FANDOM


Uzumi Kaori
Kaori
Kanji うずみ かおり
Adatok
Született 1666.06.06
Kor 350
Faj Shinigami
Nem
Magasság 175 cm
Súly 61 kg
Hajszín hófehér
Szemszín smaragdzöld
Bőrszín fehér
Vércsoport AB+
Politikai hovatartozás
Hovatartozás Seireitei
Mizushima Mizushima-ház
Gotei 13
Foglalkozás 1. osztag 5.tisztje
Jelenlegi osztag 1 1. osztag
Előző osztag(ok) 2 2. osztag
Partner Fujimoto Masayoshi
Hayakawa Yuki Hajime
Hino Kagura
Ueno Mitsuyuki
Fujiwara Ranshin
Személyes információk
Családi állapot Özvegy
Rokonok Mizushima Rena - lánygyermek
Mizushima Hanabi - lánygyermek
Amatsuji Youko, Amatsuji Akira, Amatsuji Shiki Mio - másod unokatestvérek
Meiou Tokiya, Meiou Toshizou - rokonok
Zanpakutō
Shikai Tsukiakari de inore!

Uzumi Kaori (うずみ かおり; nyugatiasan Kaori Uzumi; férjezett nevén - melyet férje halála óta nem használ - Mizushima Kaori) Uzumi Takeshi és Amatsuji Kougyoku egyetlen gyermeke. Majdnem testőr. Mizushima Taichi második felesége, Mizushima Rena és Mizushima Hanabi édesanyja. Jelen pillanatban pedig az 1.osztag 5. tisztje, vagyis a Gosekushon – Beosztó Szekció - feje .

Kinézet Szerkesztés

Anyucipici

Shinigami egyenruha

Hosszú, derékig érő fehér haja van, melyet a hétköznapokban kiengedve hord, ám munka vagy edzés közben mindig összefog többnyire valami bonyolult fonatba, ritkább esetben kontyba. Valamint a hajában egy virágot ábrázoló hajdísz található, melyet már egészen kisgyermekkora óta használ. Maga sem emlékszik már arra, hogy honnan van, csak használja, mint egy megszokásból.  Szemei zöldek és kifogástalanok, így nem kényszerül szemüveghordásra.  Ruházkodás tekintetében nem válogatós, minden elhord. Jobb szereti a kényelmes darabokat, melyekben könnyű a mozgás, adott esetben a harc is, ám ha valami nehéz, mások számára kényelmetlen nemesi ruhát kell hordania, akkor azzal is egy szó nélkül megbirkózik. Otthoni, ruházata pedig a kettő keveréke, kényelmes mégis szépnek és elegánsnak mondható. Shinigami ruhája nem a hagyományos, apróbb változtatásokat eszközölt rajta, felsőrésze zárt, egyes helyeken fehér helyett piros, kesztyűt hord, illetve nadrág részét szoknyára cserélte, mely alatt természetesen hord egy rövidnadrágot is. A magasságával elégedett, ám ez sokáig nem volt így, ugyanis évekig 160 cm alatt volt, hirtelen nőtt meg és érte el a mai magasságát, mely 175 cm. 

Jellem Szerkesztés

Kissé szeles és meglehetősen karakán jellem. Régebben előbb beszélt vagy ütött, mint sem gondolkodott volna. Tipikusan, ami a szívén az a száján, vagy a cselekedeteiben ember volt. Ez mára valamennyire változott, köszönhetően annak, hogy körülbelül 180 éve nemesi családba házasodott. Azonban egy-egy gyengébb vagy fáradtabb pillanatában még mindig képes gondolkodás nélkül beszélni, vagy cselekedni. Alapvetően egy nyitott nő, nem ítél el senkit és mindig, mindenkinek megadja az ártatlanság vélelmét. Többnyire mindenkivel igyekszik normálisan viselkedni, azonban a véleményét sosem rajti véka alá és mindig ki is mondja azt. A tálalás helyzet és személyfüggő, azonban nem különösebben érdekli, ha egy számára ismeretlen, vagy egyáltalán nem kedvelt személy lelkivilágába gázol bele. Az, hogy róla mit gondolnak már viszont teljesen más tészta. Az ismeretlen vagy kevésbé ismert személyek itt sem különösebben érdeklik, úgy van vele, hogy higgyenek vagy gondoljanak, amit akarnak. Ezzel ellentétben az már nagyon is érdekli, hogy a családja és közeli barátai mit gondolnak róla. Nekik igyekszik megfelelni és nem csalódást okozni nekik. Ha pedig úgy érzi, hogy mégis ez utóbbit művelte, akkor megpróbálja kerülni az illetőt. Ezen kívül nem kedveli a kínos pillanatokat, ha lehet, akkor inkább ezeket is kihagyja. Ennek ellenére büszkesége - és makacssága - meglehetősen nagy. Nem szokott magyarázkodni, még akkor sem, ha a helyzet úgy kívánná. Úgy van vele, hogy akit érdekel a magyarázat, esetleg az indok, az majd rákérdez magától is. Ennek függvényében ő sem szereti a felesleges magyarázatokat, csak a tények és az eredmények érdeklik. Általános életszemlélete pedig, hogy emlékezni kell a múltra, hiszen az tesz minket azzá, akik vagyunk, azonban nem szabad leragadni benne, hanem haladni kell előre, a jövőbe.  

Történet Szerkesztés

Boldog béke idők Szerkesztés

Kaori az emberi babonák szerint egy meglehetősen szerencsétlen születési dátummal rendelkezik, ugyanis 1666. június hatodikán született. Apja  Uzumi Takeshi leszerelt halálisten, akkoriban már Akadémiai tanár volt, jellemzően hakudát vagy zanjutsut tanított, míg anyja az Amatsuji testőr család tagja volt, és aktívan végezte munkáját. Otthon mindig anyja hordta a nadrágot, így már elég korán, öt-hat éves Korában Kaori őt tette meg példaképének, mindenképpen olyan szeretett volna lenni mint a nő, így el sem gondolkozott azon, hogy ne legyen testőr. Magától értetődőnek - és tulajdonképpen elvárásnak is - hatott számára, hogy majd a nyomdokaiba lép…

Élete azonban nem volt unalmas és egyhangú annak ellenére, hogy egykének született Volt pár korabeli rokon és ismerős a közelben, így mindig történt valami. Főleg azért, mert a Meiou ikrek - Toshi és Tokki - adtak okot a bosszankodósra, ugyanis örömmel szívták és szívják is a mai napig fiatalabb rokonaik vérét. Kaori ezt nem különösebben tűrte jól, túl nagy volt az igazság érzete, így nem egyszer megpróbálta megállítani az ikreket, avagy megtámadni őket, de sosem járt sikerrel. Leginkább csak pórul. Gyermekkorában meglehetősen fiús lány volt, ez mind viselkedésén, mint megjelenésén is meglátszott.

Az akadémiát harminc egynéhány évesen kezdte, gyerekkori Hino Michiruvel. Akadémiai éveire a testőri kiképzését szüneteltették, mondván, hogy egyszerre csak egy dolgot csináljon, de azt rendesen. Végig járta mind a hat évet, ám egyáltalán nem ment zökkenő mentesen a dolog. Nem a tanulmányi eredményeivel volt a baj, átlagosan teljesített, nem volt kiemelkedően jó semmiben, ahogyan kiemelkedően rossz sem. Tehát nem sok nyomott hagyott volna tanáraiban, ha rendesen viselkedik. Ám ez még véletlenül sem volt így. Nem hazudtolta meg önmagát, sz ismeretlenekkel sokszor ok nélkül viselkedett flegmán, ha kellett akkor gond nélkül megütött egy másik diákot, persze csak ha nyomós oka volt rá. Egy ilyen alkalom sodorta eszméletlenül nagy bajba, ugyanis a sokszoros kihágásoknak köszönhetően egyszer csak az igazgatói irodában találta magát. Ekkor majdnem kicsapták az Akadémiáról, mert bár a képességei meg voltak ahhoz, hogy halálistenné válhasson a magaviseletét nem tartották megfelelőnek egy katonai szervezethez. Mindössze a szülei hathatós befolyásának köszönhette, hogy nem kellett egyből elhagyni az intézményt, csak megrovást és szóbeli figyelmeztetést kapott. A retorzió azonban nem maradt el tanulmányait az A osztály helyett a B-ben kellett folytatnia. Ez nem különösebben érdekelte, nem sok különbséget látott a kettő között. A tanáraik majdnem, a tanítás pedig teljesen ugyan az volt. Az egyetlen amit sajnált, hogy így egy teljesen ismeretlen közegbe került, mivel Michi a párhuzamos osztályba járt. Minden esetre ezt az esetet követően próbálta magát jelentősen visszafogni, hogy ne hozzon szégyent a szüleire, így  Akadémiát végül sikerült neki elvégeznie. Ámbátor a záróvizsgája sem alakult zökkenő mentesen - nem is ő lett volna! -, mert bár lélekölőjének shikai formáját megszerezte már korábban, a kardja szelleme már a kezdetektől nem szeretett neki engedelmeskedni, így ezt most is megtagadta, végül csak hosszas könyörgés árán volt hajlandó megmutatni magát, mondhatni az utolsó utáni pillanatban, mert a vizsgáztatók  már majdnem elkönyvelték sikertelen próbálkozásnak az esetet. A sikeres vizsga tétel után megkapta a behívó levelét, ami a második osztagba szólt. Az eredmény nem okozott számára túl nagy meglepetést, lévén az utolsó évre jól láthatóan hakuda és zanjutsu képzettségekből érte el a legjobb eredményt. Ez azonban alapvetően nem volt elég, osztagba való beosztásánál az is sokat nyomott latba, hogy a kezdeti problémák után, ha nem is megkomolyodott, de tartózkodott a nagyobb kaliberű botrányoktól.

Ő maga közvetlen az akadémiai vizsgája után folytatta volna a testőr kiképzést, melyet a tanulmányai miatt hagyott félbe, ám szülei azt tanácsolták neki, hogy pár évig, vagy éppen évtizedig, teljesítsen rendes szolgálatot az osztagában, jót fog neki tenni. Ő maga nem értette, hogy erre miért van szükség, de a mértekről nem kérdezett, csak csinálta, amit mondtak neki. Valójában ennek az volt az oka, hogy sem édesanyja, sem pedig édesapja nem szerették volna, hogy lányukból testőr legyen, ezt azonban nyíltan sosem mondták ki, csak igyekeztek valahogy elterelni erről a pályáról.

Egy ideig úgy nézett ki, hogy sikerrel járnak, hiszen Kaori hellyel, közzel ugyan, de élvezte a halálistenkedést, minden akkor változott meg, mikor a húgának tekintett unokahúga, akkori kapitánya, Shiki férjével együtt eltűnt egy küldetés során. Ez számára csak tetőpontja volt egy már korábban elindult esemény sorozatnak, mely során…. . Ez bőven elég volt neki ahhoz, hogy a Gotei helyett ismételten a testőrködéshez forduljon. Komolyan vetette bele magát a képzésbe, tudta mit vállal, úgy érezte, hogy helyesen cselekszik, hiszem Amatsuji leszármazottként mi mást csinálhatott volna?

Vérködös éjszaka Szerkesztés

Sosem kérdőjelezte meg azt, hogy helyesen cselekszik-e egészen 150 éves koráig, mikor is egy szörnyű tragédia történt, mely nem csak az életét, hanem a világnézetét és a dolgokhoz való hozzáállását változtatta meg gyökeresen. Nem sokat tudott a családja múltjáról, mert bár valószínűleg tanították neki, nem különösebben érdekelte. Ámbátor, ha ennek a tudásnak a birtokában van, akkor sem változott volna semmi.

Tehát százötveneik élet évében váratlan támadás érte az Amatsuji családot. Eleinte Mindenki azt hitte, hogy a Mizushima-ház tagjai a célpontok, hiszen egy nagyobb összejövetel volt akkor,, csak később derült ki, hogy ez egy meglehetősen téves megállapítás, a család gyökereit szeretnék kipusztítani. Kaori maga sem tudta, hogy mit és hogyan tegyen abban a káoszban, senki nem adott neki parancsot, nem mondták meg neki, hogy mit tegyen. Csak próbált túlélni. Egész addigi kiképzése alatt azt tanították neki, hogy ölni csak legvégső esetben szabad, csak akkor, ha másképpen nem tudja megóvni a rábízott személyt, így meg sem fordult a fejében, hogy így tegyen. Mindössze a véletlen műve volt, egy reflex, hogy így tett. Maga elé emelte kardját. melynek köszönhetően leszúrt egy támadót. Akkor és ott, hirtelen nem nagyon tudott mit kezdeni a ténnyel, hogy ölt, mert bár holttestek és csata zajai vették körül, neki meg sem fordult a fejében ilyesfajta cselekedet. Ott és akkor azonban nem volt ideje ezen elgondolkozni, csak ment tovább. Magának sem vallotta be, de élni szeretett volna, nem egy ilyen mészárlásban meghalni, ennél többre értékelte az életét, nem is kevéssel. Azonban a helyzet reménytelennek látszott, így inkább feladta és úgy harcolt, hogy már semmi sem érdekelte. (Mai napig ezt tartja élete legijesztőbb élményének. Úgy harcolni és ölni, hogy az mér koránt sem érdekli, hogy mi lesz vele.)  Kis híján majdnem valóban ott maradt, hiszen hátulról majdnem leszúrták, végül saját édesanyja mentette meg az Kaorit a saját élete árán.

Az élet megy tovább? Szerkesztés

Az eset után nagyon nem tudott mit kezdeni magával, nem egyszer kívánta azt, hogy bárcsak ő is meghalt volna akkor éjszaka. Ha tehette volna, akkor Youkohoz hasonlóan is elvonul egy sötét szobába és sosem jön ki onnan többet. Azonban erre nem volt lehetősége, erősnek kellett maradnia, hiszen édesapja is megsínylette az esetet, elvesztette szeretett feleségét. Kori nem volt benne biztos, hogy a lánya elvesztését is túlélte volna. A felépülése után, főleg az eset utáni hónapokban gyakorta volt unokaöccse, Akira vendége. Úgy érezte, hogy ha körülötte van, akkor kicsit olyan, mintha minden olyan lenne mint régen, bár tudta, hogy ez soha nem lehet már így. Ebben az időben legbelül még az ikrek csíny tevéseit is örömmel fogadta. Amíg velük veszekedett ezért, kicsit olyan volt, mintha elfelejtkezhetne arról, ami történt. A támadás utáni öt-hat évben meglehetősen rosszul alvó lett, hiába szedett mindenféle nyugtatót, egyszerűen egy éjszakát sem aludt végig, ha nappal elszundított, akkor is felriadt. Egyszerűen nem hagyták nyugodni a képek, melyek halott rokonait, vérbe fagyott édesanyját, vagy az általa megölt emberek üres tekintetét ábrázolták.

A testőrség ugyan jelentősen megtépázódott, sokan ott is hagyták, ő mégis kitartott, hiszen úgy gondolta, hogy ez az öröksége, mást már nagyon nem csinálhat, mind ezt annak ellenére, hogy édesapja nyíltan ellenezte a dolgot. Nem akarta felesége után az egyetlen lányát is elveszteni. Kaori mindenesetre hajthatalan volt. Úgy érezte, hogy az edzések és a tanoncként kapott feladatok egy olyan monotonitást kölcsönöznek a mindennapjainak, melyeknek köszönhetően képes túlélni a mindennapokat. Nem kommunikált sokat, mondhatni csak árnyéka volt korábbi önmagának, ha éppen volt egy kis szabad ideje és nem volt vele senki, akkor csak üres tekintettel nézett maga elé. Ez akkortájt változott meg, mikor - a férfi számára - nem túl szép körülmények között találkozott Mizushima Taichival. Kaori ismerte a férfit, bár csak látásból és elbeszélésekből, nem emlékezett arra, hogy a köszönésen kívül bármi interakt is lett volna közöttük. Azonban mint leendő testőr mélységesen felháborította az állapot, ahogy a férfit találta, ittasan a földön. Ennek pedig nem volt rest hangot adni, azonban stílusa hagyott maga után nem kevés kívánni valót, mert bár főnemessel volt dolga úgy érezte, hogy nem érdemli meg a tiszteletet, ami járna neki. Főnemes nem viselkedhetett így az ő nézete szerint. Egy valami azonban határozottan megváltozott ez után, végighallgatva a férfi történetét - ami nem érdekelte és elképzelése sem volt, sőt a mai napig nincs is - rájött, hogy talán nem ő a legnyomorultabb ember a földön.

Az után a találkozás után nem gondoltam, hogy valaha még látják egymást, hiszen alapvetően más körökben mozogtak, a történtek után mégis találkoztak még. Ez, eleinte a véletlen műve volt, később viszont már keresték egymás társaságát. Kaori a mai napig nem tudja, hogy hogyan is történhetett pontosan, de az tagadhatatlan tény volt, hogy beleszeretett Mizushima Taichiba. Ez Kaori számára meglehetősen furcsa és a leendő munkájával összeegyeztethetetlen is volt, mégis úgy gondolta, hogy megoldja, annyira talán mégsem nagy gond. Ez az (egyébként életképtelen - a szerk.) elképzelése akkor dőlt meg, mikor a férfi, teljesen ledöbbentve őt megkérte a kezét. Eleinte komolya azt hitte, hogy a férfi csak viccel vele, egy percig sem gondolta, hogy komolyan gondolja. Mindenesetre, mikor tudatosult benne, hogy ez poén egyből nemet mondott, át sem gondolta a lehetőségét annak, hogy esetleg igennel válaszoljon. Nem tartotta relevánsnak, hiszen ismerte nagyon jól a leosztást. Ő maga azt hitte, hogy a dolog ezzel ennyiben marad,de tévedett, ugyanis Taichi nem adta fel. még kétszer megismételte a dolgot, a harmadikra pedig, ha Kaori nem is mondott igent, csak annyit, hogy átgondolja. Ezt eleinte nem gondolta komolyan, csak nem akart harmadszorra is egyből nemet mondani, azonban valóban elkezdett rajta agyalni. Így az eleinte olyan nagyon határozott nem válasza kezdett meginogni, nem is kicsit. A végén már annyira kétségbe volt esve, hogy az apjától, majd pedig Tokiyától kért tanácsot, avagy inkább megerősítést abban, hogy valóban jól készül-e cselekedni, hiszen életében először dönthetett el valamit. Ez megijesztette, nem akarta elhagyni azt a utat, ami rávárt, amit úgy érezte, hogy kijelöltek neki. Mégis, tudta, hogy bár mérhetetlen önzőség, egyszerűen nem tudná azt mondani a férfinak, hogy keressem mást - azt meg pláne nem tudná elviselni, ha ezt látnia is kéne. Így végső soron már nem is volt kérdés, hogy mit is fog mondani. Még akkor sem, ha úgy érezte, hogy elárulja az anyját, az őseit és a rokonait.

Egy csipet boldogság Szerkesztés

Anya-lánya

Kaori és Hanabi

Az esküvő után - mely alapvetően nagyobb volt, mint ahogyan azt ő szerette volna - nehezen szokott bele a főnemesi életbe. (Egyszerűen nem tudott és a mai napig nem is tud úgy gondolni magára, mint főnemesre.) Nehezen viselte, hogy szolgálók veszik körül és lesik minden kívánságát, valamint - bár illemet tanult - az etikett teljesen ismeretlen volt számára, így ezt meg kellett tanulnia. Ettől függetlenül még ő maga is meglepődött, hogy milyen boldog és elégedett volt az újnak mondható életében, még akkor is, ha megmondhatatlan szomorúság fogta el, ha egy-egy aktív testőrre nézett.

Húsz évvel az esküvő után született meg az első közös gyermekük, aki a Hanabi nevet kapta. Kaorinak az anyaság és az azt megelőző terhesség - mely alatt körülbelül egy pillanatra sem hagyták egyedül - új élmény volt számára. Mikor először kezébe fogta vegyesek voltak az érzelmei. Egy részt rettenetesen boldog volt, más részt nagyon aggódott, hiszen a kezében tartott baba annyira pici és törékeny volt.

(folyt. köv.)

Zanpakutou Szerkesztés

TS-GSMT1 540

Név: Yamiyo Junrei / Éjszakai zarándok  

Típus: Fény

Kiézet:  Egy hagyományos katana, melynek markolata kék és a végén egy csengő van. A shikai előhívása után csak annyiban változik, hogy hogy a pengéje sötétkék lesz egy jelző fény erősségével világít.

Shikai Szerkesztés

Passzív képesség Szerkesztés

Passzív képesség, mely a kard előhívása rögtön aktiválódik. Lényege, hogy a kard pengéjének fényvisszaverése megváltozik. Ennek köszönhetően, az ellenfél kezdetben 1 cm-rel hátrébb látja a kard pengéjét, mit ahol valójában van. Így pedig előbb éri a támadás, mint amire alapvetően számít.  (A távolság 1000LP-ként fél centimétert képes nőni. Tehát, ha Kaorinak 6000 LP-je van, akkor az ellenfél másfél centiméterrel látja hátrébb a pengét és így tovább. A távolság maximum 11 cm lehet.)

Hatsu no inori Szerkesztés

A támadás teljes neve: Hatsu no inori: Kamisama no yurushimasu hikari (Első ima: Isten megbocsátó fénye)

A parancsszavak kimondása után Kaori jobb keze mellett apró, fénypontok jelennek meg. Kezdetben 10 fénypont jelenik meg, melyeknek száma minden második zanpakutora tett pont után eggyel nő. (Tehát 2 pontnál, 11 db, 4 pontnál 12 db és így tovább…) Ezek a pontok nem védenek semmitől, viszont együtt mozognak a használó kezével, ha pedig valaki megpróbálja megérinteni őket, annak nem sikerült, szimplán átmegy rajta a keze, nem érzékeli többnek, mint fénynek. Ezzel ellentétben Kaori tényleg képes megérinteni őket, sőt, ha egy pontot megfog, az megnyúlik és egy dobótű alakját veszi fel. Ezeknek a dobótűnek jellegzetes tulajdonsága, hogy könnyebbek és gyorsabbak, mint fémből készült társaik. A tűk a találat után egyből eltűnnek, színük ezüstös kék. (A tűk gyorsasága Kaori zanpakutora tett pontjaitól függ. Ha mondjuk, 6 pont van rajta, akkor a tűk gyorsasága olyan, mint egy 3 shunpo pontos shinigaminak. Tehát a zanpakuto pont feleződik. Tört szám esetén lefelé kerekítünk, tehát 5 pont 

Community content is available under CC-BY-SA unless otherwise noted.