűzhányó épp nem volt kéznél. Ettől függetlenül kitartóan vigyázott rá, hogy a gazdái meg ne neszeljék, és a kis sárkány úgy döntött, hogy vulkán nélkül is csak kibújik a tojásból. Öt éves kitartó gondoskodás után feltörte a tojáshéjat. Ám pont ennek a furcsa körülménynek tulajdonították később, hogy nem volt képes a tűzokádásra, vagy tűzfújásra. Viszont a leheletére lélek nélküli tárgyak ásványosodtak. A lélekkel rendelkező lények elé egy ásvány fal képződött.  A pontos okot persze a mai napig csak találgatják, miért ilyen furcsa sárkány lett belőle. Biztosat senki, még ő maga sem tudott mondani.

Miután kikelt a tojásból, Darmi a saját lányaként nevelte fel. Rejtegette a gazdái elől, nehogy rá is ráolvassák a szolgaság mágiáját, ami az ő életét megkeserítette. Mikor Apját eladták Egyiptomba, titkon követte őket, és az új gazdái udvarában is felkereste az oroszlánt. Igyekezett minden kérését kivétel nélkül teljesíteni. Miután Darmore~t Ptolemaios felszabadította, az oroszlán falkához is vele tartott. Idő volt, míg a nagymacskák megszokták a jelenlétét, de mivel Ninurta~hoz tartozott, végül őt is befogadták a falka teljes jogú tagjaként.

Ushum-0

Atreia~n felvett majdnem emberi alak

Mikor Darmore párt talált magának, a párja rövidesen Ushum~ot is a kölykeként kezelte. Mosdatta, gondoskodni próbált róla, vadászott neki- később vele. Mikor megszületett Asenath, a testvéreként szerette, igyekezett gondoskodni róla.  Teljes értékű tagja volt Darmore falkájának. Egészen addig a napig, míg emberek nem támadtak a falkára. Az apja minden erejéből védte az övéit, ám az egyik vadász a szolgaság mágiáját használta az apján, akit noha Ptolemaios felszabadított, de attól még a mágia könnyebben fogott rajta. Így az amúgy hevesen küzdő oroszlánt lefogták. Az elszenvedett veszteségektől megvadulva, Darmore addigra ugyanis már elég sokat elpusztított közülük. Amikor látta, hogy ő már elbukott, zavarta el a többieket, köztük Ushu~chant is, hogy ne juthassanak az ő sorsára. Szét is széledtek a megmaradottak, ám az emberek követték őket, és visszahozták. Bosszúból mozdulatlanságra kárhoztatták Darmore~t, és végig kellett néznie tehetetlenül, ahogy végeztek a családjával, a falkájával a gyermekével…  A sárkány maga is védeni próbálta a falkájukat, ám az apja határozott parancsba adta neki is, hogy távozzon a többiekkel együtt. Még nem volt teljesen kifejlett példány, nem volt az ereje teljébe, ahogy a végső méretét sem érte el. A korund fújásra sem volt még képes.  Mivel az apja megeskette, hogy nem hagyja magát elfogni az embereknek, így végül eltűnt a vadászok elől, amikor már látta, hogy többet nem tehet. Viszont ott hagyni sem tudta az apját. Így távolról végig nézte ő is a családja pusztulását, majd azt, ahogy az apját halálra kínozzák. Mire Nergál megjelent a fia teste felett, Ushu~chan már ott volt az apja köré gömbölyödve. Védelmezte legalább a testét annak az oroszlánnak, aki a családot jelentette a számára, mióta csak kikelt. A nagyapjára is elsőre rátámadt, amikor az a fiához oda akart menni. Csak amikor meghallotta Nergál hangját, akkor ismerte fel, hisz tojásban már volt alkalma hallgatni Irkalla Urát is. Így végül nagy nehezen oda engedte Darmore holttestéhez, ámbár még így sem volt hajlandó elmenni mellőle. Pedig Nergál figyelmeztette, hogy bölcsebben tenné, hisz minden esély meg van rá, hogy a fia vissza fog térni az életbe, és nem biztos, hogy képes lesz különbséget tenni barát vagy ellenség között. A kis sárkány még sem hagyta ott az apját, mindezen kilátások ellenére sem. Elvégre az ígérete arra szólt, hogy az emberek nem foghatják el. Ám a jelen lévő emberek, noha vadászok voltak, de már csak öten, és őket is Nergal hozta vissza, megkötözve.  Így maradt Darmi mellett, míg a hetedik nap vissza nem tért a halálból. Akkor sem menekült el, amikor Darmore ténylegesen egy fenevadként éledt újra. Kegyetlenül, és lélektelenül mészárolta le azt az öt megkötözött vadászt, a hirtelen támadt éhségében, és tombolásában. Elsőnek rá is majdnem rátámadt, ám öntudatlanul is úgy tűnik, hogy valamilyen szinten megismerte, mert megtorpant előtte, körbe szaglászta, majd minden további nélkül Nergal torkának ugrott, hogy feltépje azt. Az öt vadász elfogyasztása után, kicsit magához tért. Kellően annyira, hogy legalább a körülötte lévőket meg tudja az emberektől különböztetni.

Ushum aktívan segített a korábbi vadászok elfogásába, és nem rettentette el apja féktelen vérszomja sem, amivel apró darabjaikra szaggatta őket, majd fogyasztotta el valamennyit.  

Ushu

Miután Ninurta jól lakott, Nergal elvitte mind a kettejüket Ptah és Bastet istenségekhez. Akik Apját és őt is inkább családtagként, mint idegenként, vagy egyszerű tanítványként kezelték. Nagyon megszerette fogadott nagyszüleit. Darmore~ral egyetemben őt is tanították, nem csak elmélet béli tudásra, de az etikett, az arisztokrata lét, és viselkedéstől elkezdve egészen a sárkánylét rejtélyeiig mindenre.

Nem kísérte el Apját és Nagyapját (Nergal), mikor elmentek a Nagyanyjáért, hogy felszabadítsák őt is, és a falkáját is. Helyette addig szorgosan tanult Ptah és Thoth tanításai alapján, minek megbecsüléseként Thoth azt állította, hogy teljesíti egy kívánságát. Erre azt kérte, hogy az apja hasznára lehessen. Segíthessen neki vinni a terheit. A sárkány lány úgy képzelte, hogy fegyverként használhassa az apja, ám Thoth tisztában volt vele, hogyha úgy teljesítené a lány kérését, ahogy azt a sárkányka elképzelte, akkor az addigra már Maahes~ként is létező Darmore egészen biztos, hogy hátsón billentené finoman fogalmazva, hogy mit tett a lányával. Viszont kötötte az ígérete, így egy köztes megoldáshoz folyamodott. Adott egy másik formát is a lánynak a sárkányforma mellé, ám ez nem egy fegyver alakja volt, hanem egy gyönyörű fekete hátaslóé.

Ushuum

Ushum másik formája

Csak jóval később derült ki, az akkor még csalódott Ushum számára, hogy valójában milyen hasznos ajándékot is kapott, és hogy mennyire tényleg teljesítette az istenség a kérését. (Csalódottsága ellenére is köszönettel fogadta az ajándékot) A hátas jószágok nem tűrik el Darmit, hisz érzik rajta a ragadozók, és a vér jellegzetes szagát, ami ösztönös rettegést vált ki belőlük, aminek köszönhetően nem tűrik meg a férfit a hátukon. Ushum~mal nincsen semmi ilyesmi. Persze idő volt, míg átszokott a sárkány, vagyis hüllő életformáról az emlős létformára, elvégre ló alakban emlős. Néha még ennyi év távlatából is elfelejtkezik magáról ilyen téren. Ráadásul, ami még bizarrnak hathat, hogy sárkányként ő maga is ragadozó, és ez hiába vált alakot, nem változik.

Végig elkísérte apját annak vándorlásán. Ninurta~hoz hasonlóan ő is jelentős tudásszomjjal bír.  (lásd Ninurta-Ra’im-Zerim története)

Az átok őt Apja mellől ragadta el. Anyja, Tiamat testének a Marduk istennél lévő részét kell őriznie azóta is, félig öntudatlanul.Nagybátyja nem túl példás házigazda, nem bánik jól Tiamat gyermekeivel. Eredetileg Ushum Tiamat sárkányistennő egyik tojásából kelt ki, ám továbbra is Darmore~t tartja tényleges apjának, nem az első sárkányanyát. 

Az elmúlt kétezer évre nem nagyon, inkább homályosan emlékszik. Cselekedett, rátámadt azokra, akik Tiamat fejéhez próbáltak közelíteni (legtöbbször Mardukra) ám ezek inkább ilyen vízió szerűen maradtak meg az emlékeiben, mintha álmodott volna, amit részben elfelejtett. 

A folyamatos félig öntudatlan, amolyan hipnózis szerű állapotban elszenvedett sérülései azután is megmaradnak, hogy magához tér, ám apja, Atreia és Shifa odaadó gondoskodásának hála nem lesznek maradandó károsodásai. 

Community content is available under CC-BY-SA unless otherwise noted.